Varga D. István méltatása

Megtiszteltetés számomra egy olyan pedagógusról írni laudációt, akinek életpályája és szakmai útja során az eredmények és cselekedetek önmagukért beszélnek. Ilyen pedagógus Varga D. István szilágycsehi magyartanár. Elgondolkodtató viszont, hogy a környezetünkben élnek szerényen, csendben dolgozó, eredményt eredményre halmozó, kitüntetésre érdemes emberek, és mégsem talál rájuk semmilyen díj, sokszor még a köszönő szavak is hiányoznak.

Életpályája Szilágycsehből indult, ahol 1952. augusztus 25-én született. Szülővárosa, a Tövishát kistérség iránti szeretete egész életét és munkásságát meghatározta. Szilágycsehben érettségizett 1971-ben, majd a marosvásárhelyi Tanárképző Főiskolán szerzett román–magyar szakos tanári diplomát, aztán a bukaresti Tudományegyetem Hungarológiai karán folytatta tanulmányait. Több évtizedes munkájának minden állomása a Tövisháton van, ahol tanári, igazgatói és igazgató-helyettesi megbízásokat töltött be. 1974-ben a vérvölgyi általános iskolában kezdte a tanári munkát, ahol igazgatói megbízása is volt, majd az 1976-1977-es tanévben az erkedi általános iskolában tanított, ahonnan Désházára került. Itt tíz évig dolgozott, előbb, mint tanár, aztán 1980 és 1984 között igazgatóként végezte munkáját.1987-től a szilágycsehi általános iskola címzetes magyartanára, itt sem kerülte el a felelősségvállalást, 1990 és 2007 között igazgatóhelyettesként is dolgozott. Azokban az években a magyar nyelvű oktatás szaktanárhiánnyal küszködött, ezért Varga D. István a Gheorghe Pop de Băsești középiskolában is vállalta a magyar nyelv és irodalom tanítását.

A szilágycsehi Ady-Șincai iskola igazgatóhelyetteseként 2007 januárjában-februárjában Vida Katalin közreműködésével összeállította a Gyulaffy László Magyar Tannyelvű Általános Iskola megindításának dokumentációját. Munkájában minden esetben a tudatosság, a következetesség, és a minőségre való törekvés volt a jellemző. Mindig szem előtt tartotta a magyar nyelv tisztaságának megőrzését és az anyanyelvi kultúra ápolását, szíveket oltott be a magyar nyelv és irodalom tiszteletével és szeretetével. Ezt bizonyítják szakmai eredményei is:1990-ben és 1995-ben is egy-egy tanulója eljutott a Mikes Kelemen magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny országos szakaszára Sepsiszentgyörgyre, illetve Temesvárra; 2009-ben és 2010-ben pedig a Simonyi Zsigmond helyesírási verseny országos szakaszán szerepelt egyik tanítványa. Pedagógusi magatartása a bizalomra és az értékteremtésre épül és ez energiákat mozgósított a diákjai fejlődésében. Az általa felkészített diákok első, második, harmadik vagy különdíjakkal tértek haza a szilágycsehi, zsibói, dévai, sepsiszentgyörgyi és szatmári versenyekről. Egész pályafutása alatt szolgálta a szaktárgya oktatását és pedagógiai módszertanát is. Az utóbbi 20 évben önkéntes módszertanos volt, több alkalommal inspektált, és a megyei tanfelügyelőségen tagja volt a magyartanárok konzultatív bizottságának.

A tudományos és kutatómunkájában a szülőföld értékeinek, hagyományainak megőrzését tartotta szem előtt. Erről a törekvésről beszélnek a Hepehupában 2004-ben és 2008-ban megjelent cikkei és az EME Zilah és Vidéke által 2008-ban a Szilágysági Kutatás Napján, Szilágysomlyón bemutatott dolgozata. Mindig ragaszkodott a település és a tájegység széles körben való ismertetéséhez, részt vett a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma, valamint a Nyelvápolók Szövetsége közös anyanyelvi pályázatán, amelyet Helyneveink érdekességei, tanulságai, népi magyarázatai címmel hirdettek meg és ahol a szilágycsehi helynevekről írt dolgozata a IV. díjat kapta. A dolgozat részlete kötetben is megjelent a nyertes pályázati munkák között. Ugyancsak a tájegységünkhöz kapcsolódó a Művelődés 2016-os mellékletében megjelent Désházai falurajz című munkája. Megértő és együtt érző magatartása, csendes konfliktusmegoldó hozzáállása miatt bárki mindig számíthatott és számíthat rá. Aktívan részt vett a közösségi munkában, 1989. december 30-án ott volt a városi RMDSZ-t megalapító csoportban, és mint kulturális felelős feladatait vállalta. 2008-ig elnökségi tag, illetve kulturális alelnök volt. Megválasztották városi képviselőnek, ebben a tisztségben1996–2000-ig, 2004–2008-ig, 2010–2011-ig dolgozott a közösség érdekében. A Szilágyság megyei lap tudósítója volt 2008-ig, 2000 és 2004 között pedig a Tövishát Kulturális Társaság elnöke, amelynek rendezvényein előadásokat tartott a Magyar Reneszánsz, Kodály Zoltán, illetve a 13 aradi vértanú címmel. A március 15-i rendezvények szervezője, rendezője, az emlékműsorok írója, szerkesztője, levezetője volt hosszú éveken keresztül. A tanulói számára írt emlékműsorok közül néhány nyomtatásban is megjelent a Corvin kiadónál, például Jókai Mór A kőszívű ember fiai dramatizált változata 2001-ben.

A fent említett indokok alapján úgy ítélem meg, hogy Varga D. István olyan tanáregyéniség, akit több évtizedes munkája érdemessé tesz a Szilágysági Magyarok nemes díj odaítélésére. Kívánjuk: jó egészségben töltse nyugdíjas éveit!

(Elhangzott Szilágysomlyón, 2017. szeptember 23-án a Szilágysági magyarok díjátadó ünnepségén)