A szülőföld varázsa egy néptanító vallomásaiban
2026.04.24.
Qui cupit, capit Omnia
2026.04.24.

Tamás Iringó

2026.04.24.

Tudoran Klára Lívia kiállítása

Tudoran Klára Lívia legújabb egyéni tárlata 2026. február 17-én nyílt meg a kolozsvári Ars Sacra Claudiopolitana galériában. A nagybányai születésű, zenekonzervatóriumot és zene-pszichopedagógiát végzett művész immár tizennegyedik, […]

Tudoran Klára Lívia legújabb egyéni tárlata 2026. február 17-én nyílt meg a kolozsvári Ars Sacra Claudiopolitana galériában. A nagybányai születésű, zenekonzervatóriumot és zene-pszichopedagógiát végzett művész immár tizennegyedik, jelen helyszínen pedig a második alkalommal tárja alkotásait a nagyközönség elé. Bemutatkozó kiállítása 1988-ban Máramarosszigeten volt, amikor makramé technikával bogozott munkáit láthatták a kisváros akkori kultúrházában. A következő évben Kolozsvárra költözött alkotó textilműveit első alkalommal 1999-ben, a Reményik Sándor Galériában szervezett kiállítása keretében tekinthettük meg a kincses városban. Azóta folyamatosan jelen van a település kulturális életében, egyéni tárlatai mellett rendszeres résztvevője, többek között a Barabás Miklós Céh (BMC) és az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesülete (EMME) szervezte csoportos tárlatoknak. Ugyanakkor ismételten meghívják a marosvásárhelyi Ariadne textilművészeti, a botoșani-i Ștefan Luchian Művészeti Galéria össz­művészeti kiállításaira, ez utóbbin elismerő oklevélben részesült. Az elmúlt években több művésszel közösen állította ki műveit Bukarestben, Iași-ban, Budapesten, Kecskeméten és Bulgáriában. 2007-től tagja a Romániai Képzőművészek Egyesületének (UAP), amelynek évi tárlatain ugyancsak megtekinthetjük újabb és újabb alkotásait. Munkássága elismeréséül 2016-ban az EMME nyújtotta Székely Bertalan-díjban részesült.

Ablakok I.

Tudorán Klára Lívia választott művészeti nyelve a textil, amelynek néhány alapvető technikáját (szabás-varrás, kötés, horgolás, bogozás) már az otthoni környezetben elsajátította. A képzőművészethez viszont házasságát követően szegődött el, ugyanis festő férjétől kapta meg azt a lendületet és bátorítást, ami szükséges volt ahhoz, hogy művészi kreativitását látvánnyá formálja. A ’90-es évek alkotói periódusának legfőbb jellemzője a kísérletezés, az egyéni hang keresése, amit az első kolozsvári kiállításon megjelenő munkák jól tükröznek. A különféle technikákkal, közte gyapjúfonalas hímzéssel és bőrből készült alkotások szomszédságában ekkor jelentek meg első kollázsművei, amely technika alkalmazása későbbi falikárpitjainak egyik hangsúlyos, egyéni stílusjegyévé vált. Az alkotás mindennapi folyamatának szükségessége eredményezte, hogy 2012-től művészeti palettáját grafikai és festészeti művekkel gazdagította.

Jelen eseményre 27 műalkotást válogatott össze számunkra az elmúlt néhány év munkáiból, amelyek között pár régi kedvelt darabra ismerhetünk. A választott műfaj kizárólag a falikárpit, amelynek jellegzetes hangvételét, élénk szín- és formajátékát a kollázs technikája nyújtja.

A falikárpitok egykor a textilművesség legmagasabb fokú alkotásai voltak. Az igényesen szőtt, monumentális méretű munkák elsődlegesen dekoratív, reprezentatív funkcióval bírtak, ugyanakkor az iparművészeti ágak közül ezek álltak legközelebb az alkotóművészetekhez, azok közül is a festészethez. A 20. század iparművészete viszont már fokozatosan eltávolodott az épített környezettől, önálló alkotásokká váltak – elsődleges céljuk már nemcsak a díszítés, hanem a mondanivaló. Ezért korunk textilművei nem kizárólag fonalakból készült „festmények”: esetenként anyagaik inkább csak hatásukban emlékeztetnek a textíliákra, illetve gyakran kilépnek a térbe vagy módosítják azt. Ugyanakkor a művész számára a médium megválasztása elengedhetetlen a gondolat kifejezésében, hiszen a mondanivaló nem lenne teljes értékű más anyagban és technikában.

