Egy 21. századi tanár kérdései az Apáczai 400 kapcsán
Tudunk Apáczairól, hogyne tudnánk, mi, pedagógusok, „hiszenpedagógus volt, nem tehetett mást, mint a pedagógusok: írt és tanított”2 – Bretter Györgyöt parafrazálva. Talán volna valami közös bennünk, hiszen mi is… noha csak középiskolás szinten.
De mit is tudunk róla? Az iskolák fölöttébb szükséges voltát egy olyan korban, amikor még hézagos volt a magyar oktatás? A Magyar enciklopédiát, amikor még nem volt tankönyv magyar nyelven? Hogy úgy ostorozza a korabeli Magyarország és Erdélyország minden társadalmi rétegét, ahogyan azt később Ady hangján halljuk ismét, és olyan bűnöket sorjáz, mint Zrínyi az eposzában? „Istentagadással, igazságtalansággal, mértéktelenséggel vagyunk tele. Olyan vétkeink vannak, hogy hasonlók csak a szkithák vagy az amerikaiak között ismeretesek,”3 a számunkra ismertebb adyendrés izzással féltette és bírálta nemzetét. Hogy valósággal könyörgött II. Rákóczi György fejedelemnek az academia megalapításáért, és a rosszindulat és kicsinyesség személye ellen odavezetett, hogy végül elűzetett Gyulafehérvárról? A leégett kolozsvári református kollégiumot újjáépíti, és csodálatos módon veszi kézbe az irányítását? Hogy puritánus és kartéziánus elveket vallott, s a Németalföldön látott eszméket, a tudás másfajta minőségét importálta hazánk ifjúsága számára? Ő az első magyar kultúrpolitikus, az „újkori magyar oktatási rendszer elméleti megalapozója (…) enciklopédiájával és iskolaalapítási terveivel meghatározta a következő generációk oktatásügyi programját”?4Hogy szellemi nagyságát, a tudás lánglelkű forradalmárát meglátták ugyan benne, de félték és irigyelték, kevesen álltak mellé? Ám a diákok csodálattal, tisztelettel követték. Hogy Aletta holland volt, s hogy felőrölte törékeny testét a megfeszített munka, a küldetés? Keveset élt.

Egy szuszra, nagy vonalakban, ennyit tudunk róla. Persze ha mélyre fúrunk, felszínre tör a többi tudásunk is, de ez volna minden? Ennyi Apáczai dióhéjban? Ennyi marad egy ekkora életműből, egy nagy elme nemzetmegváltó reménységéből, nemes, alázatos, önfeláldozó életéből?
És mit tanítunk róla a diákoknak? Tanítjuk?
Bemegyek a líceumi osztályokba. Mit tudtok Apáczai Csere Jánosról? Van egy ilyen nevű iskola, utcák – válaszolják. Ennyi! Meg sem döbbenek, erre számítottam. Pár éve még apró kitérővel néhány mondat erejéig bemutattam. Ma már szóra sem méltatom, loholok át a korokon, készségeken, kompetenciákon, mintatételeken. Helyes ez? Apáczai nem elég „súlyos”, nincs rá keret. Történelmiség, Erdély nagyjai, eszmék, művelődés, műveltség? Bod Péter, Apáczai, Brassai Sámuel, Bolyaiak? Akik annyit tettek az erdélyi művelődésért, a szellem pallérozásáért, a tudás terjesztéséért? Munkájukat van-e még, aki számontartsa, értékelje, vagy nevük egy kattintásra elérhető, egy pillanatra szükséges és gyorsan elfelejthető információ csupán? A világ állandó változásban van, a régi fajta tudás lassan fölöslegessé válik abban a formában, ahogy mi ismertük. Fájdalommal nyugtázzuk, mi, akik sorba álltunk az egyetemi könyvtárban egy-egy fontos könyvért, mert egy példányban volt meg. Nincs sem idő, sem szükség arra a fajta elmélyülésre, ami valaha a tudományosságot jelentette. Flexibilis, mobilis, gyakorlati, interdiszciplináris tudást követel az új világ.
Mit tanítsunk tehát Apáczairól, ma? Mi a használható, praktikus információ, amely mennyiségében is minőségében is emészthető? A tudás eladó portéka, én, a tanár lennék az árus, aki okosan csomagolt, kelendő árut kínál. Apáczai, ha 400, megtisztelem őt, a karizmatikus pedagógust, a példaértékű személyiséget, és magamat, a pedagógust, hogy beleolvasok a munkáiba, kicsit leporolom az arcát magamban. Közöm van hozzá.
