Kastélykálvária

Kisajátítás. CASBI-s dosszié

Kisajátítási jegyzőkönyv. Vagyonösszeírás. Írásos forrásai egy épület történetének, dokumentálása egy társadalmi réteg megítéltetésének. Leltár, mely kettős mércével bír: egyrészt a tulajdonos akkori helyzetét mérhetjük fel az adott korszak törvényerőre emelt intézkedései nyomán, illetve egy – azóta műemléki jegyzékbe¹ vett – lakhelyként és birtokigazgatási központként szolgáló reprezentációs épület utolsó látlelete.

Gróf és nemesi lakhelye: Bodola. A falu, mely hajdanán a Béldi, majd Mikes és Béldi, illetve Nemes családok birtoka. Négy nemesi rezidencia helye. A híres uzoni Béldi Pál, Apafi Mihály erdélyi fejedelem ellenlábasának birtokközpontja. Különös érdekessége a négy nemesi lak, amelyből három sikerrel dacolt a megpróbáltatásokkal, az idő múlásával.

A Mikes-kastély építője és egyetlen tulajdonosa: Mikes Zsigmond, az utolsó brassói magyar főispán. Róluk, az építőről és az építettről szól jelen írás.

Emlék

Emlékezik Mikes Zsigmond egyik unokája, Bánffy Mária. A fiatalon, tragikus hirtelenséggel elhunyt Emmának a lánya.

„Itt van egy fénykép, édesanyám készítette: Zsigi nagyapa, Zsófika nagymama és én, egész kislányként. Nagyanyám Béldi lány (Béldi Ákos lánya), innen a rokonság az uzoni Mikesekkel, mert Mikes ágon sokkal régebben elvált a család. A fénykép Bodolán készült, Brassótól mintegy 20 km-re, ahol már akkor többségben románok éltek. Gyermekként minden évben egy hónapot töltöttünk ott, és nagyon szép emlékeim vannak nagypapáról, aki a 30-as években már nem politizált. Arra emlékszem, hogy kényeztettek bennünket, elvittek autóval Sinaiára, igazi nyaralások voltak, amihez mi nem voltunk hozzászokva.”²

A bodolai négy nemesi lak közül három – Béldi, Mikes és Nemes – szorosan egymás mellett állt, összekapcsolódva az egykoron nagy kiterjedésű park alléival. Mikes Zsigmond mostani állapotában leromlott egyszintes udvarháza egyszerűségében is megkapó látványt nyújt, hangulatos nyári lakot idézve sok ablakos, tájba simuló szerkezetével. Főhomlokzatát három, háromszögű oromzatos, kiugró rizalit tagolja, egyenes záródású ablakaik felett félköríves ablakdíszekkel. A főbejárat az épület középvonalán húzódó háromtengelyes, kis előcsarnokot sejtető középrizaliton nyílik, pár fokos, épp csak szegéllyel enyhén hangsúlyozott lépcsővel. A parkra néző homlokzatot fából ácsolt, az épület tengelyéből kiugró terasz uralja, kőlépcsős kijárattal a parkra. Az egykori gondozott park és sétányok szépségét már csak régi felvételek mutatják.

A 19. és 20. század fordulóján a nemesi lakok birtokosai: gróf Nemes János, gróf Mikes Zsigmond, gróf Béldi Ferenc és gróf Béldi Tivadar. Életmódjuk sajátságos volt. Történetük a 20. század első felében majdnem véget ért.

A kezdetek kezdetén

Volt egy szabadságharc, majd egy jobbágyfelszabadítás és egy úrbéri reform. Az erdélyi arisztokrácia fénykorát időrendi sorrendben megakasztó események. A szabadságharcban elesettek hiánya, az állandó munkaerő megszűnése, a földbirtokok elvesztése kibillentette a földesúri rendet addigi megszokott életmódjából. Hogy tartsák a megélhetési színvonalat, földeket adtak el, közigazgatási pályára léptek, hivatali munkát vállaltak. Az erdélyi arisztokráciát egyébként is sajátságos társadalmi, gazdasági berendezkedése miatt jóval érzékenyebben érintették a változások³. Majd jött a nagy háború, és az államhatárok megváltoztak. Az ideológiák és nacionalizmus eszméi újabb szintre emelkedtek. A nincstelenséget, szegénységet megoldani igyekeztek. Ideák és eszmék alapján, nacionalizmussal izzítva földosztásba kezdett a háború utáni állam.

Az 1921 és 1925 közötti időszakban az 1921-es földreformtörvény alapján Erdélyben 1 170 058 kat. hold területet koboztak el.⁴ A kisajátításokat de facto az 1921. július 23-i Garofild-féle törvény alapján hajtották végre, melynek alapja az 3911/1919 sz. rendelettörvény, módosítva a 2478/1920 sz. rendelettörvény által.⁵ Erdélyben a földreform a kényszerbérlet bevezetésével kezdődött, amikor is a kisajátított földeket célzottan jutalmul adták például egykori román nemzetiségű katonáknak, a háborúban részt vett gazdáknak, a föld nélkülieknek és a 10 holdnál kisebb területtel rendelkező kisgazdáknak.⁶ A törvény értelmében kisajátították a közérdekű célt szolgáló jogi személyiségek tulajdonait, úgymint a magyar történelmi egyházak birtokait, amelyekből a felekezeti iskolákat is fenntartották, a közbirtokvagyonokat, mint például a Csíki Magánjavak. A kisajátítással sújtott tulajdonos birtokából megtarthatott síkságon 50 hold, hegy- és dombvidéken 100 hold földet.

A két világháború között az erdélyi magyar arisztokrácia politikai és kulturális téren önfenntartásra rendezkedett be: minden lehetséges fronton harcolt a megmaradásért, fennmaradásért, szervezetekbe, egyesületekbe tömörülve. Ezen szerepkörök azonban a második világháború utáni állami berendezkedésnek ideális alapot szolgáltattak a politikai perekhez, internálásokhoz, vagyonelzárásokhoz. A legsúlyosabb atrocitások azonban az 1945. március 23-ai keltezésű, 187. számú törvény alkalmazásával kezdődtek. A román kommunista rezsim e törvényt tekintette jogalapnak ezentúl mindenféle politikai és gazdasági célt szolgáló intézkedéséhez.

