„Hangzik a nóta, dalok, lövöldözés,
röppentyűk látszanak a légpályán, rajgók a föld színén,
öröm és vígasság van mindenütt, mint bortermő földekhez illik.”
Réső Ensel Sándor
A szüreti bálok hagyománya mélyen gyökerezik a magyar és erdélyi kultúrában, ahol a szőlő betakarítása és a bor készítése évszázadok óta kiemelkedő szerepet játszik a közösségi életben. Ezek az ünnepségek nemcsak a mezőgazdasági munka végét jelzik, hanem fontos társadalmi és kulturális események is, amelyek összekötik a helyi közösségeket. A szüreti bálok története az ókori civilizációkig nyúlik vissza, amikor a görögök és rómaiak Bacchus, a bor istenének tiszteletére tartottak fesztiválokat. E hagyományok a középkorban is tovább éltek, és a keresztény ünnepekkel összefonódva váltak a vidék életének meghatározó részévé. Magyarországon és Erdélyben a szüreti bálok különösen gazdag hagyományokkal rendelkeznek. Az ünnepségek során a résztvevők népviseletbe öltöznek, felvonulásokat tartanak, és népi játékokkal, tánccal, valamint bőséges lakomával ünneplik a termést. Ezek az események nemcsak a szőlő betakarításának és a bor készítésének ünnepei, hanem a közösségi összetartozást és a kulturális örökség megőrzését is szolgálják.
A szüreti bálok ma is fontos szerepet játszanak a közösségi életben. Bár a mezőgazdasági munkák és a borászat ipari méretekben is folytatódnak, a hagyományos ünnepségek továbbra is népszerűek, és sok helyen megszervezik azokat. Ezek az események lehetőséget adnak a helyi közösségeknek, hogy megéljék és továbbadják a hagyományaikat, s hogy együtt ünnepeljék a mezőgazdasági év végét és a termés bőségét.
A szüreti bálok tanulmányozása révén jobban megérthetjük a közösségi ünnepek szerepét és jelentőségét a helyi kultúrában, valamint azok történelmi fejlődését és a mai napig tartó hatásait. E tanulmány célja, hogy feltárja a szüreti bálok eredetét, hagyományait és mai formáit, s hogy bemutassa, miként szolgálják a közösségi összetartozást és a kulturális örökség megőrzését.
A témaválasztásomat alapos gondolkodás előzte meg, hiszen mindenképpen olyan témát akartam tárgyalni, amely valahogy az otthonomhoz, Székelyföldhöz, esetleg Háromszékhez kötődik. Ízig-vérig városiként a népi hagyományokban nem vagyok jártas, tudásom e téren kívánnivalót hagy maga után. Tekintve, hogy a szüreti bál olyan népi hagyomány, amelyről szinte semmit nem tudok, a kíváncsiság terelt a téma felé, különösképpen azért, mert vidéki barátaim első kézből tudnak nekem beszámolni arról, hogy zajlik ma egy székelyföldi szüreti bál megszervezése és lebonyolítása. Ezenfelül a szüreti bálok – mint korábban utaltam rá – nemcsak a szőlő betakarításának az ünnepei, hanem fontos társadalmi események is, amelyek erősítik a közösségi kötelékeket. Tanulmányozásukkal megismerhetjük, hogyan segítik elő ezek az ünnepek a közösségek kohézióját és identitását, különösen a kisebb, vidéki településeken.
Amellett, hogy a népi hagyományokat illető tudásomat szerettem volna bővíteni, újságíróként óhatatlanul érdekel az is, hogy az egyes korok sajtója beszámol-e erről az ünnepről, az eseményről, s ha igen, azt miképp teszi. Ennek nyomán, az Arcanum sajtóadatbázisának segítségével összegyűjtöttem néhány újságcikket a 19., 20., illetve 21. századból, hogy megnézzem, hogyan változtak a szokások, illetve a tudósítások, riportok az évszázadok alatt.
