Székelykeresztúr és térsége

A Székelykeresztúri Kistérségi Szövetség a Hargita megyei kistérségi szervezetek közül egyike a legkorábban alakultaknak. Az 1999-ben létrejött társulás alapító tagjai Székelykeresztúr város, Románandrásfalva, Újszékely, Szentábrahám, Etéd, Siménfalva, Galambfalva, Kányád és Székelyderzs községek, valamint a Székelykeresztúri Vállalkozók Szövetsége és Hargita Megye Tanácsa voltak. Jelenleg Székelyderzs, Kányád és a Vállalkozók Szövetségének kiválásával a tagság hat községből és egy városból áll, és összesen közel 25 000 főnyi lakosságú területet fed le. A szövetség létrehozásának célja a vidékfejlesztési tevékenységek koordinálása, a közös fejlesztési programok, kulturális, ifjúsági és szociális projektek menedzsmentje.

A Keresztúri kistérség központja Székelykeresztúr, itt található a szervezet székhelye is. A kistérség jelenlegi települései: Székelykeresztúr város, Etéd község Kőrispatak, Énlaka, Siklód, Küsmöd falvakkal, Siménfalva község Bencéd, Nagykadács, Kiskadács, Csehétfalva, Nagykede, Kiskede, Kobátfalva, Nagymedesér, Székelyszentmihály, Székelyszentmiklós, Rugonfalva, Tarcsafalva, Tordátfalva falvakkal, Szentábrahám Magyarandrásfalva, Csekefalva, Gagy, Firtosmartonos, Firtosmartonos-Láz, Solymos-Láz, Kismedesér falvakkal, Románandrásfalva, Nagysolymos, Kissolymos, Újlak, Székelyhidegkút falvakkal, Újszékely község Alsóboldogfalva, Székelyszenterzsébet falvakkal és Nagygalambfalva község Kisgalambfalva faluval. A kistérség összlakossága 26 556 fő (2014, Nemzeti Statisztikai Hivatal), területi kiterjedése 51 965 hektár  (2013, NSH).

A mintegy 50 település közös fejlesztésére létrehozott szövetség mindenkori vezetőtanácsa (a szövetkező önkormányzatok vezetői) választja meg a szövetség elnökét, rendszerint négyévente, a helyhatósági választásokat követően.

A Székelykeresztúri Kistérségi Szövetség főbb tevékenységei, feladatai a következők:

• A kistérség stratégiájának kidolgozása

• Kulturális, vallási és egyéb események megszervezése, amelyek a kistérség életéhez kötődnek, közösségi programok

• Szociális vonatkozású döntések támogatása

• Tanácsadás, kiadványok szerkesztése, kiadása

• Tömegtájékoztatási kezdeményezések támogatása, a lakosság helyes informálása érdekében

• Ifjúsági és sporttevékenységek, idősek számára programok.

A szervezet küldetése szerint tehát főként kulturális programok szervezésével, a térségi civil szervezetek információval való ellátásával, koordinálásával és tanácsadással foglalkozik. A kulturális területen felhalmozott tapasztalat és kapcsolati tőke magával hozta azt az igényt is, hogy a turizmusszervezésben (elsősorban látványosságok, programok összehangolásában) is szerepet vállaljon az egyesület.

A térséghez és a szervezethez tartozó települések számos látványosságban, kulturális programban és civil szerveződésben bővelkednek. A következőkben az egyes községek és falvak, valamint a város rövid bemutatásából mindez jól kivehető. Látogassunk tehát el képzeletben ezekre a településekre, és élvezzük kellemes, egyedi hangulatát, igazi székely ízét, varázsát mindegyik falunak és a városkának.

Etéd község

A székelykeresztúri térség legészakibb községe. A Küsmöd patak völgyében, a Siklód-kőtől délre fekvő Küsmöd, Etéd, Siklód, Énlaka és Kőrispatak települések összessége. A község a Küsmöd és a Firtos patakok összefolyásánál alakult ki már a 15. században.

A község elnevezése, Etéd a régi magyar Ete személynévből származik. A falu egykor hetivásárairól volt híres. A község lakosságának fő megélhetési forrása a mezőgazdaság. A legújabb kezdeményezések megpróbálják feléleszteni az egykor jövedelmező etédi élelmiszeripari és fafeldolgozó ágazatokat.

Jelentős erőforrást jelent a községben a turisztikai potenciál, amely a kézműves mesterségek mellett a régi időket idéző faluképeknek, régi házaknak, kapuknak és templomoknak köszönhető. Etéd református temploma 1802-ben épült az 1792-ben keletkezett nagy tűzvészben elpusztult 17. századi templom helyére.

Küsmöd falu neve az azonos nevű patakról származik, amely mellett a település fekszik, ez pedig a magyar kis+med szavak összetétele, jelentése pedig száraz meder. Alapítói székelyek voltak, akik a völgybe letelepedve, kezdetekben erdőirtással foglalkoztak. A falunak már a 14. században állt a mai temploma, amelyet Szűz Mária tiszteletére szentelték és 1446-ban a pápától búcsúengedélyt kapott. A 15. század közepén a templomot megújították, amihez Hunyadi János nagyban hozzájárult a marosszentimrei csatában zsákmányolt kincsekből. Később református templom lett. Etéd község falvaiban a második világháború utáni évtizedekben élénk kulturális élet zajlott, a küsmödi népi együttes számos tartományi díjjal gazdagította otthona hírnevét. A Küsmödre látogatók a falutól északnyugatra emelkedő homokkőhegy gerincén egykori kolostor csekély maradványait is megtekinthetik.

Siklód igazi „hegyreszúrt” falu, a világ „végén”, ahogy az ottaniak mondják. A hagyományait élő falu Maros és Hargita megye határán fekvő kicsiny, ősi székely-magyar település a Sóvidéki-dombság északnyugati szegletében. A falut minden irányból hegyek veszik körül, amelyek mint természetes védővár őrizték meg a gazdag építészeti hagyományokban bővelkedő csodálatos fekvésű települést.