Az erdélyi arisztokráciát, az erdélyi magyar és német nemzetiségű lakosságot a földreform két záradéka különösen súlyosan érintette, ugyanis a mezőgazdasági területek, földbirtokok elvételét írta elő azoktól a tulajdonosoktól, akik 1944. augusztus 23. előtt ideiglenesen vagy huzamosabb ideig ellenséges ország (pl. Magyarország) területén tartózkodtak. Ide állami alkalmazottak, hadtesttel vonuló katonák, hadifogságba esettek, a háború miatt menekülők tömegei, a határváltozások miatt lakhelyük és birtokaik megváltozása miatt függő helyzetben lévők tartoztak. Ők az abszentisták vagy távollevők. Ez a tény jogalapot jelentett birtokaik, javaik elkobzására a 187/1945. törvény 3. pontjának c. alpontjának értelmében. Utólagos – 1015. számú rendelet/1946. június 13. – módosítás értelmében nem tekinthető abszentistának, aki 1944. augusztus 23. után visszatért Dél-Erdélybe.

Az 1945-ös földreform, az ellenzéki román politikusok letartóztatása, a román királysági intézmény felszámolása, mint főbb pontok világítanak az 1945 és 1947 közötti átmeneti időszak, avagy konszolidációs éra egén, hogy a Román Népköztársaság kikiáltásával kezdetét vegye egy olyan egypártrendszerű államberendezkedés, amely a nép szolgálata fedőnév alatt követte el visszaéléseit.

Bodola és Mikes Zsigmond

Bodola a mai Románia egyik Brassó megyei települése, zömében román és cigány lakossággal. Háromszék és Barcaság között fekszik, története és jogi helyzete szerint egyikhez sem tartozik.

Első írásos említése 1294. február 9-ei keltezésű birtokba helyezési oklevél. Az 1332-es pápai tizedjegyzékben Buduli. Birtokosai a barcasági szászok, egészen a 15. századi Béldiek birtokadományban való részesüléséig, birtokfoglalásáig. Innentől a 18. századig Fehér vármegye része volt, majd Felső-Fehér vármegye települése Nyién és Márkossal és a hozzátartozó Bodzamezővel együtt. 1916 után egységesen Háromszék része lett, majd 1926 után Brassó megye Bodzai járásának részévé vált. 1968-tól közigazgatásilag Brassó megyéhez tartozik.

Az uzoni Béldi család már a 15. századtól birtokosa Bodolának, várkastélyuk is volt itt, melyet felségárulás miatt romboltatott le Apafi Mihály 1678-ban. Béldi Pál nótáztatása után kerültek birtokba a Mikesek Bodolán. A 18. század második feléből van híradásunk az itteni nemesi házakról: Benkő József Bodola ékességeinek tekinti a Mikes- és Béldi-házakat. A fali birtokosai kétharmad részben a Béldi, egyharmad részben a Mikes családok. A 19. század második felében épült fel a mai Bodola jelképe, a polgármesteri hivatalnak otthont adó impozáns kastély. Építője Béldi Tivadar, tervezője Pákei Lajos.

A Mikes-kastély építője gr. Mikes Zsigmond, építési ideje a 19. század vége. A mostani kastély 18. századi elődje az a Mikes-ház, amelyet Benkő József aposztrofál Bodola ékességeinek egyikeként.⁷ Az 1840-es években a Mikes-udvarház tulajdonosa gr. Mikes Istvánné br. Orbán Klára (1790–1872), aki Mikes Zsigmond apai dédanyja volt⁸. Ezt örökli Mikes Zsigmond. Feltehetően gr. Béldi Zsófiával 1895-ben kötött házasságának időpontja meghatározó a nemesi lak építéstörténetében, hiszen a házaspár Bodolán rendezkedett be a továbbiakra. (Jelenleg a Mikes-kastélyért Mikes Zsigmond unokái és örökösei, Ugron Istvánné Bánffy Mária és Bánffy Nicolette indítottak visszaigénylési folyamatot.)

Mikes Zsigmond – az utolsó magyar brassói főispán

Gróf Mikes Zsigmond 1867. június 6-án született Kolozsváron gr. Mikes Miklós és kászoni báró Bornemissza Johanna Róza Mária második gyermekeként. Testvérei Johanna⁹ és a fiatalon elhunyt Lipót¹⁰, a zabolai ág ezen oldalágának egyetlen örököse. Apja a zabolai örökös Mikes Ármin féltestvére. Apai nagyapja zabolai gróf Mikes Benedek, kinek második, Moser Sophie-val kötött házasságából született a Zabolán lévő Mikes-kastélyt öröklő Mikes Ármin, a jelenlegi örökösök anyai nagyapja.¹¹

Első felesége uzoni gróf Béldi Zsófia (Kolozsvár, 1874. december 28. – 1930. augusztus 13., Bodola), gr. Béldi Ferenc és zabolai gr. Mikes Róza lánya. Házasságkötésük Kolozsváron, 1895. szeptember 30-án volt. Két gyermekük született: Mikes Miklós Zsigmond Mária és Mikes Emma. Zsigmond és Zsófia házassága a Mikes és Béldi család közötti kapcsolatok további megerősítését is jelentette. A frigy létrejöttével a bodolai Mikes és Béldi birtokok úgymond egyfajta jótékony fúzión mentek keresztül, ugyanis a két család évszázadokra visszatekintő birtokviszályait oldotta fel. Apafi Mihály fejedelem 1679-ben a hűtlenséggel vádolt Béldi Pál uzoni és hozzátartozó birtokait Mikes Kelemennek és Mihálynak adta. Hogy a bodolai Béldi-birtok átkerült-e, és pontosan milyen arányban a Mikesekhez, nem tudni, viszont a két család kapcsolatában a birtokkérdés innentől központi elemet foglalt el.¹² A két nemesi család közötti gyakori házasságkötések egyik oka is ez lehetett. Jelen esetben három Béldi testvér – mind Béldi Ákos gyermekei – házasodtak Mikesekkel. Így: Béldi Ferenc Mikes Rózát vette nőül, Béldi Emma Mikes Kelemen felesége lett, míg Béldi Zsófia, aki Bodolát kapta, Mikes Zsigmonddal kötött házasságot. E házasság révén válhatott Mikes Zsigmond a legnagyobb bodolai birtoktest tulajdonosává. Területeinek nagyságát a többi birtokoshoz viszonyítva a földreformok hatályba lépése révén felvett leltárak is jól mutatják.¹³

Mikes Zsigmond jogi tanulmányait követően birtokán gazdálkodott. Annak ellenére, hogy politikával nem foglalkozott, közigazgatási tapasztalata nem volt, az 1906-os kinevezése után ő maradt a leghosszabban a főispáni hivatalban.¹⁴

