Fáklyás felvonulás az 1956-os forradalom emlékére Nagyváradon
2026.10.21.
Az Ariel Színház műsora október 23. – november 2. között
2026.10.22.

Kovács Miklós

2026.10.21.

Szilágyzovány család-, kereszt- és ragadványnevei (2.)

A ragadványnevek keletkezésének gyakori közege az iskola, a munkahely, a katonaság vagy a sportélet is, azonban ezek többnyire egyéni jellegűek, és ritkán öröklődnek tovább családi szinten. Inkább egy-egy személyhez kötődnek, és a szélesebb közösség csak akkor használja őket, ha azok valóban elterjednek.

1721-től napjainkig

Ragadványnevek

A ragadványnév mint elnevezés egy gyűjtőkategóriát, egy fogalmi keretet testesít meg.1 Röviden megfogalmazva minden olyan nevet ide sorolunk, amely nem hivatalos, hanem „ráragadt” a személyre. Ide tartozik minden olyan, az egyén hivatalos neve mellé utólagosan illesztett, használat során kialakult vagy a közösség által adott megnevezés, amelyet a ragadványnév gyűjtőfogalom foglal magába.

A ragadványneveket rendeltetésük szerint mellékneveknek vagy azonosító neveknek is nevezik. Amennyiben egy ilyen név valamilyen tulajdonságot, foglalkozást, illetve valakihez vagy valamihez való tartozást fejez ki a hivatalos név mellett, akkor melléknévként funkcionál, elsődleges szerepe pedig a megkülönböztetés.

A ragadványnév használata ősidők óta ismert és elterjedt jelenség. Már a Bibliában is találunk rá példát, például Ézsau ragadványneve az Edom („Vörös”) volt. Számos középkori uralkodó is kapott – olykor nem éppen hízelgő – ragadványnevet, mint például Kopasz Károly, Szép Fülöp, Együgyű Károly, Civakodó Henrik vagy Vlad Țepeș. A magyar történelemben is sok uralkodót ragadványnevével együtt tart számon az utókor, például Könyves Kálmánt, Vak Bélát, Kun Lászlót, Nagy Lajost vagy Kis Károlyt. Egyes esetekben megkülönböztető vagy magyarázó jelző is társul a nevükhöz, mint Szent István, Szent László, Mátyás, az igazságos vagy József, a kalapos király esetében, illetve előfordul a sorszámmal történő megkülönböztetés is, például IV. Béla, V. László vagy III. Károly.

A mindennapi életben, a kisebb és nagyobb közösségekben, ahol sok az azonos vezeték- vagy keresztnévvel rendelkező személy, a pontos azonosítás és megkülönböztetés érdekében a ragadványnevek használata korábban is szükséges volt, és ez napjainkban is megfigyelhető. A ragadványnevek szerepe különösen falusi közösségekben volt és maradt jelentős. A városokban az emberek gyakran csak lazán vagy egyáltalán nem ismerik egymást – a modern lakótelepi környezetben sokszor még az azonos lépcsőházban vagy emeleteken élők között sincs közvetlen kapcsolat –, míg falun a személyes ismeretségek hálója jóval sűrűbb.

Szilágyzovány képeslapon a 20. század első feléből

A falusi közösségekben az emberek egymásra vannak utalva: közös munkahelyek, korábban közös földhasználat, azonos utcák, falurészek lakói, kalákamunkák, valamint azonos vallási és kulturális szokások jellemzik mindennapjaikat. A közös ünneplések, szórakozások, megemlékezések és gyászszertartások mind erősítik a közösségi összetartozást, amely kedvez a ragadványnevek kialakulásának és elterjedésének.

A ragadványnevek keletkezésének gyakori közege az iskola, a munkahely, a katonaság vagy a sportélet is, azonban ezek többnyire egyéni jellegűek, és ritkán öröklődnek tovább családi szinten. Inkább egy-egy személyhez kötődnek, és a szélesebb közösség csak akkor használja őket, ha azok valóban elterjednek.