A falunak a hegyek közé zártságával, a környező településektől távolabbi fekvésével és ebből eredő elszigeteltségével magyarázható az eredeti népviselet, az ősi népszokások és a máig élő hagyományok megőrzése. A település skanzen jellegű, a székely építkezést hűen őrző hagyományos házak, az ősi népszokások és az ősi népviselet egyedülálló módon maradt meg Siklódon, amelynek építészete alig változott az elmúlt egy-két évszázadban. Épületállománya az erdélyi falvak között is kiemelkedő. A falukép egységes. Az igazi kitörési pont, ami a falu megmaradását és jövőjét jelentheti, az a – lassan, de egyre erőteljesebben érzékelhető – faluturizmus beindulása lehet. Temploma 1635 és 1645 között épült, amely az idők során megrongálódott, de a szűkös anyagiak miatt csak időszakos javításokra jutott. A hívek kérésére 1948-ban Kós Károly megvizsgálta, és új hajlék építését javasolta. Kós a terveket el is készítette, az életveszélyessé nyilvánított régi templomot 1951-ben lebontották, de a kommunista hatóságok nem engedélyezték az új felépítését. Végre 1991. június 23–án sikerült letenni az alapkövet, és teljesülhetett az etédiek nagy álma: 1994. május 15-én felszentelték a Kós Károly tervei alapján épült új templomot. A Siklódról elszármazottak és a Keresztúrra költözöttek büszkék szülőfalujukra, máig bálokat, pünkösdölést, turistáknak akár kirándulásokat szerveznek.

Énlaka faluszerkezete laza-halmazos jellegű. A mai falu valószínűleg ráépült az egykor létező római polgári településre, amelynek kultikus helye a mai unitárius templom alatti alapokon állhatott. E templomdomb köré gyűrűzött szét a kör alakú falu. A rendhagyó falu felépítésén ma is felismerhető a tizedrendszer, a családok (nemzetségek) utcák szerinti letelepedése. A kapuk elhelyezkedése majdnem szimmetrikus, kis eltéréssel egybeesik a négy égtájjal. A falut egyfajta képzeletbeli tengely szelte ketté, amely a Lencs kapu és a Rét kapu között húzódott, érintve a temetőkertet, az iskolát, a templomot és a lelkészi lakást. Ez a tengely választotta el a falut „Innenső fél”-re és „Túlszeg”-re. Énlakát sajátosan ősi településszerkezete miatt felvették a világörökségi listára.

A templom a település közepén helyezkedik el. A Pallas Nagy Lexikona ezt írja róla: „Dombtetőn épült unitárius temploma a legnevezetesebb a Székelyföld minden egyháza között.” Gúlasisakos tornya két harangot rejt magában. A szentély mennyezetét sötétkék kazetták díszítik. Az elmondások szerint az 1600-as években a török-tatár dúlások során a templomot felgyújtották, így a harangláb leégett. A templom kertjében lévő hatalmas hársfára helyezték a harangot, amelynek hangja a hagyomány szerint Segesvárig is elhallatszott. A zádogfának is nevezett hársfához egyéb mondák is fűződnek, amelyeket az énlaki idős emberek szívesen mesélnek az arra járóknak, de talán az a legfontosabb, hogy a fa 650 év után még mindig él, hatalmas termetével hirdeti a nép ősi hitét, az énlakiak magyarságát és büszkeségét.

Továbbhaladva Etédi körutunkon eljuthatunk Kőrispatakra, amely település egyértelműen a 150 éves múltra visszatekintő szalmakalap-készítésről híres. A Kőrispatakra érkezők mindig szívesen látogatják a kőrispataki szalmakalap-múzeumot, amely minden alkalommal tud valami újat mutatni, és talán az egyik legnagyobb élményt az egyedi óriás-szalmakalap nyújthatja. Évente megszervezik a Szalmakalap Fesztivált, a faluba látogató turistacsoportoknak különböző hagyományos programokat, és újonnan létesített vállalkozás révén biciklitúrákat is szerveznek az érdeklődőknek.

A község turisztikai látványosságai a Firtos hegye, a küsmödi, a siklódi és az énlakai templom, az etédi Néprajzi Múzeum, valamint a kőrispataki szalmakalap-múzeum. A Firtos-hegy a Hargita legnyugatibb nyúlványa. A meredek hegy Énlakára néző oldalában van egy andezit tufából álló rész, amely lovat formáz. Messzire ellátszik, és a környékbeli falvaknak jelzi az időjárás alakulását: amikor a Firtos lova kifehéredik, jó idő lesz, ha megszürkül, eső készül. A Firtos-hegy körül egykor castrumban római katonák táboroztak, utána vár, majd a minoriták kolostora épült oda. Jelenleg a Firtos-hegy geológiai rezervátum.

Az Etéd községhez tartozó Énlaka Hargita megye egyik legérdekesebb települése. Számos építészet- és művelődéstörténeti értéket tud fölmutatni. Népi építészete számos archaikus formát mutat. A kis falu régészeti és epigráfiai értékeit a múlt századtól kezdve alaposan kutatták. Az idegenforgalom fő vonzerejét e kis dombvidéki faluban a kulturális és agrártörténeti emlékek, a műemlék jellegű épületek, lakóházak alkotják. Énlaka központjában, a Templom mezeje területén emelkedik az építészeti emlékként nyilvántartott, kőfallal kerített templom, a keresztúrszéki unitárius vidék egyik legjelentősebb műemléktemploma, Énlaka egyik kultikus építészeti ékessége. Turisztikai értékeinél fogva a falusi turizmus jelentős központját lehetne itt létrehozni. A hagyományosan gazdálkodó falu teljes életvitele a zöld-ökoturizmus kedvelőinek mutat maradandó értékeket.

Énlakán nyári táborokat szerveznek a környékbeli és a külföldi gyermekek számára. Az etédi néprajzi kiállítást 1960-ban hozta létre Gagyi László helybéli tanító, aki látva az ’50-es évek erőltetett falumodernizálását, összegyűjtötte a gazdaságban használatos eszközöket,

és később a lebontásra ítélt házak padlásairól is a régiségeket. Megfelelő középület hiányában saját házát ajánlotta fel az államnak múzeum céljára. A múzeum néprajzi érdekesség, és egyben turisztikai célpont mindenki számára, aki érdeklődik a néphagyományok, a tradicionális eszközök, a falusi használati tárgyak iránt. A turistáknak Kőrispataktól két kilométernyire szálláslehetőség is található 52 személy számára.