Szolgálati helyén minden alkalmat megragadott a magyarság szolgálatára, a magyar kultúra életben tartásáért és magas színvonalon való műveléséért küzdött. Főispáni támogatásának számtalan tanújelét olvashatjuk egykori helyszíni tudósításokban. „Vármegyénk főispánja, Mikes Zsigmond gróf már számtalanszor tanújelét adta annak, hogy mennyire szívén viseli a magyar kultúrának minden vonalon való teljes győzelmét” – emeli ki a tudósító a predeáli állami elemi iskola 1907-es ünnepsége alkalmából. És hogy mennyire fontos volt a betöltött pozíció az aktuális politikai viszonyokat tekintve, és hogy a grófnak miként sikerült betöltenie a hivatali tisztségét, arra is kitér a tudósító: „Tudjuk azt, hogy a határszélen milyen nagy fontosságú a magyar kultúra érdekében ezen iskola működése. Főispánunk e szempont által vezéreltetve a legalaposabban vizsgálta felül úgy az iskolát, mint az internátust. (…) Főleg a főispánt ünnepelték, akinek figyelme a magyarság térfoglalásának minden legkisebb eredményére kiterjed, és aki emellett a nemzetiségek békés fejlődését sem akadályozza meg.”¹⁵

Azonban a nagy háború Bodolán is megtépázta a birtokokat, a kastélyokat:

„Bodoláról is hallok híreket. Érdekes kis falu ez. Négy urasági lak van benne. Nemesi kúriák, kastélyok. Béldi Ákos gróf, Béldi Tivadar, Mikes Zsigmond gróf, a brassói főispán és Nemes Jánosné grófné az urak ott. Tehát volt mit pusztítania az ellenséges kéznek. Hogy melyik kastély szenvedett legtöbbet, azt nehéz megmondani. Azt hiszem, a kár legnagyobb a Béldi Tivadaréban, melynek tizennyolc szobája, egész belső berendezése esett áldozatul. Bútor, kilincs, ablak, cserépkályhák, zongora, minden össze-vissza törve! Még a templomot se kímélték. Ott is összetörték a szentséget. Feltörték a kriptákat is, a koporsót is, a halott cipőjének a csatját is levagdalták. A lakásban nemcsak a bútor van megtépve, lenyúzva, hanem még a falak finom tapétái is és a különféle kocsik huzata is. Maga a Mikes grófi pár megdöbbenve beszél a bodolai dolgokról. A Béldi Tivadar- és gróf Mikes-féle szeszgyárak is megszenvedtek.”¹⁶

A háború után Zsigmond gróf Bodolára vonult vissza, főispáni megbízatását 1918-ig vitte, ekkor kérte tisztségéből a felmentést.¹⁷

Gyermekei közül fia, Miklós, Magyarországra költözött. 1923-ban Budapesten feleségül vette Batthány Andrée Etelka Olgát. Házasságukból született egyetlen gyermekük: Mária Nicolette (Budapest, 1924. május 15. – 2002. május 21.) Ő a bodolai Mikes-kastély egyik örököse és visszaigénylője volt.

Lánya, Emma, 1925-ben Kolozsváron lépett frigyre báró Bánffy Istvánnal, báró Bánffy János és Ugron Róza fiával. A fiatal házasok Ugron Róza gyermektelen testvérének, a diplomata Ugron István híres, Mezőzáhon lévő kastélyába költözhettek be és laktak Emma haláláig. Két gyermekük született: 1926-ban Mária, 1928-ban István. 1929-ben Emma tragikus hirtelenséggel elhunyt, majd rá egy évre, szinte napra pontosan, Béldi Zsófia, Mikes Zsigmond felesége is.

Hogyan hatott az erdélyi arisztokraták egyre zsugorodó közegében e két haláleset, magunk is megérthetjük a hátramaradott árva, a múltat megidézők emlékeiből. „Édesanyám meghalt 1929-ben, amikor én hároméves, öcsém pedig tízhónapos volt. Mezőzáhon egy elfertőzött kút vizétől fertőzést kapott, tífuszban halt meg. Apám idegösszeomlást kapott, különböző ideg­gyógyintézetekbe került, ott halt meg 1945-ben. Engem a Bánffy-nagyszülők neveltek. (…) …a nagyapám öröksége a marosgezsei birtok volt, Marosludassal szemben a Maros túlsó partján, valamint Szilágynagyfalu, a Szilágysági-dombvidéken. Szilágynagyfalut szerettük jobban, mert ott élt Bánffy János nagybátyám, apám testvére. Ők hárman voltak fivérek: János, László és István, az apám.”¹⁸

Emmát és a kis család sorsának felettébb tragikus fordulatát Siemers Ilona visszaemlékezéseiből is megismerhetjük. Siemers Ilona Mezőzáhon lakott, családja régi ismeretségben állt a mezőzáhi kastélyépítő Ugron Istvánnal, másrészt rokonsági kapcsolatban volt anyai ágon a fiatal férjjel, Bánffy Istvánnal.

„Ugron István a birtok gazdasági ügyeinek intézését unokaöccsére bízta, később pedig örökösévé tette. Az ifjú házasok a szüleim szomszédai lettek, ui. ekkor már Záhon laktunk, mert Szentgothárd, mint mondottam, Endre öcsémre szállt. A szeretetre méltó fiatalasszony Mikes Emma (1899–1929) grófnő volt. Férje valósággal istenítette. A házasság igen boldog volt, de négy évig se tartott, az ifjasszony hirtelen agyhártyagyulladást kapott és belehalt. Egy fiút (István) és egy leánygyermeket (Mária) hagyott árván. István öcsémet, aki amúgy is gyenge idegeket örökölt – Miklós nevű nagybátyja, édesanyjának testvére megzavarodott – az elmekórházba kellett vitetni. Nap mint nap kiment felesége sírjához, keservesen siratta elhunyt kedvesét. Végül tombolni kezdett, senkit sem ismert meg, és Bécs közelében egy idegklinikára szállították be. A szép kastély azóta is lakatlan.”¹⁹