A ragadványnevek hűen tükrözik a közösség megfigyelőképességét, találékonyságát, humorát és olykor éleslátását is. Egy szakirodalmi megfogalmazás szerint: „A magyar falvakban nincsen ember – vagy ha igen, nagyon kevés –, akinek ne volna azonkívül neve is, amit az anyja vagy a papja adott neki.”2

A mindenkori ragadványnevek tanulmányozása a névtan egyik fontos kutatási területe. Számos tanulmány foglalkozik velük, akár tájegységek szerint, akár egy-egy település vizsgálata kapcsán, bemutatva és elemezve azok kialakulását és működését.

A ragadványnevek ott jelennek meg és válnak szükségessé, ahol a hivatalos névhasználat gyakran ismétlődik, különösen azonos család- és keresztnevek esetében. Ilyenkor a homonímia, vagyis az azonos alakúság veszélye merül fel. Ez a jelenség tekinthető a ragadványnevek keletkezésének és használatának egyik legfontosabb mozgatórugójának a mindennapi közösségekben. Fontos feltétel továbbá, hogy a név és viselője között valós, felismerhető kapcsolat álljon fenn, vagyis a ragadványnév tartalma ténylegesen utaljon a megnevezett személyre vagy családra.

A ragadványnevek idővel változhatnak is. Ennek több oka lehet, például az életkörülmények módosulása, a jellemzők vagy tulajdonságok átalakulása, illetve a generációváltás. Ugyanakkor lassan ki is kopnak a használatból, mivel viselőik eltávoznak vagy feledésbe merülnek, így idővel csupán egy kisebb-nagyobb közösség sajátos nyelvi és kulturális örökségévé válnak.

Gyűjtőkategóriaként a ragadványnév többféle típust foglal magában: lehet megkülönböztető név, gúnynév, szavajárásból eredő név, házi név, bóknév vagy szólítónév. Számos településnek és lakóinak – különösen falvak esetében – a környező közösségektől elkülönülő, sajátos közösségi neve is kialakulhat. Zovány esetében például a helyiek közösségi megnevezése a „ciberések”.2

A ragadványneveket a névtan több szempont szerint kategorizálja, aszerint, hogy milyen funkciót töltenek be, illetve kikre vagy kire vonatkoznak. Megterheltségük szerint lehetnek nagycsaládi, rokoni, egy családra vagy csak egy egyénre vonatkozó nevek. Aszerint, hogy csupán azonosító szerepük van-e, megkülönböztető nevekről beszélünk, vagy érzelmi hatást is kiváltanak; ez utóbbiak közé tartoznak a gúnynevek, a bóknevek és a becenevek. A „ragadványnevek közül igen-igen sok nem puszta azonosítója viselőjének, hanem rendkívül hatásos, csattanósan jellemző és hangulatban gazdag felidézője az elnevezettek egyéniségének”.3

Osztályozhatók szókészlettani (archaikus, élő nyelvi, szaknyelvi, népnyelvi kifejezés), valamint alaki és mondattani sajátosságaik szerint is (egyelemű szótő, képzett szó vagy összetett szó lehet az alapjuk). Az esetek többségében a ragadványnevek többeleműek, hiszen így lehetett egyértelműen azonosítani és behatárolni a családot, illetve annak valamennyi tagját, miközben utaltak az őket jellemző tulajdonságokra is. Lehetnek kételemű vagy háromelemű (mindkét esetben mellé- vagy alárendelő szerkezetű) ragadványnevek, amelyeknek számos változata is felismerhető. E neveket a megfigyelőképesség, a testi és lelki jellemvonások rögzítése, azok ragadványnévvé alakulása, valamint sok esetben nemzedékeken átívelő használata jellemzi.