Galambfalva község

A Nagy-Küküllő mentén, Székelyudvarhely és Székelykeresztúr között a folyó jobb partján fekszik Nagygalambfalva, átellenben vele Kisgalambfalva. Ez a két település alkotja Galambfalva községet.

Kisgalambfalva területe ősidők óta lakott. Határában számos őskori, római és népvándorlás kori emlék került elő. A Küküllő jobb partján emelkedő Várkapuszádán a hagyomány egykori erődöt tart számon. A falutól délnyugatra a Galath tető nevű magas hegycsúcson állt egykor Galath vára. Kisgalambfalva régi református temploma a 17. században épülhetett, 1790-ben ez a templom leégett. Mai református temploma 1798-ban épült.

Végigsétálva a falu utcáin, régmúltat idéző képek fogadnak, régi házak, idős nénik, időnként vágtató lovak és emlékművek, amelyek közül az egyiket Magyarország fennállásának 1000. Évfordulója alkalmából helyezték el 1896- ban „Magyarország ezeréves fennállásának emlékére, 1896”-felirattal, majd a Millecentenárium évében hozzátoldották az 1996-os évszámot. Többek közt levendulakert és vendégház is áll a megpihenni vágyók számára Kisgalambfalván.

Nagygalambfalva községközpont, mint deszkával kereskedő unitárius falu jelenik meg egy régi leírásban. Valamikor Bögözhöz tartozott, 2004-ben vált ismét önálló községgé. A faluban a mezőgazdasági célokra kedvezőtlen feltételek miatt korán kialakultak a kézműves mesterségek. A település belterülete szögekre oszlik: Templomszög, Patakszög, Alszög, Fölszög, Malomszög (a szög megnevezés falurészt jelent). Végighaladva ezeken a falurészeken, régi házakra lelhetünk, amelyek közül a legrégebbiről tudjuk, hogy pár évvel ezelőtt feljavították és eskető házzá alakították.

A falu nevének eredete kapcsán a szájhagyomány többféle mondát is megőrzött, közülük az a legköltőibb, amely szerint valamikor réges-régen a Rez tetején állt egy vár. A várúrnak volt egy derek fia. A Galath tetején is volt egy vár, ebben a várban egy szépséges leány lakott. A fiatalok egymásba szerettek, és valahányszor találkoztak, becézték egymást: „kis galambom” – mondta a fiú a lánynak; „nagy galambom” – mondta a leány a fiúnak. Később a fiú faluját Nagygalambfalvának, a leányét Kisgalambfalvának nevezték el.

A község nagy szülöttje a 2018-ban elhunyt Kányádi Sándor (sz. 1929. május 10., Nagygalambfalva) költő, és nem furcsa, hogy sokan Galambfalvát róla ismerik. A költő szülői házát és ennek kertjében található sírját sokan látogatják, igazi irodalmi zarándokhely lett.

Meglepő módon a faluban nem faragott székely kapukat láthatunk, hanem nagyon sok hatalmas kőkaput, amelyek a valamikori kőműves mesteremberek szászvidéki munkálkodásaikról árulkodnak. És ha már a mesterségekről beszélünk, meg kell említeni, hogy a kézművesek boltjában szövéssel foglalkozó asszonyokat ismerhetünk meg, akik bemutatják ezt a gyönyörű mesterséget.

Nagygalambfalvától alig két kilométerre, az Áj-patak jobb oldali mellékvölgyében a Küküllő szintje felett kb. 600 méternyi magasságban egy terjedelmes fennsík terül el, ezen egy tengerszemnek tartott – s a nép által feneketlennek hitt – tó van, amelyet Rák tavának hívnak. A talaj neogén kori üledékes kőzetből, szarmata kori agyagos márgákból és homokkövekből álló összetétele kedvez a földcsuszamlásoknak, ezek következtében jött létre a tó a jégkorszak vége felé. A keletkezéséről más elmélet is él, amely a nép hitében egyfajta legendaként (mondaként) maradt fenn. Eszerint a tó helyén valamikor állt egy ház, ebben a házban élt Rákné (Rátné) édes- és mostoha leányaival. Mivel a mostoha leányával igen rosszul bánt Rákné, a leány nagyon sokat sírt, könnyeiből tó keletkezett és a ház elsüllyedt. A tó neve Rák tava lett. „A tavon náddal, buja tenyészetű vízi növényekkel benőtt úszó szigetecskék vannak, gémek és vadrucák kedvenc költőhelyei… Semmi látható forrása és kifolyása nem lévén, ezen tó ily magasságban kétségtelenül igen érdekes természeti tünemény, főként az innen feltáruló szép kilátás kétszeres érdeket köt hozzá” – írta a tóról Orbán Balázs. A festői környezetet nem könnyű felfedezni, de be kell ismerni, hogy a tóratalálás olyan, mintha egy aprócska kincsre lelnénk…

A falu turisztikai objektumai a Ráktó, a 13. századi, Árpád-kori református műemléktemplom, valamint a népművészeti múzeum. A református templom a templomdombon, a falu középső részén épült. Hajójának alakjáról, az ablakok és a kapu típusáról arra következtethetünk, hogy a 13–14. században épült (az első építési szakasz). A második építési időszak a 14. század közepére, az érett gótika idejére esik, ekkor épült a szentély. A harmadik építési szakasz a 15–16. századra, a késő gótika idejére tehető. 1661-ben a török-tatár hordák megrongálták, ezért 1666 és 1685 között többször is javításokat végeztek rajta. A sok átalakítás és renoválás következtében szinte teljesen elveszítette középkori jellegét. A templom 1970. évi állagmegóvó munkálatai során feltárt művészeti értékek a szentély ülőfülkéje, a sekrestyeajtó kerete és a középkori freskórészlet, amelynek első képe a betegeket ápoló Szent Erzsébetet ábrázolja, a második kép Mária megkoronázását mutatja be Krisztus és az angyalok körében, míg a harmadik kép a Jézus felé kosarat nyújtó Szent Dorottyát ábrázolja. A freskó valószínűleg a 14. század utolsó negyedében készült. Nagygalambfalva kora középkori leletei ismeretében valószínűnek tűnik, hogy a falunak már a 14. század előtt is volt temploma.

