„Özvegy Honészy Miksáné Úrnő Őnagyságának”

„Mintha visszatérne a nyolcvan-száz év előtti helyzet, amikor a képeslap rohamos népszerűségre tett szert, a legelterjedtebb szenvedély, hóbort, időtöltés, szórakozás – vagyis mai kifejezéssel hobbi volt.”

(Erős László: Képeslapok könyve)

Egy város helytörténetében nagy szerepet játszanak a régi fotók, képek, és nem utolsósorban a képes levelezőlapok. Nemcsak azt mutatják meg, hogyan nézett ki a település évekkel, évtizedekkel ezelőtt, hanem az elemzésekből több háttérinformációt is megtudhat a kutató. Becslésünk szerint a második világháborúig körülbelül kétezer különböző Szováta-tematikájú képes levelezőlap, képeslap látott napvilágot. A képes levelezőlap megjelenése több mint 140 évvel ezelőttre tehető, ugyanakkor a különböző országok képeslapgyűjtői között jelenleg is éles vita folyik az elsőbbség megszerzéséért. A legáltalánosabban elfogadott nézet szerint 1871-ben jelent meg az első postai levelezőlap, amely egy francia–porosz háború idejéből származó képet is tartalmazott. A boríték nélküli levél, levelezőlap takarékosságot jelentett, mind a felhasználó, mind a posta számára, ugyanakkor a nyílt postai küldemény elterjedésével az intimitás szempontjából jelentősen átalakult a levelezés.

A képeslap klasszikus korszaka 1870 és 1900 közé esik, ekkor indult fejlődésnek, de az illusztráció csupán az első oldal töredékét foglalta el. A hátsó oldal szolgált a címzésre, és az üdvözlő szöveg a kép alá, mellé került, ezeket a lapokat nevezik hosszú címzéses képeslapoknak, és körülbelül 1905-ig használták. Az illusztrációk főleg tollrajz, vízrajz, később fényképek alapján készültek. Sok esetben vékony papírt használtak, de a jobb minőség érdekében megjelent a többréteges papír is.

A képeslap hőskora 1901 és 1914 közé tehető, a nyomdatechnika elterjedése az egész világon népszerűvé tette. A piac eleinte telhetetlennek látszott, de a tízes évek elején már visszaesés mutatkozott. Az első világháború rövid időre új lendületet adott a képeslapgyártásnak, a két világháború között pedig elterjedt a falragaszok, plakátok képeslapformában történő megjelenítése is. A megjelenített tematika a képeslap fejlődéstörténetében sokat változott, tájképek, uralkodók arcképei, helységek szerepeltek a leggyakrabban. Ugyanakkor egyes témákkal sorozatok, ciklusok jelentek meg, és néhány gyűjtő kizárólag erre összpontosított.

A Szovátát ábrázoló képes levelezőlapok a fürdő megjelenéséhez, ismertté válásához köthetők. A 19. század második felében nagy divatja, kultúrája lett az Osztrák–Magyar Monarchiában a fürdőzésnek, és a vendégek között kedveltté vált a képeslapok használata, melyek néhány soros helyzetjelentésként tájékoztatták, üdvözölték az otthon maradottakat, vagy éppen olyan ismerősöket, barátokat, akik más fürdőn nyaraltak. Ez az osztrák, bajor részeken nagyon divatos fürdőkultúra azonban csak megkésve érte el Erdélyt és egyúttal a székelyföldi fürdőket, ennek tulajdonítható, hogy a legelső képeslapok a múlt század fordulóján jelentek meg Szovátán. Ismerünk 1899-ben lebélyegzett lapot, ami valószínűleg legalább egy évvel korábbi a küldés időpontjánál.

