Berecz Gábor méltatása

Több mint fél évszázada tudunk egymásról. Nem csak, mint tősgyökeres aradiak. Mint a magyar kultúra, a hagyományaink iránt egyre fogyatkozó számban érdeklődők, évtizedek óta néven is számon tartottuk, tartjuk egymást. Mert a szórványban minden anyanyelven megszólaló várvédő fontos. Egy ilyen szorgos, olykor csak közharcos várvédő, máskor parancsnokoló tiszt Berecz Gábor is. Nem mindig várkapitányi minőségben, de mindig ott, ahol a fal gyengül, ahol a várvédők lankadni látszanak. És jó volt vele együtt egy kis meleget érezni az anyanyelv bűvkörében, amikor a diktatúrában az iskolán és templomon kívül egyre kevesebb helyen nyílt lehetőség megszólalni Petőfi vagy Arany varázslatosan szép nyelvén.

Jó negyedszázada, amióta valamivel tágasabb tér nyílott nemzetiségi kultúránk ápolására, közeli kapcsolatba is kerültünk Berecz Gáborral. Az RMDSZ-ben is, s az 1990-ben újjáalakított Kölcsey Egyesületben is. Ő az utóbbiban foglalt el vezető tisztségeket néhai társasági tagunk, Pávai Gyula egyesületi elnök mellett, én az előbbiben. Közösen serénykedtünk az anyanyelvi oktatás és a kultúra pátyolgatásában Aradon és a megyében. Gábor a 2003-ban ismét önálló kiadványként megjelenő – több mint egy évtizeden keresztül, anyagi támogatás hiányában a Jelen, majd Nyugati Jelen napilap havi mellékletenként látott napvilágot –, az eredetileg 1943-ben egyetlen dél-erdélyi kulturális folyóiratként indult Havi Szemle művelődési szemle új sorozatának szerkesztőjeként buzgólkodott Pávai Gyula főszerkesztő segédjeként. Pávai Marosvásárhelyre távozását követően vette át a lapszerkesztés felelősségteljes munkáját. Neki köszönhető a megváltozott formátum, a jelenlegi tartalmas és ízléses kivitel, az áttérés a negyedévenkénti megjelenésre, és az új cím is: 3Havi Szemle.

S bár társaságunkban, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaságban nem a magánélet vagy a pályafutás számbavétele, hanem a tevékenység a fontos, essen mégis néhány szó Berecz Gáborról, a magánemberről is. 1950. április 16-án született Aradon. Az egykori Katolikus Főgimnázium utódjában, a Csiky Gergely Főgimnázium elődjében érettségizett 1969-ben. Az úgy nevezett „kétnyelvű” iskola időszakában. Azt követően Aradon építészeti technikumot végzett, több kisipari szövetkezetben volt építésztechnikus, főtechnikus, művezető. Az 1989-es rendszerváltást követően magáncéget alapított, építési szolgáltatásokat végzett, majd egy fafeldolgozó magáncégnek lett aligazgatója nyugdíjazásáig. Egy gyermeke van, aki ugyanabban a tanintézetben érettségizett, mint édesapja. Kiváló eredménnyel!

Berecz Gábor az aradi Szövétnek munkatársaként Stoi Demeterrel (Dumitru maga kérte, hogy nevét így írjuk a művelődési folyóiratban) éveken keresztül közölt címertani ismertetéseket, valamint leírásokat Arad megyei településeinek pecsétjeiről. Sakklevelezői sikereiről talán egyesületi társunk, Makai Zoltán tudna részletesebben beszámolni. Én az iskolai kosárlabdacsapat oszlopos tagjaként is ismertem.

Jelenleg a Kölcsey Egyesület elnöki tisztségét tölti be, nagy szerepet vállalt a Kárpát-medencei Irodalmi Társaságok Szövetsége (KITÁSZ) tavalyi, nagy sikerrel zárult aradi megrendezésében. Segítőkészsége, ügybuzgalma közmondásos Aradon. Jelen van előadásokon, kiállításnyitókon, könyvbemutatókon, versenyeken. Képviseli a „Kölcseyt” határon innen és túl. Tevékenységét több elismerő oklevéllel jutalmazták. Ezeket gazdagítja a most odaítélt rangos kitüntetés.

Szívből gratulálok neki a kiérdemelt Fényes Elek-díjhoz.

(Elhangzott 2017. szeptember 1-jén Nagyváradon, a Partiumi Honismereti Konferencián)