Hunyadi Imre méltatása

Megtisztelő és kitüntető alkalom méltatni egy kiváló pályatársat, kollégát, elhivatott tanárembert. Szeretném, egykori pályatársaitól kapott felhatalmazásom birtokában néhány gondolat erejéig bemutatni Hunyadi Imre ny. földrajztanár életútját, mert érdemesnek tartjuk arra, hogy egy küzdelmes, a pedagógusi szakmát hivatásnak tekintő életpályája elismerésben részesüljön.

Fél évszázados pedagógusi életútját nemcsak a magas szintű szakmaiság jellemzi, hanem túlmutat az oktatás keretein, fontosnak tartva a közösségépítő szerepkört is, ahol a megtartó erő a hűség: egy közösséghez, egy nemzethez, egy vállalt hivatáshoz. Ő volt és marad számunkra az eszményi tanár és a példakép.

Hunyadi Imre 1932. szeptember 11- én született a Beszterce-Naszód megyei Zselyken, ahol szász eredetű és székely betelepülők utódai élnek ma is, evangélikus vallású magyarok. A Zselyken elszigetelten élő magyar evangélikusoknak híd szerepe volt a történelem folyamán a magyarok és a szászok között. Nyelvileg a magyarokhoz, felekezetileg a szászokhoz tartoztak. Ebbe az örökségbe született bele Hunyadi Imre. Édesapját, Hunyadi Jánost a második világháború magával sodorta. Hősi halált halt, hét gyermeke lett hadi árva, a családfő hiányát a nagycsaládi egymásrautaltság próbálta összetartani.

Hunyadi Imre középiskolai tanulmányait Kolozsváron, a Református Kollégiumban végezte. Sikeresen felvételizett a Bolyai Tudományegyetem földrajz–geológia szakára. Alkalma volt a szakma legkiválóbb professzoraitól elsajátítani a maximumot.

1958-ban Selymesilosvára nevezték ki, ahol 1958 és 1960 között tevékenykedett, közmegelégedettségre. 1960-ban a községközpontba, Sarmaságra került, ahol 2000-ig tanított. Nehéz, küzdelmes időszak volt, ahol az értelmiségnek nagy felelősség jutott. Munka igen, megbecsülés, anyagi elismerés a község vezetőségétől nem.

Hunyadi Imre igazgatósága idején épült meg a nyolcosztályos iskola, majd ő irányította a régi tornaterem építési munkálatait is, amely több tízezer munkaóra által épült meg, közmunkában. Állami kölcsönből, közmunkával, a szinte színmagyar Sarmaságon. Hunyadi igazgató ezt több esetben szóvá tette, hivatalos fórumokban is, kiállva az anyanyelvű oktatás mellett. Jutalomként felettesei 1965-ben leváltották. Soha nem adta fel, szakmailag mindig kimagaslót nyújtott, kollégái a megyéből felnéztek rá, a geológusi képesítéssel rendelkező tanár véleményét sokszor a bányavállalat is igénybe vette.

Szíves engedelmükkel idéznék Kui János, az egykori pályatárs a sarmasági középiskola 50 éves fennállása alkalmából kiadott kötetbe írt tanulmányából: „Ő marad! Sarmaságra mentem. Ősz, október volt, 1963. Kineveztek, hogy kezdjek el tanítani. Az iskola várt. Új középiskola indult. Az indulással nehéz gondok jártak. Imre vállalta. Albérlet jár neki ezért, ifjú házasembernek. Fiatal hitvese elsőszülött fiát várta. Imre most is a gondokat intézte. A nemzetiségi politika úgy hozta, hogy neki nem termett sok babér. MÁSNAK kellett jönni, de ő maradt. Kollégák voltunk 12 évig. Sok nemzedék tőle tanulta az érdekkeltő földrajzot. Az albérletet felmondták, de ő maradt. Lakást vásárolt Somlyón. Katedra is akadt volna. Ám nem ment. A család beköltözött, de ő maradt, ingázott. És az évek teltek. Sorsunk egyre feketébb lett. Sokan nem csak az iskolát, a falut, a várost, az országot, a szülőföldet is elhagyták, de ő maradt. Jött a nyugdíj. Vajon elmegy? Nem, biztosan nem. Az ifjúság szívében emeltet magának szobrot.”

Hosszú pályafutása alatt rendszerességgel szervezte a hegyi túrákat, az expedíciókat, különös tekintettel a magyar örökségünkre. Kutatási területe a sarmasági szénmedence geológiai és természetföldrajzi változásai.

Hunyadi tanár urat nemcsak Sarmaságon, hanem Szilágy megyében, megyehatáron túl is tisztelet és elismerés övezi, magas szakmai tudásáért, közösségépítő tevékenységéért és a magyar nyelvű oktatás melletti határozott kiállásáért.

Példaképekre szükségünk van. Ezért ajánlom tisztelettel, Hunyadi Imre nyugalmazott földrajztanárt a Szilágysági Magyarok Díszoklevéllel való kitüntetésre.

(Elhangzott 2019. szeptember 28-án Szilágysomlyón, a Szilágysági Magyarok díjátadó ünnepségén.)