Székely Árpád méltatása

Világhírű karnagyunkat, dr. Székely Árpádot köszöntjük sok szeretettel. A karnagyok hírneve szorosan kötődik énekkaruk elismertségéhez. És fordítva. Énekkaruk elismertségét mindenekelőtt karnagyuknak köszönhetik. A karnagy és a karmester státusának különbségét és hasonlóságát is ez a szinkretikus egység határozza meg. A zenekari karmesterek viszonylagos függetlenségével szemben a karnagy örökös alkotója, megújítója és mentora énekkarának. Hasonlóságuk sajátos hasonlóság. Mindkettőtől elvárjuk, hogy szakember, „profi” legyen, de nem várhatjuk el ugyanezt az együttesektől. Mert a karmester majdnem mindig képzett zenészekből álló zenekart vezényel, míg a karnagyok többsége magasan képzett szakmai színvonalának igényével maga neveli együttesét, az iskola énekkarát, vagy a lelkes tagokból verbuválódott amatőr kórusát.

Mindez laudációnk esetében példásan igaznak bizonyul. Hiszen Székely Árpád szakmai felkészültségében is kiváló. Egyformán ismeri és hozzáértéssel alkalmazza az énekhang árnyalt színeit, s ha kell, csodálatosan közelíti énekkara hangzásvilágát a hangszeres színkultúra tónusaihoz. Doktori értekezését éppen az énekkar eszményi hangzásáról írta. Gazdag repertoárjában kivételes varázzsal jelennek meg azok a művek, amelyek hangzásvilágára karnagyunk a kisharangok, kolompok zenéjét vetíti rá. A harangozás révén az imigyen megszólaltatott művek befogadása az áhítat és a bensőség kristálytiszta élményét az énekhang, valamint a hangszerszínek keveredésében tovább gazdagítja, különösen az egyházzenei művek hullámhosszán.

Pályafutása kezdete egyben odisszeájának a kezdete is. A kolozsvári Konzervatórium elvégzése után Petro­zsényba nevezték ki, ahol 1982 és 1990 között szolgál. Itt az „illetékesek” szóban és tettben is figyelmeztették a magyar nyelven éneklés szükségtelenségére. Csakhogy az ifjú karnagyot, vagy ahogyan szaktanára, Pop Dorin mester nevezte élenjáró tanítványát, a „karmesterfiókát” keményebb fából faragták, mint „jóakarói” hitték. A fiatal Székely Árpád számára a lecke hatásosnak bizonyult, de épp fordított előjellel. Mint a Kolozsvári Református Kollégium igazgatótanára és énekkarának alapító karnagya határozza meg a „ne hagyd magad!” jelszóval ars poétikáját immáron 26 éve: a közösség szolgálata a zenei szépség jegyében. Választott tiszta forrása, amelyből ezt a szépséget nyeri, közösségének zenei anyanyelve és e nyelvet hosszában fogant énekkari alkotások. Bemutatásukkal a lehető legmagasabb művészi fokon azért küzd, hogy végre valahára magunkénak érezzük azt, ami sajátunk volt ősidőktől fogva, de amit a nagybetűs Gonosz megvont tőlünk zenei anyanyelvünk használatának korlátozásával, és egyházi zenénk művelésének évtizedes elhallgattatásával.

Együttesét 1990 októberében alapította, 1995-ben az 5. évfordulón EMKE-­díjjal tüntették ki. Ugyanebben az évben alapító tagja lesz az újraszerveződő Romániai Magyar Dalosszövetségnek. Mint emlékezéseiben feljegyzi, „énekkarunkat a Romániai Magyar Dalosszövetség Hangversenykórus címmel és Arany fokozattal tüntette ki.” Énekkarának élén, mint a Dalos­szövetség egyik legfontosabb és eredményekben leggazdagabb ágának, az Ifjúsági-Iskolai Énekkarok Osztályának elnöke, mindmáig ideális mérceként jelenik meg valamennyi fiatalokból verbuválódott kórus és karnagya számára.