A nekrológ: „Meghalt gróf Mikes Zsigmondné. Nemcsak az erdélyi és a magyarországi mágnáskörökben, de az egész erdélyi magyar társadalomban is megdöbbentően és mély részvétet keltően hat a hír, hogy gróf Mikes Zsigmondné, néhai Béldi Ákos gróf, Kolozs megye egykori főispánjának, az EMKE elnökének leánya, Béldy Zsófia, ma reggel Bodolán rövid szenvedés után váratlanul elhunyt. A grófné kedden este nagyfokú idegességről panaszkodott, rosszul lett, és tegnap sürgősen kihívatták Brassóból dr. Tutsek Géza orvost, a grófi család háziorvosát és barátját. Dr. Tutsek Géza megállapította, hogy a grófné agyvérzést kapott, és aligha lehet megmenteni az életnek. Ma reggel hat órakor gróf Mikes Zsigmondné meg is halt. Az 57 éves korában elhunyt grófnő halálát az a mélységes, vigasztalan bánat siettette, melyet Emma leányának, gróf Bánffy István fiatal nejének egy évvel ezelőtt történt tragikus halála okozott. Azóta Mikes Zsigmondné, valamikor Erdély egyik legszebb asszonya, s a főúri társaságnak egyik legszeretetreméltóbb, művelt és finomlelkű alakja, aki a békében és háborúban mint a Vöröskereszt elnöke is rendkívüli tevékenységet fejtett ki, bodolai birtokukon élt visszavonultan, gyógyíthatatlan sorvasztó sebbel a szívében, most már csak férje és a Budapesten élő Miklós fia szeretetétől körülvéve. Az elhunyt grófnő holttestét pénteken délután 3 órakor szentelik be a bodolai kastélyban, s a római katolikus gyászszertartás után tetemét Kolozsvárra szállítják, ahol szombaton délután helyezik örök nyugalomra a családi sírboltban. Gróf Mikes Zsigmondné rokonságban állt Bethlen István miniszterelnökkel, a Teleki és Bánffy családokkal és több erdélyi és magyarországi főúri családdal.”²⁰

Mikes gróf másodjára is megnősült. Második felesége báró Ambrózy-Migazzi Agata Gobertina, házasságot kötöttek Budapesten 1934. február 3-án. Gyermekük nem született.

„Zsófi nagymama 1930-ban meghalt, nagypapa pedig elvette feleségül Ambrózy-Migazzi Agathét, a nagy botanikus Ambrózy-Migazzi István, a malonyai és a jeli arborétum megalapítójának lányát, aki anyámnál alig pár évvel volt idősebb. Csodálkozott is mindenki, hogy férjhez ment az öreg Mikes Zsigmondhoz, de nagynénéim úgy magyarázták, hogy az apját ápolgatta és megszokta, hogy idős embernek legyen a közelében. Úgy ment férjhez nagypapához, hogy soha életében nem járt Erdélyben, de igazi erdélyi lett belőle, erdélyibb minden erdélyinél.”²¹

Mikes Zsigmond és második felesége Bodolán rendezkedett be.

„1940-ben, még a bécsi döntés előtt, elutaztunk Magyarországra. Mikes nagypapa nem akart visszamenni Bodolára, a román határ mellé, ezért a bécsi döntés testvére (Szécsen Miklósné Mikes Janka²²) lányainál érte Táplánszentkereszten, Vas megyében.”²³

A gróf 1940-ben a nővérénél töltött több időt, a karácsonyt is ott töltötte, emlékezik unokája, Bánffy Mária. „Szécsen Janka néninél nagyon sok emberrel találkoztunk, látogatóba mentünk, és egy teljesen más világgal találkoztam, mint amihez Erdélyben hozzászoktam. Először is sokkal gazdagabbak voltak. Erdélyben már a román földreform tönkretette a földbirtokos osztályt, tehát fényűzésnek helye sem volt. Magyarországon húszezer holdas birtokok, kastélyok, három fogat, meg effélék voltak, más volt a gondolkodásmód, több volt a külsőség, az etikett, élesebbek a határok a vagyonosok között is. (…) …ha gyerek született valahol, akkor ment a babakelengye, napközi óvodát tartottak a cselédek gyerekeinek, iskolát tartottak fenn, tehát jól gazdálkodtak azzal, amijük volt. Mégis rácsodálkoztunk a nagystílűségre. Bodolán is a nagyszüleim tartották fenn az iskolát, nagypapáéknál lakott a falu tanítónője, Nemesék adták a házat, ahol az iskola működött, összeadták a falunak az egészet, de szerény körülmények között, valahogy családiasabbak voltak a társadalmi viszonyok.”²⁴

A második világháború idején a gróf Magyarországon tartózkodott. A kisajátítási procedúra folyamán felvett jegyzőkönyvek szerint 1943 márciusában utazott el útlevéllel Magyarországra, ahol Budapesten és Szombathelyen élt. Egy év kint tartózkodás után kérvényezte az útlevél meghosszabbítását. Bodolára 1945 augusztusában tért vissza. A huzamosabb magyarországi távollét miatt a helyi hatóságok a törvény értelmében abszentistának minősítették. Felesége – ugyancsak a jegyzőkönyvekben rögzítettek szerint – nem sokkal 1944. augusztus 23. után eltávozott Bodoláról, és Brassóban, Dicsőszentmártonban, illetve Bukarestben lakott, a bodolai birtokot teljesen elhanyagolta. Az abszentizmus és a birtok elhanyagolása két nagyon nyomós indok, melyek alapján teljes egészében kisajátították a Mikes Zsigmond bodolai tulajdonát.²⁵ A gróf, az egykori főispán a kisajátítási határozatot nem hagyta annyiban, a jegyzőkönyvek szerint: feleségén keresztül panasszal élt a megfelelő fórumokon, és a törvény értelmében az őt megillető nagyságú terület meghagyását kérte.²⁶ A kérés jóváhagyása körüli huzavona hónapokig tartott: végleges döntés nem született. A hivatalos átiratok jöttek-mentek, míg végül egy újabb rendelet teljes vagyonösszeírásra utasította a helyi illetékes szerveket.

A bodolai Mikes-birtokot és a gróf vagyonát több leltár, jegyzőkönyv leírja, részletezi: az időpontok mindig szorosan követik az adott törvényerőre emelt intézkedéseket, kormányzati szervek utasításait. Az 1945-ös agrárreform március 23-án lépett érvénybe, a Hivatalos Közlönyben való megjelenését követően Bodolán már áprilisban összeírták a kisajátítható javakat, birtokosok szerint.

Március 29-én a leltárakat összeállítottak a bodolai kisajátítható földterületekről, tételesen felsorolva egyes birtokosok állatállományát, a birtokaikban lévő épületeket stb. Így listába szedve felleltározták Mikes Zsigmond, Nemes András, Barbu Pantazzi mérnök, Béldi Ferenc vagyonát.²⁷

Az április 4-én felvett jegyzőkönyv már a leltárak szerint felvett területekből Mikes Zsigmond birtokát jelöli meg kisajátítandónak. Indok: a gróf abszentista. A 207,48 hold nagyságú területen lévő szántó, kaszáló, legelő stb. került kiosztásra, a birtokba helyezett személyek név szerint vetettek listába. A jegyzőkönyv a végrehajtás sürgősségének voltát a mezőgazdasági munkálatok idejéhez köti, megjegyezvén, mivel a vetési idő már folyamatban, ezért szántó területek kerülnek kiosztásra: 84,1364 hold Bodola és 92 hold Prázsmár határában.²⁸

Az időrendben következő jegyzőkönyv 1945. április 15-i, amely az 1945/187. számú törvény értelmében a Mikes Zsigmond javait, Nemes András és az elhunyt Vasile Pantazzi admirális javaival együtt²⁹ kisajátították. A tulajdonosok kisajátításának okai: Mikes Zsigmond abszentista; a Pantazzi-birtok területeit nem művelték, és nem is fogják, mert nem földművelők, Sybilla Pantazzi Bukarestben él és dolgozik mint köztisztviselő. A Nemes-birtok területei teljes egészében kisajátíttatnak, a tulajdonos Nemes Polyxenia részére a kötelező 10 ha területet, épületet hagyva meg. A jegyzőkönyvet a bodolai, helyi szinten megalakult bizottság tagjai írták össze és láttamozták. A kisajátított területek: Mikes Zsigmond esetében 214 hold, Pantazzi esetében 59 hold, Nemes-örökösök esetében 89 hold nagyságú szántó, kaszáló, legelő stb.

