Minőségi együttlét a szórványban
2018.10.15.
Sóvidéki társasjáték
2018.10.21.Alsó-Fehér vármegye megnevezései
Latinul: Comitatus Albensis, Albensis inferior, Albensis Transylvanensis; Comitatus Albensis Inferior (Alba Carolinensis)1
Németül: Komitat Unterweißenburg; Unter-albenser (Unter-Weissenburger oder Carlsburger) Comitat oder Gespanschaft2; Grafschaft Alba3
Románul: Comitatul Alba de Jos; Județul Alba Inferioară
Alsó-Fehér vármegye címere
Alsó-Fehér vármegye címeréről nincsenek részletes adataink. Ez egy ovális, tojásdad pajzs (cartouche), amely a kék pajzsmezőben zöld halmon álló, arany csőrű s karmú, kiterjesztett szárnyú fekete sast ábrázol. Ez utóbbi összefüggésbe hozható az erdélyi magyar nemzet címerképével, a növekvő, napba néző fekete sassal.4
Az ovális pajzsot liliomokkal díszített keret veszi körül. A kiterjesztett szárnyú sast pecséteken növekvő formában is ábrázolták.
Fehér vármegye kialakulása és változásai5
Az Erdélyi-medence, amelynek a középpontjában kialakult Fehér megye összefüggő tömbje, a magyar honfoglalás előtt mintegy 90 évig Bolgárországhoz tartozó határvidék volt, gyér szláv és török lakossággal.6
Erdély korai története sajnos, nem teljesen világos, de a forrásokból mindenesetre leszűrhető, hogy a Szent István-kori megyék között Fehér megyével joggal lehet számolni, annál is inkább, mert István nagyobb legendájának egyik epizódja Gyulafehérvárt Erdély egyfajta központi helyeként szerepelteti.
Magyarországot, s minden bizonnyal Erdélyt is Szent István, első királyunk osztotta vármegyékre. Erre azt követően kerülhetett sor, hogy leverte II. Gyulát, aki Erdélyt kormányozta. A fehérvári ispánság kezdetben azonos területű volt a legyőzött Gyula tartományával, azaz Fehér megyével.
Az utóbb létrejött vajdai intézmény kialakulása két tényezőhöz köthető, egyrészt hogy a meghódított terület a többi megyénél közvetlenebb formában függött a királyi hatalomtól, másfelől annak nagyobb kiterjedéséhez is. A csak jóval későbbi tisztség, a vajda, az ispánok fölött képviselte a királyt, kezdetben hatásköre nem a teljes Erdélyre, csak Fehér megyére terjedt ki. Egy ideig a fehérvári ispán és a vajda ugyanazt jelentette.
A Szent István által megszervezett Fehér megye Erdély déli részének, a Marostól délre eső területnek a legrégibb vármegyéje, amely a 11–12. században mintegy hat, 1918 előtti vármegyét ölelt magába (Alsó-Fehér, Brassó, Fogaras, Háromszék, Nagyküküllő, Szeben).7 A további hat vármegye, a hetedik Fehér mellett, egy-egy sóaknával kapcsolatos: Désvár, Dobokavár, Kolozsvár, Tordavár, Küküllővár, vagy Hunyad a vasának, vagy földrajzi fekvésének köszönhette létrejöttét.8
Fehér megye kezdetben fontos határmegye volt, amelynek területe egész Dél-Erdélyre kiterjedt.9 Valószínű, hogy a fehérvári ispán, egyben erdélyi vajda ellátta a határvárispán feladatkörét is, akinek elsőrendű feladata az államszervezéskor kiépített Fehérvár védelme volt.10
Fontos szerepet töltött be a megye életében a Szent István által alapított püspökség is, amely röviddel a várispánság felállítását követően létesülhetett (100911). Területe egész Erdélyt magába foglalta. A püspökség megszervezésével szorosan összefüggött a már Szent László korában, az ő feltételezett támogatásával felépült első háromhajós székesegyház. Megalapította az Erdély egyházi és társadalmi életében fontos szerepet játszó székeskáptalant is. A gyulafehérvári káptalan évszázadokon keresztül működtette a káptalani iskolát, és hiteles helyként az egész régiót meghatározó közügyi tevékenységet fejtett ki.12 A püspökség a káptalannal együtt a castrumban kapott elhelyezést.