A szüreti bál rövid történeti áttekintése
A 18–19. században a szüret ideje pontosan meghatározott volt, az időpont azonban országonként, régiónként változott, és valamilyen ünnepnaphoz, szent ember napjához kötötték. Míg például a magyar Alföldön Szent Mihály napján, szeptember 29-én kezdődött a szüret, addig a Dunántúlon és nálunk, Erdélyben, Terézia napján, október 15-én kezdték a szüretelést. Kis méretű szőlőkben a családok bensőséges hangulatban, ismerősökkel szüretelnek, a munka a tulajdonos vendéglátásával ér véget, ahol étellel és itallal kínálja a jelenlevőket. Ami viszont minket most jobban érdekel, az a szüretet követő, nagyszabású ünnepség, a szüreti felvonulással egybekötött bál.
Eric Hobsbawm óta tudjuk, hogy létezik olyan, hogy kitalált hagyomány. A brit történész meghatározása szerint olyan gyakorlatok együttese, amelyek a folytonos ismétlés és a viselkedés rituális begyakorlása által a társadalom új egységét, valamint a jelen és a múlt új kapcsolatát teremtik meg.1Dr. Mód László néprajzkutató, a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa szerint a szüreti bál is egy kitalált hagyomány. Egy, az ELTE Néprajz Blognak adott interjújában így fogalmaz a magyar szüreti bál lehetséges eredetéről: „1815-ben Budán, pontosabban a Margit-szigeten rendeztek egy találkozót, amin Ferenc császár, I. Sándor orosz cár, valamint III. Frigyes Vilmos porosz király vettek részt. Az ő tiszteletükre szerveztek egy »műszüretet«, ahol bemutatták a három uralkodónak, hogy hogyan zajlik egy szüret.”2 Mivel pontos információ nem áll rendelkezésünkre a legelső magyar szüreti bálról, ez az 1815-ös esemény tekinthető a kitalált hagyomány gyökerének.
Réső Ensel Sándor magyar ügyvéd a Magyarországi népszokások című könyvében, amelyben részletesen mutatja be a magyar hagyományok, szokások, ünnepek és mindennapok sokszínűségét, a szüreti bál jelenségéről is szót ejt. Könyvében a somlói szüreti bál leírásával érzékelteti a korabeli szüreti munka és mulatság hangulatát: „A vinczellérek, mintha mozsarakat sütögetnének, úgy dongatják abroncsoló sulykaikkal a hordókat. A szedők pedig szüreti dalokat zengenek a »Bort ittam és boros vagyok« […] A csöbrösök illendően felpántlikázva, bodor pipafüst között czipelik a megtelt csöbröket. Itt amott szól a zene, közbe közbe durran a puska, száz meg száz torok kiáltásától kísérve.”3
Salamon Anikó és Vasas Samu Kalotaszegi ünnepek című kiadványukban a gazdasági ünnepek alá sorolják a szüreti bált: „Az őszi hónapokban – szeptembertől novemberig – tartották a gazdasági évet záró mulatságokat (állatok behajtása, pásztorfogadás vagy szőlőtermesztő vidékeken a szüreti bál).”4
A szakirodalom egyértelműen arról számol be, hogy a szüreti bálhoz tartozó szokások, hagyományok nem egységesek, az idők során merőben változtak, és vidékenként, koronként eltérnek. Míg a 18–19. században a szüreti mulatság valóban a szüret megünnepléséről és a szőlőről, a borról szólt, a századfordulón, a kommunista diktatúra idején a szüreti bálokat miniszteri rendelettel egységesítették, tehát nem organikusan alakultak és szerveződtek az ünnepségek, hanem kötelező, ideológiai jelleggel, hogy megidézzék a múlt uradalmi szőlőmunkásainak szokásait.