A képeslapok forrásként való elemzése több szempont alapján történt, figyelembe véve a kiadót, keltezés és kiadás dátumát, az ábrázolás módját (rajz, vízrajz, fénykép), a megjelenített településrészletet, személyeket, a bélyeget, postai bélyegzőt, feladás helyét, címzést, megszólítást és főként a lap szövegét. Ezek mind megannyi apró részlettel szolgálnak, melyből kibontakoznak az akkori állapotok, a fürdőélet egész meg és átélése, kultúrája. A Szováta-tematikájú képeslapok esetében a témaválasztás kötött, a település fürdőjellegéhez igazodik. Több csoportra lehet osztani: a sós tavak látképe, fürdőzők, épületek (villák, vendéglők, nyári kertek, cukrászdák, templomok, iskolák), nyaralók, utcaképek, parkok. A lapok megjelenésekor különböző rajzokat használtak illusztrációként, ezek színesek, a két világháború között pedig már szinte csak fényképeket, ahol a fekete-fehér, vagy sötétebb árnyalat dominált.

A szovátai képeslapokat jelentős részben adták ki helyben, vagy egyéb, közeli kiadók foglalkoztak a megjelentetéssel, de gyakori akár a budapesti kiadás is. Egy-egy kiadó termékét könnyű megkülönböztetni, és könnyű ezáltal beazonosítani is, annyira jellegzetes a stílusuk, mind az ábrázolás módját, mind a képeslap szerkesztését illetően. A kiadási adatok szerint két nagyobb kategóriába oszthatjuk a szovátai képeslapokat: az 1889–1913-as és az 1914–1939-es időszakra. A következőkben kategóriánként felsoroljuk az általunk ismert kiadókat, kiadási adatokat, valamint azokat az évszámokat, amelyekből az illető kiadó által készített levelezőlapot ismerünk.

I. 1870–1913

1. Hönig Bernát, Szováta – 1906, 1907, 1905 előtt is valószínűleg, osztatlan, hosszú címzéses lapok nagyrészt.

2. Schuster Emil, Kolozsvár, Szovátafürdő – 1909, 1911, 1912. Színes lapok, villákat is ábrázol, és egy különleges, Rabsóné tornyát megjelenítő lap.

3. Kaufmann Hermann, Gyulafehérvár – osztott lapok nagyrészt, de 1905 utáni hosszú címzéses is megjelenik, nem használ évszámot a kiadási adatoknál.

4. Kelemen Ádám kereskedő kiadása, valószínűleg Szovátán – 1904, 1906, 1907, 1909, 1910, 1912. Tavak és fürdőzők, amelyek több képeslapon is megjelennek.

5. M. S. M., D. M., D. K. B. – szignókkal ellátott lapok, kiadó megnevezése nélkül, 1910, 1912, 1913. Nagyrészt villák.

6. Dragoman S. J. Székelyudvarhely – 1909, 1910, 1911.

7. Szovátai fényképész kiadása, név nélkül – 1908. Látképek a Medve-tóról, nem színesek.

8. Divald Károly Műintézete, Budapest – 1908. Nagyrészt ma már nem beazonosítható nyaralók.

9. Adler fényirda, Szászváros – 1910. Tovább működik az első világháború után is.

10. Weinrich S. udvari fényképész felvétele, Marosvásárhely – 1901, 1902, 1903, 1905. Ezek a kiadású lapok könynyen beazonosíthatóak, elegáns szerkesztésűek, jó minőségűek, nagyrészt hosszú címzés, és különleges betűtípus használata.

11. Weinrich S. utóda, Petróczy G. felvétele, Marosvásárhely – 1904. Valószínűleg az előbbi kiadó munkáját folytatja, hosszú címzéseket használ.

12. Erdélyi Simon, Székelyudvarhely – 1911. Főként sötét árnyalatok használata jellemzi, különleges a Hunyady szállót ábrázoló lap.

13. Lang Henrik fényképészeti műterme, Brassó – 1913. Katolikus templom, és iskola megjelenítése.

14. Petróczy G. fényképész felvétele – 1905. A Weinrich S. műtermében dolgozó fényképész valószínűleg önállóan is adott ki képeslapokat.

II. 1914–1939

1. Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesülete – irredenta lapot adnak ki, az első világháború után, mely egy turult ábrázol a Medve-tó látképével.

2. Zsula Sándor, Szovátafürdő–Torda – 1915. Színezett lapok.

3. Eugen Vass, Tg. Mureș, filiala Sovata-băi – 1926, 1928, 1929, 1930. Színes, nagyrészt villákat ábrázol.

4. Schnitzer Artur, Sovata-băi, Gherla – 1928, 1929, 1930, 1934. Megjelennek a háromnyelvű, román–magyar–német feliratok, és témaként kerül be az ortodox, görögkatolikus templom is.