A Rák-tava természetes torlasztó, természetvédelmi övezet, a székelykeresztúri három kistérségi természetvédelmi terület egyike. Növényvilága sajátos: a tó környékén cserjék, vadkörtefa, erdei iszalag található. A szélét törékeny fűz, hamvas fűz, mézgás éger, mocsári pajzsika, nád, gyékény, sásfélék, mocsári gólyahír díszíti. Megtalálható itt még a páfrány, vidrafű, békalencse, csalán, teleki virág, tőzegmoha, baracklevelű keserűfű, gyékény, subás farkasfog, kökény, vérontófű, vízi peszérce, kecskerágó, hamvas szeder, galaj, fekete nadálytő, fagyal, galagonya, éles sás. Állatvilágát főképpen madarak alkotják, mivel a tó pihenőhelyként szolgál. Itt megtalálható a szürke gém (Ardea cinerea), a tőkés réce (Anas platyrchnchos), a bíbic (Vanellus vanellus), a szárcsa (Fulivica atra), az egerészölyv, az erdei pinty, a barna réti héja, a réti fülesbagoly, az erdei fülesbagoly, a tövisszúró gébics, a vörös vércse. A tóban sok pióca, vízisikló és kárász él. Továbbá még láthatunk itt tavi- és kecskebékát, illetve tarajos gőtét.

Románandrásfalva község

Székelykeresztúrtól nyugatra fekszik Románandrásfalva község, és a hozzá tartozó Újlak, Hidegkút, Nagysolymos és Kissolymos. A székelykeresztúri kistérség községei közül Románandrásfalva települései a legnyugatibb fekvésűek. A Mogyorós patak völgyében, Székelyszenterzsébet után az első falu Románandrásfalva, amely csak a két világháború közötti időszakban lett az öt falucskából álló község központja. 1931-ig közigazgatásilag Szenterzsébethez tartozott.

A Románandrásfalva (más néven Székelyandrásfalva), illetve a régebbi Oláhandrásfalva elnevezéseket az Andrási család után kapta a település. A község román elnevezése Săcel, és valószínűleg onnan ered, hogy 1680 körül gróf Gyulai Lajos itt, a birtokán telepített le a Brassó melletti Négyfalu/Hétfalu, az 1950 óta Szecseleváros (románul: Săcele) nevű település környékéről hozott román jobbágyokat.

A környék felekezeti megoszlásáról azt kell tudni, hogy Keresztúr térségében a Gagy és a Nyikó patakok völgyében a reformáció elterjedése után a lakosság az unitárius vallást követte. Még Orbán Balázs adatai is az unitáriusok nagy számát mutatják ki a Küküllő vidékén, bár a Románandrásfalvához tartozó falvak Székelyföld kutatójának művében nem jelennek meg. Jelenleg a községben szinte ugyanannyi unitárius és református vallású, valamint jóval kevesebb római katolikus vallású ember él.

A Románandrásfalvától északnyugatra a dombok között fekvő két kisebb település, Újlak és Hidegkút szintén a községközponthoz tartozik. A falvakban főleg az állattenyésztés jelenti a fő foglalkozást. Nem voltak nagy kiterjedésű birtokok, a kis parcellákon saját célokra elegendő kukoricát, árpát, burgonyát, zöldségfélét termesztettek. A kiterjedt legelőkön állatokat tartottak, a faluban a kovács-, az asztalos- és a kerekes mesterséget űzők máig fennmaradtak. A falvakban nincs közművesítés, csupán néhány család épített ki vízvezetéket magának, a villany bevezetése is viszonylag későn, 1996-ban fejeződött be. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint az 1220 fős község lakói többsége magyarnak, pár százan román nemzetiségűnek, és kevesen romának vallották magukat. A község román lakosságának többsége Hidegkúton és Újlakon él.

Továbbhaladva a térségben, eljutunk a Solymosok völgyébe. Az összefolyásnál északi irányban a Nagysolymos, északkeletre pedig a Kissolymos falvak felé folytatódik a völgy. A környéken élő fantáziadús nép legendákat, meséket örökít át egyik nemzedékről a másikra, s ezek, még ha a komolyabb alapot nélkülözik is, sokszor köthetők egy-egy időszak eseményeihez, vagy utalhatnak az illető vidék természetföldrajzi adottságaira. Az utolsó erdélyi választott fejedelem, II. Apafi Mihály (sz. 1676. október 13., Gyulafehérvár – m. 1713. február 1., Bécs) idején terjedt el a sólyomadó, amit a mai Kissolymos és Nagysolymos települések is beszolgáltattak. Feltehetőleg innen származik a két falu neve, elképzelhető, hogy ezt a keresett ragadozót tenyészthették itt a vidéken. A Solymosok legendájáról, a települések névadásáról a falubeliek szívesen mesélnek – arról, hogy pontosan miért kicsi az egyik és miért nagy a másik Solymos. Ugyanakkor érdemes meglátogatni a református templomot is, amely a többségében református vallású falubeliek nagy büszkesége.

Nagysolymosba látogatva találkozhatunk még olyan idős asszonyokkal, akik a helyi szövés, hímzés szépségeit tudják megmutatni. Varrottasokkal, kelengyékkel, kézzel készített csipkékkel megpakolt ódon szekrények, régi bútordarabok, rongyszőnyegek ékesítik a házak belsejét. De nemcsak az idősek élnek a hagyományoknak, hanem már az igazán pici gyermekek, az óvódások is. Évenkénti szüreti bálos rendezvényük, és főleg a fiatalok lelkesedése, hozzáállása csodálatra méltó. De nemcsak a nagysolymosi közösség összetartó és kitartó, hagyományőrző, hanem a szomszédos völgyben élő kissolymosi falunép is. Kissolymosban többségében unitárius felekezetűek élnek, az ottani lelkész pedig készségesen és mély büszkeséggel tud segíteni abban, hogy az arra járók megismerhessék, megszerethessék a falut és annak értékeit. Érdemes tőle kis történelmi bevezetést kérni a településről, majd rögtön kedvet kapunk közelebbről is megtekinteni a faluban még fellelhető régi hagyományos mesterségeket: a szövést és a kovácsmesterséget. Akár szövő nénivel is lehet találkozni, akinek segítségével az odalátogató ki is próbálhatja az elsőre bonyolultnak tűnő kézműves munkát. Ami még egy városi fiatalnak is igazán izgalmas időtöltésnek bizonyulhat. A kész munkák nem csak díszesek és időtállóak, hanem egyediek is, főleg ha mi magunk el tudjuk készíteni azokat. A női mesterség után váltunk egy férfiasabb foglalkozásra, a kovácsolásra, amelyet pár évvel ezelőtt az akkor 96 éves helybéli kovácsmester hihetetlen lelkesedéssel, erővel és büszkeséggel mutatott be azoknak, akik felkeresték őt. Bár ő már nem él, a kovácsmesterséget még mindig fel lehet lelni a környéken, többnyire a szomszédos Nagysolymosban.