Jólesik a találkozás. Keresem azt, ami az idők távlatában is kifényesedik mondatai közül, amihez kapcsolódni tudok. Itt is, ott is világító mondatok. Vakmerőség, lendület, elszántság, akarat. Nekifeszül egy egész társadalomnak, azt pásztázva erős szavakkal bírál: egyházat, papokat, a „papi állásokkal üzérkedők, farkasok”-at, tanítókat, az „iskolaügyek rókái”-t, nemeseket, a „verekedő és kegyetlen földesurak”-at, a szegényebb embereket, az „ármánykodó és hűtlen szolgá”-kat.5 Nem mindenki azt hallja, amit hallani kell. A szeretetnek ezt a szintjét kevesen értik. Ez a forradalmárok, népvezérek, a messiások igazsága. Tanít és ír. Ír és tanít. „Inkább a könny, mint a szónoklat illik hozzám, mikor a szégyenletes tudatlanságnak, tehetetlenségnek, nyomorultságnak roppant tengerét látom a magyar nemzetben.”6 Ír, tervez, épít, iskolát vezet, fordít, mecénásokat keres, levelez, közben férj és apa. Teste elég ebben a küszködésben, szelleme közben nem kiég, hanem időért esdekel a Teremtőnél, hogy munkáját bevégezhesse. Tűpontosan látja a társadalmi problémákat, a közügyek elemzésével a kiutat a szellem felemelkedésében, az oktatás korszerűsítésében látja. Az enciklopédikus tudás eredménye a vízió, a nagy összefüggések feltárása. A vízió a nagyok, a kevesek privilégiuma. „A tudományok lankadatlan művelője” a tudományok lankadatlan művelésében látta a megoldást. A szégyenérzet és a hazafias keserűség ébresztette ráhazája szellemi nyomorára, amikor a Nyugat tudományos irodalmát olvasta, ez az érzés oldotta ki belőle a küldetést, hogy életét a nemzet és a tanuló ifjúság szolgálatába helyezze.
Apáczai elsősorban tanár volt. Diákjai rajongtak érte. Hogy milyen a jó tanár, arról könyvtárnyi elmélkedés született, de két komponens mindenképp a lista élén kell álljon: legyen magabiztos tudása és szeresse a diákot. Ehhez hasonló Apáczai nézete is, a szelídség, a szeretet pedagógiájának a híve volt. A Magyar encyclopaediában azt is kifejtette, hogy milyen legyen a tanár: „A tanítótól… megkívántatik, hogy tanításához illendő életet éljen, s tanítványainak jó és dicséretes példát adjon, hogy elég tudós legyen, hogy jó lelkiismerettel és isteni félelemmel, amit tud, azt másokkal közölje, tanítványait mint atyjuk, úgy szeresse. Egyedül csak arra igyekezzék minden dolgában, hogy tanítványaival magát megszerettesse… ” Az elidegenedés korában sem megengedett az oktatásban a távolságtartás luxusa. Szeretet és szenvedély nélkül kiüresedik és okafogyottá válik a katedra.

Hogyan, mivel szólította meg diákjait? Mi aktuális ma is?
A Tanács7 című dialogikus írását érdekes lenne átdolgozni a ma diákja számára, hiszen a csüggedt diáknak szól. Soha nem látott mennyiségben hangzik ma a diákok részéről a kérdés: Mi értelme ennek? – a konkrét tananyagra, a tanulásra és magára az életre vonatkozóan is. Ennyi csüggedt arc, reménytelen szempár nem volt még az iskolapadokban. – Hogyan vigasztalná őket Apáczai? A Tanács párbeszédének célja a gyengeség eloszlatása, a „legmagasabb cél” kitűzésére való sarkallás. Diákokat motiválni, irányt szabni, jól tanítani minden korban kihívás volt és tanári felelősség, ez megkerülhetetlen evidencia. „A tanító dolga, hogy tanítson, a lelkemen valamit javítson…” – hangzik el egy dalszövegben is.8 A kíváncsiság fenntartása, a tanulás módszerének és megszerettetésének folyamata is a mi dolgunk. De a szorgalom, a kitartás a diák feladata.
„Tanuló: Miket kell azért mind tudnom és tanolnom?” – teszi fel a kérdést a fiktív tanuló Fortiusnak.