Bara G. György katonaképe 1926-ból

Zoványban elsősorban a többelemű ragadványnevek használata volt jellemző, dokumentálhatóan mintegy 250 évre visszamenőleg, családokra és egyénekre lebontva egyaránt. A már többször említett és elemzett 18. század eleji dokumentumok (sóösszeírások, határfelosztások) felsorolják a zoványi családfőket, de nem különböztetik meg őket ragadványnevek használatával. Csupán néhány szokványos jelzőt alkalmaztak (főként latinul), mint például: idős, fiatal, testvér, feleség, kisnemes, jobbágy, zsellér, újonnan betelepedett, szökött, távozott stb. Feltételezhető azonban, hogy a falu lakosai egymás között már ekkor is használtak ragadványneveket, hiszen voltak olyan családnevek, amelyek fokozatosan „megterheltté” váltak, egyre többen viselték őket, a keresztnevek pedig gyakran ismétlődtek.4

Az 1725-ben készült összeírás a gyermekek számát is feltünteti: a Bara családokban 22, a Kovácsoknál 19, a Király előnevűeknél pedig 14 gyermeket írtak össze. Leszámítva a korra jellemző demográfiai viszonyokat és az azokat mélyen befolyásoló negatív jelenségeket, megállapítható, hogy elsősorban ezeket a családokat és tagjaikat lehetett a faluközösségen belül – a megkülönböztető nevek egyre gyakoribb használata révén – pontosan beazonosítani. A 18. század végéig az Egri és az Orbán családok létszáma is növekedett, így a ragadványnevek használata egyre sürgetőbbé vált.

Hogy erre a zoványi faluközösség miként válaszolt az évszázadok folyamán, hogyan alakította ki és használta azokat a ragadványneveket, amelyeket az 1962-es gyűjtés rögzített, a következőkben időrendben próbáljuk nyomon követni, eredetüket tisztázni, valamint jelentésváltozataik formáit bemutatni.

A gyűjtés akkor történt, amikor a település lakossága a legmagasabb létszámot érte el a falu addigi történetében (1340 lakos),5 ami önmagában is indokolta a ragadványnevek fokozott használatát. A gyűjtés igen sok ragadványnevet rögzített, ezek azonban az akkori lakosság csupán 27,9%-át érintették (összesen 374 személyt, ebből 178 nőt és 196 férfit). Betűrendi sorrendben közli a faluban ismert és használt ragadványneveket, legtöbbször feltünteti a családnevek utáni nagybetűket (31 esetben), felsorolja az adott család tagjait – akiknek nagy részét becenevükön nevezi meg, ahogyan a faluban ismerték és szólították őket –, valamint rögzíti a nevek funkcióját is (megkülönböztető név vagy gúnynév).

Az esetek többségében a gyűjtés a ragadványnevek eredetére is kitér. Megnevez elődöket (43 esetben), ami vonatkozhat egyetlen személyre vagy az egész családra, továbbá foglalkozást (6), testi vagy lelki tulajdonságot (25), szólásmondást, szavajárást (8), hobbit (4), korábbi lakhelyet (4), sőt még elkövetett bűncselekményt is (2) megjelöl a névadás okaként. A ragadványnevek egy része (80) csupán egyetlen személyt érintett, többségük azonban az azonos nevű családok valamennyi tagjára (294) vonatkozott, esetenként 2–22 személyre.6

A gyűjtés a zoványi nevek kiejtésének fonetikus alakját is közli, úgy, ahogyan azt a faluban hallani lehetett. Megjegyzi, hogy a település nyelvjárásilag az északkeleti régióhoz tartozik, és jellemző rá a zártabbá válás tendenciája, az i-zés (é > i), valamint az ë-zés (e > ë). Erre a születési anyakönyvekben (1781–1830) is talált példákat, amelyeket szintén közöl.

A gyűjtés azonban nem vett figyelembe több olyan ragadványnév-kategóriát, mint például a szólítónév, a házi név, az életkori jelzők vagy a társadalmi funkcióban betöltött szerepre utaló megnevezések, amelyeket a közösség szintén megkülönböztető névként használ annak érdekében, hogy tagjait még pontosabban azonosíthassa.