A kissolymosi szüreti bálon a lányok rendszerint nem a hagyományos székelyruhát öltik magukra, hanem az 1940-es években kialakult magyarost. Nem csoda, hogy az ottani ifjúsági báloknak az egész keresztúri kistérségben híre ment, hiszen a falu kisiskolásai mellett a fiatal szervezőcsapatok tagjai zömében a székelykeresztúri középiskolákban tanulnak; ők pedig nagyszüleikhez rendszeresen hazatérve nagy odaadással készülnek az ilyen eseményekre, a hangulat pedig minden alkalommal fergeteges. A helybéli felnőttek közül is páran bizonyos rendszerességgel néptáncolnak, saját maguk és kis közösségük szórakoztatására.

Tánc után jólesik egy kis energiapótlás, egy kis finomság. Számunkra ismeretlen világba jutunk el, ha a Solymosi-láz tanyára kiruccanunk. A tanyasi élet ízes bemutatása, a szívélyes fogadtatás, a kenyérsütés, a lapótyakóstolás mind élményt jelentenek az idegeneknek.

Életre szóló tanulság is lehet, amit Románandrásfalva község településeit bejárva tapasztalunk. Hiszen rájöhetünk, hogy melyek is az élet igazi értékei, amelyek lépten-nyomon előttünk vannak, és amelyekre mások is büszkék lehetnének.

Siménfalva község

Siménfalva község települései a Fehér-Nyikó völgyében helyezkednek el, a Firtos-tető, a Lázhely, a Szilas, a Gordon, a Rez és a Várhegy magaslatai között. A 14 településből álló község temérdek változatossággal, érdekességgel várja a Nyikó-mentén járó érdeklődőket, akik a kis falusi házak mellett díszes, festett székely kapukat, szebbnél szebb templomokat csodálhatnak meg, élő hagyományokkal, kézműves mesterségekkel ismerkedhetnek meg, de ugyanakkor nyugodt környezetben, elragadó természetben kiléphetnek a mindennapok zajos forgatagából. A község lakói földművelésből, állattenyésztésből tartják fenn magukat, és lelkesen művelik a 19. század elején meghonosodott kosárkötést; amely mellett a famegmunkálás jelenti a másik legfőbb kisipari ágazatot.

A kis falvakban a lelkészek, a tanítók önzetlen szervezői tevékenysége jelenti és tartja fenn a kulturális életet.

Siménfalvi körutunkat Bencéddel kezdjük, ahol érdemes az unitárius templomot közelebbről is megtekinteni. A templom az 1800-as években épült, a haranglábat zsindelyes tető fedi.

A község másik települése Székelyszentmihály. A falu a Nyikó és a Szalon-patak összefolyásánál fekszik, határában több patak ömlik a Nyikóba: a Gada-pataka, a Szalon-pataka, a Köves-patak. Utóbbi mentén kisebb iszapvulkánok buzognak, jelezvén a metángázas vonulat közelségét. A Szalon-patakáról azt tartja a hagyomány, hogy a Firtos-csúcs alatti hajdani vár szalonjából ered. A Fehérló mondája szerint a Nyikó menti lovag itt, a Szalon-pataka mentén jött fel háztűznézőbe a várbeli tündérhez, és ott is lelte halálát. A lova pedig még ma is „látszik” a Firtos déli oldalában. Székelyszentmihályon a negyvennyolcas vértanúknak a Gyarmati kertben elhelyezett emlékoszlopa nemcsak a falu, hanem az egész község megemlékező ünnepségeinek is egyik fontos helyszíne, ugyanis az 1848-as emlékoszlop négy szentmihályi ifjú emlékét őrzi.

Az 1841 és 1851 között egy korábbi templom helyén klasszicista stílusban épült unitárius templom a falu nyugati szegletében emelkedik. Az építkezésnél felhasználták a régi középkori templom anyagát. Az Ugron-kastély Ugron János otthona volt az országúttól jobbra, a falu bejárata közelében, ma orvosi rendelő.

Csehétfalvára érkezve gyönyörű díszes, festett kapuk látványa fogad, majd a falu központjában megpillanthatjuk az unitárius templomot. A régi, gótikus templom anyagából épült 1823-ban, érdekessége, hogy a talaj csúszása miatt a torony megdőlt, és még ma is ferdén áll.

A következő település, ahova ellátogatunk, Tarcsafalva. A Firtoshoz fűződő regék között megtalálható a falu eredetmondája. Orbán Balázs leírása szerint a vár fejedelmének majorja „… ott volt, hol most Tarcsafalva fekszik, s mivel innen szállított élelmiszerekkel tartották az őrizetet, onnan lett Tarcsafalva a neve”. A településnek a 14. században már plébániatemploma volt. A fából készült harangláb a mai templom előterében áll, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a településre.

Elhagyva Tarcsafalvát továbbhaladunk Siménfalva község következő településére, Tordátfalvára. Az unitárius templom 1992 óta műemléképületként szerepel. 1819 és 1823 között épült egy korábbi középkori templom helyén. A templom látványosságai főként a nagyméretű íves csillár és a torony két harangja. A faluba látogatóknak nem csupán a templomot érdemes megtekinteniük, hanem a székely portákat, székely faragott kapukat is, amelyek közül egy tordátfalvi kapu igen jelentős, hiszen az elmondások alapján Udvarhelyszék legrégebbi, 1800-ból való székely kapuja. Tordátfalva másik nevezetessége a Pop Anna óvónő által 2009-ben létrehozott, gazdag gyűjteménnyel büszkélkedő magán tájház. Érdemes betérni hozzá.