Fehér megye arculata a 12. századtól változott meg, amikor a telepítések nemcsak etnikai módosításokat eredményeztek, de az Árpádok a betelepített népeknek saját bíráskodási jogot, kiváltságos jogokat, vagyis önkormányzatot biztosítottak. A kiváltságos népelemek (szászok) lakterületét kivették a megyésispán joghatósága alól, ezért egyre nagyobb területek szakadtak ki Fehér megye testéből (pl. a Királyföld). Így zsugorodott a megye a Maros völgyében elterülő alsó tömbre és a keleti felső részeken megmaradt szigetekre.13
Minden valószínűség szerint, a románok betelepedésének ideje a 13. század derekára tehető.14
A megye legnagyobb települése Fehérvár, a püspökváros volt, míg Alvinc, Nagyenyed és Vingárd mezővárosok voltak.15 1716-tól Nagyenyed lett Fehér, majd Alsó-Fehér vármegye székhelye.
A nép számára kedvezőbb ügyintézés miatt 1764-ben16 (más vélemény szerint: 174417) az erdélyi Fehér vármegyét két részre osztották: a Maros medencéjében levő összefüggő tömbje Gyulafehérvár székhellyel Alsó-Fehér vármegyévé, míg a Küküllő és az Olt vízvidékéhez tartozó részei Erzsébetváros székhellyel Felső-Fehér vármegyévé alakultak.18 A létrejött két új vármegyét előbb egyazon főispán, majd 1775-ben két főispán vezetése alatt igazgatták.19
Az Erdélyt alkotó vármegyék számát minden időkben hétnek (nyolcnak) vették: Fehér (Alsó és Felső), Küküllő, Torda, Kolozs, Doboka, Belső-Szolnok és Hunyad. Ez politikai sorrendet is jelentett, hiszen a polgári ügyintézésben a vármegyék így következtek. Ennek magyarázatára Benkő József nem talált írásos feljegyzést. Személy szerint ezt a rendet inkább a lakosok számával indokolta.20 Magyarország közigazgatását 1876-ban egységesítették. Ez a vármegyerendszer Trianonig maradt fenn. 1919-től Alsó-Fehér vármegye a județul Alba de Jos nevet viselte. A megye közigazgatási székhelye 1929-től visszakerült Nagyenyedről Gyulafehérvárra. 1950-ben lépett életbe az új, a korábbitól teljesen eltérő tartományi beosztás. A korábbi Fehér megye déli része Hunyad tartományhoz, északi része pedig Kolozs tartományhoz tartozott. A tartományi rendszer 1968-ban szűnt meg, amikor visszaállt a megyerendszer. Fehér megye is visszakerült a térképre, mint önálló közigazgatási egység.
Fehér és Alsó-Fehér vármegye főispánjainak jegyzéke21
Megkíséreltem összeállítani a vármegye főispánjainak minél pontosabb jegyzékét, amely természetesen további kiegészítésre, javításra szorul.
A megye lakosságának alakulása22
Az alábbi grafikonok számadatokkal támasztják alá, hogy Fehér megye lakosságának túlnyomó része már 167 évvel korábban is román nemzetiségű volt. A magyar lakosság impériumváltáskor, majd a második világháború okozta népmozgás folytán számbelileg visszaesett. A szász lakosság napjainkra majdnem teljesen eltűnt.
Nagyenyed, a megye legmagyarabb városa 1930-ban még 50,5 százalékos magyar többséggel rendelkezett (4788 magyar a 9478 lakosból), de ez az arány 1941-re mindössze 33,2 százalékot tett ki az összlakosságból (3253 magyar a 9810 lakosból).23
Fehér megye helye Erdélyben
Több helyen találkoztam azzal a felvetéssel, hogy Alsó-Fehér a Kishaza első számú vármegyéje volt. Alsó-Fehér vármegye tényleges és szimbolikus fontossága az alábbiakkal támasztható alá:
1. Létezése az államalapítás korszakához köthető.
2. Székhelyet adott a Szent István által 1009-ben alapított tíz római katolikus püspökség egyikének, az erdélyinek.
3. 1784 és 1848 között a református püspökség székhelye Nagyenyeden volt.
4. A 18. századtól a görögkatolikus püspökség Balázsfalván működött.
5. A vajda intézménye kezdetben azonos volt az ispánsággal, később az ispán és a király intézménye közé ékelődött, hatásköre pedig több vármegye felügyeletére bővült.
