Gergely Gábor méltatása

Gergely Gábort középiskolás diákkora óta ismerem személyesen, aki diákként a kantai templomi énekkar munkájában is részt vett a vakációkban, majd rövid ideig a Cantus kamarakórusnak is tagja volt. Szerénysége, segítőkészsége, szorgalma, következetessége, szakmai és szellemi képességeinek folyamatos gyarapítása azóta is a legfőbb ismérvei.

Gergely Gábor 1979. május 8-án született Kézdivásárhelyen. Az általános iskolát szülővárosában végezte, majd a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Líceumi Szemináriumban érettségizett 1997-ben. 1999-ben kántori oklevelet szerzett a gyulafehérvári Egyházzenei Bizottság előtt. 2007 és 2010 között a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia távoktatási tagozatán tanult zenepedagógiát. 2013-ban Székelyudvarhelyen a Bolyai Nyári Akadémia keretében karvezetői továbbképzőn vett részt, 2014-ben tanári véglegesítő vizsgát tett. 2011 és 2015 között a kolozsvári Zeneakadémián tovább folytatta tanulmányait: Ana Rusu tanárnő osztályában klasszikus magánéneket, Adriana Lucia Neculai osztályában zongora mellékhangszert tanult.

A kántori szolgálatot Csernátonban kezdte 1998-ban. A következő évben Feltorján szolgált, majd a kötelező katonai szolgálat után 2000 és 2005 között Kézdikővár és Szárazpatak kántora, 2005-től pedig a kézdivásárhelyi Boldog Özséb plébánia főállású kántora, 2006-tól bedolgozó tanárként is tevékenykedik a Molnár Józsás Általános Iskola zene tagozatos szakán mint zongoratanár és korrepetitor. De megjelenése óta szerkeszti a Boldog Özséb plébánia Élő vízforrás című havilap liturgikus és egyházzenei rovatát.

2000-ben Kézdikőváron, majd 2003-ban Kézdiszárazpatakon megalapította a ma is működő egyházi kórusokat. 2007 és 2009 között vezette a Molnár Józsiás Iskola diákkórusát. 2005-től vezeti a Boldog Özséb felnőtt kórust, de mint vérbeli pedagógus, aki az utánpótlás kinevelését is fontos célkitűzésként követi, 2009 tavaszán megalapította a Boldog Özséb gyermekkórust. Mivel az időközben kétnaposra kiterjedt Felsőháromszéki Kórusfesztivál, amelynek második napján a templomi énekkarok mutatkoznak be – mintegy 14-16 kórussal –, túlságosan megterhelő lenne a gyermekek számára, így elvállalta, hogy számukra külön időpontban teremt lehetőséget a megmérettetésre. Így idén, október 22-én már második alkalommal szervezte meg a Felsőháromszéki Római Katolikus Gyermekszkólák és Kórusok Találkozóját a kézdivásárhelyi Boldog Özséb Plébániatemplomban, amelyen öt gyermekkórus vett részt. A Boldog Özséb felnőttkórussal elsősorban a liturgia szebbétételén fáradoznak, ezért az egyházi kórusirodalom széles palettáját tudják a több mint ötven műből álló repertoárjukon, amelyben középhaladó és félnehéz besorolású művek is megszólalnak a kötelező gre­gorián tételek mellett. Az sem mellékes, hogy hetedikes fiával, Zsolttal, aki több népdalverseny dobogósa volt már az ő korosztályában, szólóénekre és kórusra írt műveket is színvonalasan szólaltatnak meg. Tökéletesen illik rájuk híres mondásunk: „a fát gyümölcséről”, hiszen Zsolti – aki most az ünnepségen is jelen van édesapjával – kristálytiszta gyermekhangjával már évek óta emeli a különféle történelmi megemlékezések, tárlatmegnyitók, kulturális rendezvények fényét.

Igen. Fát gyümölcséről, mestert alkotásáról, jó pedagógust tanítványáról ismerjük meg. Tanítványai nemcsak a különböző hangszeres versenyeken, vetélkedőkön bizonyítanak sikerrel, de az énekkar zongora-, illetve orgonakíséretét évek óta biztosító, jelenleg tizenkettedikes Bíró Beáta is Gergely Gábor tanítványa.

Summázva: az egyházi kórusmuzsika, az utánunk következő generációk zenei nevelése jó kezekben van. A következetes, minőségi munka, a biztos szaktudást igénylő hangképzés, a kiváló kórushangzás és a magasra tett mérce megtartása/megtartatása meghozta gyümölcsét: a környék egyik legkiválóbb templomi énekkara a Boldog Özséb kórus, amely nemcsak otthon, saját templomában, hanem minden egyes alkalommal, minden helyszínen egyformán kiválóan teljesít. Így hallhatták már éneküket a csíksomlyói kegytemplomban, a gyímesfelsőloki, kézdikővári, kézdiszentléleki, gelencei, ozsdolai, altorjai katolikus templomban, a kézdivásárhelyi református templomban, a Vigadó Művelődési Ház színpadán, Kézdivásárhely főterén, a kolozsvári Szent Mihály plébániatemplomban és a gyulafehérvári székesegyházban egyaránt.

Most, e megtisztelő, de ugyanakkor még több felelősséget és odaadást követelő kitüntetés alkalmával szívből kívánom, hogy az ezelőtt húsz esztendővel kiérdemelt jellemzőihez hűen: töretlen hite, szerénysége, segítőkészsége, szorgalma, következetessége, szakmai és szellemi képességeinek folyamatos gyarapítása legyen továbbra is legfőbb mozgatórugója, s így emelje a szürke hétköznapokban megfáradt emberek lelkét azokba a régiókba, ahová csak a zene képes felemelni. Így szolgálhasson tovább Isten még nagyobb dicsőségére!

(Elhangzott 2016. április 9-én Kolozsváron, az EMKE díjkiosztó ünnepségén)