Emlék-lapok

Gondolatban gyakran felidézem a fiatalnak elképzelt dédnagyapámat, amint valahol a frontvonalak szélén, egy lövészárok mélyén vagy a hadi tábor nyugtalan csendjében előveszi ivóedényét. Lassan vizet tölt bele, vagy talán meleg teát – s miközben kortyol belőle, néhány pillanatra gondolatai hazatérnek Papolcra. Azt képzelem, ez a tárgy nem csupán szomjat oltott: kapaszkodót nyújtott egy kiszámíthatatlan világ közepén.

Nemcsak az ásatásokat tekintette meg, hanem az előkerült, művészi kivitelezésű tárgyakat le is rajzolta. 1958-ban Sepsiszentgyörgyön, a dohánygyárral szembeni domb lábánál egy szkíta női sír gazdag melléklettel került elő. A leletek közül – amelyek közül több rajzát is elkészítette – különösen említésre méltó egy ülő, nyakát hátrafordító szarvast ábrázoló, finom művészi kivitelű tárgy, valamint a karperecek; rajzai nyomtatásban is megjelentek.

Brassóban a Román Kommunista Párt székháza előtt 1970. február 13-án egy nagyajtai magyar fiatalember benzinnel leöntötte, majd felgyújtotta magát, így tiltakozva a kommunista diktatúra ellen. A román politikai rendőrség, vagyis a Securitate megfigyelése alatt álló fiatalember három hónapi szenvedés után, május 15-én belehalt sebeibe.

Az 1956-os magyarországi események hatására több szimpatizáns csoport alakult Erdélyben is. Ezen csoportok közé tartozott a Sepsiszentgyörgyön létrejött Székely Ifjak Társasága (SZIT) is. Tagjai olyan fiatalok voltak, akik úgy érezték, hogy valamilyen módon nekik is ki kell állni ’56 mellett. Az alábbiakban a SZIT-perben elítélt Ütő Szabó Lajos özvegyével, Szabó (született Fazakas) Irmával beszélgettünk.

Kezdetben, még a háború ellenére is jó életük volt. Nagyapám a falu központjában, az Erdővidék és Brassó felé vezető út mentén egy hosszú épületben bérelt műhelyt, sok munkája volt, jól ment az ipar. Új cipőt, csizmát is rendeltek, de főleg a falubeliek lábravalóit javítgatta. Szegényeknek, időseknek sokszor ingyen. Édesanyám, harmadik kislányként, már Homoródszentmártonban született 1942. szeptember 25-én.

A második világháború és az azt követő orosz hadifogság évei a szüleim életéből nem tudtak nyomtalanul eltűnni. Mély nyomokat hagytak maguk után. Lassan eszméltek az új, […]

Dósa Márton Kibéden született, 1899. november 9-én, jobb módú gazdálkodó családban. Apja Dósa P. János, anyja László Zsuzsánna. Tizenhét évesen, 1916 őszén sorozták be katonának. Alapkiképzésre […]

Orbán (Minyus) Sándorné, Irma néni 1932. február 9-én született Kibéden, majd idén tavasszal, 2024. március 2-án hunyt el 92 évesen. A II. világháború vége felé, amikor már […]

„A szabadság elhagyta partjainkat, szomjan kell hát nyomában útra kelned.”  (Márai Sándor) Lovagok és várak A vándor utas gyökerekbe, gyomok vastag szárába kapaszkodva felfelé tart a kövek […]

A második világháború és az azt követő kommunista diktatúra az emberi szenvedés és a túlélés történeteit hagyta örökségül. A történelemkönyvekben száraz tényekként megjelenő események mögött valódi emberek […]

A Zord idők című könyvemhez gyűjtöttem az anyagot, amikor meghívott otthonába a fotosi születésű, gidófalvi Porzsolt Benjámin, és ismertette édesapja, József történetét, aki mint repülős őrvezető […]

Két éve eldöntöttem, hogy felkutatom a gyökereimet, továbbá azt is szerettem volna, ha elkészül a családfám. Viszont kevés információ állt a rendelkezésemre, és nem tudtam, merre […]

„T[isztelt] szerkesztő úr! Több oldalról – de különösön a Rikánbelüli Honvédegyletnek egy háromtagú küldöttsége útján amaz értesülést nyertem, miképp – testvérbátyám, Gábor Áronnak 1849. július 2án […]

Ágyú ontá ki az ágyúhős szívét Gábor Áron életútja a sepsiszentgyörgyi Székházban tett fogadalmától a kökösi csatáig nagyrészt ismert: kitalálta a fekvő helyzetben, lyukas csővel öntött […]

Minden családi történet általában egy fényképpel szokott kezdődni. Mint például ez is. Én áldásnak nevezem azt a gyermekkort, amelyben éltem, az 1960-as évek elején. Közös házban laktunk […]

Májusban van/volt a második világháború európai befejezésének 79. évfordulója, és ugyancsak idén augusztusban lesz 80. esztendeje annak, hogy (Észak-)Erdély a második világháború hadszínterévé vált, amikor 1944. […]

A Kolozsvártól északkeletre, a Kis-Szamos partján található település első írásos említése 1263-ban, majd ez oklevél későbbi átírásaiban 1324-ben és 1580-ban történt. Nevét több alakban örökítették meg: magyarul […]

Minden évben január 7-én Madéfalvára vándorol a székely nép, az aktuális politikai és kulturális vezetők kíséretében, hogy leróják kegyeletüket azok emléke előtt, akik a Habsburg-berendezkedés önkényességének áldozataivá […]

Az irodalomtörténészek szorgos munkájának köszönhetően tudjuk, hogy Petőfi személyéhez kb. kétszáz ember kapcsolódik, akiknek neve, barátsága, élete, személye valahol felbukkan a költő rövidre szabott életében. Ismeretségi köre […]

Kiss András írása jó olvasmány, ezt nagyon sok összetevője biztosítja. Mint például a semmilyen árnyalást, szerzői önépítést nem tűrő őszinteség. Minden bekezdéséből, oldaláról bizonyítható, megkínlódott krónikás […]

Felvetődik a kérdés, hogy egy roppant gazdag, vagyonos és híres család tagjáról, esetünkben Bocskay Kláráról lehet-e még valami újat írni. Arról a személyről, aki Erdély egyik […]

Zsigmond a nevezetes Haller családnak azon tagjai közé tartozott, akik nem viseltek semmilyen jelentős politikai-társadalmi, katonai rangot, nem tettek szert hírnévre. Rövid életéhez nem köthető egyetlen […]

Általános és helytálló a genealógusok ama megfigyelése, hogy ha egy nemesi család férfiágon, azaz magtalanul kihal, akkor a története is előbb-utóbb a homályba vész, a múltja szinte […]

Gyönyörű, verőfényes nyári reggelre ébredt 1944. június 2-án Kolozsvár lakossága. (…) Ezt a viszonylagos csendet azonban kilenc óra körül a légi veszélyt jelző szirénák sikító hangja […]