Lokodi Anna méltatása

A hazai magyar könyvtárosok kiemelkedő teljesítményét Monoki-díjjal ismeri el a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének javaslatára az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület. A Könyvtáros Egyesület minden évben alapos, széleskörű szakmai konzultáció nyomán nevezi meg jelöltjét, hisz a több mint 300 magyar könyvtáros között nagyon sok az értékes, érdemes munkát felmutató kolléga. Az idei jelöltek közül Lokodi Anna, a Kovászna Megyei Bod Péter Megyei Könyvtár módszertani szakirányítója kapta a legtöbb szavazatot. Gyakran a jelölést tevők személyének hitelessége szokta eldönteni a szavazás kimenetelét, hisz az egymástól távol élő könyvtárosok nem mindég ismerik közelebbről egymást. Most nem így történt. Lokodi Annát sokan ismerik, hisz minden könyvtárosi rendezvény aktív résztvevője, elkötelezett, odaadó munkásságáról sokan tudnak.

Lokodi Anna a Sepsiszentgyörgyhöz közeli Uzon nagyközségben született, mindig is ott élt, ha tanulmányai, munkája máshol is voltak, ő mindig otthon lakott, mindig a faluközösség tevékeny tagja volt.

A tervezői technikum elvégzése után nagy brassói, majd sepsiszentgyörgyi gépgyárak tervező részlegein dolgozott majdnem 20 évet, aztán váltott át a könyvtárosságra. Elvállalta szülőfaluja elhanyagolt könyvtárának vezetését, amit rövidesen a megye egyik legjobb könyvtárává alakított. 3 év alatt a könyvhalmazt működő, sok embert vonzó, rendezvényekre hívó, élő művelődési intézménnyé fejlesztette. Elkötelezett, eredményes munkájával hívta fel magára a figyelmet, ennek nyomán hívta munkatársai sorába a megyei könyvtár.

A gyermek könyvtárban dolgozott, ott szerezte meg a könyvtárosi képesítést, s azt a gyakorlatot, ami a későbbiekben szakmai pályafutását lehetővé tette. Négy év után szülőfaluja alpolgármesterévé választották. Ekkor ismerte meg az adminisztráció világát, ami későbbi, módszertani szakirányítói munkáját tette eredményesebbé. Alpolgármesterként az erdők visszaszolgáltatásában ért el jelentős sikereket, annyira, hogy az RMDSZ 2004-ben Ezüstfenyő-díjjal tüntette ki.

Két év után visszatért a megyei könyvtárba, ahol új megbízatását: a falusi és városi könyvtárak módszertani szakirányítását vette át. A megye minden könyvtárában otthon volt, ismerte a gondokat, segített megoldásukban. A módszertanos nemcsak szakmai kérdéseket kell megoldjon, hanem nagyon sok gyakorlati, adminisztratív bajt is kell hárítson, gyakran a helyi hatalom ellenében kell védje a könyvtár, a könyvtáros érdekeit. Kire támaszkodhat ebben a harcában? Elsősorban saját ötletességére, kitartására, kapcsolataira. Itt tudta értékesíteni addig összegyűjtött ismereteit, kapcsolatait, munkája értelmébe vetett hitét. Ez a munkakör nemcsak szakértelmet kért, hanem legalább ennyire fontos a könyvtárosok motiválása, munkájuk fontosságába vetett hitük kialakítása, erősítése. Ezt csak olyan ember végezheti eredményesen, akinek erős a hívatástudata, közösségi elkötelezettsége. Ez van meg Lokodi Annában, akinek nem feladatai, nem munkája van, hanem szolgálata! Ez emelte őt ki a munkatársak sorából, ezt méltányolták mindazok, akik őt javasolták a díjra.

A háromszéki közkönyvtárak is élvezői voltak a Melinda és Bill Gates Alapítványa által indított Biblionet programnak, amelynek keretében a könyvtárak háromnegyedét számítógépekkel, szkennerrel, vetítőkkel látták el. S hogy a megvalósítás ennyire is sikerült, az jórészt Lokodi Anna munkájának eredménye, aki a háromszéki program felelőse volt. Ő érte el a helyi hatalomnál a program feltételeinek megvalósítását.

A megyei könyvtár szakembercsapata felkészítette a könyvtárosokat, majd a beindulás után, gyakori jelenléteivel Lokodi Anna segített a könyvtárosok munkáját folyamatossá tenni. Elfoglaltságai mellett a mai napig intézi az uzoni közbirtokossági erdők tulajdonjogával kapcsolatos gondokat. És tudott időt szakítani arra is, hogy a helyi kórusokban énekeljen. Most, amikor munkáját ünnepélyesen méltatjuk és elismerjük, hadd ismételjük el azt, amit ugyan mindazok tudnak, akik szenvedélyesen végzik dolgukat, hogy a munka magában hordja jutalmát.

A díj talán ezért fontosabb is a közösségnek, mint annak, aki kapja, hiszen minden közösség kezdete, hogy elismeri a jobbak teljesítményét. E nélkül nincs közösség!

Kedves Anna, gratulálok a díjhoz, és kívánom, hogy az idő teltével csendes örömök se kerüljék el élete folyását!

(Elhangzott 2019. április 13-án, Kolozsváron, az EMKE díjkiosztó ünnepségén, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében.)