Szakács Zoltán méltatása

Öröm számomra, hogy egy olyan fiatalember tevékenységét dicsérhetem, aki tapasztalt karnagyainkhoz hasonlóan beleszerelmesedett a műfajba. Tudjuk, hogy a zenei felkészültség mellett mennyi más tulajdonsággal kell rendelkeznie egy karvezetőnek ahhoz, hogy egy ilyen soksípú hangszert, mint az énekkar, létrehozzon, hogy az együttlétek, a közös munka zenei, esztétikai és emberi nevelő hatása mellett kialakítson egy rá figyelő, kitartó, egymást segítő közösséget.

Szakács Zoltán, akinek karvezetői és zenetanári munkásságát a kezdetektől ismerem, rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal. Bár a zeneiskolában a kórus órákat nem kellett látogatnia, mert mint hangszeres a zenekarban hegedült, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Zenei Tagozatán viszont énektechnikát is tanult, és két kórusban énekelt: az egyetemében és a Nagy István Ifjúsági Kamarakórusban, melynek a mai napig tagja. Vallomása szerint ezekben az években szerette meg a vokális zenét.

A sikeres államvizsga után Marosvásárhely és a közeli falvak iskoláiban tanított. Ezekben az általános iskolákban kórusokat szervezett, melyek szereplése színvonalasabbá, szebbé tette az intézetek ünnepi alkalmait, előadásait. 2011-ben mint búzásbesenyői zenetanárt a helybéliek felkérték vegyeskaruk vezetésére. Rövid idő alatt a gondjára bízott Búzásbesenyői Gaudete Kamarakórus elismert együttesévé vált a megye magyar kóruséletének. Találkozókon, ünnepségeken sikerrel szerepelt. A karnagy 2013-ban indítványozta öt-hat kórus részvételével egy Adventi Kórustalálkozó szervezését Búzásbesenyőben. Ötletét a helyi polgármesteri hivatal, az egyházak, sőt helyi magánszemélyek is felkarolták, támogatták, így az idén negyedik alkalommal kerül majd sor a találkozóra. A lelkiismeretesen, szeretettel végzett munka előbb-utóbb meghozza gyümölcsét és az elismerést. Az idén Szakács Zoltánt felkérte a mezőpaniti Vivit Vegyeskar a vezetésére, és ő a felkérést elfogadta, így most már két együttes vezetője. A búzásbesenyői RMDSZ pedig szintén idén a község Pro Besenyő díszpolgári címével tüntette ki.

Gondolom és remélem, hogy kedves fiatal kollegám, volt tanítványom, jelenlegi énekesem, Szakács Zoltán rövid laudációja, valamint az általam elmondottak is bizonyítják, hogy a Romániai Magyar Dalosszövetség vezetőségének idei Seprődi János-díja megérdemelten jó kezekbe kerül. A további eredményes munkához kívánjunk kitartást, jó egészséget a kitüntetettnek.