Minőségi együttlét a szórványban

A Nagyenyed környéki közösségeink már régen ráébredtek arra, hogy hiábavaló a népességstatisztikákon való kesergés, ehelyett folyamatosan olyan kulturális és hagyományőrző programokat kell szervezni, amelyek megmozgatják és összetartásra, egymás szeretetére buzdítják a magyarságot. Ez volt az első ízben megszervezett Fehér Megyei Magyar Napok fő célkitűzése is, a 2017-es év kiemelkedő eseménye a vidéken.

Az 1918-as egyesülés előestéjén meglehetősen merész kezdeményezésnek számított épp Gyulafehérváron és környékén magyar napokat tartani, szerencsére konfliktusmentesen zajlott le minden, sőt az esemény óriási sikert aratott. A gazdag programokat kínáló, többhelyszínes rendezvénysorozat 2017. június 15. és 18. között volt. A sajtó által is hathatósan támogatott rendezvény megmozgatta a megye magyarságát, közel 2500-an vettek részt a különböző eseményeken.

Köztudott, hogy a szórványban, ahol a magyarság aránya 20 százalék alatt áll, nem könnyű a nemzeti kisebbség érdekeit képviselni, komolyabb, hosszú távú célokat és beruházásokat megvalósítani, az átlagember számára pedig nyíltan és büszkén felvállalni magyar identitását. Kellenek hozzá határozott vezetők, korrekt és élelmes politikusok és elengedhetetlen a különböző közösségi mintaformálók és intézményvezetők együttműködése, ugyanakkor pontosan kell ismerni a közösség igényeit, elvárásait. És ugyanannyira fontos a külső segítség, a tömbben élő magyarsággal való kapcsolattartás, valamint az anyaország részéről hozzáadott anyagi támogatás is, amelyek hiányában a szórvány legfeljebb csak araszolhat, de fejlődéséről szó sem lehet. Fehér megyében, különösen Nagyenyed esetében úgy tűnik, sikerült meglelni ezeket a sokrétű erőforrásokat, amelyek új fejezetet nyitnak a közösség életében.

A szervezők már a legelején eldöntötték: amellett, hogy Nagyenyed lesz a rendezvény központja, több magyarlakta településen is jelen lesznek, ott is, ahol nagyon alacsony a magyar lakosság létszáma; és alkalmat nyújtanak arra is, hogy a Fehér megyei magyar közösségből elszármazottak találkozhassanak. Arra is törekedtek, hogy román érdeklődők is bekapcsolódhassanak a programba, így a magyar kultúrát olyan formában igyekeztek bemutatni, hogy az más anyanyelvű érdeklődők számára is elérhető legyen. A megye magyar kultúráját, a népművészeti hagyományokat, a gazdag szellemi hagyatékot, a kiváló irodalmi értékeket, a változatos helyi történelmet és épített örökséget Fehér megye határain túl is népszerűsítették.

Van, amivel büszkélkedni

„Mindenkinek ismerősek Fenichel Sámuel és Kőrösi Csoma Sándor utazásai, olvasta Áprily Lajos verseit, járt már a Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban vagy a gyulafehérvári székesegyházban, van mire büszkék lennünk. Fehér megye természeti adottságai nagyon különlegesek: a torockói Székelykő, a Remetei-sziklaszoros, a detunátai bazaltoszlopok, a Romániában egyedülálló aranyosfői jégbarlang csak egynéhány megyénk természeti értékei közül. A környezetvédelem és környezettudatosság ugyanolyan fontos szerepet játszik a Fehér Megyei Magyar Napokon, ahogyan épített örökségünk megőrzése. Környezetünkről sem szeretnénk megfeledkezni, ezért egy napot a természetnek és a környezetünknek szenteljük. Az említett programok mellett nem maradhattak el a néptánc előadások, a kiállítások, a kulturális rendezvények és tanácskozások, a sporttevékenységek sem. Az eseménysorozat lehetőséget kínál kisebb művészeti csoportok és fiatal művészek bemutatkozására. Rendezvényünk hiánypótló jellegű Fehér megyében, hiszen a magyar kultúrát olyan formában mutatja be, hogy az elérhető legyen a más anyanyelvű érdeklődők számára is” – vallották a szervezők.

