Hagyományőrzés és értékteremtés

A Temesvári Magyar Nőszövetség kezdeményezésemre alakult 1996-ban. Legfőbb célkitűzéseink: olyan események, közművelődési tevékenységek, rendezvények szervezése, amelyek a bánsági szórványmagyarság nemzeti azonosságtudatát, az együvé tartozás érzetét erősítik, tudatosítják az anyanyelv, az anyanyelvű kultúra, a történelmi-művelődési értékek megismerésének és őrzésének fontosságát, alkalmasak kultúránk meg- és elismertetése más nemzetiségűekkel. Továbbá: elősegítik a határon átnyúló térségi együttműködéseket, a szétszakított nemzetrészek közti kulturális kommunikációt, a bánsági szórványmagyar és a székelyföldi tömbmagyar kultúrcserét, serkentik olyan történelmi, művelődési, illetve közösségi ismeretek átadását a fiataloknak, amelyek az iskolai tananyagban nem szerepelnek, felmutatják a Bánságban létrejövő magyar értékeket, ezáltal is erősítve etnikumunk nemzeti önbecsülését.

Amint a felsorolt célkitűzésekből is kitetszik, ez a nőszervezet olyan nőknek a gyülekezete, akik a munkahely, a család és egyéb tevékenységek mellett önkéntes munkában időt, erőt szánnak rá, hogy hasznára legyenek annak a közösségnek, amelynek tagjai. Nem vagyunk feministák, nem vagyunk felesküdt hívei a női „kvótázásnak”, a nők társadalmi érvényesülését az alkalmassági szempontok alapján látjuk ésszerűnek. Hiszünk a keresztény morál, a nemzet, a család megtartó erejében, és nem áll szándékunkban férfivá válni vagy a férfiakkal „leszámolni”. Kezdetben teljesen gyakorlatlanul és képzetlenül láttunk a munkához, csak a tenni akarásunk, a kreativitásunk, no meg a családmenedzselési tapasztalataink voltak azok az erős pontok, amelyeket kamatoztathattunk a feladatvállalásban. Később is többnyire autodidakta módon szereztük meg a működéshez szükséges tapasztalatokat: a pályázatírás csínját-bínját, a kapcsolatteremtést, a rendezvényszervezést stb. A megalakulást követő első években a fakultatív magyar oktatástól kezdve a munkahely-közvetítésig, bálszervezéstől szoborállításig, rászoruló magyar családok számbavételéig és alkalmankénti megsegítéséig sok minden volt a TMNSZ „műsorán”, az utóbbi években viszont a közművelődés, a rendezvényszervezés vált a szövetség fő tevékenységi területévé.

Már a TMNSZ megalakulásának évében megszerveztük a Bánsági Magyar Napok (BMN) rendezvénysorozat első fordulóját TÜKÖR – Szembenézés önmagunkkal a Honfoglalás 1100 éves évfordulója kapcsán néven, amely első felmérése kívánt lenni mindannak, ami közművelődés címszó alatt a Bánságban létezik. A rendezvény a következő évtől viseli a Bánsági Magyar Napok nevet, s az eltelt huszonegy év alatt egy helyi, szerény, néhány napos eseményből a térség legjelentősebb közművelődési, fesztivál jellegű eseményfüzérévé nőtte ki magát, amely az utóbbi években 10–14 naposra terebélyesedett (30-40 programponttal).

Műsorát úgy állítjuk össze, hogy minden néző életkortól, politikai elköteleződéstől, társadalmi helyzettől, ízléstől függetlenül megtalálja benne az őt érdeklő programokat, amelyeket az érték, a minőség mindenekfölött álló szempontja szerint illesztünk a műsorfolyamba.