Itthon, énekkara az éltető esztétikai élmény bizonyosságával van jelen minden kiemelkedő kulturális és egyházi esemény, valamint történelmi évforduló megünneplésekor. Megalakulása óta évente megtartja karácsonyi koncertjeit. Rendszeresen gazdagítja a magyar énekkari muzsika gyöngyszemeivel a Kolozsvári Magyar Napok ünnepi műsorait.

A bartóki Hiszek egy jegyében vallja a népek testvérré válásának eszméjét, a testvérré válását minden háborúság és minden viszály ellenére, és küzd is érte rendületlenül művészetével. 1993-tól minden évben – saját kezdeményezésére – közös karácsonyi hangversenyt tart az Ortodox Szeminárium énekkarával. 1995-től pedig részt vesz az ökomenikus karácsonyi koncertfesztiválon, amelyet Kolozsvár felekezetei szerveznek. És mindig ott van a kétévente Kolozsváron megrendezett Augustin Bena, román zeneszerző emlékére rendezett kórusfesztiválon. Ez év augusztusában a Farkas utcai templomban köszöntötte énekkarával a 700 éves Kolozsvárt.

Világjáró együttesével bebarangolta Európa számos országát, az Egyesült Államokba és Kanadába is ellátogatott (1992), és felhangzó énekkel hirdette hol az áhítat hullámhosszán, hol a mélyről feltörő kiáltás dallam-metaforái révén életünk és művelődésünk örökértékeit. Erdélyi szerénységünkben saját értékeinket mindenki értékének valljuk, és a nagyvilág értékeihez soroljuk, miként mi is számot tartunk e nagyvilág értékeire. Ez a cél vezette zarándokutjain 1994, 1997, 1999, 2002, 2004, 2005 és 2007 nyarán Németországban. 1996 májusában részt vett a galántai Kodály fesztiválon, 1999 márciusában pedig hollandiai körúton szerepelt a middelharnisi testvériskola meghívására, és segítségükkel egy cédét is kiadott.

Magyarországon nagyon is sok alkalommal énekelt együttese, csakhogy néhány települést említsek: Budapest, Fóth, Pécs, Gödöllő, Debrecen, Makó, Szeged, Mohács, Miskolc, Pápa, Sárospatak, Bátaszék, Hódmezővásárhely, Veszprém, Cegléd, Békéscsaba stb.

Együttesével zarándokútját járó Székely Árpádot a várat építő Orpheusz legendája jellemzi. Goethét idézzük: „Képzeljük magunk elé Orpheuszt; amikor nekiadtak egy nagy üres építési telket, bölcsen leült a legillőbb helyre, majd lantjának életadó hangjaival maga köré bűvölte a tágas piacteret. Erőteljesen parancsoló, barátsággal csalogató zenéje hamar megragadta, tömbszerű egységükből kiszakította a szikladarabokat, melyek azután ide-oda lengve, művésziesen s kézműves igény szerint formálódtak, hogy a végén ritmikus rétegek s falak formájában megfelelőképp rögzüljenek. S így épülhet utcasorra utcasor! Védő-óvó falak sem hiányoztak befejezésül. A hangok elülnek, ám a harmónia megmarad.”

Befejezésül az ünnepeltet Ganümédész szerepében is köszöntjük. Az istenek pohárnoka az Olimposzon Zeusz serlegébe öntötte az elixírt. A vendégszeretetéről is híres Székely Árpád a mi „pohárnokunk”, aki évek óta testi-lelki gazdája dalosszövetségünk évi közgyűléseinek. Adja az ég, hogy számos éven át minden feladata mellett ezt a szerepet is továbbjátszhassa mindnyájunk örömére. Koccintsunk rá!

(Elhangzott 2016. november 14-én Kolozsváron, a Romániai Magyar Dalos­szövetség ünnepi közgyűlésén)