„A Fehér Megyei Magyar Napok hagyományt kívánt teremteni azáltal is, hogy – bár a Dr. Brendus Gyula Egyesület volt a jogi lebonyolító – civil szervezetek, tanintézmények, egyházak, vállalkozók és a helyi társadalom tagjai közös erővel a Fehér Megyei RMDSZ infrastruktúráján keresztül együtt dolgoztak a rendezvény sikeréért” – fogalmazott Horváth Enikő projektvezető, akinek tapasztalata mindvégig kulcsfontosságúnak bizonyult.

Alsó-Fehér vármegye címere. Az ovális pajzsot liliomokkal díszített keret veszi körül

„Rendezvényünket, amely összefogni és erősíteni kívánta a minőségi együttlét útján a Fehér megyei magyarságot, a hasonló, Erdélyben zajló magyar napok mintájára terveztük, figyelembe véve a szórvány sajátos igényeit. Legfontosabb célunk a közösségépítés, valamint népi hagyományain és kulturális értékeink bemutatása volt. Ezek tudatosítása, megőrzése és megismerése által a jövő nemzedéke is részesülhet ebben az ajándékban. Meggyőződésem, hogy e négy nap alatt olyan esemény meghonosítása valósult meg, amely több szempontból is elősegíti egy aktív és élhető közösség erősödését, ugyanakkor fontos kezdeményezése az interetnikai párbeszédnek és a toleranciának is. Programjaink mindenkihez, minden korosztályhoz, érdek- és szociális csoporthoz szóltak, a családi szellem és az itthon maradás fontosságát hangsúlyozták” – nyilatkozta összegzésképen Lőrincz Helga, Nagyenyed alpolgármestere.

Magyarul hangos a központ!

Vagyis: miénk itt a tér. Ez volt az első kellemes benyomása mindazoknak, akik Nagyenyed főterén megfordultak a négy nap alatt. A gyönyörűen felújított kollégium impozáns látképe mellé a magamfajta lokálpatrióták már előre odaképzelték a kívül-belül restaurált református vártemplomot és a „kiszellőztetett” Bethlen utcát is, úgyhogy az öröm azonnal meghatványozódott, és ugyanaz az érzés töltött el sokunkat: még mindig mi uraljuk itt a központot…!

A magyar beszéd mellett a kollégium udvaráról kihallatszó zeneszótól is „boldogok voltak a város utcái” – ahogyan egyik kedves ismerősöm fogalmazott. Csütörtökön este a sztármeghívott Republic adott fergeteges koncertet – amiről egy évvel ezelőtt még álmodni sem mert senki –, pénteken pedig a helyi Smici Blues Band rockzenekar ejtette ámulatba a közönséget (mindenféle túlzás nélkül!), hiszen a véndiákokból álló csapat, élükön Farkas Balázzsal, a magyar napok kedvéért állt össze újra és nyújtott emlékezetes produkciót.

Természetesen a népzene sem hiányozhatott: pénteken este fellépett Antal Tibor és Zenekara, Boros Erzsébet Csokonai Vitéz Mihály-díjas népdalénekes, a marosludasi Hajdina Néptánccsoport, valamint a Nagybaconi Pásztortűz Néptánccsoport, utóbbi a Kovászna Megye Tanácsa által támogatott székely-szórvány kapcsolatnak köszönhetően. A nap magyar retropartival, illetve táncházzal zárult, ahol a jó muzsikát a magyarlapádi Pirospántlikás és a vajasdi Margaréta népzenekarok szolgáltatták.

A vidéki zenés produkciók közül említésre méltó a Titán együttes bethlenszentmiklósi fellépése is.

