Gondolatok Béres Judit új könyvéről*
Magyarországon a biblioterápia (önismeret és fejlődés a könyvek által) gyökerei az 1970-es évekig nyúlnak vissza, amikor Bartos Éva könyvtáros szervezésében elindultak az első, klasszikus szemléletű csoportok. Ebben az időszakban a foglalkozások fókuszában még elsősorban maguk az irodalmi műalkotások és a szövegek álltak. A komplex irodalomterápia, a 2000-es években bekövetkező szemléletváltás után már nem az irodalmi szöveget, hanem a foglalkozás résztvevőjének személyiségét és belső világát helyezi a középpontba, és nagyobb szabadságot biztosít az önkifejezésnek. Jellegéből adódóan jóval expresszívebb, a csoporttagok cselekvő és kreatív részvételét erősíti. A terápiás írás és az irodalomterápia szorosan összefüggő, egymást átfedő módszerek, ahol a terápiás írás az irodalomterápia egyik fő pillére, de önálló önsegítő eszközként is működik.

Erdélyben a 2000-es évektől vált ismertté a biblioterápia, mára pedig több városban is működnek csoportok. Kolozsváron Birta-Székely Noémi pszichológus, egyetemi oktató és irodalomterapeuta pedagógusoknak és felnőtteknek szervez irodalomterápiás foglalkozásokat (online is), Mikola Emese pasztorálpszichológus, egyetemi oktató és írásterapeuta az Octavian Goga Megyei Könyvtárban tart Expresszív címmel mentálhigiénés csoportfoglalkozást. Csíkszeredában, a Márton Áron Főgimnáziumban Borbé Levente iskolai könyvtáros középiskolásokkal foglalkozik, a Kájoni János Megyei Könyvtárban pedig – Péter Katalin vezetésével – a felnőtteket szólítják meg. Székelyudvarhelyen a Városi Könyvtárban Barabás Enikő mentálhigiénés szakember indított biblioterápiás foglalkozást. Kézdivásárhelyen 2023 óta Vántsa Judit könyvtáros, Sepsiszentgyörgyön 2024-től Gál Judit magyartanár és irdalomterapeuta honosította meg a csoportos irodalomterápia gyakorlatát.
Béres Judit neve mára összefonódott a magyar irodalomterápia elméleti és gyakorlati művelésével és oktatásával. Tavaly megjelent Terápiás írás című munkája szerves folytatása és egyben összegzése a szerző irodalomterápiás csoportfolyamataiban szerzett módszertani tapasztalatainak, ötvözve a teoretikus fogalomtisztázást az önsegítő szemléletmóddal. Kik forgathatják haszonnal? Azok az olvasók, akik önismereti úton járnak, akik az írásra mint az önmegfigyelés és az önfejlesztés eszközére tekintenek. Ugyanakkor módszertani kézikönyvként szolgálhat a segítő szakemberek számára is, gyakorlati útmutatást nyújtva az írásgyakorlatok terápiás környezetben történő alkalmazásához.
A könyv szerzője, Béres Judit magyar–olasz szakos bölcsészként, személyközpontú tanácsadóként és irodalomterapeutaként, pszichológiából szerzett PhD-fokozat birtokosaként a Pécsi Tudományegyetem docense, a biblioterápia szak vezetője, a Veronai Egyetem és az ELTE óraadó tanára. A Magyar Irodalomterápiás Társaság elnöke, a European Journal for Biblio/Poetry Therapy című folyóirat alapító főszerkesztője. Korábban két kötete jelent meg a témában – „Azért olvasok, hogy éljek”. Az olvasásnépszerűsítéstől az irodalomterápiáig. (Kronosz, Pécs, 2017) és Élet a sorok között. Irodalomterápiás gyakorlatok mindenkinek. (Libri, Budapest, 2022).
A Terápiás írás előszóból, négy strukturált fejezetből, valamint szak- és szépirodalmi forrásjegyzékből épül fel. A szép kivitelezésű, keménytáblás borítójú kötetet Herbert Anikó színes rajzai teszik különlegessé, akinek művészi világa az írásos feladatokban is visszaköszön.
Az előszóban (Úton a terápiás írás felé) a szerző feltárja, milyen mély gyökerekből táplálkozik az olvasás, az előadóművészet és az írás iránti elköteleződése. A 2000-es évek elején még tanárként és bölcsészként kezdett elmélyedni az identitás és az önismeret kérdéseiben, mára tapasztalatait és tudását irodalomterapeutaként kamatoztatja, segítve másoknak a könyvek erejével közelebb kerülni önmagukhoz.