Időben a következő jegyzőkönyv 1946. április 5-i CASBI-s (Ellenséges Vagyonokat Kezelő és Felügyelő Pénztár) vagyonösszeírás, amely tételesen felsorolja, és részleteiben is vázolja a Mikes Zsigmond tulajdonában lévő ingó és ingatlan javakat. A gróf helyzetét is külön leírja a jegyzőkönyv: mint román állampolgár, 1944. augusztus 23-án, illetve 1944. szeptember 12-én Magyarország területén tartózkodott, ahová 1943. június 6-án távozott útlevéllel. Bodolai lakhelyére 1945. augusztus 13-én tért vissza. A leltárt a fentieket figyelembevételével állítják össze, az adott helyzet jogi vonatkozásáról a döntést a kompetens fórumok hatáskörébe utalják. A helyszínen a bizottság tagjai mellett Mikes Agata grófnő mint meghatalmazott, és Octavian Plopeanu, a szeszgyár bérlője is részt vett a leltározásban.

1946. április 5. – Vagyonösszeírás³⁰. Helyszín: Mikes-udvarház

A kastély a kényelmet szolgálhatta, a lakófunkciót tölthette be. A belső teret a napi tevékenység szerint alakították ki. Szám szerint 14 helyiségre tagolódott a belső, melyből: 1 előtér, 1 nagy szalon, 1 dohányzó, 1 kis szalon, 6 hálószoba, 1 ebédlő, 1 konyha, 1 veranda, valamint 2 fürdőhelyiség. A főbejárat az előtéren keresztül a főszalonba vezetett. Majd a dohányzó, a könyvtár és a kis szalon következik. A továbbiakban négy hálószoba és egy vendégszoba is helyet kapott az épületben. Az ebédlő és a konyha, majd a parkra néző veranda következett. A szobák berendezése is ezt mutatja: a leltárba vett berendezési tárgyak leginkább a praktikumot és a kényelmet tükrözik. A tulajdonos érdeklődési körét a könyvtárban található 800 db francia, német és magyar nyelvű irodalom és történelem tematikájú könyvek is jól mutatja. A könyvtár töredéke a kitelepítés után a brassói városi könyvtárba került. ³¹

Az 1946. április 5-én felvett leltár az épületet kastélynak nevezi meg, mely téglából épült, cseréppel fedett. 10 szobája, 2 antrénak nevezett helyisége, 1 konyhája, 2 fürdőszobája van. 9 szoba faparkettás, míg az ebédlő, konyha és fürdők padozata mozaikos/valószínűleg csempével rakott. Az épület nem rendelkezik villanyhálózattal, viszont van saját vízvezetékes berendezése, ami aktuálisan nem működik. Az épület értéke 4 000 000 lej. A lakófelület 626,28 négyzetméter. A leltár idején a kastély egy részében a tulajdonos lakik, míg 4 szobát és 1 fürdőt a szeszgyárat bérlő, Plopeanu Octavian használja.

A főépület mellett még három melléképület és a szeszgyár állt.

Az első, 445 m² felületű, téglából épült és cseréppel fedett, Konyháknak nevezett melléképület a főépület ellátása mellett a kiszolgálószemélyzet lakhatásának is ki volt alakítva. Három lakószoba, két konyha, három kiszolgáló szoba, 1 kamra, 1 sütöde vagy sütőház, 2 mosókonyha, 1 fáskamra, 1 raktár kapott helyet az épületben. Ez az épület sem rendelkezik saját villanyhálózattal, viszont a főépületből kapta a vezetékes vizet. A helyiségeket vaskályhákkal fűtötték. Leltári értéke 1 500 000 lej. 1946-ban a tulajdonos inasa, Jánossy József lakja: 3 szoba, 1 konyha, 1 fürdő, 1 kamra és 1 antré van használatában. A többi helyiséget a tulajdonos saját célra, illetve a kiszolgáló személyzet használta.

A második, 295,4 m² téglából épült és cseréppel fedett melléképület a sofőri teendőket ellátó személyzet lakása lehetett, ugyanis a 3 szobás, 1 konyhával, 1 fürdővel, 1 kamrával rendelkező apartament melletti helyiség autóknak való garázs funkciót töltötte be. Nincs villanyhálózat és vezetékes víz, fűtése 2 fáskazánnal megoldott. A lakás padozata deszka, míg a garázsban cement. Az épület értéke 1 000 000 lej. Lakója Szabó Edmund, a birtok adminisztrátora. A garázsban a gróf autóinak van helye.

A harmadik melléképület 300 m² felületű, tégla, cseréppel fedett, 2 helyiség és 1 1 előtér alkotja. Funkciója szerint marhaistálló, értéke 1 500 000 lej. Itt található egy második építmény is, mely 70 m² felületű, 2 bútorozatlan szobából, 1 előtérből álló lakrész is. Értéke 500 000 lej. Lakója a birtok gondozója.

A leltár a szobák funkcióját és a bennük található berendezést is felsorolja tételesen, hozzáadva minden darabhoz az értékét, lejben kifejezve.

Hogyan is látták a leltározók a kastélyt belülről?

A főépület előterében 4 db szalmafonatú szék, egy tükrös asztal, két kis ablakos szekrényke, egy fa formájú vasból készült fogas és még egy kisasztal lett összeírva.

A nagy szalon a következő helyiség, melynek berendezése: 7 kartonnal behúzott szék, 1 kartonnal behúzott heverő, 4 kisebb különböző formájú asztalka, 1 bőrfotel, 1 kartonnal borított kanapé, 1 fából készült tálaló, 1 kis fából készült tálaló, 1 fényezett felületű komód, 1 könyvespolc, 5 karton függöny.