Sajnos az adatközlők nevét és életkorát nem tünteti fel, ahogyan azt sem, hogy az adatgyűjtés mely módszerét (kérdőív, egyéni vagy csoportos beszélgetés stb.) alkalmazta, illetve hogy a közölt demográfiai adatok milyen forrásból származnak.

Zoványban e gyűjtés alapján több ragadványnévtípust különböztethetünk meg. Ide tartoznak a nagybetűvel jelzett nevek, a gúnynevek, valamint egy ezektől eltérő, „vegyes” csoport. Meg kell azonban jegyezni, hogy ezek igen sok esetben összefonódnak, kiegészítik egymást, funkcionális értéküket kölcsönösen erősítik, vagy éppen feleslegessé teszik. Idővel megváltozhatnak, újabbak jelenhetnek meg helyettük, ezért sokszor igen nehéz őket egymástól egyértelműen elkülöníteni.

Egymáshoz való viszonyukat, helyüket és sorrendjüket a névkapcsolatok feltüntetésével mutatjuk be, a következő rövidítéseket használva: BE = becenév, BÓ = bóknév, CS = családnév, G = gúnynév, J = jelző, K = keresztnév, M = megkülönböztető név, N = női keresztnév, NB = nagybetű, R = ragadványnév, SZ = szólítónév.

A 18. század végén összeállított névsor (1792–1794), a toronyépítkezésnél segédkezők névsora az első olyan okirat, amely kiindulópontja lehet a Zoványra igen jellemző, és máig használatos, betűvel jelzett ragadványnevek eredetének tisztázásában. Az irat felsorolja az építkezésen segédkezők nevét, így került bejegyzésre például: Nemes Kováts István, ifjú Kiss Bara István, A. Bara Miklós, Gulyás Bara Péter, Mészáros Bara János, Andreas Bara András, Alsó Bara M. János, Halmosdi Bara András, Bara András István Andris, Kis Kovács Andris, Kis Orbán Mihály, Nagy Bara András, Szeglet Bara István.

A nők nevei is szerepelnek az összeírásban, például: Varga Bara Kata, Zsuzsdi Kis Mária, Bara Istók Andrásné Kata, Gulyás Bara Péterné, Kis Pipis Jánosné, Mészáros Bara Jánosné, Orbán Andrisné.

Ebben a formában a családokat és az egyéneket a következő évtizedekben igen nehéz volt nyilvántartani, ezért a 19. század elejétől az egyházi anyakönyvek tanúsága szerint a család- és keresztnevek közé fokozatosan nagybetűk kerültek. Ezek az addig a vezetéknevek előtt vagy után álló jelzők (Kis, Nagy, Alsó, Nemes, Jó, Szeglet, Gulyás, Mészáros), illetve az elődök (nagyapa, nagyanya, apa, anya) utóneveinek kezdőbetűiből alakultak ki.

Ezt a később állandósult gyakorlattá váló rendszert megelőzte az a kísérlet, hogy az említett jelzők és elődök kezdőbetűit a családnevek előtt tüntették fel (pl. M. Bara János, N. Kovács András), ám ez sem bizonyult elegendőnek a rendkívül megterhelt családnevek viselőinek megkülönböztetésére. Megmaradt tehát a máig (2025) ismert és használt névkapcsolat: CS NB K, amely lassan háromszáz éve a zoványi identitás egyik jellegzetes hordozója és kifejezője.

Bara G. György barátokkal 1927-ben

E rendszerhez tartoznak az Ambrus B.; a Bara A, B, F, G, I, K, L, M; az Egri P, V; a Király A, B, GY, K, L, P, SZ; a Kovács B, CS, D, H, K, N, Zs; az Orbán D, G, K, L, P; valamint a Szabó K, Sz családnevek utáni nagybetűk.