A legutóbbi népszámlálási adatok szerint Temes megye összlakosságának mindössze 5,2 százaléka vallotta magát etnikumunk tagjának, és ez a tény alapvetően meghatározza, s egyben behatárolja célkitűzéseinket. Az önmagát rohamosan feladó bánsági szórványmagyarság atomizált állapotban él a nagykiterjedésű megye sok településén vagy Temesvár hatalmas tömbháznegyedeiben, ezért a Bánsági Magyar Napok műsorai egyrészt a megyeszékhelyen lakókat célozzák meg, másrészt az olyan vidéki településen élőket, ahol a magyarságnak teljes az anyanyelvű kulturális elszigeteltsége. A bánsági és ezen belül a temesvári szórványmagyarság összetétele rendkívül vegyes, a BMN-nek mindenkihez szólnia kell, nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy csak egy szűk réteg rendezvénye legyen. Ezért szakmai és szórakoztató jellegű programpontok egyaránt találhatók a műsorában. Kiemelten kezeljük a gyermekeknek, iskolásoknak szóló programokat mind Temesváron, mind vidéken.

Tekintettel a vegyes házasságokra, illetve a nem magyar érdeklődőkre, kiállításmegnyitóink, koncertjeink, szoboravatásaink, esetenként történelmi megemlékezéseink két nyelven zajlanak, vagy szimultán tolmácsolás révén követhetők a magyar nyelvet nem ismerők számára.

A Bánsági Magyar Napokat a következő célkitűzések szellemében szervezzük:

• felhívni a figyelmet a magyar etnikum létezésére és kulturális megvalósításaira;

• bebizonyítani, hogy a magyar etnikum minőségi módon járul hozzá a térség szellemi életéhez, és közművelődési szempontból súlya jelentősen nagyobb térségbeli számarányánál;

• segíteni a magyar etnikumot saját nemzeti értékeinek, gazdag történelmi, szellemi, épített hagyatékának tudomásul vételére és megismerésére;

• mozgósítani a velünk együtt élő más nemzetiségűeket a Bánságban létező magyar kultúra megismerésére és elfogadására;

• bemutatni olyan magyarországi kulturális értékeket, amelyek közvetlen megismerésére sem a bánsági szórványmagyarságnak, sem a többségi lakosságnak nincs lehetősége;

• lehetőséget teremteni a bánsági szórványmagyar és a székelyföldi tömbmagyar értékek kölcsönös megismertetésére;

• alkalmat teremteni a bánsági magyar hivatásos művészeknek etnikai hovatartozásuk nyílt felvállalására olyan művészetek esetében, akiknél a kifejezőeszköz nem kötődik az anyanyelvhez (képző- és iparművészek, muzsikusok);

• alkalmat nyújtani az amatőr hagyományőrző csoportoknak a megmutatkozásra, azoknak az eredményeknek a bemutatására, amelyek a BMN előző fordulója óta eltelt időszakban valósultak meg;

• lehetőséget teremteni a nagyvárosi, illetve a vidéki környezetben tevékenykedő civil szervezeteknek, hagyományőrző csoportoknak a megismerkedésre, kapcsolattartásra, tapasztalatcserére;

• alkalmat teremteni határon átnyúló együttműködések kialakítására, különös tekintettel a történelmi Bánság szerbiai és romániai területein szórvány körülmények között élő magyarságnak a személyes megismerkedésre, intézményi, civil kapcsolatok teremtésére;

• lehetőséget adni a térség kisebb településein élő magyar ajkúaknak az anyanyelvű kultúrával való találkozásra, főleg olyan esetekben, amikor a magyaroknak az anyanyelvű oktatási, művelődési intézményrendszer hiányában teljes a kulturális elszigeteltsége;

• bemutatni Temesváron azokat a környező településeken létrejövő kulturális, közművelődési kezdeményezéseket, melyeknek a BMN-en kívül nincs esélyük a nagyvárosi közvélemény érdeklődésének látókörébe kerülni;

• megismertetni a tágabb közvéleménnyel azokat a messzire szakadt temesvári, bánsági magyarokat, akik valamilyen területen kiemelkedőt alkottak és nemzetközi hírnévre tettek szert;

• mozgósítani a fiatal, felnövekvő nemzedékeket a civil életben való nagyobb szerepvállalásra, tudatosítani felelősségüket a kulturális örökség megőrzésének, továbbfejlesztésének fontosságára.