A dohányzóban helyet kapott egy 4 fotelből és 1 posztóval bevont kanapéból álló ülőgarnitúra, 2 bőrfotel, 1 posztóval bevont fotel, 4 db különböző formájú szék, 1 diófa asztal, 1 fenyőből készült könyvespolc, 2 négyszögletű kisasztal, 1 kilenc szertáros íróasztal.

A könyvtárban 2 posztóval bevont fotel állott, 5 szék, 1 kerek asztal, 2 kisebb asztal, 1 falióra, 5 üvegezett könyves szekrény, 800 db könyv, melyből 400 francia, 150 magyar, 250 német nyelvű, irodalom és történelem tematikájú.

A kis szalonban 3, kartonnal tapétázott kis fotel, 2 szék, 1 taburett, 2 kisasztal, 1 háromfiókos kis komód, 1 hétfiókos női íróasztal, 1 kis tapétázott kanapé, 1 dívány, 1 elromlott asztali óra, 1 négyfiókos fegyvertároló, 2 db különböző méretű gyapjúszőnyeg.

Az első hálószobában 2 kartonnal tapétázott kis fotel, 2 szék, 1 taburett, 1 kisasztal, 2 gardróbszekrény, 1 faszék, 1 tapétázott alvókanapé, 1 gyapjúszőnyeg volt.

A második hálószobában 1 faágy szalmából készült matraccal, 2 gardróbszekrény, 1 kartonnal bevont chaise-long (sezlon), 1 fésülködőasztalka, 1 éjjeliszekrény, 1 asztal, 1 falavór márványkagylóval, 2 kartonnal bevont fotel, 3 kartonnal bevont szék állt.

A harmadik hálószobában 1 ágy tengeri szalmával tömött matraccal, 1 kartonnal bevont kanapé, 1 asztal 4 kartonnal bevont székkel, 2 kartonnal bevont fotel, 1 vaskályha, 1 három fiókos kályha, 2 gardróbszekrény, 1 kis íróasztal volt.

A negyedik hálószobában 1 ágykeret, 1 kisasztal, 1 kartonnal bevont chaise-­long, 1 vasból készült lavór, 1 selyemmel bélelt függöny volt.

A vendégszobában 1 ágykeret, 1 heverő, 1 kisasztal, 2 kartonnal bevont szék, 1 fából készült lavór, 1 gardróbszekrény volt.

Az ebédlőben 1 tizenkét személyes ovális asztal, 6 szék szalmabetétes ülőrésszel, 1 kis büfészekrény, 1 szekrény, 1 kisasztal, 1 falióra volt.

A konyhában, mely irodaként is szolgált, 2 asztal – mosó és felszolgáló, 2 régi szék, 1 fából készült tálalószekrény volt.

A parkra néző verandában 6 vesszőfonatú kerti fotel, 2 vesszőfonatú kerti kanapé, 2 vesszőfonatú kerti kisasztal, 1 fenyőfából készült kerti asztal, 1 fából készült kerti asztal, 1 vászonnal bevont chaise-long, 1 fakeretű karton paraván, 1 kerti összecsukható szék.

A fürdőszobában 1 zománcozott vasból készült fürdő kazánnal és kályhával, 1 egyszerű fenyőasztal, 2 egyszerű faszék, 1 márvánnyal bevont falavór, 1 fajancozott fából készült bidé.

Az alagsori pincében 1 zománcozott vaskád kazánnal és kályhával, 1 mosdókagyló, 1 fenyőfa asztal, 1 faszék.

A jegyzőkönyv leltári része az egyéb háztartási tárgyak között sorol fel 40 db különféle és családi képet.

Száraz tények, a dologi javak listája mögött viszont emberi megpróbáltatások, súlyos visszaélések, alapjaiban megváltozott sorsok húzódnak. Az 1945 márciusában kezdődő és több évig tartó földreform számokban: kisajátított területek nagysága 1 444 000 hektár, megkárosított tulajdonosok száma 143 000 fő, kiosztott területek nagysága 1 058 000 hektár, földet kapott 800 000 fő. A földreform tovább növelte az életképtelen gazdaságokat, csökkentette a kisbirtokok számát, tovább növelte a gyári, ipari és bányászati munkára jelentkező egykori földműves parasztok számát.

A földreformok hozadékaként az erdélyi arisztokrácia javai elkoboztattak. Mint a magyar kisebbség kulturális, társadalmi, gazdasági összefogója, elveszítette létfenntartásának alapját, a földet.

„A földbirtokreformot a románság hajtotta végre, tehát csak ő tudta: általában mit tervelt és mit valósított meg. A magyarság csak szenvedte ezt a földbirtokreformot, s így csak azt tudta, hogy egyes magyarokkal hogyan bántak el.” (Venczel József)³²

Felhasznált irodalom

Ádám Éva: Hadak útján. Az Olt partjától a Piavéig. Magyar Szépirodalmat Pártolók Egyesülete Kiadása, Budapest, 1936.

Bartha Ákos: A két világháború közti román földbirtokrendezés. Korunk, 23. évf. 6. sz., 2012. június, 83–88. o.

Benkő József: Transsilvania specialis. Erdély földje és népe. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest–Kolozsvár, 1999.

Binder Pál: A bodolai (Béldi) uradalom története (Bodola, Keresztvár vagy Nyén, Márkos és Bodzaforduló). Szecseleváros, 1994.

Bicsok Zoltán – Orbán Zsolt: „Isten segedelmével udvaromat megépítettem…” Történelmi családok kastélyai Erdélyben. Gutenberg Kiadó, Csíkszereda, 2012.

Bíró József: Erdélyi kastélyok. https://adatbank.ro/cedula.php?kod=822.

Bodó Barna: Alázattal és becsülettel. Venczel József az 1921-es erdélyi román földreformról. Hitel, 36. évf. 5. sz., 2023.

Bodó Barna: Alázattal és becsülettel. Venczel József az 1921-es erdélyi román földreformról. 2. rész. Hitel, 36. évf. 6. sz., 2023.

Bordás Beáta: Pákei Lajos (1853–1921) kastélytervezői munkássága. In: Fundállók, pallérok, építészek Erdélyben. Maros Megyei Múzeum – Erdélyi Múzeum-Egyesület, Marosvásárhely–Kolozsvár, 2016, 159–196. o.

Bordás Beáta: Erdélyi kastélyépítészet a historizmus korában 1840–1914. Az egykori Kolozs, Torda-Aranyos és Alsó-Fehér vármegyék kastélyai. Polis Könyvkiadó – Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2016.