Idővel a rendkívül kiterjedt, sokfelé ágazó nagycsaládok esetében (lásd a családnevekről szóló fejezetet) a nagybetű önmagában már nem mindig bizonyult elegendőnek az azonosításhoz, így funkcionális értéke csökkent. Ennek pótlására, az egyes családok és személyek pontosabb megkülönböztetése érdekében, már a 19. század első felétől összetett jelzőket is alkalmaztak. Így a Bara I. családok mellett megjelent a Bara Ist-, Barist-, illetve Bara Istók családnév is (V. G.). Az 1962-es gyűjtésben például a Bara Ist családok 15 tagját Baraistók néven ismerték.

A gyakori Kis jelző mint melléknév a családnevek előtt (1792–1794) eredetileg a családfők alacsony termetére utalt (V. G.), ám a K nagybetűnek a család- és keresztnév közé kerülése tovább növelte a homonímia veszélyét, ezért újabb megkülönböztető elemek használatát tette szükségessé. A Király és Kovács családok esetében ezért a közbeszédben a Kiskirály (Annus, Imre), a Kislencse (Irma), a Kisbíró (Lenke, Pali) és a Kismiska (Piri, Pali) megnevezések terjedtek el, miközben a családok írásban továbbra is megőrizték hagyományos, nagybetűs nevüket.

Így alakult át a hagyományos Kis Kováts név Kovács K. Mihállyá, majd utódai esetében Kismiska megkülönböztető elnevezéssé. Ez a tendencia más nagycsaládoknál is nyomon követhető. Az egyre népesebb Bara K. család egyik ága például a „Cinege” nevet kapta (20. század eleje), amely az apa vézna, sovány testalkatára utalt. Utódait a faluban már csak Cinege Eszti, Cinege Feri vagy Cinege Sanyi néven ismerték. A család másik ága viszont megmaradt a CS NB K névkapcsolat használata mellett (Bara K. Zoli, István, Zolika).

A nagybetűk továbbra is megőrizték eredeti formájukat, ugyanakkor megőrizték azoknak a neveknek az emlékét is, amelyekből a megkülönböztető betűjelek kialakultak. Így a Bara L. a Laczkó, a Király B. a Bandi, az Orbán D. pedig a Dani névhez kapcsolódott. Az Orbán G. esetében „valamelyik őse Gergely volt, a Geci ennek a becealakja” (V. G.). A falu lakói ma is így ismerik és nevezik őket: Laczkó Bandi, Geci Zsuzsa, Geci Feri stb.

Időközben újabb családi nagybetűk is „értelmet”, illetve önálló nevet kaptak. Így lett az Egri P.-ből Paszuly (1962-ben 10 személy), majd Bagós Paszuly (2); a Király P.-ből Puskás (18); a Kovács Cs.-ből Csirke (14), illetve Csiszlik (13); az Orbán L.-ből Lencse (20); a Király L.-ből pedig Lepény (5). Ezekben az esetekben a J K névkapcsolat jelenti a mindennapi megnevezés alapját, a jelző pedig a gyakorlatban megkülönböztető névként vagy gúnynévként funkcionál.

Az ezüstkalászos gazdatanfolyam hallgatói 1944-ben

Ezeket a neveket az utódok anyai és apai ágon egyaránt örökölhették. Így lett például Bara L. Zsuzsánna fiából Fazakas András, közismert nevén Laczkó Bandi; Egri P. Imre fiából Paszuly Imre; Orbán L. Irénből Lencse Irén, mivel apja Lencse Károly volt; valamint Kovács Lajosból Csirke Lajos, apja, Kovács Cs. Ferenc után.

A családnév felcserélésére is találunk példát. Ennek célja az volt, hogy az adott családot megkülönböztessék a többi, azonos előnevű családtól. Az 1611. április 25-én egytelkes nemességet kapott Kovács7 családfőt következetesen elkülönítették a számszerűen egyre gyarapodó „közrendi” Kovácsoktól. Így 1721-ben „Nemes Kováts György”, 1727-ben „nemes Kováts György, másképpen nemes uram”, 1738-ban „Georgius Kováts Nemes de Zovány”,8 1792–1794-ben pedig „Nemes Kováts István” néven említik az iratok.