Következő település, ahova eljutunk: Nagymedesér. A medesér szó eredetileg „nedves ér”, tehát valószínűleg itt a kisebb vízfolyásos ér, patak időnként kiszáradó medrű volt: innen az elnevezés. A régi, késő középkori, kőből épített, zsindellyel fedett unitárius templomát 1805-ben építették újra. A mai kazettás mennyezet 1810-ből való. A 19. században épült templom Hargita megye műemlékeként szerepel. Nagymedesér után továbbhaladunk Székelyszentmiklós felé, ahol a falu központjába érve megpillantjuk azt a székely kaput, amelyen még ma is felfedezhetőek a növényi eredetű festékekkel díszített motívumok nyomai. A falu híres szülöttei Tiboldi István, Kriza János gyűjtőtársa, valamint Farkas Árpád költő.

Következő úti célunk Kiskadács, ahova általában minden turista azért megy, hogy megtalálja azt a fedeles hidat, amelyet a 2005. évi árvíz ugyan elvitt, de újraépítettek.

Nagykadácsban a látogatót főleg a rendezett és érdekes utcarészletek, a gyönyörű kapuk és régi házak ragadják meg.

A megyei úton haladva a Nyikó mente egy nagyobb települése Kobátfalva, ahol az unitárius templom és az iskola kelti fel az érdeklődésünket. Helybéliek elmondása szerint, a környéken inkább az almaszüret (almatermesztés) a jellemzőbb a szőlőszürettel, szőlőtermesztéssel szemben.

Siménfalva községhez tartozik még két picike falu, Nagykede és Kiskede, amelyeket nem könnyű megtalálni, de annál nagyobb az öröm, miután végigjárhatjuk e két eldugott falu utcáit.

Felsétálhatunk ahhoz a templomhoz, amely mindkét település imahelye, és beszélgethetünk az ottaniakkal arról, hogy bizony, a városi kis unokák mindig izgatottan várják a Kedébe utazást, hogy felhőtlenül játszhassanak a gyümölcsösökben, a mezőkön és a köves utakon.

A kedei barangolás után a községközpont Siménfalvát járjuk be. A virágdíszes festett kapuk és házak, az iskola, az emlékművek és a templomok mellett leginkább a kézműves mesterségek vonzzák az érdeklődőket. A vesszőfonás jelei mai napig megmutatkoznak, a kapukon díszelegnek a szebbnél szebb kosarak, a kiváló mesteremberek pedig büszkén mutatják meg a vesszőfonás egy-két mozzanatát. A községközpont nevezetességei a református, valamint az unitárius templom. A falu híres szülötte Marosi Gergely, aki egy ideig a kolozsvári főiskola tanára volt. A szülőföld szeretete hazaszólította, így lett a székelykeresztúri gimnázium igazgatója 1866 és 1874 között. 1993 óta a siménfalvi iskola büszkén viseli Marosi Gergely nevét.

Siménfalvi körutunkon végül, de nem utolsósorban Rugonfalvát is szemügyre vesszük. Ez a falu a siménfalvi 14 település közül a legközelebb helyezkedik el Székelykeresztúrhoz. Rugonfalván igazi látványosságnak számít a műemlékké nyilvánított, román kori és gótikus stílusjegyek sokaságát őrző, Hargita megye egyik legrégebbi kultikus épülete, a református templom. Az 1971. évi régészeti feltárásoknak köszönhetően a templom északi falán újra láthatók a királyok imádását ábrázoló falfestmények. 1981-ben egy 16–17. századi rovásírásos felirat is előkerült. A templom mellett két gót sírt is feltártak, amelyek a gótok átvonulását bizonyítják. Ebben a faluban az arra járó könnyen találkozhat olyan emberekkel, akik szívüket-lelküket beleteszik a hagyományőrzés különböző változataiba, legyen az székelyruha készítés, bútorfestés, néptáncoktatás vagy fafaragás (pl. László Zsolt és Ildikó). A Pipacsok Néptáncegyüttes alapítója, László Csaba és családja ugyancsak itt él egy rugonfalvi kúriában, ahol vendégházat működtet, csodálatos és rusztikus, kiváló pihenőhelyet nyújtva a térségbe látogatóknak. Ugyanakkor fontos megemlíteni a rugonfalvi halastó vonzerejét, amelyet a kikapcsolódni vágyó környékbeliek nagy számban látogatnak télen-nyáron egyaránt.

A községben nemrég létesült egy panzió, amely jó lehetőséget kínál a turizmus fejlődésére. A község műemlékei között találjuk egyebek mellett a Székely Mózes-udvarházat is.

Szentábrahám község

A Nyikó mentével párhuzamosan terül el a Gagy mente, amelynek völgyében találhatók Szentábrahám község települései: Firtosmartonos (valamint a firtoslázi és solymoslázi tanya), Kismedesér, Gagy, Magyarandrásfalva, Szentábrahám és Csekefalva. A dombok között meghúzódó falvak hagyományos székely portái felejthetetlen élményt nyújtanak az idelátogatóknak.

Székelykeresztúrtól a legközelebb található Csekefalva, amelynek érdekessége főként a tornyaival egymással szembe hajló református, illetve unitárius templom. A hagyomány szerint egyazon ember tervezte mindkettőt, és tervezési hiba miatt dőltek meg. De éppen ennek köszönhetően híres Csekefalva a vidéken.