Kép: Fortepan/Kotnyek Antal
A szüreti bál az erdélyi magyar sajtóban
Az archívum egészen az 1840-es évekig visszamenően tartalmaz cikkeket, tudósításokat, beszámolókat szüreti bálokról Erdély-szerte. Természetesen mindegyik a maga korának megfelelő nyelvezettel született, s az éppen regnáló hatalom elvárásának megfelelő részleteket domborította ki. Itt van például egy hosszabb tudósítás 1945-ből. Aki kutakodott már sajtóarchívumokban, tudja, hogy a kommunista uralom alatti idők magyar sajtója igen fennkölt nyelvezetet használt, sokszor szükségtelenül emelkedett hangvételben írt. Ez 1945 őszén sem volt másképp. A három hasábra rúgó írás a marosvásárhelyi Szabad Szó című lapban jelent meg, Megnyílt a Népvédelmi Hónap címen. Ebben a tudósításban számol be a szerző a szüreti bálról Nagy erkölcsi és anyagi sikerrel zárult a Népvédelem szüreti bálja fejléc alatt. A cikk írója, aki nevével nem fémjelezte az anyagot, a szüreti bál céljával indítja beszámolóját: a befolyt összeg a „hadiözvegyek tűzifaszükségletére” szolgál. A népvédelmi szüreti bált Marosvásárhelyen szervezték meg 1945. október 1-jén a Kultúrpalota nagytermében. A szüret, a szőlő betakarítása vagy a bor szóba sem kerül. A szerző a román és magyar néptáncbemutatókat dicséri, amelyek „a népi lélek sajátságainak, méltóságteljes nyugalmának és féktelen, kirobbanó szenvedélyeinek hű tükrei voltak”.5
„Így világosodott ki előttem, hogy aznap este szüreti bál lesz Szentimrén, a lányok meg a legények hagyományos szokás szerint hívogatóban vannak, mert a szüreti bál csak úgy ér valamit, ha legalább négy-öt falu fiatalsága ropja a táncot” – írta Simon Magda, az Előre című központi napilap újságírója 1955 őszén. A szerző fotóriporter társaságában a Bihar megyei Szalárdon találkozott a szüreti bálba hívogató menettel, ezt a találkozást a lap hasábjain Hívogatóban címmel írta meg. A Friedmann Miklós felvételével illusztrált kisriportban a szekérrel felvonuló fiatalok is megszólaltak. Bihar megyei szokás szerint volt, aki maszkot viselt, volt egy fiú, aki a hívogató szövegét kiabálta, ő feketére festette magát, mert „így a szokás”. A riport végén az újságíró egy középkorú házaspárt is megszólaltatott, akik saját fiatalságuk szüreti báljairól beszéltek. Az asszony válaszai keserédesre sikerültek, ugyanis az ő fiatal korában „mink muszájból danoltunk furton-furt, nehogy ehessünk a gazda szőlőjibül… Parancsba vót, hogy danolni kell. Aki nem danolt, annak lehúztak a napszámjábúl…”. A riport a férfi megszólalásával zárult: „Nem baj mán, lelkem. Ma este azért is úgy danolunk, mint a fiatalok. Jókedvünkből…”6
„Csak üdvözölni tudjuk ezeket a fiatalokat, akik egyik legszebb hagyományunkat ápolják: Mert az itteni szüret felér egy valódival.” Ferencz S. István a Hargita 1968. szeptember 16-i számában vélekedett így a csíksomlyói szüreti bálról. A Jegyzetek rovat egyhasábos részeként Egy szüreti bál margójára címmel a szerző örömét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy Hargita megyében, ezen belül a Csíki-medencében szinte minden faluban szerveznek szüreti bált, annak ellenére, hogy ez a vidék nem terem szőlőt. Ferencz S. István szerint itt nem is a szüret, hanem az ősz megünneplése a lényeg: „ez már hagyománnyá vált vidékünkön, eredete elvész a távoli múltban, és ezzel a jelképessé vált mulatsággal nem az itt meg nem termő szőlőt ünnepelte emberünk, hanem az őszt. A termést hozó sárga őszt.”7
