A felsőcsernátoni Rákossy család története 1589-től 2015-ig
Bevezetés
A nemeslevelek a kora újkori Erdély társadalmában nem csupán jogi dokumentumok voltak, hanem a családi presztízs és a helyi nemesi közösség fontos jelképei. A felsőcsernátoni Rákossy család 1589-ben kapott nemeslevelét szilágysomlyói Báthory Zsigmond adományozta Rákossy Nicolai részére, az okmány azóta is a család identitásának és történeti tudatának központi forrása maradt.
A dokumentum története – a család őrzésétől az állami levéltárba kerüléséig – jól tükrözi a helyi nemesi hagyományok és a 20. századi politikai viszonyok közötti feszültséget. Jelen tanulmány célja a nemeslevél történetének rekonstruálása, a család és az állami intézmények közötti konfliktus elemzése, valamint a dokumentum kulturális és történeti jelentőségének bemutatása.
A Rákossy-nemeslevél és a családi őrzés története (1589–1975)
A Rákossy család 1589-ben kapott nemeslevelét szilágysomlyói Báthory Zsigmond adományozta Rákossy Nicolai részére. A dokumentum – armalis, eredeti példányban – latin nyelven, és a kor szokásainak megfelelően pergamenre íródott, pecséttel ellátva. A levél igazolta a család nemesi jogait és birtokait, és a háromszéki nemesség körében elfoglalt helyüket.
A dokumentumot a Rákossy család több nemzedéken keresztül őrizte. Veress Ignácné szül. Rákossy Róza haláláig, 1975. június 15-ig a család saját házában tartotta. A levél megőrzése nem csupán jogi, hanem érzelmi és kulturális jelentőséggel is bírt, a család nagy gonddal vigyázott rá.
Az 1970-es években két egyetemista – egyikük teológus Kolozsváron, a másik orvostanhallgató Marosvásárhelyen – a nemeslevél bemutatását kérte az egyetemi tanulmányokhoz kapcsolódóan. Kaució ellenében vitték el, majd visszaadták a családnak. Ez az esemény előrevetítette a későbbi konfliktusok légkörét.
A Securitate fellépése és a nemeslevél erőszakos elkobzása (1975)
Veress Ignácné Rákossy Róza 1975 júniusában bekövetkezett halála után a Securitate képviselői a nemeslevél és a fémláda lefoglalására jelentek meg Felsőcsernátonban. Bölöni Andrástól, az örökös unokák egyikétől (aki a ház örököse) kérték a kulcsot, aki azonban nem adta át. A hatóságiak tettlegesen bántalmazták, majd tanút is követeltek. Bölöni András a szomszédban lakó unokatestvérét, Rákossy Györgyöt hívta tanúnak, aki tanácsot adott: a kulcsot ne adják át, mert további testi bántalmazás várható.
Mivel a kulcs nem került a hatóságok kezébe, a fémládát fejszével feltörték, kivették belőle a nemeslevelet, és egy csekély összeget adtak Bölöni Andrásnak. A dokumentumot végül a Kovászna Megyei Levéltárba szállították, ahol azóta is őrzik.
A nemeslevél későbbi sorsa és a családi kutatások (2010-es évek)
A 2010-es évek elején a Rákossy család újabb nemzedékének képviselője, György lánya, elindult a nemeslevél felkutatására. Több napos keresés után a dokumentumot a Kovászna Megyei Levéltár „Achiziții de la persoane fizice” („beszerzés magánszemélyektől”) fondjában találta meg, ahol ezzel a megjelöléssel szerepel. Tehát hivatalosan nem kényszerű lefoglalásként, hanem „beszerzésként” van feltüntetve. Ez a jelölés gyakori a 20. századi erdélyi iratanyagban, amikor a kommunista diktatúra időszakában, „átvették” a nemesi okleveleket, majd utólag adminisztratívan „magánszemélytől történt vásárlásnak” tüntették fel. Mivel az iratot nem önként adták át, nem képezhette volna az „Achiziții de la persoane fizice” („beszerzés magánszemélyektől”) vásárlás kategóriát, hanem állami elkobzás vagy jogtalan lefoglalás történt.
Romániában a restitúciós törvények (10/2001, 165/2013 sz. törvény stb.) nem terjednek ki minden történeti dokumentumra, de kutatási, másolási és családi örökségként való nyilvántartási jog érvényesíthető, ha igazolni lehet a családi kapcsolatot. Ezért Rákossy György lánya az engedélyt megkapta a nemeslevél lefényképezésére, azonban figyelmeztették, hogy a dokumentumot a család számára visszaadni nem lehet.
A megtalált levél archiválása és nyilvántartása fontos lépés volt a dokumentum történetének rekonstruálásában. Ez a fázis jól szemlélteti a 20. századi hatósági beavatkozások hosszú távú hatását a kulturális és családi örökség kezelésére.
Fordítások és nyelvi feldolgozás
A dokumentum latin eredetijének megőrzése mellett a család hozzáfért egy magyar nyelvű fordításhoz a volt politikai rendőrség, a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács Consiliul Național pentru Studierea Arhivelor Securității, közismert rövidítésben: CNSAS) levéltárától 2013-ban, ezt az egykori politikai rendőrség készíttette. Tehát a dokumentum történetileg és jogilag is tisztázott eredetű. A család további kutatásai során György lánya, mint hiteles fordító, elkészítette a dokumentum román nyelvű fordítását, biztosítva ezzel a szélesebb közönség számára is a szöveg megismerését.
Ez a folyamat különösen értékes, mert lehetővé teszi a történeti forrás összehasonlító vizsgálatát, és dokumentálja a latin nyelvű adománylevelek adaptációját a helyi nyelvi és kulturális kontextusban.
Elemzés és helytörténeti következtetések
A Rákossy nemeslevél története több szempontból is tanulságos:
- Családi identitás és örökség – A dokumentum megőrzése a család nemzedékei számára nem csupán jogi, hanem érzelmi és kulturális jelentőséggel bírt.
- Állami beavatkozás és kulturális örökség – Az 1975-ös lefoglalás rávilágít a kommunista hatóságok kulturális és történeti forrásokkal kapcsolatos gyakorlatára, valamint a nemesi hagyományok kezelésére.
- Levéltári források és modern kutatás – A 2013 és 2015 közötti évek kutatása és a dokumentum fordításai bemutatják, hogyan lehet a helytörténeti kutatást és a családi emlékezetet összehangolni a levéltári források feldolgozásával.
- Történeti kontinuitás – A nemeslevél története a 16. századtól napjainkig követi a család társadalmi helyzetét, és dokumentálja az erdélyi nemesség és a helyi hatóságok közötti interakciókat.
A nemeslevél magyar fordítása
Mi, somlói Báthori Zsigmond, Erdély fejedelme, a székelyek grófja stb., adjuk tudtára jelen elhatározásunkkal mindenkinek, akiket illet, hogy mi, meghallgatván egyfelől személy tanácsos urainknak előttünk élőszóval kifejtett nemes szándékát, másfelől magunk is mérlegelvén és megszívlelvén a felsőcsernátoni nemes Rákossy Miklós hűségét és hű szolgálatait, miket irántunk és ezen haza iránt tanúsított, tanúsít, és ezután is kész tanúsítani és teljesíteni, elhatároztuk, hogy ezt a Rákossy Miklóst, akiről különben is tudjuk, hogy lófőszékely, ismét és újból Erdély fejedelemségünk lófőszékelyeinek rendjébe és sorába iktatjuk, számítjuk és írjuk. Szigorúan elrendelvén, hogy mostantól fogva úgy ő, mint örökösei és összes utódai igazi és kétségbe nem vonható lófőszékelyeknek tartassanak, tekintessenek, és állandóan élvezhessék, használhassák és összes és egyes tiszteletnyilvánításokat, kegyelmeket, kiváltságokat, el nem évülő jogokat, előnyöket és engedményeket, melyeket az igazi és kétségbe nem vonható lófőszékelyek bármely jog vagy szokás folytán élveznek, használnak és bírnak. Kikötjük azonban, hogy ők is jó lovakkal, hatódárdákkal, sisakokkal, páncélokkal, paizsokkal, dárdákkal és egyéb katonai eszközökkel jól felszerelve minden hadi vállalatban megjelenni, irántunk és a haza iránt hűséges szolgálatot teljesíteni tartoznak és köteleztetnek, mihelyt jelen elhatározásunkkal beiktattuk, felvettük és beírtuk.
Ennélfogva Önnek, törvényeink szerint, nemes nemzetes Ravaszdy Györgynek, Várhegy várkapitányának és bírójának, nemkülönben Sepsi, Kézdi és Orbai székely székek albíráinak, úgyszintén helyettes bíráinak és a már nevezett Felsőcsernáton mostani és jövőbeli, időnként választott összes esküdteinek, akik jelen elhatározásunkról tudomással bírnak, ezen sorainkkal meghagyjuk és szigorúan elrendeljük, hogy értesülvén elhatározásunkról, ti is az említett Rákossy Miklóst, örököseit és összes utódait igazi és kétségbe nem vonható lófőszékelyeknek tartsátok és tekintsétek. Ezért őket semminemű szolgálatra kényszeríteni, szorítani, személyükben, vagyonukban vagy egyéb javaikban zavarni, terhelni vagy bármely módon megkárosítani meg ne kíséreljétek, akármiképen ne merészeljétek, különben nem tévén eleget felolvasott jelen elhatározásunk megtartásának.
Ennek emlékezetére és végleges megerősítésére jelen okmányunkat függő és hivatalos pecsétünkkel ellátva a nevezett Rákossy Miklósnak, örököseinek és összes utódjának kiadni és engedélyezni elhatároztuk.
Kelt Gyulafehérvár városunkban, május hónap harmadikán, az Úr 1589. esztendejében.
Volfgang-Kowackoczy irodavezető
Latin eredetiből magyarra fordította: Szilveszter Ferencz dr., főgimn. tanár