„Fortius: Hogy most magokról az tudományokról, azoknak dicséretekről s számtalan hasznokról külön-külön ne szóljak, említem csak azoknak mind egymásból függéseket”… – és itt következne a 21. századi, „gombnyomásos” ifjúság számára használható leírás. Apáczai azonnal tudná, mit, mennyit. De amit a 17. században mond, ma is ugyanúgy igaz. „Megutálván a henyélést, szeressed a munkát. Fuss mindentől, valami az embert kényessé teheti. …Egészségedre gondot viselj, mert a nélkül dolgodban el nem járhatsz. Állj inkább, mint ülj, fuss, mint menj. A munka közt virágzik a virtus. Nem is lehet derekas dolog, úgy tetszik, az, melyhez fáradtság nélkül juthatsz. A tudomány gyökere keserű, gyümölcse pedig gyönyörűséges” – írta diákjainak. Ezek örök érvényű igazságok. „…ébredj fel végre a zűrzavaros kábulatból” –tanácsolja.„Leheld ki magadból Bakkhoszt, kinek folyton áldozol”9 – ezt már az egész magyar nemzetre érti a gyulafehérvári beköszönőbeszédben. Fájdalmasan és ijesztően igaz, ha szétnézünk diákjaink, gyermekeink világában. Bakkhosz a züllés, a sodródás jelképe.
A tudás adott ma már, hozzáférhető, csupán a bábeli zűrzavarból kell kiszűrni a hasznosat, a tisztát, ami előrevisz. Mire való az iskola, az oktatás? Apáczai szerint arra, hogy az ifjúság szilaj természete megszelídüljön bennük. „…akkor megértenék, hogy nem hiába izzadtak az iskolában…”10
Bán Imre az Apáczairól szóló monográfiájában a következőket írta: „Apáczai gondolatvilágának és gyakorlati tevékenységének a központi kérdése az iskola és az a pedagógiai optimizmus, amely egész magatartásából árad.”11 Apáczai egy egész rendszerrel ment szembe az oktatás korszerűsítése érdekében, küzdelme mai szemmel is gigantikus, és a végsőkig hitt abban, amiért harcolt. Van-e a posztmodern kor pedagógusában elég (pedagógiai) optimizmus, elkötelezettség, megújuló hit és megújulni tudó alázat, hogy méltó legyen a nagy elődhöz és hivatásához? Szavai tükröt tartanak a ma oktatóinak. Vajon elviselnénk-e az esetleges bírálatot?
Apáczai, Madách Ádámjához hasonlóan idealista rajongó, az eszmék szerelmese. A teremtés lényege – tanítjuk – maga az eszme anyaggá formálása, és Ádám kérdéseire a választ végül a megszerzett tudás nyomán, a hite segítségével találja meg. Tudás és hit összetartozó fogalmak Apáczainál is, tudta és hitte, beérik munkája gyümölcse. Ment-e tehát az eszmék által előre a világ? Igen, „ha bátrak voltak, akik mertek”. Apáczai pedig százszor volt bátor és százszor viharvert is, de olyan alapkövet tett le a jövendő számára, amelyre paloták épültek. Íme, 400 év múltán is állnak.
„…de amit erény és munka szerzett, az maradandó. Ezt a vagyont nem pusztíthatja el sem vas, sem láng, sem rabló, sem mostoha idő”.12

Jegyzetek
1 Aki törekszik, mindent elér. https://mek.oszk.hu/07300/07334/07334.htm#13.
2 Bretter György: Írt és tanított… Korunk, 1975/5. sz.
3 Apáczai Csere János: Magyar logikácska és egyéb írások. Szerkesztette: Szigeti József. https://mek.oszk.hu/05600/05651/html/#9.
4 Tarján M. Tamás: Apáczai Csere János születése. https://rubicon.hu/hu/kalendarium/1625-junius-10-apaczai-szuletese.
5 Apáczai Csere János: Az iskolák fölöttébb szükséges voltáról… https://mek.oszk.hu/05000/05038/html/gmapaczai0002.html.
6 Apáczai Csere János: Válogatott pedagógiai művei. Szerkesztette: Orosz Lajos. https://mek.oszk.hu/07300/07334/07334.htm#19.
7 Uo. https://mek.oszk.hu/07300/07334/07334.htm#13.
8 Ismerős Arcok: A dolog.
9 Apáczai Csere János: Válogatott pedagógiai művei. Szerkesztette: Orosz Lajos. https://mek.oszk.hu/07300/07334/07334.htm#19.
10 Apáczai Csere János: Magyar logikácska és egyéb írások. Szerkesztette: Szigeti József. https://mek.oszk.hu/05600/05651/html/#1.
11 Bán Imre: Apáczai Csere János. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958. Idézi: Bellághné Nagy Rózsa: Apáczai Csere János (1625–1659). Református Szemle, 2010/2. https://reformatusszemle.ro/sites/default/files/articles/103/2/RSZ103-193.pdf.
12 Apáczai Csere János: Válogatott pedagógiai művei. Szerkesztette: Orosz Lajos. https://mek.oszk.hu/07300/07334/07334.htm#2.