„Minden kapu előtt megállnak, és a csőszök – mert ők jöttek – meghívják a falu apraját-nagyját a szüreti bálba” – olvassuk a temesvári Szabad Szó hasábjain. A lap munkatársa, Bodó Barna 1972-ben a Temes megyei Újszentesen járt szüreti bálon. Rövid tudósításából kiderül, hogy a fiatalok mindent a hagyományoknak megfelelően csináltak: népviseletbe öltöztek, a közeli falvak lakóit is meghívták a bálba, szőlőt loptak, csőszlányokat kértek ki a szüleiktől. A szerző írásával azt akarta megmutatni: nem kell elszakadni a hagyományoktól, a szüreti bált a „mai fiatalok” is megszervezik, és érdekli is őket, amennyiben megfelelő támogatást és biztatást kapnak.8
„…néhányszor már találkoztam ünneplő seregekkel, és tisztelettel félrehúztam az úton, utat engedtem a kevély lovasoknak, akik az idén már szabadon, megkötöttségek nélkül ünnepelhettek, pompás népviseletben tündökölhettek a falvainkban, ápolván az ifjúság által oly nagyon kedvelt hagyományt” – így kezdődött Ferencz Imre cikke 1990 őszén a Hargita Népe hasábjain. A friss demokrácia első évében az újságíró visszaemlékezett 1989 őszére, amikor a különböző szerkesztőségeket körlevélben értesítették arról, hogy ne nagyon tudósítsanak, számoljanak be a szüreti bálokról. A falvak figyelmét is felhívták arra, hogy a felvonulásokat mérsékeljék, s a népviseletet, székely ruhát ne viseljék a bált szervező fiatalok. A szerző ebben az anyagban megvallotta, hogy a minisztérium által elképzelt, újfajta szüreti bálról neki kellett tudósítania 1989-ben úgy, ahogy azt az akkori hatalom elvárta.9
A szemlézett cikkekből levonható a következtés, hogy a szüreti bál fogalma az évek során többször átalakult, más értelmet nyert, de az tisztán kiolvasható, hogy bizonyos korokban ez a hagyomány nemkívánatosnak számított, legalábbis az emberek nem élhették és szervezhették meg minden esetben úgy, ahogy szerették volna, vagy ahogy az adott vidéken a szokásnak megfelelt.
Mindezt figyelembe véve, felmerül a kérdés, hogy mi a helyzet napjainkban a szüreti bállal? Az erdélyi magyar sajtó napjainkban is beszámol a különböző falvakban, településeken szervezett szüreti bálokról. A RomKat.ro portál 2022-ben publikált egy hosszabb riportot a székelyföldi szüreti bálokról, ahol – mint említettem – bár a szőlő nem terem meg, a hagyományt megélik, és a bált is megszervezik, főként a fiatalok. Az anyag, amelyet P. Buzogány Árpád művelődésszervező jegyez, leírja a szüreti mulatság részleteit és hagyományait: a bálba hívogatást, a csősztáncot, a szőlőlopást. A Megérett, megérett a fekete szőlő – szüreti bálok Székelyföldön címet viselő riportból derül ki az is, hogy Székelyföldön körülbelül az 1930-as évek óta szerveznek szüreti bált, bár a szerző egyik adatközlője szerint az ő családi hagyatékuk és emlékezetük szerint már az 1920-as években is volt szüreti mulatság.10
Az Erdély Tv Üzenet szeretettel című műsorában többször is készült videós riport számos falu szüreti báljáról. 2022-ben a makfalvi szüreti felvonuláson és bálon vettek részt a riporterek, ahol a reggeli díszítéstől az esti mulatságig mindent átéltek. A csőszkirály a reggeli lódíszítést így indokolta: „Igazából, ha mi ünneplőbe öltözünk, akkor a lovakat is fel kell öltöztessük ünneplőbe, mert végig kell járjunk három falut. Nemcsak a fotók kedvéért, hanem a felvonulás is úgy szép, ha a lovakat is ünneplőbe öltöztetjük.”11
A szüreti bált, a szüreti mulatságot mai napig megszervezik, a szokások sem nagyon változtak Székelyföldön. Háromszéki, esetleg Sepsiszentgyörgy környéki anyagokat, tudósításokat azonban nem nagyon találtam a sajtóban, így jött az ötlet, hogy interjút készítsek az egyik lakótársammal, aki a Sepsiszentgyörgytől néhány kilométerre fekvő Bodok községből származik, és a 2023-as szüreti bál szervezésében részt vállalt, csőszlányként vett részt a mulatságon.