Hagyományos iskolai rendezvények

A magyar napok rendezvénysorozatába két iskolai esemény is beilleszkedett: az évzáró és a hagyományos tornavizsga. Előbbit megtisztelte jelenlétével Csulák Péter magyar konzul, aki a Bethlen Gábor Kollégiumot az erdélyi oktatás egyik legfontosabb bástyájának nevezte, ahol – mivel maradéktalanul érvényesülnek a keresztény és a magyar oktatás hagyományai – annak szellemiségét nem lehet elpusztítani. A felszólalok igyekeztek hasznos útravalóval ellátni a nyári nagyszünetet váró diákokat. Kónya Tibor iskolalelkész a Pál apostol által említett „útjelző táblák” betartására figyelmeztetett, Lőrincz Helga alpolgármester pedig azt tanácsolta: „Fogjátok meg egymás kezét, szeressétek egymást és örömöt szerezzetek szüleiteknek!” Nagy Tímea kisebbségi oktatásért felelős tanfelügyelő szerint „zsúfolt, de eredményes tanév áll mögöttünk”. Szőcs Ildikó igazgató a hatéves kitartó munka után megújult köntösben pompázó iskolában zajló oktatás immár kellemes vetületeiről beszélt, hozzátéve: „Magyarul itt, ezen a tájon, olyan jövőt építsünk, ahol jó magyarnak lenni (…), ezért meg kell tanulni barátilag élni a többségiekkel, magatartásunkkal pedig tiszteletet kell kiváltani”. Bartha Melinda aligazgató különdíjakat és ösztöndíjakat osztott ki, az évzárót kisdiákok versmondása és a Fórika Éva által vezényelt Kakukkszó gyermekkórus tette emelkedettebbé.

Az első ízben 1847-ben megrendezett tornavizsga mindig nagy látványosságnak számított a városban, a magyar napok pedig csak tovább növelték az érdeklődők táborát. A Kerekes Ferenc és Tályai Stefánia tornatanárok által összeállított főprodukció mutatós látványt nyújtott, ugyanakkor zenei aláfestésként a Pál utcai fiúk szuggesztív vezérdala, valamint a gyakorlat végén az összes diák mutatványa – amelynek során egymás kezét megfogták és agy alakították ki az összetartozás erejét sugalló hatalmas kört –, nos, ez így. egyben mélyen meghatotta a közönséget. A tornavizsga szépségét, magasztosságát az egyforma öltözet is kiemelte, hiszen az óvodások, az elemisták és a nagyobbak is a kék-fehér Bethlen-színeket jelképező egységes öltözetben mutatták be a gyakorlatokat.

Idén is lovastorna-bemutatót tartott a lőrincrévi HIP-TEP Egyesület, amelynek növendékei közül a kollégium több diákja is jelentős regionális és országos versenyeken állhatott a dobogóra.

A sporttevékenységek közül nagy érdeklődés övezte a pénteken megrendezett Bethlen Kupát, amelynek keretében izgalmas kosárlabda mérkőzések zajlottak a Két Fűzfa Egyesület szervezésében.

Véndiáktalálkozó és igényes közművelődés

A rendezvény az elszármazott és a környéken élő véndiákok találkozójának is tekinthető. Hiszen a Fehér Megyei Magyar Napok arra is alkalmat nyújtottak, hogy a hazalátogató elszármazottak együtt lehessenek, és tartalmasan töltsék itthonlétüket. Bitai László, a Két Fűzfa Egyesület elnöke, pénzügyi előadást tartott Mibe fektessünk 2017-ben? címmel, és ismertette a Bethlen-kollégium érdekében elindított hosszú távú tőkebefektetést. Örvendetes, hogy egyre többen karolják fel a nagyszerű kezdeményezést, amely komoly anyagi alapot teremthet hosszú távon az intézmény számára.

A magyar napokon több könyvkiadó is standot állított fel a kollégium udvarán, pénteken néhány könyvbemutató is volt. Szőcs Ildikó igazgató és Kapitány Horváth Zsuzsa az iskola történetét új szemszögből tárgyaló, elsősorban építészettörténeti vonatkozások ismertetésében jeleskedő A nagyenyedi főnixmadár című munkát ismertették.

Csécs Márton torockói unitárius lelkész Sebes Pál – az ember és hagyatéka – emlékkönyvet mutatta be, amelyet a torockói iskolát virágzóvá tevő rektor születésének 230. évfordulójára adtak ki 2016-ban.