5. Borbély Gyula, Szovátafürdő – 1917, 1918, 1920 után is ad ki lapokat, már román bélyeggel, de kiadási dátum nélkül. Több fényképész felvételeit is használja: Ferenczi, Fotograf, Gherla. Dr. Radványi A. tanár felvétele, Herbst Bp. műnyomása, kiadási adatok is szerepelnek. Különleges lapok is megjelennek, például a Tekenősi pisztrángtelep fotója.

6. Cartea Românească, Diciosânmartin – 1925, 1926.

7. Adler fényírda Szovátafürdő, Adler Brașov – Valószínűleg 1916 előtti lapjai is forgalomban maradtak, csak később postázták őket. Az 1920-as évekből egy lapját ismerjük.

8. Németh István kiadása, Szovátafürdő – 1918.

9. Foto original, Fotofilm Cluj – 1935, 1937. A híres kolozsvári műhelynek jellegzetes lapjai voltak, fekete-fehér, sötétes árnyalat. A második világháború környékének legtermékenyebb kiadója.

10. M. Ulesan, Ilustrația Gherla, Sovata băi – 1924, 1932, 1935, 1936. Általában kétnyelvű lapok, jellegzetes témaválasztás: Kaszinó, A remeténél.

11. Körtesi Károly fényképész felvétele, kiadása – 1939 után, és a második világháború évei alatt jellegzetes, művészi fotókat, képeslapokat készített Szovátáról. Műhelye is volt Szovátafürdőn, a jelenlegi Kicsigomba helyén álló Bazár mellett.

A felhasznált, elküldött képeslapokon a bélyeg helye a képeslapon nagyrészt hátul, a címzés fölött helyezkedik el, először nincs külön kijelölt hely neki, ez a két világháború között jelent meg. Előfordul ugyanakkor az is, hogy a bélyeget az első oldalra helyezte a feladó, a kép fölé, vagy rá. 1914 előtt az 5 filléres bélyeg a leggyakoribb, a két világháború között pedig megjelentek a román királyi családot ábrázoló bélyegek. A használt lapra minden esetben legalább két bélyegző került, a feladás helye – Szováta – és a címzés helyszíne, amiből megtudjuk, milyen utat futott be a lap.

A képeslapok fejlődésében jól nyomon követhető a történelmi korok szokásvilágának, polgárságának változása, ez leginkább a címzésben, illetve a címzett megszólításában érhető tetten. Az első, nagy tisztelettel, mondhatni merevséggel íródott lapok megszólításai közül sorolunk fel néhányat, a szemléltetés kedvéért: „Nagyságos Rickl Muczika Úrleánynak (1914. augusztus 21.)”, „Szádeczky Mariska kisasszonynak (1905 előtti, osztatlan címzésű lap)”, „Nagyságos Dusoczky Rózsika Úrleánynak (1910. szeptember 19.)”, „Őnagysága Csegedy Béláné Úrasszonynak (1906. július 25.)”, „Özvegy Honészy Miksáné Úrnő Őnagyságának (1909)”, „Méltóságos Dr. Cholnoky Jenő egyetemi tanár úrnak (1912. július 15.)”

A képes levelezőlapokra írott rövidebb-hosszabb üdvözlő, vagy tájékoztató szöveg nemcsak nyelvezete miatt, és a helyesírás szempontjából érdekes, hanem nagyon sok helytörténeti jellegű információt is tartalmaz. Ezek a személyes tapasztalatok gyakran olyan dolgokra derítenek fényt, amelyek más történeti forrásokból egyáltalán nem nyomozhatóak ki: tavak, villák állapota, szállások, ellátás minősége, időjárás és a latban sokat nyomó „fürdőélmény”. Ezért látjuk szükségét néhány ilyen szövegrészlet közlésének, feltüntetve a címzettet, és évszámot is.

„Gergely Hajnalka Úrleánynak, 1908. …Mesésen érezzük magunkat, ebben a tóban fürdünk, nagyszerű, csak nagyon meleg a vize. Ma egy kisfiúval átúsztuk az egész tavat.”