Egyed Ákos: Az erdélyi arisztokrácia birtokviszonyairól a 19. század végén. In: Papp Klára – Püski Levente (szerk.): A magyar arisztokrácia társadalmi sokszínűsége, változó értékek és életviszonyok. Speculum Historiae Debreceniense 12., Debreceni Egyetem – Történelmi Intézet, 2013, 285–298. o.

Falusi Norbert: Uralkodó magyar eszmék a változásban. Erdély 1910–1922. Doktori disszertáció. Letöltés: https://doktori.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/9862/1/Falusi_URALKODO%20MAGYAR%20ESZMEK%20A%20VALTOZASBAN.%20ERDELY%201910-1922.pdf

Gál Mária: D.O. (Kényszerlakhely). Az erdélyi föld és földbirtokosság sorsa a második világháborúban. Kolozsvár, 1996.

Gazda Klára: Főnemesek a múló időben. A zabolai gróf Mikes nemzetség uzoni ága és rokonsági köre. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2020.

Hochbauer Gyula: A predeáli állami elemi iskola. Hétfalu, XXVI. évf., 5. szám.

Kovács Kiss Gyöngy (szerk.): Álló- és mozgóképek. Vázlat az erdélyi főnemességről. (Visszaemlékezések, feljegyzések, beszélgetések, tanulmányok). Korunk, Komp-Press Kiadó, Kolozsvár, 2007.

Margittai Gábor: Tiltott kastély. Erdélyi történelmi családok a jóvátétel útvesztőjében. Külső Magyarok, Scolar, Budapest, 2017.

Marosi Ildikó: Örökbe hagyott beszélgetés gróf Teleki Mihállyal. Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2009

Marchut Réka: Az 1921. évi erdélyi agrárreform és annak magyar fogadtatása (1919–1922). In: Föld–Parasztság–Agrárium. Tanulmányok a XX. századi földkérdésről a Kárpát-medencében. Hajdúnánás, 2015, 113–134. o.

Andreea Milea: Parcurile castelelor Béldy Pál, Mikes și Nemes din Budila, județul Brașov. Transsylvania Nostra, 2018/2.

Oberding József György: Erdély birtokviszonyai és a román földreform. Magyar Szemle, 42. kötet, 1–6. szám, 1942. január–június. https://epa.oszk.hu/03900/03940/00045/pdf.

Oláh-Gál Elvira: Nobile Officium. Az erdélyi magyar történelmi családok XX. századi sorsa, Székelyföld Alapítvány, Csíkszereda, 2016.

Pál Judit: Az erdélyi arisztokrácia felszámolása az emlékezet tükrében. In: Papp Klára – Püski Levente (szerk.): i. m., 313–326. o.

Pál Judit: Főispánok és prefektusok 1918–1919-ben. A közigazgatási átmenet kérdése Erdélyben. Századok, 152. évf. 6. sz., 2018.

Pozsony Ferenc: Zabola. Száz Magyar Falu Könyvesháza, Budapest, 2002.

Jaap Scholten: Báró elvtárs. Utazás az erdélyi arisztokrácia letűnő világában. Corvina, Budapest, 2018.

Varga Zsuzsanna: Földreformok a II. világháború után Közép- és Kelet-Európában. Történelmi Szemle LVII., 2015.

Vincze Gábor: Gazdaságpolitika vagy kissebségpolitika? Az 1945-ös romániai földreform a Groza-kormány kisebbségpolitikájának tükrében. Magyar Kisebbség, 2. évf., 6. sz., 1996. https://epa.oszk.hu/02100/02169/00005/index.htm.

Lege nr. 187 din 23 martie 1945 pentru înfăptuirea reformei agrare, https://www.cdep.ro/pls/legis/legis_pck.htp_act?ida=15406.

Jegyzetek

1    Országos Műemléki Lista BV-II-a-A-1167. Lásd: http://www.cultura.ro/sites/default/files/inline-files/LMI-BV.pdf.

2   Derék magyar embernek és kereszténynek maradni. Beszélgetés Ugron Istvánné báró Bánffy Máriával. In: Oláh-Gál Elvira: Nobile Officium. Az erdélyi magyar történelmi családok XX. századi sorsa. Székelyföld Alapítvány, Csíkszereda, 2016. 46. o.

3   Egyed Ákos: Az erdélyi arisztokrácia birtokviszonyairól a 19. század végén. In: Papp Klára – Püski Levente (szerk.): A magyar arisztokrácia társadalmi sokszínűsége, változó értékek és életviszonyok. Speculum Historiae Debreceniense 12., Debreceni Egyetem – Történelmi Intézet, 2013.

4   Venczel József: Az erdélyi román földbirtokreform. Minerva, Kolozsvár, 1942. 356. o.

5   Marchut Réka: Az 1921. évi erdélyi agrárreform és annak magyar fogadtatása (1919–1922). In: Föld–Parasztság–Agrárium. Tanulmányok a XX. századi földkérdésről a Kárpát-medencében. Hajdúnánás, 2015, 7. o., valamint Gál Mária: D.O. (Kényszerlakhely). Az erdélyi föld és földbirtokosság sorsa a második világháborúban. Kolozsvár, 1996, 10. o.

6   Gál Mária: i. m. 11. o.

7   Benkő József: Transsilvania specialis. Erdély földje és népe. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest–Kolozsvár, 1999.

8   Bordás Beáta: Pákei Lajos (1853–1921) kastélytervezői munkássága. In: Fun­dál­lók, pallérok, építészek Erdélyben. Maros Megyei Múzeum – Erdélyi Múzeum-Egyesület, Marosvásárhely–Kolozsvár, 2016, 167. o.

9   Mikes Miklós és Bornemissza Johanna Róza Mária első gyermeke, Kolozsvár, 1866. április 1. – 1930. december 28., Bécs. Császári és királyi hölgy, csillagkeresztes hölgy, férje temerini gróf Szécsen Miklós Antal. Gazda Klára: Főnemesek a múló időben. A zabolai gróf Mikes nemzetség uzoni ága és rokonsági köre. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2020, 104. o.

10  Mikes Miklós és Bornemissza Johanna Róza Mária harmadik gyermeke, Kolozsvár, 1874. június 24. – 1885. június 2., Biedermannsdorf. Gazda Klára: i. m. 104. o.