Beát először arra kértem, vezessen végig a bál napján, mesélje el, hogy miben áll, milyen egy ilyen szüreti mulatság az elejétől a végéig. Bea elmondása alapján a bál napján a szervező csőszök korán kelnek, hogy felvegyék a székely ruhát, amit előző este előkészítettek. A lányoknál az is a hagyomány része, hogy befonják egymás haját: „általában nem a szülőket kérjük meg, hanem a lányok közül valakit, aki tud fonni. Ők általában egy, két, három lányt bevállalnak. Van, aki már előző nap befonatja, de általában a bál reggelén korán kelünk, s mielőtt elmennénk a szekerekhez, befonjuk egymás haját”. A hajfonás és felöltözés után a csőszök elindulnak az előre megbeszélt találkozóhelyre, amely tavaly a sportpálya volt Bodokon. Itt találkoznak a csőszök, a szekerek vezetői, a zenészek, és még a szülők is odamennek, hogy megnézzék, amikor a szekeres felvonulás elindul. „Ilyenkor a szekerek már fel vannak díszítve, s ott kell legyen a szőlő s a bor is. Ilyenkor még el kell rendezni a szekereket, ki kell találni a lovasok sorrendjét, s mindenki meg kell találja a helyét, hogy hova ül a szekéren. Az, hogy ki, hova ül, spontán dől el” – mondta Bea. A szekeres felvonulás korán indul, Bea szerint ilyenkor az ember a „szövetkabátkát” még magára veszi, mert „csíp a hideg reggel”. Természetesen, mint minden falusi szüreti bálba, a bodokiba is meghívják a környező falvak lakóit. 2023-ban Beáék Oltszemen, Zalánban, Gidófalván, Étfalván és Zoltánban jártak, s ezután mentek haza, mert a szülőfalu a legutolsó; „s akkor a falvakban hangosan énekelünk. Van egy cigányszekér, ők árulnak. Mikor vonulunk végig a falun, a cigányok leszöknek a szekérről, s házról házra járnak, viszik a bort s a szőlőt.” Megkérdeztem, hogy az árulás mellett szokták-e bálba hívni az adott falu lakóit. Bea egyértelmű igennel felelt. A csőszkirály vezette felvonulás mindenhol megáll, ahol nagyobb tömeg gyűlik össze. „A csőszkirálynak megvan a szövege, amit nagyon hangosan mond, hogy hívja az embereket bálba. Ennek a szövegnek a vége általában az szokott lenni, hogy aki nem jön el a bálba, szakadjon le mind a két lába.”
Bea szerint a bevonulás a szülőfaluba az egyik legjobb része a mulatságnak. Itt a szülők és a falubeliek már a kapuban várják a menetet, várják haza a fiatalokat. Mivel itt több helyen meg kell állni árulni, Bodokon végigvonulni több időbe telik. A lakótársam kiemelte: fokozottan kell figyelni arra, hogy előzetesen úgy rendeljék a szervezők a szőlőt és a bort, hogy mire visszaérnek a szülőfaluba, nehogy elfogyjon. Történt már ilyen pár évvel ezelőtt, azóta erre különösen gondot viselnek. A felvonulás a kultúrotthonnál áll meg, itt néhány szülő szendviccsel, harapnivalóval várja a fiatalokat. Evés után mindenki hazamegy, hogy ebédeljen és pihenjen az esti bálig. A csőszök jóval a bál kezdete előtt visszamennek a kultúrotthonba, hogy beengedjék a zenészeket (akik nem ugyanazok, akik a szekéren zenéltek), és még egyszer elpróbálják a csősztáncot.