A célkitűzéseket figyelembe véve a BMN-nek vannak állandó, ismétlődő programpontjai. Ilyen a Temesváron élő vagy dolgozó hivatásos magyar nemzetiségű képzőművészek közös kiállításának évenkénti megszervezése, a szinte minden évben sorra kerülő ópusztaszeri kirándulás, a május 9-én megszervezett Európa-nap vagy a Hagyománykeresőben nevet viselő, több településen zajló néptánckaraván. Évente váltakozó tartalommal, de hagyományosan megemlékezünk neves szülötteinkről, az egyetemes és ezen belül a bánsági magyar kultúra nagyjairól. Programokat, adott esetben emléknapokat szenteltünk jeles íróknak, költőknek, zeneszerzőknek, képző- és iparművészeknek, építészeknek, történelmi személyiségeknek, a Bánsággal kapcsolatos történelmi eseményeknek. Három alkalommal köztéri mellszobrot is állítottunk a BMN keretében, mindannyiszor a TMNSZ kezdeményezésére és szervezésében. 2005-ben Székely László, Temesvár 20. század eleji első főépítésze, a város jelenlegi arculatának megalkotója, 2014-ben Ormós Zsigmond, Temes megye hajdani főispánja, műgyűjtő, író, tudós, a Délmagyarország Múzeumának megalapítója kapott köztéri szobrot. 2015-ben pedig sikerült a Központi Parkban, a Személyiségek Sétányán mellszobrot állítani Károly Róbert magyar királynak abból az alkalomból, hogy hajdani uralkodónk 1315-ben Budáról Temesvárra helyezte át királyi rezidenciáját, és innen irányította nyolc éven keresztül a Magyar Királyságot.

A BMN programjában minden évben szerepel népművészeti vagy kézműves, fotó-, illetve képzőművészeti kiállítás (az utóbbi években kiadásonként több is), klasszikus zenei, dzsessz-, illetve rockkoncert, író-olvasó találkozó, könyvbemutató (amelyeken több alkalommal a TMNSZ által kiadott könyveket is bemutattuk), hivatásos színházi, illetve bábelőadás, természet- és környezetvédő, ismeretterjesztő és tudományos program, filmvetítés, egyebek. Az évek során neves magyarországi művészek, történészek, írók, költők, helytörténészek, zenészek, zenekarok, színházak, bábszínházak, táncegyüttesek voltak a vendégeink. A temesvári hivatásos színművészek, képzőművészek, magyar zenészek állandó szereplői, résztvevői programjainknak.

Különös figyelmet szentelünk a fiataloknak szóló programoknak: többször „hazahívtunk” nagyívű, esetleg nemzetközi karriert befutott fiatalokat, bizonyítandó, hogy érdemes anyanyelven tanulni; magyar oktatási intézményt választva is be lehet futni sikeres életpályát.

A Bánsági Magyar Napokon zajló műsorszámok között több olyan is van, amely nemcsak esemény, hanem jelenség, illetve folyamat szinten is több szót érdemel. Ilyen például a Hagyománykeresőben című néptánckaraván, amely hosszú évek óta lehetőséget teremt a Temes megyében megalakult hagyományőrző csoportoknak a megmutatkozásra, fejlődésük, eredményeik rendszeres, nagy nyilvánosság előtti bemutatására.

A kezdetekkor, ezelőtt húsz évvel, a rendezvény nagyon szomorú képet tükrözött arról, amit néphagyományőrzés címszó alatt próbáltunk bemutatni. A Hagyománykeresőben címet adtuk a rendezvényt záró néptáncgálának, még mielőtt tudtuk volna, hogy a hiteles néphagyomány megtalálását sok-sok évi keresés, kínlódás előzi majd meg. Mi akkor csak annyit éreztünk, hogy valamit tenni kellene, mert még a laikus számára is nyilvánvaló volt: a Temes megyei műkedvelő csoportok által népi táncként bemutatott valami köszönő viszonyban sincs a hiteles népi kultúrával. De milyen a hiteles bánáti népi kultúra? Közismert, hogy a Bánság telepített vidék, ahová több hullámban érkeztek telepesek, magyarok főleg a 18. század vége körül, de leginkább az 1867-es kiegyezés után. A magyar nyelvterület különböző vidékeiről érkezett betelepülők az új környezetbe való beilleszkedés, a mindennapi egzisztenciális problémák közepette nem fordítottak különösebb gondot a hagyományteremtésre, -őrzésre. A zaklatott történelmi-társadalmi körülmények okozták, hogy a Bánságnak sem tárgyi, sem szellemi vonatkozásban nem alakult ki egységes népi kultúrája. Ha nincs, akkor meg kell honosítani! – született meg sokunkban a felismerés. A múlt század ’90-es éveinek végére a magyarok lakta településeken a felelős értelmiségben megfogalmazódott az igény a minőségi változásra a hagyományőrzés terén. Mindenki a maga módján kereste a lehetőségeket.