11  Mikes Benedek első felesége hídvégi gr. Mikó Eszter (Hídvég, 1821. – 1855. december 2., Kolozsvár), házasságkötés: 1840. június 1., Kolozsvár. Gyermekek: Mikes Miklós (Zabola, 1841. szeptember 4. – 1893. július 6., Reichenau), Mikes Etelka (Kolozsvár, 1843. február 10. – 1893. december 19., Nagydebrek). Második felesége Moser Sophie (München, 1839. október 7. – 1921. december 13., Szombathely), házasságkötés: ­Charlottenfels bei Schaffhausen, Svájc, 1864. június 20. Gyermekek: Mikes Erzsébet Sarolta Mária (Zabola, 1865. december 23. – ?, Kőszeg), Mikes Zsófia Júlia (Zabola, 1867. április 22. – 1925. március 10.), Mikes Ármin Benedek (Zabola, 1868. június 26. – 1944. november 28., Budapest), Mikes Emma Johanna (Zabola, 1869. október 2. – 1956. január 6., Neuenbürg bei Erlangen, Franken), Mikes Ilona Leopoldina (Zabola, 1871. június 28. – 1951. december 21., München), Mikes János Henrik István (Zabola, 1876. június 26. – 1945. március 28., Répceszentgyörgy). Gazda Klára: i. m. 102–103. o.

12  „Azt, hogy az Apaffi Mihály adománylevelében említett »hozzátartozó Portiok« kitétel a bodolai birtokra is vonatkozott-e, nem tudjuk, mindenesetre utóbbira néző külön adománylevélre a dokumentumok közt nincs hivatkozás.” Gazda Klára: i. m. 51. o.

13  BV-F-00542 Primăria Budila [Bodolai Polgámesteri Hivatal].

14  „A főispánok közül leghosszabban Mikes maradt a helyén, ami főleg annak köszönhető, hogy az egymást követő kormányok nem akarták a határszéli vegyes lakosságú vármegye kényes egyensúlyát megbolygatni.” Pál Judit: Főispánok és prefektusok 1918–1919-ben. A közigazgatási átmenet kérdése Erdélyben. Századok, 152. évf. 6. sz., 1189. o.

15  Hochbauer Gyula: A predeáli állami elemi iskola. Hétfalu, XXVI. évf., 5. szám.

16  Ádám Éva: Hadak útján. Az Olt partjától a Piaveig. Magyar Szépirodalmat Pártolók Egyesülete, Budapest, 1936, 61. o.

17  Gróf Mikes Zsigmond, Brassó vármegye. Felmentés saját kérésre, 1918. XI. 17. In: Falusi Norbert: Uralkodó magyar eszmék a változásban. Erdély 1910–1922. Doktori disszertáció. https://doktori.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/9862/1/Falusi_URALKODO%20MAGYAR%20ESZMEK%20A%20VALTOZASBAN.%20ERDELY%201910-1922.pdf, 116. o.

18  Oláh-Gál Elvira: i. m. 43. o.

19  Simers Ilona: Wass-kor. Mentor, Marosvásárhely, 1999, 53. o.

20 Brassói Lapok, 1930. augusztus 15., 177. szám.

21  Oláh-Gál Elvira: i. m. 43. o.

22  Mikes Johanna, Mikes Zsigmond testvére. Az idézett interjúban Jankának nevezi Bánffy Mária.

23  Oláh-Gál Elvira: i. m. 55. o.

24 Uo., 55–56. o.

25 Dosar cu actele referitoare la exproprierea moșiei: moștenitorii Pantazzi. Ing. Barbu Pantazzi și Sybilla Pantazzi, dij. Budila [A birtok kisajátítására vonatkozó iratok: a Pantazzi-örökösök. Barbu Pantazzi mérnök és Sybilla Pantazzi]. In: Dosar 463/1946, Reforma agrară [Agrárreform] 1935/1949. BV-F-000542 Fondul Primăria Budila [Bodolai Polgármesteri Hivatal Iratanyaga].

26 Procesul verbal din 2 mai 1945 [Jegyzőkönyv, 1945. május 2.], Procesul verbal din 3 mai 1945 [Jegyzőkönyv, 1945. május 3.]. In: Dosar 439/1945 Reformă agrară diverse, Reformă agrară [Agrárreform – különfélék, Agrár­reform], 1935/1949. BV-F-000542 Fondul Primăria Budila [Bodolai Polgármesteri Hivatal Iratanyaga].

27  Inventar de bunurile imobile și mobile proprietatea Dlui Mikeș Sigismund, din comuna Budila. Inventar de bunurile imobile și mobile proprietatea Dlui Nemeș Andrei, din comuna Budila Inventar de bunurile imobile și mobile proprietatea Dlui Ing. Pantazzi Barbu, din comuna Budila. Inventar de bunurile imobile și mobile proprietatea Dlui Beldi Francis, din comuna Budila [A bodolai Mikes Zsigmond úr ingó és ingatlanvagyonának leltára. A bodolai Nemes András úr ingó és ingatlanvagyonának leltára. A bodolai Pantazzi Barbu mérnök úr ingó és ingatlanvagyonának leltára. A bodolai Béldi Ferenc ingó és ingatlanvagyonának leltára]. In: Dosar 439/1945 Reformă agrară diverse, Reformă agrară [Agrárreform – különfélék, Agrárreform dosszié] 1935/1949. BV-F-000542 Fondul Primăria Budila [Bodolai Polgármesteri Hivatal Iratanyaga].

28 Proces-verbal din 4 aprilie 1945 [Jegyzőkönyv, 1945. április 4.]. In: Dosar 439/1945 Reforma agrară diverse, Reformă agrară [Agrárreform – különfélék, Agrárreform dosszié], 1935/1949. BV-F-000542 Fondul Primăria Budila [Bodolai Polgármesteri Hivatal Iratanyaga].

29 Proces-verbal din 15 aprilie 1945 [Jegyzőkönyv, 1945. április 15.]. In: Dosar 463/1946, Reforma agrară [Agrárreform dosszié], 1935/1949. BV-F-000542 Fondul Primăria Budila [Bodolai Polgármesteri Hivatal Iratanyaga].

30 Procesul verbal de inventarierea averii [Vagyonleltár jegyzőkönyve] / Dosar cuprinzând actele de inventarierea averii presupusului inamic Mikeș Sigismund din comuna Budila Județul Brașov, încadrate în art.8 din conv. de armistițiu și administrate de CASBI. In: Reforma agrară 1935/1949 BV-F-000542 Primăria Budila [A Brassó megyei Bodola községbeli, feltételezett ellenség, Mikes Zsigmond vagyonának leltározásának iratait tartalmazó dosszié, amely a fegyverszüneti egyezmény 8. cikkének hatálya alá esik, és amelyet a CASBI adminisztrál. In: Agrárreform 1935/1949 BV-F-000542, Bodolai Polgármesteri Hivatal].

31  Binder Pál: A bodolai (Béldi) uradalom története (Bodola, Keresztvár vagy Nyén, Márkos és Bodzaforduló), Szecseleváros, 1994, 8. o.

32  Venczel József: Az erdélyi román földbirtokreform.