A későbbiekben már Kovács N., illetve egyszerűen Nemes néven szerepelnek. Az 1962-es gyűjtés idején a falu a Nemes és a Kis Nemes családokat két különálló családként tartotta számon. A közösség tagjai a jól ismert, valamilyen tisztséget betöltő személyeket gyakran csupán a CS NB névkapcsolat használatával nevezték meg, a nagybetűt fonetikusan kiejtve (pl. Bara Gé, Bara Ká, Király Esz).

Az azonos nagybetűvel jelzett családok értelemszerűen valamikor közeli rokonságban álltak egymással, de az 1962-es gyűjtés szerint az ilyen kapcsolatok tudata már csak néhány kisebb közösségben maradt fenn; a legtöbben ekkorra már nem tekintették egymást rokonnak.

A betűvel jelzett megkülönböztető ragadványnevek mellett Zoványban a másik típust a belső keletkezésű nevek alkotják. Ezek is tartósan, generációkon keresztül fennmaradtak, különösen azok, amelyek valamely előd vagy testvér nevéből származtak. Az 1962-es gyűjtés 134 ilyen személyt tartott nyilván (72 nőt, 59 férfit és 3 testvért), ami az akkor összeírt ragadványnevek 35%-át jelentette.

Enyhe túlsúlyban voltak a távolabbi felmenőktől származó nevek: a férfiaknál 38–33, a nőknél pedig 32–25 arányban fordultak elő a szülőktől és testvérektől származó nevekkel szemben.

A ragadványnevek jó hányada a család összes tagjára vonatkozik, azonban több esetben ezeket további jelzővel is megtoldják, amely az adott közösségnek csak egy szűkebb csoportjára (kisebb létszámú családra), vagy akár egyetlen személyre is érvényes. A 351 család közül a legtöbb ragadványnévvel rendelkezőket az 1962-es Zovány esetében külön is felsoroljuk (amennyiben az adott nevű család tagjainak száma meghaladja a tíz főt, azt külön feltüntetjük). Így az Ambrus vezetéknevűek között szerepelt: Bori, Bunkóczi (12), Guliver, János, Pató, Sóvári, Zsíros; a Bara családoknál: Angyal, Cinege (19), Hattonnás, Ist.-Baristók (15), Kancsi, Pesti, Pistu, Priccses, Rudi, Szomorú, Tejes, Teta, Tűtű, Vak Bottyán; a Fazekasok között: Anikó, Csupros, Jankó, Laczkó, Mimi, Ősz; a Brédáknál: Baptista, Fürdős, Kutya; az Egrieknél: Bagós Paszuly, Lidi, Paszuly, Szotyik, Vityi; a Királyoknál: Bandi, Borzos, Bundás, Egyem, Geló, Geli, Gál, Kétszer Bandi, Kislencse, Kukkai, Lencse, Lepény, Lombos, Ősz, Pici, Pupos, Puskás (18), Sári, Sakter, Síró, Sukk, Szotyik, Taski (9), Terca; a Kovácsok között: Badi, Bakó, Colos, Csirke (14), Kisbíró, Kismiska, Koncsik, Kondás, Rudi, Manci, Seprűs, Síró, Zsuzsi; az Orbánoknál: Geci (10), Hidi, Kajajábé, Kisgeci, Lencse (20), Néma, Nyunyi, Pocók, Tyúkhalál, Süket, Szép; a Szabó családoknál pedig a Kalap, Süket, Szerelem és Talpas megnevezések fordultak elő.