A Temesvári Magyar Nőszövetség a 2000-ben megrendezett Bánsági Magyar Napok alkalmával több eseményt is szentelt a néphagyomány témakörének. Ekkor szerveztük a temesvári Népművészeti Múzeumban az erdélyi népviselet, népi kézműves, iparművészeti és festett-tojás kiállítást, amelyre az anyagot egész Erdélyből gyűjtöttük. Erre az alkalomra hívtuk Temesvárra Haáz Sándor néprajzkutatót, s a kiállításmegnyitót követő szakmai tanácskozáson arról faggattuk, milyen népviselet meghonosítását tartaná célszerűnek és hitelesnek ezen a vidéken, ahol az úgynevezett csárdáskirálynős „magyar ruha” dívott népviselet gyanánt. Ő egyértelműen a dél-alföldit javasolta, arra buzdított, hogy igyekezzünk a tánccsoportokat lebeszélni a színpadias jelmezről, és megszerettetni velük azt a népviseletet, amely e régió sajátja, s amelyet a „szomszédban” is hordanak.

Temes megye egyik legmagyarabb településén, Végváron is épp akkoriban szerveztek néptáncvetélkedőket, amelyekre elhívták vendégszerepelni a Szeged Táncegyüttest is. A kezdeményezők is ugyanúgy szükségét érezték a változtatásnak, s elindították a „végvári folyamat” néven elhíresült, az egész megyét átfogó néptáncmozgalmat, amelynek szakmai irányítását a szegediek vállalták fel, s amelynek eredményeképpen mára több száz fiatal sajátította el a népi táncolás magas szintű technikáját, s a jól átgondolt, rendszeres oktatás eredményeképpen a népi táncolás egy bátortalan, minden szakmaiságot nélkülöző időtöltésből fiataljaink profi módon művelt önkifejezési eszközévé vált.

A Bánsági Magyar Napok rendezvénysorozat, s ennek keretében a Hagyománykeresőben cím alatt futó néptáncműsorok sorozata katalizátora volt a hiteles népi kultúra meghonosításának, több mint húsz év óta lehetőséget teremtve a Temes megyében megalakult és működő hagyományőrző csoportoknak a megmutatkozásra. Nem véletlenül kapnak a néptáncműsorok mindig kiemelt helyet a Bánsági Magyar Napokon. A népi kultúra megismerése, megőrzése egyik legfontosabb tényezője megmaradásunknak, s a vele való közvetlen érintkezés az eseményen résztvevők nemzeti önazonosság-tudatát erősíti. A világ bármely népe megirigyelhetné, hogy milyen kincset halmozott fel a magyar nemzet népi kultúrában. Ennek ízét, értékét most már a bánsági magyarok is érzik.

Egy másik folyamat, amelyhez a keretet a BMN biztosította: a temesvári magyar képzőművészek közös kiállításának évenkénti megszervezése és a tárlatok utaztatása különböző magyarországi településekre.