6. Jelkép szintjén a vármegye címerében szereplő sas Erdély címerében az erdélyi magyar nemzet címerképét adja.
7. A fejedelemség korában Erdély fővárosa volt.
8. A fejedelemség korában, amennyiben a háborúban az erdélyi főgenerális elesett, az erdélyi vármegyéket a fehérvári főispán vezette és igazgatta a harcban.
9. Gyulafehérvárt laktak és temetkeztek az erdélyi vajdák és fejedelmek, ugyanott fontos országgyűléseket tartottak
10. Gyulafehérváron létesült a nagy jelentőségű Collegium Academicum, amely aztán 1658-ban Nagyenyedre telepedett át és országos kisugárzással bírt.
11. Alsó-Fehér megyében működött a római katolikus, a görögkatolikus és a református felekezetek papnevelő intézete.
12. A reformkorban az Alsó-Fehér vármegyei magyar rendek hangadók és véleményformálók voltak az erdélyi politizálásban. Lásd Szász Károly tanár, jogász, vagy Kemény Dénes reformpolitikus példáját.
13. A 18-19. században Balázsfalva volt a román nemzeti mozgalom, a román kulturális és iskolai élet központja. Eminescu „kicsi Róma” jelzővel aposztrofálta.
14. 1848-49-ben olyan román ellenforradalom (ld. a balázsfalvi nagygyűlés) és polgárháború, vagy – modern fogalommal – etnikai tisztogatás (pl. a Mócvidéke és az Erdély-hegyalja magyar lakosságának elűzése, vagy az ottmaradottak lemészárlása) zajlott itt, amely előrevetítette a későbbi országvesztést.
Jegyzetek
1 Lucas Joseph Marienburg. Geographie des Grossfürstenthums Siebenbürgen, 2. Martin Hochmeister Verlag, Hermanstadt. 1813. 52.
2 Uo.
3 Szentkatolnai Bakk Endre: Alsó-Fehér vármegye főispánjai. Közérdek, 22 /1905. A Közérdek című újság Nagyenyeden jelent meg a 19. század végén és a 20. század elején.
4 Magyarország címertára, Első rész. II. osztály. Magyarország jelenlegi s volt vármegyéinek és kerületeinek czimerei.
5 A három térkép az Angliában élő Bereznay András kartográfus munkája, mindhármat az ő személyes engedélyével közöljük.
6 Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. 2. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1987. 102. (A továbbiakban: Györffy)
7 Györffy 97.
8 Györffy 105.
9 Iczkovits Emma: Az erdélyi Fehér megye a középkorban. Budapest. 1939. 7.
10 Györffy 107.
11 https://ersekseg.ro/hu/egyhazmegye_tortenete (2017. augusztus 24.)
12 Uo.
13 Györffy 109.
14 Uo. 121.
15 Uo. 128.
16 Benkő József: Transsilvania specialis,
1. Kriterion Kiadó, Bukarest–Kolozsvár, 1999. 137. (A továbbiakban: Benkő)
17 Bereznay András: Erdély történetének atlasza, Šamorin, Méry Ratio. 2011. 140.
18 Györffy 97.
19 Benkő 137.
20 Uo. 117.
21 Gr. Lázár Miklós: Erdély főispánjai (1540–1711), Atheneum, Budapest, 1889. 3. Calendarium novum et vetus (…) In usum M. Principatus Transsilvaniae et Partium Adnexarum, Claudiopoli, Typis Lycei Regii, 1808–1847. Szentkatolnai Bakk Endre: Alsó-Fehér vármegye főispánjai, Közérdek, 22–23./ 1905.
22 Az 1881. év elején végrehajtott népszámlálás főbb eredményei megyék és községek szerint rendezve, II. kötet (1882), https://library.hungaricana.hu/hu/ view/NEDA_1881_02/?pg=23&layout=s, 2017 09 06 A Magyar Korona országainak helységnévtára, Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1913. https://library.hungaricana.hu/hu/view/NEDA_1892_helysegnevtar/?pg=1&layout=s, 2017.09.06. Varga E. Árpád: Népszámlálások a jelenkori Erdély területén, Regio – MTA Történettudományi Intézet, Budapest, 1992.
23 Varga 124.