Ezen személyek és a többiek, akiket nem soroltunk fel (ők nem a nagyon megterhelt családok tagjai voltak) esetében a mindenkori R K névkapcsolat volt használatban, így ismerte és jelölte meg őket a falu lakossága. A pontosabb identifikációhoz azonban az addigi megkülönböztető nevek bővítésére volt szükség: az érintett személy új jelzőt kapott. Mivel Paszuly Bálint, Puskás János, Geci Feri és Bundás Feri nem egy-egy egyedüli személy volt a faluban (1962), ezért a megkülönböztetés tovább finomodott: Paszuly Bálint (Egri P. Bálint) a Bagós Paszuly Bálint, Puskás János (Király P. János) a Tüzér Puskás János, Geci Feri (Orbán G. Ferenc) a Kis Geci Feri, illetve Bundás Feri (Király B. Ferenc) a Kis Bundás (vagy csak Kis Bundi) Feri nevet kapta. Így az ő esetükben a névkapcsolat J R K forma lett.

Az adatközlők egyes elnevezések indokait, okát is megnevezték. Szerintük a Bara K. család egyik ága azért kapta a Cinege nevet, mert az ős „kicsi, vézna volt, mint egy cinege”. A Priccses elnevezés egy másik családtaghoz kötődik, aki után „csak priccses nadrág kell”. A Bréda családnál a Kutya ragadványnév úgy alakult ki, hogy az anya szerint „az a kutya Erzsi tojás nélkül is olyan tésztát gyúr, hogy csak úgy csattog”.

Az Egri P. Paszuly elnevezés arra utal, hogy a nagyapa „mindig paszujt főzetett a munkásainak, hogy bírják a dógot”. A Király L. Lepény név onnan ered, hogy a nagyapa „mindig lepényt akart süttetni”. A Kovácsok között a Síró elnevezést az indokolta, hogy az illető sokat sírt, mert „fájdalomtól finyes volt a hasa”. A Csiszlik család elnevezése a felmenő foglalkozására utal („csizmadia vót”). A Király B. Bundás név onnan ered, hogy az apa „nagyon szerette a bundás kenyeret”.

Az Orbán családban a Szép ragadványnevet azzal magyarázták, hogy viselője gyakran dicsekedett: „ő a legszebb asszony a faluban”. Lőrincz József esetében a Pillér elnevezés onnan származik, hogy gyerekkorában mindenkitől „pillért (fillért) kért”. A Nagy család egyik ága a Zöld nevet kapta, mert az anya „zöld kabátot viselt”. Tőtős István és családja pedig a Belga ragadványnevet viselte, „mert ilyen nyulakat tartott” (V. G.).

Még hosszan lehetne sorolni a példákat, de tizenkét esetben (34 személy) nem tudták megnevezni az okokat; feltehetően ezek eredetét már nem tartotta számon, illetve nem ismerte a falu lakossága.

A nőknél többféle névkapcsolat is használatban volt, az RN formában, ha jól ismerték őket a faluban, de előfordult az is, hogy egyeseket a házasságkötés előtti, eredeti család- és leánykori nevükön emlegettek (Karasz Ilka, Ősz Erzsike, Karasz Lidi, Darabon Margit stb.) még időskorukban is. A hivatalos adminisztráció ugyanakkor a férj családi nevén és a feleség anyakönyvezett keresztnevén tartotta nyilván őket. Ez utóbbi gyakorlatot gyakran már a születést követő bejegyzéskor is „hivatalos” keresztnévre való átírás kísérte. Ez a fiúgyermekek esetében is jellemző volt, ezért a szülők sokszor igyekeztek olyan keresztneveket adni gyermekeiknek, amelyeket nem lehetett könnyen „lefordítani” hivatalos formára.

Mint már szó esett róla, a ragadványnevek több szempont szerint csoportosíthatók, de sokféleségük közül az első helyen a gúnynevek állnak. Ezek eredeti funkciója a gúnyolódás, csúfolkodás, nevetségessé tétel volt, így válnak érzelmi töltetű névvé, és ez különbözteti meg őket a többi ragadványnévtől.