Ezt követően a Székelyföld folyóirat mutatkozott be – első ízben Nagyenyeden –, a városhoz kapcsolódó írásokat állítva a figyelem központjába (Bakó Botond cikke a kollégium felújításáról, Hantz-Lám Irén publikációja az enyedi és torockói tájat megörökítő Vass Albert festőművészről). Lövétei Lázár László főszerkesztő ismertette a 20 éves lapot, legfontosabb díjait és sikerének titkát, hiszen a kulturális lapok közül a Székelyföld tudhatja magáénak a legtöbb előfizetőt a Kárpát-medencében.

A Kriterion Közművelődési Alapítvány szervezésében kettős könyvbemutató és filmvetítés is volt: az érdeklődők Jancsó Elemérné Máthé-Szabó Magda Emlékirat, valamint Jancsó Miklós Volt egyszer egy Kolozsvár című köteteit ismerhették meg, és elbeszélgethettek Jancsó Miklós színművésszel is. H. Szabó Gyula, a kiadó igazgatója ismertette, majd részleteket vetített a Kastélyok Erdélyben című dokumentumfilmből.

Szombaton megtartották a Fehér megyei RMDSZ Nőszervezetének konferenciáját, amelyet Tóth Tünde pszichológus tartott A nők elleni erőszak megelőzése címmel, kiemelve a jelenség okait, legjellegzetesebb formáit és a lehetséges megoldásokat is.

Mindazok számára, akik a kollégium és a város történetével szerettek volna részletesen megismerkedni, építészettörténeti sétákat szerveztek Kapitány-Horváth Zsuzsa művészettörténész vezetésével.

Az állandó jellegű kulturális programok közül kiemelkedőnek bizonyult az Erdélyi magyar művészek a nagyenyedi Inter-Art táborokban című tárlat, a Lőrincz család és Harácsek Lehel fotókiállítása, valamint az Erdélyi Ifjúsági Keresztény Egyesület szervezésében megvalósított Kontraszt-kiállítás

Előtérben a helyi értékek

A magyar napokra jellemzően, kézműves vásárral, gyermekprogramokkal és gasztronómiával várták a szervezők az érdeklődőket, akik a FaLó sátránál különleges koktélokat, a borstandoknál helyi borokat, az Igazi Csíki Sörnél hideg söröket kóstolhattak. A nagyenyedi dűlőkön termett híres nedűkből Papp Péter pincészetének borkóstolóin, illetve a házi borok mustráján lehetett ízelítőt kapni.

A gyermeksátrakban a szervezők minden játszani vágyót játékokkal és érdekes programokkal vártak, ezek között nagy érdeklődés övezte Szekeres Ildikó székelykocsárdi tanár magyar népi mintás tányérfestészetét, Albert Ferenc, a Palmetta Kézműves Egyesület elnökének fafaragó minitanfolyamát és nem utolsó sorban Lőrincz Konrád felenyedi lelkipásztor bemutatóját, aki a merített papír készítésének mesterségét igyekszik feleleveníteni. Mint ismeretes, a felenyedi papírmalomban készült a 16–18. század folyamán az a jó minőségű, vízjeléről beazonosítható papír, amely a Bethlen-kollégium nyomdáját látta el alapanyaggal.

Szombaton Zöld Napot, azaz közös hulladékgyűjtési akciót tartottak a megye 12 településén, vasárnap pedig Nagyenyed–Torockó–Nagyenyed útvonalú látványos kerékpártúrára hívták a sport kedvelőit a torockói TAT Egyesület szervezésében.

A záróesemény a nagyenyedi vártemplomban, a vasárnapi ünnepi istentisztelet keretében volt. Tóth Tibor református lelkipásztor a 118. Zsoltár öröménekét, az isteni kegyelem általi jó előmenetelt példázta, a megható prédikációt pedig Csengeri Kostyák Zsuzsa orgonakoncertje tette egyben fennköltté is.

Az eseménysorozat jogi lebonyolítója a Dr. Brendus Gyula Egyesület volt az RMDSZ Fehér Megyei Szervezetével karöltve. A rendezvényt az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Bethlen Gábor Alapítvány és a Communitas Alapítvány, valamint Nagyenyed város tanácsa és helyi vállalkozók támogatták.