„Huzly Louise Ő Nagyságának, 1915. Szovátafürdő, Phleps villa. Kedves L. Nagysád! Mindketten vettünk színes l. lapjait és köszönjük. Ideérkezésünktől máig szép időnk volt, fürödtünk egyik sós tóban. Nem a »Medve-tóban«, mert ez idén eddig elég élvezhetetlen, minthogy a tó tükre legfelül alig 25-30 centiméternyire 21 fokos alig sós víz, azon alúl folyton növekvő mértékben a mélység felé emelkedő, valóságos koppasztó (majdnem forró) sós víz. 2 szobánk van, konyhával és verandával a Medve tóra, amelyet az öreg szép tölgyeken át látunk. Itthon főzetünk szobalány és szakácsnéval vonultunk fel. Málna bőviben, eper és gomba is akad. Szóval eléggé jól élünk.”

„Nagyságos Dusóczky Rózsika Úrleánynak, 1910. Eddig e villában laktunk, mivel azonban a fürdő szezon a mai nappal itt véget ért, délután átköltöztünk az alsó telepre, ez sokkal egyszerűbb, de barátságosabb hely s itt maradunk talán okt. 1-ig, azaz a hó végéig, mivel Terka nénédnek használ a fürdő. Ha azonban megesősödne az idő e közben, akkor kénytelenek leszünk haza menni elébb. Mamád és Terka nővéred most a faluba mentek kosztot keresni, mivel itt e villában csak kávét kapunk, mégpedig igen jó bivalytejest. Oda fent sok pénz elment, ha csakugyan maradunk még szükség lesz küldeni. Fürdőt itt valószínűleg nem kapunk és így haza kell mennünk. Pedig megígérték, hogy az alsó telepen kapunk, de semmi se lesz belőle.”

„Olvashatatlan név, 1904. Korondról utamban lebeszéltek, valószínű tehát, hogy itten megtelepedem. Több mint bizonyos az is, hogy Korondot is megtekintem. Igen szép hely ez, többnemű gyógyhatású sós vízzel rendelkezik. A létszám olyan nagy, hogy alig találtam szobát részemre. Címem: Alsótelep vendéglő.”

„Őnagysága Bökh Gizella úrleánynak, 1908. A szovátai remek vidékről néhány csinos felvétel, miszerint fogalmat alkothasson nagysád az itteni elbájoló tájról, mert tagadhatatlan be kell ismerni minden kisebb látványa mellett is, a tavai és a környéke elbájoló, feltéve, ha az idő kedvező, melyben az elmúlt hónapban nem volt részünk, folyton szakadt az eső.”

„Nagyságos Nápolyi Imre Úrnak, 1910 körül. Mi nagyon jól érezzük magunk, daczára, hogy esik az eső, már 4-szer fürödtem, akármilyen az idő, lehet fürödni, mert a víz meleg. A lakásunk erkélyes, a fürdővel vizávi.”

„Özvegy Kenessey Jánosné Őnagyságának. 1929. Kedves Juliska néni! Pár nap óta Szovátán vagyunk, a gyermekeknek levegő változásra van szükségük. Pompás hely, csupa fenyő és mogyoróerdők – pompás a levegő nagy étvágyam van, és sokat tudok aludni. Ilyen szép helyről mindig szívesen küldök üdvözletet.”

„Szádetczky Baba Őnagyságának, 1906. Tegnap szerencsésen megérkeztünk. Mesés a víz és a levegő. Vendég még kevés van, körülbelül egy lesz, de ma és holnap nagyon sokat várnak. A lev. lapon látható 2 női alak nem mi vagyunk, hanem a Szillasi Mici és Marcsi. A koszt is kielégítő. Csengeriék is itt vannak, de ők az alsó telepen laknak.”

„Őnagysága Pataky Dezsőné Úrnőnek, 1907. Most hogy minket is rászorított az Isten, hogy az ő igazán csoda számba menő gyógyhelyét felkeressük, mi is elküldjük annak a tónak a képét, amelyben a papbácsi lubickol. Én a »Feketetóban« uszkálok, legalább nem fojtjuk meg egymást.”