A BMN első fordulója alkalmával hoztuk létre az első etnikai alapon szervezett kiállítást. Az volt a célunk, hogy megismertessük művészeinket saját etnikumunk tagjaival, valamint a más nemzetiségűekkel is. Közösséggé szervezzük a magyar nemzetiségű képzőművészeket, és őket egységes alkotói csoportként jelenítjük meg. Erősíteni kívántuk a magyarsághoz tartozás érzetét azokban, akiknek alkotóművészete nem kötődik szorosan az anyanyelvhez, az anyanyelvű kultúrához, ugyanakkor alkalmat akartunk teremteni a bánsági magyar hivatásos képzőművészeknek nemzetiségi hovatartozásuk nyílt felvállalására. A következő évtől kezdve a Temesváron tanuló magyar képzőművész egyetemistákat céloztuk meg, egy évtizedig számukra volt adott a közös kiállítás lehetősége. Aztán az utóbbi években megint a „nagyokat” szólítottuk meg, akiknek létszámuk immár jóval nagyobb, mint a kezdetekkor volt, hisz időközben a végzettek közül nagyon sokan a Bánság fővárosában telepedtek le, és közülük többen állandó kiállítói tárlatainknak. Az utóbbi évek kiállításainak helyszíne a Képzőművészeti Szövetség Helios Galériája, amely főtéri elhelyezkedésénél és ingyenes látogathatóságánál fogva igen népszerű mind a kiállítók, mind a látogatók körében. Tárlatainkat továbbra is „etnikai” alapon szervezzük, a kiállítások létrejöttének közös nevezője nem az esztétikai ízlésazonosság, hanem a nemzetiségi hovatartozás. Ennélfogva a kiállításokon résztvevők több nemzedéket, többféle műfajt, művészi alkotás- és látásmódot képviselnek: van közöttük a temesvári Nyugati Egyetem Képzőművészeti Karán frissen végzett, szárnypróbálgató fiatal és ugyanannak az intézménynek több volt tanszékvezetője, köztiszteletnek és elismertségnek örvendő mesterek, neves tanárok, köztéri szobrokat is alkotó „öreg” művészek. Ennek ellenére a szemlélő minden alkotónál érzékelheti a „kortárs” jelleget, a kifejezőeszközök ötletes voltát, a sokszor bravúros anyagkezelést, az ódzkodást a sematikus, poros ábrázolásmódtól, az új kifejezési formák hol nyugtalanabb, hol türelmesebb keresését. A kiállítók létszáma 25-35 között ingadozik.

Az utóbbi években nemcsak vittünk anyagokat, hanem hoztunk is Temesvárra. A 2015. évi, XX. Bánsági Magyar Napok egyik kiugró eseménye volt a Szentendréről hozott Barcsay mester és tanítványai című vándorkiállítás Barcsay Jenő, Balogh László, Deim Pál és Konok Tamás szitanyomataiból, vagy a Budapestről érkezett Összekötni az eget és a földet című előadással egybekötött Makovecz Imre–kiállítás.

A 2016. évi, május 3. és 15. között lezajlott Bánsági Magyar Napok ugyancsak bővelkedett képzőművészeti eseményekben, amelyek a következők voltak:

A város másik arca – Kovács Keve János szegedi üvegtervező, grafikus, Szög-Art és MAOE-tag egyéni kiállítása a Polgármesteri Hivatal Galériájában.

Színes összhang – Jakabházi Sándor festő-grafikus, egyetemi tanár és Farkas Endre szobrászművész közös kiállítása a Pygmalion Galériában.

Üdvözlet Szentendréről – a szentendrei képzőművészek közös tárlata a temesvári Szépművészeti Múzeumban. Kiállítók: Aknay János, Asszonyi Tamás, Baksai József, Bálint Ildikó, Balogh László, Bereznai Péter, Buhály József, Csáki Róbert, Csíkszentmihályi Réka, Csíkszentmihályi Róbert, Czakó Margit, ef Zámbó István, Farkas Ádám, Farkas Zsófia, Hajdú László, Jávor Piroska, Krizbai Sándor, Lukoviczky Endre, Makó Judit, Martin Henrik, Nagy Barbara, Paraszkay György, Pirk László, Rákosi Anikó, Regős Anna, Regős István, Richter Sára, Szabó Tamás, Szakács Imre, Vincze Ottó.

A temesvári származású, Budapesten élő Elekes Attila André bélyegtervező grafikusművész és világutazó fotográfus Életút 50 című kiállítása az Új Ezredév Református Központban.

Valóság és illúzió – a Temesváron élő, dolgozó hivatásos magyar képzőművészek közös kiállítása a Helios Galériában.

Az idő látképei – Orosz István, Gyulai Líviusz és Jankovics Marcell filmrendező-grafikusok, a Magyar Művészeti Akadémia tagjainak közös tárlata a Temes Megyei Önkormányzat előcsarnokában.

Körforgás – Szűcs Enikő. temesvári digitális grafikusművész egyéni kiállítása Szegeden, a Fidesz-székházban.

