Az Unitárius Egyház méltatása

Erdélyben a legtöbb magyar vonatkozású műemlék ma az egyházak birtokában, használatában van. Éppen ezért nagyon fontos, hogy az egyházak vezető szervei, egészen az egyházközségekig állandóan figyelemmel kísérjék műemlék épületeik állapotát, gondoskodjanak azok karbantartásáról, szakszerű gondozásáról. Minden egyházközség nem rendelkezhet műemlékes szakemberrel, de az egyházi központoknak kötelességük olyan szakmérnököket alkalmazni, akik nyilvántartják a műemlékeket, és tanáccsal látják el az azokat birtokló, esetleg restaurálásra készülő egyházközségeket. Sőt, azokra a templomokra is gondot kell fordítaniuk, amelyek mellől már elfogytak a hívek.

Sokáig nagyobb méretű restaurálásokat alig-alig lehetett végezni, mert sem az egyházközségek, sem az egyházi központ nem rendelkezett megfelelő pénzalapokkal. Az utóbbi évtizedben lényegesen megváltozott ez a helyzet, mert a pályázási rendszer lehetővé tette, hogy akármelyik egyházközség akár romániai, akár magyarországi, vagy éppen európai alapokhoz folyamodjék a költségek fedezéséért.

A renoválások, műemléki helyreállítások terén Erdélyben az elsők közé tartozik a Magyar Unitárius Egyház. A mintegy 130 egyházközsége közül 50-ben folyt vagy folyik valamilyen – a műemléki szempontokat is figyelembe vevő – felújítás, helyreállítás. Ezek minden esetben szakszerűen készített tervek, előzetes véleményezések alapján kezdődtek, majd a pályázat útján elnyert támogatások függvényében valósultak meg.

Messze a templomfelújítások vezetnek. Ezekhez az alaphangot a kolozsvári „anyatemplom” teljes helyreállítása adta meg, amelyet még Bálint Benczédi Ferenc, akkori kolozsvári lelkész, a jelenlegi püspök vezényelt le. Azóta, az utóbbi évtizedben Ádámos, Aranyosrákos, Bágyon, Csekefalva, Firtosváralja, Homoródalmás, Homoródszentpál, Homoródújfalu, Kadács, Kede, Kénos, Kissolymos, Kobátfalva, Kolozs, Korond, Kökös, Kőrispatak, Lókod, Magyarszentbenedek, Magyarszovát, Medesér, Mészkő, Nagyvárad, Nyárádszentlászló, Nyomát, Oklánd, Sepsikilyén, Sepsiszentkirály, Siménfalva, Székelyderzs, Szentgerice, Tarcsafalva, Torda, Torockó, Torockószentgyörgy, Várfalva, Városfalva temploma esett át teljes vagy részleges felújításon. Külön szakértelmet, művészi beavatkozást igényeltek a freskók és a kazettás mennyezetek restaurálásai. Ilyen munka Énlaka, Homoródkarácsonyfalva, Homoródszentpéter, Magyarszentbenedek, Nyárádszetnlászló, Sepsikilyén és Székelyderzs templománál volt. A különálló torony vagy harangláb szakszerű javítása Énlaka, Kálnok, Nyomát, Szentábrahám és Tarcsafalva templomainál volt szükséges. Két templom körül a várfal gondozására is sor került: Árkoson és Bölönben. Az egyházközség tulajdonában lévő papi lakot, harangozói lakást, iskolaépületet a következő falvakban állították helyre: Alsófelsőszentmihály, Csehétfalva, Énlaka, Homoródalmás, Kolozs, Szind, Torockó, Újszékely, Verespatak.

A restaurálási munkálatokat 5 egyházközség esetében saját alapból fedezték, romániai támogatást vett igénybe 27, magyarországit 35 egyházközség. Európai uniós alapból kapott támogatást 5 egyházközség, az USA-ból pedig 1. Sok esetben a tervezési munka költségét saját forrásból biztosították, s azután pályáztak. Néha kétféle pályázattal is nyertek pénzt.

Az egyházi központban két szakember fogja össze és tartja nyilván a munkálatokat: dr. Furu Árpád építőmérnök, műemlékvédelmi szakmérnök és Furu Xénia építészmérnök, műemlékvédelmi szakmérnök. Ők gondoskodnak a lelkészek műemlékvédelmi képzéséről is. Furu Árpád 2015-ben Útmutató az unitárius egyházi épületek karbantartásához címmel tájékoztató füzetet állított össze. Ezen kívül az egyház műemléki vonatkozású köteteket is közzétett, ilyenek a Festett famennyezetek és berendezések az unitárius templomokban Balassa M. Ivántól, vagy az Unitáriusok a Házsongárdi temetőben Gaal Györgytől. Mindkettő 2018-ban jelent meg.

A legfontosabb egyházi műemlékek az egyházközpontban, Kolozsvárt találhatók. Az itteni épületeket állandóan renoválni kell. Többnek, így az Unitárius Kollégiumnak is a homlokzatát újra festették. Az egyház legértékesebb műemléke azonban egyben a város egyik legrégebbi lakóháza, a volt unitárius püspöki lak, új nevén a Vallásszabadság Háza. Ezt a gótikus elemeket is magán viselő épületet 1883-ban vette meg az egyház Biasini Domokos kereskedőtől, hogy méltó rezidenciát tudjon biztosítani a sokgyermekes Ferencz József püspöknek és püspök-utódainak. Ahhoz, hogy a házat teljes egészében fel lehessen újítani, több tényezőnek is közre kellett játszania. Mindenekelőtt Bálint Benczédi Ferenc mostani püspök nem foglalta el az őt megillető – méreteiben óriási – lakást. Az egyház vállalta annak renoválási költségeit és közcélra bocsájtását. Kellett még a lelkes Furu házaspár, akik szakértelmükkel a lehető legtökéletesebb megoldásokat választották mind építészeti, mind pedig műemlékvédelmi szempontból. És kellett még sok-sok pályázati támogatás, amiből a munkálatokat lehessen kivitelezni. A felújított ház avatása 2018. július 7-én volt, az unitárius egyházalapítás 450. évfordulós ünnepségein. Nemcsak az egyház, hanem Kolozsvár is egy gyöngyszem-épülettel gazdagodott, amely most két földszinti üzlethelyiséget (étterem, magyar könyvesbolt), az emeleten előadótermet, múzeumi részleget és valláskutató intézetet fogad magába. Az előadóteremben az egyházi vezető férfiak portrégalériája és az unitárius templomok frízképei tekintenek a látogatóra.

Már csak ez az egy épület is indokolttá tenné az elismerést, de ha ehhez számítjuk a félszáz egyházközségben folytatott építkezési, restaurátori munkát, egyértelművé válik, hogy a Magyar Unitárius Egyház minden szempontból méltó a Kelemen Lajos Műemlékvédelmi Díj elnyerésére.

(Elhangzott 2019. május 25-én, Kolozsváron, a Vallásszabadság Házában szervezett díjátadó gálán.)