„A magyar népnek a gúnynevek alkotásában megnyilvánuló éleslátása bámulatos. Megfigyelték egymást, testi-lelki tulajdonságaik alapján gúnyneveket adnak egymásnak” – fogalmaz egy igen találó megállapítás.9 A név „tulajdonosa” kezdetben rendszerint haragszik is miatta, de idővel, amikor a gúnynév öröklődik, eredetének oka elhomályosul, és már csupán megkülönböztető ragadványnévként használják.

Az 1962-es gyűjtés alapján a 374 ragadványnév 53,2%-a (199) gúnynév volt, nagy részük belső keletkezésű, és felmenőiktől 140 személy (73,3%) örökölte. Az esetek többségében ezek a gúnynevek nagyobb létszámú, azonos nagybetűvel jelölt családokra vonatkoztak. Ide tartozott a Bundás, Bunkóci, Cinege, Csirke, Csiszlik, Koncsik, Lencse, Lepény, Paszuly és Puskás név, míg a Badi, Belga, Penzli, Pici, Pocók, Pupos, Szerelem és Szotyik megnevezések esetenként csupán 2–6 személyre vonatkoztak.

A felsorolt mindkét csoportra a G K névkapcsolat volt a jellemző, de a keresztneveket igen sok esetben módosított formában használták. Csak egy személyre 38 esetben talált és alkalmazott a közösség megfelelő gúnynevet, például Garincha, Guliver, Hattonnás, Kacsa, Libuska, Majom, Pillér, Pislák, Priccses, Röhincs, Szomorú, Tank, Tyúkhalál, Sakter, Zsíros stb. Ezek az úgynevezett egyéni gúnynevek, amelyek közös jellemzője, hogy a család- és keresztnév nélkül is rendelkeznek (és rendelkeztek) identifikációs szereppel, hiszen a közösség tagjai számára egyértelmű, hogy kiről van szó, ugyanakkor nem időtállóak, nem minden esetben öröklődnek, csupán „még esetleg” az idősebb generációk emlékezetében élnek tovább.

Zoványon is jellemző tehát az a kutatói megállapítás, miszerint „a mellék- vagy gúnyneveket a gyermek apjától örökölheti, ha ugyan az életben valamivel rá nem szolgál, hogy maga is szerezzen egyet”.10 „Rászolgált” erre a gyűjtésben szereplő 38 zoványi lakos is, és még számos olyan falubeli, akiket 1962-ben nem írtak össze.

Igazgató, tanító és tanítványok 1960 körül

Bece-, bók- és házi nevek

A becenevek általában egy-egy hivatalos keresztnévből alakultak ki. Szinte általános jelenség, hogy a szülők, testvérek és rokonok az egyszerű „hivatalos” nevet ridegnek érzik (noha azt maguk adták az újszülöttnek), ezért kedveskedő, becéző formával helyettesítik. Erre különösen akkor van szükség, amikor a családban már több azonos nevű személy is él (pl. apa–fia, anya–lánya). Nem ritka, hogy a kisgyermeket eredeti nevétől függetlenül is becenéven szólítják, például Öcsi, Baba, Babus, Zsuzsó, Potyi stb. Ez a név felnőttkorban is gyakran megmarad, időskorban pedig sokszor a „néni” vagy „bácsi” kiegészítéssel bővül (pl. Baba néni, Öcsi bácsi).

Leggyakrabban a családban és a kisebb-nagyobb közösségekben használt becenév a hivatalos keresztnév becéző változata. Például: Anna – Annus, Ancsa; Mária – Mari, Mici, Marika; István – Pista, Pityu; Zoltán – Zoli, Zolika stb.

A szakirodalom39 becéző neveket négy nagy típusba sorolja. Eszerint a névalkotás történhet a név csonkításával (pl. Mária – Mari, Zsuzsánna – Zsuzsi), kicsinyítőképzők hozzáadásával (pl. János – Jánoska, Mária – Marika), e két típus kombinációjával (pl. Anna – Annus, Teréz – Terus, Juliska – Julis), illetve összetett képzővel megtoldott formában (pl. Erzsébet – Erzsók, Mária – Marcsa, János – