Essig József méltatása

Tisztelt Hölgyek és Urak!

Nagy örömet okozott számomra az EMKE azon felkérése, hogy javaslatot tegyek a 2017-es Janovics Jenő-díj odaítélésére, és őszinte elégtételt jelent számomra, hogy ennek a díjnak a várományosát én méltathatom.

Essig József fotóművész, filmoperatőr, rendező, televíziószerkesztő 1938. június 18-án született az Arad megyei Fazekasvarsándon, evangélikus lelkészi családban. Édesapjának, id. Essig József evangélikus lelkipásztornak küzdelmes élete az elnyomó kommunista időkben, az egyházi élet megmaradásáért, felvirágoztatásáért és a maradandó értékek megőrzéséért mélyen beívódott a nyíltszívű, őszinte fiatal életébe. A lelkipásztort ért csalódások és hatósági zaklatások óvatosabbá tették, de nem törték le. Kultúrházat épített Varsándon, ám az avató ünnepélyre nem engedték be, tataroztatta a templomot, kerítéssel körbevétette, de a templom felszentelésének ünnepségén már nem vehetett részt, mert megakadályozták a hatóságok. Mindezek ellenére a Lutheránus Világszövetség segítségével 1969-ben még egy új orgonát is sikerült építtetnie a templomba.

Édesapjának kitartó, minden nehézséget legyőző, a múlt értékeire odafigyelő és a jövő számára valódi értékeket megőrző, a közösség életét szívós akarattal szervező és irányító, a szépre, a jóra és a lelkiekre odafigyelő küzdelmes élete, illetve kitartása példaképpé vált a fiatal Essig József számára.

Teológiai pályára készült ifjabb Essig József is, a lélekre, emberformálásra, a valódi, nemes és szép értékek keresésére indult útnak Fazekasvarsándról, ám az élet később más pályára irányította.

Gyerekkorától nagy érdeklődést mutatott a technika vívmányai iránt, így amikor már megengedhette magának, gyerekének születésekor fényképezőgépet vásárolt. Első fotóit a családban készítette, ám hamarosan felfedezte a képrögzítés emlékmegőrző, dokumentáris értékét is, és ellenállhatatlan késztetést érzett arra, hogy az élet fontos pillanatait megörökítse és az utókornak átmentse. Önképző körökben gyarapította szakmai tudását. Később odáig fejlődött, hogy kiállításokon is részt vehetett, sőt mára már számtalan díjazott fényképpel is büszkélkedhet. A kolozsvári fotóskör tagjaként tovább mélyítette ismereteit. 1990 után kamerát vett a kezébe, és belekóstolt a mozgókép készítésének rejtelmeibe is.

A fényképészetben szerzett tapasztalata nagyban elősegítette filmes karrierjének kibontakozását. Csép Sándor meghívására hamarosan a kolozsvári televízió magyar adásának operatőre lett, ahol számtalan értékes filmet alkotott mint operatőr, rendező, vagy szerkesztő. Essig Józsefet a portré, a filmes eseménybemutató és a dokumentumfilm érdekelte leginkább, azok az emberközeli műfajok, amelyek kiemelnek egy-egy rendkívüli embert, embereket vagy közösségeket a mindennapok küzdelmeiből, valamint példaként szolgálnak a jövő nemzedékének.

Filmjeinek nagy része az erdélyi magyar kisebbség életének, eseményeinek vagy munkás hétköznapjainak fontosabb momentumait rögzítette és mutatta be.

Essig József bevallotta, hogy nem szívesen áll a kamera elé. Ő inkább a kamera mögül szereti figyelni a világot, bemutatni az embereket és az életet a film összetett nyelvezetén keresztül.

2001-ben nyugdíjazták a kolozsvári televíziótól, és ekkor új korszak kezdődött az életében. Ám a filmezést, a fontosabb események megörökítését, a dokumentumok megőrzését, rögzítését tovább akarta folytatni.

2001-ben alapítványt hozott létre Reményik Sándor Művészstúdió Alapítvány néven. Az alapítvány keretén belül kifejtett tevékenységét és sikereit tartja élete legfontosabb megvalósításának. A névadásnál néhai Mózes Árpád lutheránus-evangélikus püspök úr bábáskodott. Az alapítvány első fontosabb eseményeként Essig József a névadó költőről készített egy filmet, amely során komoly kutatási munkával fedezte fel és szólaltatta meg a még élő rokonokat, ismerősöket. A náluk történt látogatások során találta meg azt a kis szobrocskát, amely a Lutheránus templom udvarán látható Reményik-mellszobornak lett a mintája. Már az első évben megszervezte a Reményik Sándor-konferenciasorozatot, amely máig fennmaradt az alapítvány egyik legjelentősebb tevékenységének, tekintettel arra, hogy a meghívottak között mindig jelen vannak a kor kiemelkedő irodalmárai, irodalomtörténészei, előadóművészei és képzőművészei. Ezeken a konferenciákon, mint egy jó menedzser, a zsoboki alkotótábor legfrissebb alkotásait is bemutatta. Ezeknek a konferenciáknak kiemelkedő momentumai a Reményik Sándor-díjak átadása mindazok számára, akik munkásságuk által a költő Öröktűz című versében említett lángot ápolják és adják tovább.

Az alapítványon keresztül sikerült pályázat útján létrehoznia és fenntartania feleségével, Essig Kacsó Klárával együtt a zsoboki alkotótábort képzőművészek és fotóművészek számára. Ugyancsak pályázat útján sikerült kiállításokat szerveznie a Lutheránus Püspökség udvarán található Reményik Sándor Galériában, vagy a saját lakásának alagsorában megnyitott Stars Pincegalériában is. Ezekben a helyiségekben ad lehetőséget a zsoboki tábor alkotásainak a bemutatására, ahol külön gondoskodik a kevésbé ismert alkotók és fiatal művészek megismertetéséről, népszerűsítéséről is.

Mindezek mellett szakított időt mindig arra is, hogy a fiatal pályakezdő fotósokat, filmeseket hasznos tanácsokkal segítse, irányítsa, ezzel is gyarapítva, elősegítve szakmai ismereteiket, tudásukat, fejlődésüket.

Essig József kultúramegőrző tevékenységét is meg kell említenünk, ugyanis alig találhatunk olyan fontos művészeti, kulturális eseményt, amelyen ne láthatnánk ott, amint kitartóan cipeli fényképezőgépjét, kameráját és állványát. Az 1990-től összegyűjtött, eseményeket megőrző, felbecsülhetetlen értékű adattárából doktori értekezéseket lehetne írni Kolozsvár szociális, kulturális, művészeti életéről az 1989-es változásoktól napjainkig.

Mindezek ismeretében ajánlottam az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület kuratóriuma és önök figyelmébe Essig Józsefet, a 2017-ben kiosztandó Janovics Jenő-díjra.

Íme, az atyai példa gyümölcsöt hozott a tehetséges, kitartó és szorgalmas fiúban.

(Elhangzott 2017. április 8-án Kolozsváron, az EMKE díjkiosztó ünnepségén)