Az Erdélyi Református Egyházkerület méltatása

Kérem, engedjék meg, hogy a megtisztelő felkérésnek eleget téve, laudáljam a Kelemen Lajos Műemlékvédelmi Díj egyik idei kitüntetettjét, az Erdélyi Református Egyházkerületet.

Fél évezreddel ezelőtt, 1517-ben vette kezdetét a reformációként ismert vallási megújulási mozgalom, amely döntően határozta meg a magyar nemzet későbbi életét, történelmét, kultúráját, szakrális épített örökségét. Az esemény nagyságához és hatásához méltó jubileumi évben egymást követik a különböző programok, az emlékezés mozzanatai, melyek árnyékában talán kevesebb figyelem irányul azokra, akik mindezek hátterében állnak, akik most a megelőző években és évtizedekben is sokat tettek a reformáció vívmányainak megőrzéséért, a folyamatos megújulásért, anyanyelvünk és kultúránk, épített örökségünk megőrzéséért. Az Erdélyi Református Egyházkerületre, annak vezetőire és dolgozóira, lelkipásztoraira és presbitereire gondolok, azokra, akik napjaink mostoha körülményei ellenére rendületlenül vallják és vállalják a reformáció örökségét, őrzik azt a bizonyos lángot, hozzájárulva az erdélyi magyarság és nemzetünk megmaradásához.

A díszoklevélben az áll, hogy a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium, illetve más, tulajdonában lévő műemlék épületek és oktatási intézmények felújításáért műemlékvédelmi díjban részesíti az Erdélyi Református Egyházkerületet. Nem kétséges, hogy az elismerés méltó helyre kerül, hiszen aki csak egy keveset is jártas és tájékozott a műemlékvédelem terén, láthatja, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület az elmúlt években sokat tett az erdélyi magyar épített örökség megőrzéséért. És miként az oklevél által említett példa, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium is mutatja, bár egy egyház a kitüntetett, az általa végzett örökségvédő tevékenység túlmutat a szakrális kereteken. Az elmúlt években számos, világi funkciót ellátó épületet is mintaszerűen, a műemlékvédelmi előírásoknak és szakmai elvárásoknak megfelelve újított meg. Csak néhányat említek: megújult a Székelyudvarhelyi Református Kollégium épülete, folynak a munkálatok a Kolozsvári Református Kollégium, valamint az Apáczai Csere János Elméleti Líceumnak otthont adó épületeken, és hamarosan elkezdődik a Marosvásárhelyi Református Kollégiumnak és a Bolyai Farkas Elméleti Líceumnak otthont adó épület felújítása.

Bár egy szakmai díjátadón vagyunk, és a laudált is szakmai elismerésként kapja a díjat, fontosnak tartom kiemelni, hogy a szigorúan vett, műemlékvédelmi jogszabályoknak megfelelő felújítások mögött ott húzódik az erdélyi magyar szellemi és vallási örökség ápolása és védelme, az anyanyelvű oktatás támogatása, a nemzeti összetartozás hitben és kultúrában megélt erősítése, a nemzeti identitás megőrzése. Mindezek megerősíthetik ama meggyőződésünket, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdonában épületeink biztonságban vannak, hogy ott gondos gazda módjára fognak bánni velük. A Magyar Kormány képviselőjeként is szeretnék köszönetet mondani mindezért az Egyházkerületnek és kiemelten Főtiszteletű Kató Béla püspök úrnak, akinek hivatalba lépése óta látványosan fellendült az említett értékmegőrzés és közösségépítés.

Az erdélyi magyarság számára a tavalyi év talán egyik legjelentősebb momentuma a felújított nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium átadása volt. A 2004-ben visszaszolgáltatott épület immár korszerű termekkel, könyvtárral, bentlakással, konyhával és étkezdével várja az Erdély minden szegletéből érkező diákokat. A püspök úr tavaly szeptemberben, az intézmény avatóünnepségén Jeruzsálemet említette példaként: a városban és környékén évezredeken át harcoltak, többször lerombolták, de mindig újjáépült, mert az emberek hittek abban, hogy az Úr velük van. Valóban, az Isten oltalmában való erős hit a titka annak, hogy az enyedi kollégium ma is él és virágzik, ehhez a virágzó működéshez pedig az egyházkerület teremtette meg a megfelelő körülményeket.

Szívből gratulálok az Erdélyi Református Egyházkerületnek az elismeréshez, azt kívánom, hogy töretlenül maradjon meg ereje ahhoz az emberfeletti munkához, amelyet hitünk és örökségünk megóvásáért végez. Köszönöm, hogy meghallgattak!

(Elhangzott 2017. május 5-én a Kolozsvári Állami Magyar Színházban)