Csekefalva után eljutunk Szentábrahámra, a község központjába. Érdekességként említhető, hogy a 25 fokos délkör, amely Romániát két egyenlő részre osztja, áthalad a falu nyugati határrészein. Szentábrahámtól keletre a Zsidóhegy magasul, egy kopár bérc, amelynek festői redőzetekben lehanyatló mély, szakadásos oldalai igen sajátságosan festői képet mutatnak. Egyes elmondások szerint Szentábrahámot régen zsidók lakták, és mind a falu, mind a hegy elnevezése onnan eredne. Orbán Balázs szerint a zsidóknak roppant kincsét a Zsidóhegy titkos pincéibe hiszik elrejtve. Szentábrahám nevének eredetét a szájhagyomány úgy is magyarázza, hogy a Zsidóhegy egyik barlangjában élt egy Ábrahám nevű remete. A remetét a nép nagyon szerette és tisztelte, valószínűleg a falu valamikori újraépítéséhez is anyagi segítséget nyújtott, hiszen egy másik monda szerint roppant kincsek őrzője volt Ábrahám, így róla nevezték el a falut Szentábrahámnak.

A községben többnyire az unitárius vallás a gyakori. Az unitáriusok mellett a második legnagyobb lélekszámot a reformátusok teszik ki. Kisebb százalékban előfordulnak még más felekezetek is. Az unitárius templom 1803 és 1811 között épült. A mostani templom a falu központjában áll. A templom kazettás mennyezete Folbert János segesvári asztalosmester alkotása, és a környék egyik látványossága. A falu hírességei közül kiemeljük Augusztinovics Pált (sz. 1763, Szentábrahám– 1837. október 6.), aki az egyetemes egyház főgondnoka és jótevője volt. Apja szentábrahámi lelkész volt, lengyelországi menekültek leszármazottja. 2001-ben a Millennium szentábrahámi emlékművét, Fekete Domokos helyi kőfaragó-építészmester alkotását állították fel a falu melletti Vas-réten, Vass Miklós 1848-as szabadságharcos sírjánál.

A községközpontot elhagyva elérkeztünk Magyarandrásfalvára. A falun végighaladva egy régi harangláb és háborús emlékmű mellett megfigyelhetők a régi stílusú házak kis kemencékkel, érdekes melléképületekkel és székely kapukkal, de ugyanakkor a régi, uradalmi házak közül is akad csodálni való a faluban.

A Szentábrahámi körutunk következő megállója Gagy. Nevét a rajta átfolyó azonos nevű patakról kapta. A faluba érkezőket a régi időket idéző kis házak és a nagyobb, módosabb életről árulkodó régi kúriák összképe fogadja, valamint az unitárius és a református templom, amelyek az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején épültek. Ebben a faluban született és halt meg Szabó Sámuel műfordító, a székelykeresztúri gimnázium igazgatója, akiről a helybéliek mindig büszkén vallanak.

A község következő települése Kismedesér, amelyet a 19. század második felében a Medesérhez tartozó, a Gagy völgyébe átnyúló területeken gazdálkodó tanyai családok alapították. Itt megnézhetünk egy ritka és érdekes, fából ácsolt haranglábat, amelyben két harangot is találtunk.

Kismedesér után eljutottunk Firtosmartonosba, a Gagy völgye legfelső falujába. Nevét az ősi magyar martos (=meredek) melléknévből kapta, mivel közelében ma is sok a suvadás, a földcsuszamlás. Területe már az ókorban lakott volt. A falutól északra fekvő meredek hegy tetején római castrum nyomai látszanak. Pákéi Lajos kolozsvári építész tervei alapján felépült Martonos nagyon látványos, impozáns unitárius temploma, amely a település magas pontjáról kastélyként emelkedik a falu fölé. Ennek mintájára épült néhány évvel később a székelyudvarhelyi belvárosi unitárius templom is. Orbán Balázs megjegyzi: „igénytelen falucska, melynek szorgalmas lakói cserépégetéssel pótolják a kopár köves vidéken gyengén jövedelmező földművelés hiányait”. A tanyasi életbe is bekukkanthatunk Firtoslázon, és megtudhatunk ezt-azt az ott lakó idős házaspártól.

Szentábrahám községben, minként a térség többi településén is, még őrzik a hagyományos életrendhez kötődő szokásokat. Ilyen a jellegzetes helyi konyha, a túrós puliszka, a töltött káposzta, a tyúkhúsleves, a lepények és jellegzetes szilvapálinka, amelyeket minden arra tévedő turista, vendég és helyi lakos értékel. Manapság a hagyományőrzés egyik legkedveltebb formája – főleg a fiatalok körében – a bálok: az újévi, a farsangi, a húsvéti, szüreti, a házasember- és a karácsonyi bál.

Szentábrahám községében a jó kedélyű emberek szorgosak, összetartók és büszkék múltjukra, a ma is megélt hagyományokra, az érdekesebbnél érdekesebb templomokra, a tanyasiak szívósságára, a fiatalság lelkesedésére és a festői tájakra.

Újszékely község

A Székelykeresztúr felé vezető úton, az északra fekvő kis dombok között sorakoznak egymás után Újszékely község falvai. A község központja Újszékely, tőle északnyugatra fekszik Székelyszenterzsébet, míg a főútvonalon, közvetlenül Újszékely mellett Alsóboldogfalva.

Orbán Balázs leírásában, mint a Székelyföld határszéle jelenik meg, az első település a folyó jobb partját övező dombok aljában Újszékely. A település történetét ismerők szerint az áradásoknak kitett Küküllő bal partjáról költöztek át 1600 környékén a jelenlegi helyre, innen az Új előtag. A vidék természetföldrajzi adottságai a földművelésnek és az állattenyésztésnek kedveznek, a mezőgazdaság ma is a lakosság fő megélhetési forrását jelenti.

A Küküllő folyón felfelé a következő falu Alsóboldogfalva, elhelyezkedése Újszékelyhez hasonló, nevét pedig a középkorban a Boldogasszonynak szentelt templomáról kapta. A faluban az érdekesebb és régebbi házakat keresve rátalálhatunk a Gergely család szomszédságában lévő, régi időkről árulkodó házra. Gergely Klára néni – aki egyébként a varrottasok készítésének fortélyait is remekül ismeri – mindig szívesen mesél a családi gyűjteményekből, az örökölt tárgyakból berendezett régi házról. Bár, ha még kevesen is tudják, hogy Boldogfalván van egy ilyen kis múzeumszerű ház, mi tudjuk, hogy a Gergely család szinte bármikor megmutatja az arra járó érdeklődőknek az örökséget.

A Nagy-Küküllő mellékpataka, a Mogyorós völgyében fekszik Székelyszenterzsébet. A mai összlakossága egyharmada cigánynak vallja magát, így igencsak tetten érhető a roma kultúra és a roma hagyomány. Székelyszenterzsébet nevét régi temploma védőszentjéről, Árpád-házi Szent Erzsébetről kapta. Erzsébet II. András magyar király lánya volt, aki már 15 évesen a türingiai őrgróf felesége lett. Már 19 évesen özvegy maradt és 24 évesen halt meg. Ő volt a szegények védőszentje. A faluban Kincses Kálmán református tiszteletesnek köszönhetően a fiatalok megtanulhatják a hagyományőrzés néhány formáját, főleg a 2007-ben megalakult Rózsahordozó Szenterzsébet Baranta Csapatban tevékenykedve. A baranta hagyományos magyar harcművészet, nagyon sok eleme a néptáncokban maradt fenn – különösen a botoló, a szablya, illetve a fokossal való küzdelmek mozgásai. Éppen ezért a Baranta nagyon szoros kapcsolatban áll a magyar hagyomány megélésével. Kincses Kálmán szerint „egy barantás magyarul él, gondolkodik, énekel és táncol”.

A Székelyszenterzsébeten ma még működő mesterségek a kötélverés (köteleket és lóra való kötőfékeket készítenek), a kádár mesterség (a környék egyedüli kádár mestere hordókat, régi kádakat reparál, és újakat is készít (díszhordókat is), továbbá virágtartó csebreket és koporsót is, az asztalosság, a fafaragás, a bicska (zsebkés)-készítés, a szíjgyártás, a kőművesség, a kovácsmesterség, a kőfaragás, a szövés, a varrás (székelyviselet készítés is). A roma hagyományok után is lehet érdeklődni Szenterzsébeten, hiszen sokan ismerik az itteni cigányzenészeket, mint például Kóré Gézát, viszont már kevesebben ismerik az idősebb cigányzenész nemzedék képviselőit, mint például Mimi bácsit.

Köztudott a faluban, hogy a tiszteletes úr és a baranta csapat nagy odaadással foglalkozik lótenyésztéssel, de ami még érdekesebb, hogy egy csodálatos, térségünkben szinte egyedi szürke marha állományt is meg lehet csodálni a templom mögötti domboldalon.

Székelyszenterzsébeten falumúzeum is működik, a községnek ez a fontosabb turisztikai objektuma. Turizmus szempontjából érdekesek a községhez tartozó boldogfalvi népművészeti hagyományok, híresek az asszonyok által készített varrottasok, hímzések és a férfiak által készített fafaragások. Hagyománnyá vált, hogy a népművészek munkáiból kétévente kiállítást szerveznek a helyi művelődési házban. Újszékely községből, pontosabban Székelyszenterzsébetről talán a legtanulságosabb üzenet az, hogy a hagyományt nem ápolni, hanem egyszerűen megélni kell.

Székelykeresztúr

A Nagy-Homoród és a Kis-Küküllő között húzódó térségben két település rendelkezett közigazgatási hatáskörrel: Székelyudvarhely és Székelykeresztúr városi, illetve mezővárosi funkcióval felruházva, a középkor óta a térség gazdasági fejlődésében meghatározó szerepet töltött be. A Székelykeresztúri Kistérség szűkebb értelemben Hargita megyének a délnyugati csücskét jelenti, a történelmi szászvidék és Székelyföld határterülete. Keresztúr a Keresztúrszék széki központjaként működött, s mint a térség jelentős gazdasági potenciállal rendelkező települése, már a 15. században felváltva gyakorolta az adminisztratív funkciókat a vezető szerepet betöltő szomszédos Udvarhellyel. A település már Mátyás király korában mezővárosi rangot kapott, kiváltságai révén megerősödhetett, s a fejedelemség idejében, 1602-ben 38 falu központjaként tartották számon. Vezető hatáskörét a kiegyezés után fokozatosan elveszítette. A két világháború között járási, az 1946. évi kommunista hatalomátvételt követően Romániában is bevezetett, szovjet mintájú tartományrendszerben rajoni székhely volt, az 1968. februári közigazgatási átszervezés, közismertebb nevén a megyésítés nyomán Hargita megye egyik kisvárosaként, elveszítette központi szerepét.

Főbb turisztikai látványosságai a Sóskút-fürdő, az Ugron kastély, a Gyárfás udvarház, ahol Petőfi Sándor utolsó éjszakáját töltötte az 1849. július 31-i, fehéregyházi-segesvári ütközet előtt. Itt található „Petőfi körtefája”, a Molnár István Múzeum, a római katolikus, illetve az unitárius templom.

A Szent Kereszt tiszteletére szentelt római katolikus templom késő gótikus épülete a város központjában áll. Az eredetileg Árpád-kori templom mai alakját a 15. században nyerte el. Az 1968 és 1971 között itt végzett ásatások során 11–12. századi sírokra bukkantak a régészek, és egy korábbi templom alapfalait is megtalálták. Ekkor került felszínre egy beépített fal részlete is, amelyen 15. századi freskótöredék látható. A kép a János jelenéseiben szereplő egyik látomást, a fenevadon lovagló parázna asszonyt ábrázolja.

Sóskút-fürdő mikroklímája fürdőgyógyászati szempontból megfelelő, ugyanis az évi középhőmérséklet eléri a 9–10 Celsius-fokot, a derűs napok száma pedig a 200-at, a völgy pedig, ahol a fürdő elhelyezkedik, a nagyobb szelektől, a levegő szennyeződéseitől és a zajtól is védett. Idegenforgalmi szempontból a fürdőtelep szép természeti környezetben helyezkedik el, a közelében jók a kirándulási lehetőségek.

A kisvárosban számos civil kezdeményezés teszi gazdagabbá a kulturális, ifjúsági és sportéletet, több néptánccsoport és hagyományőrző egyesület szervez színvonalas programokat a művelődés és a régi értékek megtartása jegyében (fesztiválok, néptánctalálkozók, táncházak, kézműves foglalkozások stb.), ugyanakkor irodalmi és oktatási terén is van, amivel és akikkel büszkélkednünk.