Székely Zoltán halálának 25. évfordulójára
A régészet az a tudomány, mely a rég letűnt korok kultúrájával és művészetével foglalkozik. Az archeológia, az „ásó tudománya”, mely már a múlt században új távlatokat nyitott az őskori és az ókori művészet kutatói előtt, századunkban lehetővé tette olyan kultúrák és művészetek megismerését, amelyekről az írott források semmiféle említést sem tesznek. A régész egyúttal művészettörténész is, a művész – akár grafikus, festő vagy szobrász – viszont bizonyos értelemben régész, mert nem mellőzheti a régészet által feltárt művészeti emlékek ismeretét. Az archeológia tudományának több ága van – ős-, ókori, klasszikus, középkori régészet –, ezek az adott korok művészetének az emlékeit is elénk tárják.
Varga Nándor Lajos a Székely Mikó Kollégium diákjaként ismerkedett meg az őskori művészettel. A tanárának, dr. László Ferencnek, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatóőrének erősdi ásatásai során előkerült edények – amelyek díszítését az őskori művész nagy könnyedséggel és rajzkészséggel alkotta meg – hatást gyakoroltak Varga Nándor Lajos későbbi, kiforrott művészetére.
Ezt a biztos vonalvezetés is mutatja, amely grafikus művészként jellemzi. Ő készítette el dr. László Ferenc dolgozatához az illusztrációkat az erősdi kultúra festett edénytípusairól,1 s ezek művészi kivitelezése sohasem halványult el emlékezetében. Ennek bizonyítéka az 1968. június 3-án kelt levelezőlapja, amelyet egy erősdi talpas tál képével díszített, s amelyben érdeklődött a múzeum régészeti ásatásainak megkezdése felől. A régészet iránti komoly érdeklődését az is mutatja, hogy Sepsiszentgyörgyre érkezve – nem kímélve a fáradságot – felkereste a Székelykeresztúron már megkezdett kora hűbérkori ásatást is.
Nemcsak az ásatásokat tekintette meg, hanem az előkerült, művészi kivitelezésű tárgyakat le is rajzolta. 1958-ban Sepsiszentgyörgyön, a dohánygyárral szembeni domb lábánál egy szkíta női sír gazdag melléklettel került elő. A leletek közül – amelyek közül több rajzát is elkészítette – különösen említésre méltó egy ülő, nyakát hátrafordító szarvast ábrázoló, finom művészi kivitelű tárgy, valamint a karperecek; rajzai nyomtatásban is megjelentek.2
Varga Nándor Lajos sok külföldi országban megfordult, és ha olyan múzeumot látogatott, amelynek régészeti anyaga korban és díszítésben összecsengett a magyar vagy az erdélyi leletekkel, mindig küldött egy-egy képeslapot a múzeum valamely kiállított tárgyáról, kiegészítve a megfelelő magyarázattal. Nemcsak az őskori és klasszikus régészet emlékei érdekelték, hanem az újabb korok építészeti alkotásai is. E széles körű érdeklődésének tudható be, hogy fáradságot nem kímélve lerajzolta és megörökítette Sepsiszentgyörgy még fennmaradt építészeti emlékeit,3 a Székely Nemzeti Múzeum fennállásának 90. évfordulója alkalmából.
Varga Nándor Lajos szakíró volt, pedagógus, valamint a rézkarc és rézmetszet mestere, emellett pedig kultúrtörténész is, aki alaposan ismerte a művészet minden ágát – ez tette őt igazán sokoldalú alkotóművésszé.
Jegyzetek
1 Francisc László: Les types de vases d´Ariușd (Erősd). Dacia – Revue d’archéologie et d’histoire ancienne, 1924/1, 1–27.
2 Székely Zoltán: Mormântul scitic de la Sfântu Gheorghe. Studii și Cercetări de Istorie Veche, 1960/2.
3 Székely Zoltán, Varga Nándor Lajos: Sepsiszentgyörgy város építészeti emlékei. Brassó, 1969.