Érdekes volt számomra, hogy a bodoki szüreti bálon nincs lopás. Van a helyszínen egy kifüggesztett szőlőkoszorú, azt azonban nem ellopni, hanem megvásárolni lehet, ugyanis a bálon tombolára és licitre is van lehetőség. A szervezők a szüleiket kérik meg, hogy a bálon belépőt szedjenek, a belépő tavaly 20 lejbe került, 5 lej volt a tombolajegy. „Az elején még nincs olyan nagy buli, az emberek inkább ülnek. Megbeszéltük előre, hogy fontos, hogy mi, csőszök, menjünk, s táncoljunk, mert ha mi nem táncolunk, hogy motiváljuk az embereket arra, hogy táncoljanak?” – magyarázta Bea. A következő attrakció a csősztánc, amely éjfélkor kezdődik. A szervezőktől megkaptam a csősztánc előtti köszöntő verses szövegeit, először a csőszkirály, majd a csőszkirálynő köszönti a bál résztvevőit: „Végigkopogtak velünk az utakon a lovak, / A napsütés a nyárból kora őszbe tolat. / Szüretnek érkezett most el az ideje, / Szavamat mindenki erősen figyelje. / Tovaszáll még egy év, öregebbek lettünk, / Kenyerünk javából még pár szeletet ettünk. / Hogy 2023-as esztendő se hulljon a feledés porába, / A bodoki bálon mindenki töltsön jó bort a poharába. (…) Pelyhes állú ifjak, tollasodó vének! / Úgy szálljon ég felé ma éjjel az ének, / Hogy mindenkinek szép emléke maradjon / S e hagyományunkra mindig ideje akadjon. / S vén korában is úgy emlékezzék vissza, / Hogy boldog, ki a bort mértékkel megissza! / Igyatok jó kedvvel, de ész is legyen kéznél! / Hogy reggel felé is legyetek még észnél! / Zengjen hát dalotok fel a magas égig, / Mulassatok vígan a faluban végig; / Aztán legyen elég bor, búza, békesség, / Ifjaknak, véneknek kitűnő egészség!” A köszöntők után a csőszök eljárják a csősztáncot és egy keringőt, utána szabad a tánc mindenkinek. Az éjszaka folyamán megejtik a tombolahúzást is. „A tombolán lehetett nyerni egy szőlőkoszorút, egy tortát és egy malacot. Jaj, s volt még egy szőlőkoszorúnk, amit feltettünk licitre. Aztán hajnalban, mikor meghalt a buli, hazamentünk” – mondta Bea.
A beszélgetés végén arra voltam kíváncsi, hogy miért éri meg a 21. században egy fiatalnak ebben részt venni, szüreti bált szervezni. Bea azt mondta: „Azért, mert a faluban hiába, hogy sokan vagyunk fiatalok, ennyire közel soha nem kerülünk egymáshoz, mint amikor szervezzük a szüreti bált. Hónapokkal korábban nekifogunk a szervezésnek, gyakoroljuk a táncot, eldöntjük, hogy ki milyen feladatot lát el. A szervezés során kialakul egy jó hangulatú közösség, egészen összekovácsolódunk a végére. Még akkor is, ha utána nem tudunk találkozni egészen a következő szüreti bálig, kicsit jobban érezzük magunkat, hogy közösségben voltunk, vagyunk. A szervezők között 14–15 és 23–24 évesek egyaránt voltak, s mindenki mindenkivel szót ért, nem számít a korkülönbség.”
Az archív sajtóanyagok, napjaink médiája és az én lakótársam is azt tanúsítja, hogy a hagyományaink nincsenek veszélyben, még ha egyesek ezt is vizionálnák néha. A fiatalokat érdekli, hogy a hagyományokat és a szokásokat megőrizzék, továbbadják és éltessék. A szüreti bál szokásai, módja és menete bár régiónként eltérhet, az idő előrehaladtával nem sokat változott. Ez a hagyomány még akkor is tovább él, ha a szüret ma már nem minden esetben a kisember vagy a falusi közösség szintjén történik. Az őszi mulatság megszervezése mai napig teljesen egyértelmű a legtöbb erdélyi magyar és székelyföldi közösség számára.
Felhasznált források
Bodó Barna: Nemcsak szórakozás, alkotó hagyományápolás is – A dumbrăvițai szüreti bálon jártunk. Szabad Szó, 1972. szeptember 26., 29. évf., 8579. sz., 4. o. https://adt.arcanum.com/hu/view/SzabadSzoTemesvar_1972-3/?query=Sz%C3%BCreti+b%C3%A1l&pg=590&layout=s [letöltés ideje: 2024. június 3.]
Boroczky Anna: „Annak ellenére, hogy itt fizikai munkáról van szó, mégis ünnepi jellege van” – interjú Mód Lászlóval a szüreti hagyományainkról. ELTE Néprajz Blog, 2021. október 7.
Ferencz Imre: Szüreti bálok ideje. Hargita Népe, 1990. október 6., 2. évf., 209. sz., 1. o. https://adt.arcanum.com/hu/view/HargitaNepe_1990_10/?query=Sz%C3%BCreti+b%C3%A1l&pg=16&layout=s
Ferencz S. István: Egy szüreti bál margójára. Hargita, 1968. szeptember 24., 1. évf., 183. sz., 3. o. https://adt.arcanum.com/hu/view/HargitaNepe_1968_09/?query=Sz%C3%BCreti+b%C3%A1l&pg=78&layout=s
Hobsbawm, Eric, & Ranger, Terence: The invention of tradition. Cambridge University Press, 2012.