2014-ben Neagu Katalin és Oláh Dalma festőművésznők munkáiból, 2015-ben pedig Szakáts Béla szobrászművész számára szerveztünk egyéni kisplasztika- és grafikakiállítást a Pygmalion Galériában. Utóbbi mindamellett, hogy nagyszerű, elismert művész (néhány évig a Képzőművészeti Egyetem tanszékvezetője), kiállításaink berendezésének szakmai irányítója, ugyanakkor jelentős köztéri szobrok alkotója is.

A Temesvári Magyar Nőszövetség feladatának tekintette Székely Lászlónak, Temesvár első főépítészének a szellemi hagyatékát ápolni, visszaidézni a közemlékezetbe azt a személyiséget, aki a temesvári középületek, bérházak, magánvillák, iparcsarnokok sorát tervezte a 20. század első évtizedeiben, s aki évszázadokra szólóan formálta és határozta meg a Béga-parti település városképét, építészeti arculatát, jellegzetes karakterét, önazonosságát. 2002-ben vendor-fotókiállítást hoztunk létre, és emléktáblát állíttattunk a fő művének számító Kegyesrendi Főgimnázium főbejáratánál (Kligl Sándor szegedi szobrászművész alkotása), és egy háromnyelvű albumot jelentettünk meg Szekernyés János közíró tollából, 2005-ben pedig mellszobrát állítottuk fel a temesvári Carmen Sylva parkban (Szakáts Béla alkotása). 2015-ben a temesvári Nyugati Egyetem képzőművészeti és design karának divattervező szakával együttműködve, divatbemutatót tartottunk a Székely László épületei által ihletett ruhakreációkból.

És végül pár szót a TMNSZ könyvkiadási tevékenységéről, amely szintén szoros összefüggésben áll a Bánsági Magyar Napokkal, hiszen a könyvek megjelentetését és bemutatását többnyire a BMN időpontjaira időzítettük:

2002-ben az Erdélyi Híradó Kiadó gondozásában színes épületfotó-albumot adtunk ki 1000 példányban, Székely László, Temesvár első főépítésze születésének 125 évfordulója tiszteletére, melyben a Szekernyés János helytörténész-műkritikus tanulmánya három nyelven – magyarul, románul, angolul – ismerteti meg az érdeklődőt a régió egyik legnagyobb huszadik század eleji magyar személyiségével.

2005-ben két nyelven, magyarul és románul is kiadtuk 200-200 példányban az Artpress kiadó jóvoltából Szekernyés János és Jancsó Árpád: Maderspach című könyvét Maderspach Károly hídépítő mérnök, a bánsági vaskohászat megteremtője, illetve felesége, Maderspach Franciska, az 1848–49-es események mártírjainak emlékére.

2006-ban Szekernyés János: Bartók Béla és a Bánság című könyvét jelentettük meg a Solness Könyvkiadónál 500 példányban.

2009-ben Hősök gyermekszemmel 160 színes gyermekrajzot és történelmi, irodalmi szöveggyűjteményt tartalmazó albumot adtunk ki az Artpress könyvkiadó gondozása alatt 300 példányban az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverésének 160. évfordulójára.

2011-ben az Artpress kiadó jóvoltából a TMNSZ megalakulásának 15. évfordulójára jelentettük meg Össztánc, a megtalált hagyomány krónikája című, színes fotókkal illusztrált kiadványunkat 500 példányban, mely a hiteles néphagyomány meghonosításának több mint tízéves bánsági történetét mutatja be.

2014-ben látott napvilágot Szekernyés János művészeti író, hely- és művészettörténész 1 000 példányban elkészült könyve a Hangart cég égisze alatt, a kötet címe: A magyarság emlékjelei a Bánságban / Semne evocatoare ale ma­ghiarimii în Banat / Evidence of Hungarian Presence in the Banat. A kiadvány a történelmi Bánságban (a Maros, a Duna, a Tisza és a Déli-Kárpátok határolta térség) még meglevő, vagy valaha létezett magyar vonatkozású történelmi, kulturális, tudományos emlékjeleket és emlékhelyeket mutatja be, színes fotókkal, valamint régi képeslapokkal illusztrálva, három nyelven: magyarul, románul és angolul.