Fontos célkitűzése az első fejezetnek (Elméleti bevezető) a terminológia tisztázása, a fogalmak pontos, egységes értelmezése, különös tekintettel a terápiás írás fogalmát övező értelmezési nehézségekre. Bár a „terápia” szó ma leginkább gyógyítást jelent, Béres Judit könyvében a szó jelentéstartalma kibővül a therapeia eredeti ógörög jelentésével, amely a gondozás és a segítés jelentést is magában foglalta. Ebben az értelemben a terápiás írás olyan tevékenység, amely segít megőrizni a mentális egészséget, megelőzni a pszichés problémák kialakulását, és támogat a nehézségekkel való megküzdésben. Célja nem elsősorban a gyógyítás (bár tudjuk, hogy az írásnak gyógyító ereje is van), hanem a belső erőforrások mozgósítása, az elakadások feloldása és az önismeret mélyítése. Az utóbbi években a terápia szó használata körüli félreértések miatt egyre jobban elterjedt a terápiás írás (therapeutic writing) mellett az „írás a jóllétért” (writing for wellbeing) fogalma is. A szerző a terápiás írás elméleti hátterét kronológiai ívben tárgyalja, és annak három aspektusát emeli ki: az expresszív (önkifejező), az exploratív (feltáró) és a transzformatív (átalakító) írást. A terápiás írás során az írás az önmegfigyelés és az önmegértés eszközévé válik: nem az a cél, hogy esztétikailag értékelhető mű szülessék, hanem a személyesség, az őszinteség és az érzések hiteles megragadása. A módszer fókusza a folyamaton van: az írás közben felmerülő kérdéseken és felismeréseken, nem a kész produktumon. A terápiás írás transzformatív jellege pedig abban rejlik, hogy a belső élmények külsővé válása révén lehetővé válik az életesemények, az esetleges érzelmi elakadások újrakeretezése.

A terápiás írás fajtáit és a hozzájuk kapcsolódó feladatokat bemutató második fejezet (Írásfajták és gyakorlatok) teszi nélkülözhetetlen kézikönyvvé a kötetet a művészet- és irodalomterápia, illetve írásterápia iránt érdeklődők számára. Béres Judit húsz év szakmai tapasztalatára és elsődleges szakirodalmi forrásokra támaszkodva ismerteti a terület meghatározó szakértőinek munkásságát, miközben az eredeti írásgyakorlatokat is közreadja, a források pontos megjelölésével. „Olykor szépirodalmi példákon keresztül szemléltetem ezek sajátosságait, közben mutatok kisebb, jelzetlen ösvényeket, amelyeken az olvasó – útitársam – továbbindulhat, és számtalan kincset fedezhet föl. Egy rendkívül gazdag, titokzatos és sokarcú szövegvilágba invitálom az olvasót, ahol az egymással időben és térben is hálószerűen összefüggő szövegek és gyakorlattípusok egy intertextuális mentális térképet alkotnak.” (Béres Judit: Terápiás írás) Az olvasó elméleti magyarázatok, gyakorlati feladatok, szépirodalmi részletek és segítő kérdések gazdag tárházában kalandozhat. Megismerheti a kötetlen szabad írást, Natalie Rogers önkifejező módszerét, Ira Progoff naplóírási technikáit, James W. Pennebaker expresszív írását és a testi érzetekre fókuszáló szomatikus megközelítést. A gyakorlatok skálája a reggeli naplózástól a listázós gyakorlatokon és a kollaboratív íráson át egészen a kreatív önéletírásokig terjed. Az önismereti munka mélyebb rétegeibe kalauzolnak a terápiás önéletírást bemutató részek, és olyan kreatív gyakorlatokkal találkozhatunk, mint a „kintsugi-írás” (a belső törések „arannyal”, azaz értelemmel való összeforrasztása), a saját mese írása vagy az ekphraszisz (vizuális élmények írásos feldolgozása – képelbeszélés). Az autoetnográfia, mint terápiás eszköz lényege, hogy a személyes élmény társadalmi és kulturális kontextusban jelenik meg. Ez a technika segít megérteni, hogyan formálja az egyéni sorsot a környezet, és fordítva. Irvin D. Yalom amerikai pszichológus Halálról és életről című művét említi, ahol az író a személyes gyászát az érvényes társadalmi normák függvényében egyszerre szenvedő alanyként és reflektáló szakemberként dolgozza fel.
A kötet harmadik része szubjektív élménybeszámolókon keresztül teszi szemléletessé és követhetővé a bemutatott írásfajták hatásait és terápiás eredményeit. A szerző által vezetett személyközpontú, komplex irodalomterápiás folyamatokból származó írásos reflexiók a résztvevők belső megéléseit, belátásait, valamint az írásos önkifejezés során felmerülő dilemmákat és félelmeket dokumentálják. E fejezetben találkozik az olvasó a terápiás írás közvetlen hatásaival: a pozitív hozadékok mellett, mint a katarzis vagy az aha-érzés, a szembenézés fájdalmával is. A könyvet egy szépirodalmi melléklet zárja, amely az írásgyakorlatok során felhasznált műveket tartalmazza, így segítve az olvasó további tájékozódását.
Béres Judit könyvében az írásnak három fontos jellemzője jelenik meg: a szabadság, a bátorság és a demokratikusság. A terápiás írás ugyanis lehetőséget ad arra, hogy az egyén kötöttségek nélkül, őszintén fejezhesse ki önmagát, miközben bátorságot meríthet a nehezebb érzésekkel való szembenézésre is. Mivel a módszer mindenki számára elérhető, bárki élhet az öngondoskodás ezen eszközével.
Fontos hangsúlyozni: a terápiás írás nem csodaszer. A problémák nem szűnnek meg varázsütésre néhány gyakorlat elvégzésével, ám az írás segíthet a nehézségek végiggondolásában, a kérdések verbalizálásában. A könyv meggyőzően bizonyítja, hogy az írás kiváló eszköz lehet a szabad önkifejezésre, lehetőséget teremthet az érzelmek kreatív formába öntésére és hidat képezhet gondolatok és érzések között. És ez korántsem kevés.
* Béres Judit: Terápiás írás. Elmélet. Gyakorlat. Személyes élménybeszámolók. Park Kiadó, Budapest, 2025.