Megnyílt a Népvédelmi Hónap. Szabad Szó, 1945. október 3., 2. évf., 224. sz., 3. o. https://adt.arcanum.com/hu/view/SzabadSzoMarosvasarhely_1945_10/?query=Sz%C3%BCreti+b%C3%A1l&pg=6&layout=s
P. Buzogány Árpád: Megérett, megérett a fekete szőlő – szüreti bálok Székelyföldön, RomKat.Ro, vasárnap, 2022/40.
Réső Ensel Sándor: 1867, Magyarországi népszokások, Osiris Kiadó, Budapest, 2000, 242. o.
Salamon Anikó – Vasas Samu: Kalotaszegi ünnepek. Gondolat Kiadó, Budapest, 1986.
Simon Magda: Hívogatóban. Előre, 1955. október 23., XI. évf., 2491. sz., 1. o. old.
https://adt.arcanum.com/hu/view/RomaniaiMagyarSzo_1955_10/?query=Sz%C3%BCreti+b%C3%A1l&pg=80&layout=s [letöltés ideje: 2024. június 3.]
Szüreti felvonulás és mulatság Makfalván – Üzenet szeretettel. Erdély Tv, 2022. november 6, https://www.youtube.com/watch?v=RJ5-JDOrccw
Jegyzetek
1 Eric Hobsbawm – Terence Ranger: The invention of tradition. Cambridge University Press, 2012.
2 Boroczky Anna: „Annak ellenére, hogy itt fizikai munkáról van szó, mégis ünnepi jellege van” – interjú Mód Lászlóval a szüreti hagyományainkról. ELTE Néprajz Blog, 2021. október 7. https://elteneprajz.blog/2021/10/07/annak-ellenere-hogy-itt-fizikai-munkarol-van-szo-megis-unnepi-jellege-van-interju-mod-laszloval-a-szureti-hagyomanyainkrol/
3 Réső Ensel Sándor: Magyarországi népszokások. Osiris Kiadó, Budapest, 2000, 242. o.
4 Salamon Anikó – Vasas Samu: Kalotaszegi Ünnepek. Gondolat Kiadó, Budapest, 1986, 159–160. o.
5 Megnyílt a Népvédelmi Hónap. Szabad Szó, 1945. október 3., 2. évf., 224. sz., 3. o. https://adt.arcanum.com/hu/view/SzabadSzoMarosvasarhely_1945_10/?query=Sz%C3%BCreti+b%C3%A1l&pg=6&layout=s
6 Simon Magda: Hívogatóban. Előre, 1955. október 23., XI. évf., 2491. sz., 1. o.
7 Ferencz S. István: Egy szüreti bál margójára. Hargita, 1968. szeptember 24., 1. évf., 183. sz., 3. o. https://adt.arcanum.com/hu/view/HargitaNepe_1968_09/?query=Sz%C3%BCreti+b%C3%A1l&pg=78&layout=s
8 Bodó Barna: Nemcsak szórakozás, alkotó hagyományápolás is – A dumbrăvițai szüreti bálon jártunk. Szabad Szó, 1972. szeptember 26., 29. évf., 8579. sz., 4. o. https://adt.arcanum.com/hu/view/SzabadSzoTemesvar_1972-3/?query=Sz%C3%BCreti+b%C3%A1l&pg=590&layout=s
9 Ferencz Imre: Szüreti bálok ideje. Hargita Népe, 1990. október 6., 2. évf., 209. sz., 1. o. https://adt.arcanum.com/hu/view/HargitaNepe_1990_10/?query=Sz%C3%BCreti+b%C3%A1l&pg=16&layout=s
10 P. Buzogány Árpád: Megérett, megérett a fekete szőlő – szüreti bálok Székelyföldön. RomKat.Ro, vasárnap, 2022/40, https://romkat.ro/2022/10/03/megerett-megerett-a-fekete-szolo-szureti-balok-szekelyfoldon/
11 Szüreti felvonulás és mulatság Makfalván – Üzenet szeretettel. Erdély Tv, 2022. november 6., https://www.youtube.com/watch?v=RJ5-JDOrccw