Tudoran Klára Lívia alkotásai a megjelenítés szempontjából hagyományos irányelveken alapszanak. A most kiállított művek kisebb méreteik ellenére is monumentális hatást hordoznak, amelyeket szigorúan értelmezett dekoratív formanyelv jellemez. Tömör formákba zárt színek sokasága, amelyeket a gondosan kiválasztott, rendkívül változatos szövetek mintázata tesz fokozottan mozgalmassá, játékossá. Az egyszerű formavilág a dekorativitást szolgálja, amelynek köszönhetően a művész élni engedi az anyagot és festői árnyalatokként hasznosítja a szövetek eltérő, ugyanakkor a szemlélő mozgásával folyamatosan változó fényvisszaveréseit. Zenei gondolkodásának, érzékenységének köszönhetően ösztönösen érzi a különféle színek hangsúlyainak össz­­hangját, kiegyensúlyozását, finom megtörését, valamint ezek egymásra gyakorolt hatását. Mindezek biztosítják műveinek egyedi, könnyen felismerhető formai- és színharmóniáját.

Memento. A szerző felvételei

Tudoran Klára Lívia alkotásai saját mindennapjaiból, élményeiből és életérzéseiből mint pillanatfelvételek táplálkoznak. Ezeket az egyszerű elemeket, jeleneteket tölti, öltözteti fel a művész pozitív életfilozófiájának gondolataival, növeli szimbólumokká. Az átlényegülés kényszere a művész spirituális gondolatvilágának finom vagy helyenként hangsúlyos beleszövése az alkotásokba: legyen szó az isteni gondviselésről, az angyalok létéről vagy a „sámánok” különböző (akár csupán belső) világainkat összekötő szerepéről. Az egyes művek témáját jelentő történelmi események is személyes perspektíváján keresztül fejeződnek ki, amikor nem a hírek, a média vagy a történetírás szempontjai fontosak számára, hanem a megélés során megfogalmazódó gondolatok, érzések.

Nem kívánom elvonni a látogatókat ezen tartalmak örömteli felfedezésétől, és úgy gondolom, Tudoran Klára Lívia tudatosan választotta a textil és ezen belül a kollázs kínálta formanyelvet mondanivalója kifejezésére. Ezért nem tisztem szavakat keresni a művek egyenkénti bemutatására, ám megkísérelnék még pár gondolatot néhány számomra kedves alkotásról. Egyike a ’89-es történésekre utaló Memento, amelyben nem magát a forradalmat, az egymásnak feszülő ellenséges erőket vagy az esemény emlékezetét vetíti elénk. A veszélyeztetettség érzésére utal a céltáblaként jelölt fej, ám a mű üzeneteként az összefogást, az egymás felé forduló szíveket – mint emberi összetevőink legfontosabb elemét jelentő, azaz az érzéseket, érzelmeket megtestesítő szervünket – láttatja. Továbbá ott van a Nézzünk egymás szemébe című alkotás, amelynek egyetlen központi eleme az erőteljes színekkel megfogalmazott szem, amely egyszerre néző és nézett. A mű így juttatja kifejezésre azt az egyszerű tényt, hogy évezredek elteltével is mások szálkáit keressük gerendákkal teli szemünkkel.

Tudoran Klára Líviának lételeme az alkotás, amely örömöt okoz számára, ez valamennyi művében tükröződik és kihat a szemlélőre. Személyiségét is ez az életérzés hatja át, amely megnyilvánul a kárpitok emberközeli méreteiben és mondanivalóiban, az alakzatok és színek vidám játékában. A tárlatra kiválasztott műveken keresztül ezt az alkotói világot, életszemléletet kívánja megosztani mindannyiunkkal.

Tudoran Klára Lívia kiállítása
This website uses cookies to improve your experience. By using this website you agree to our Data Protection Policy.
Read more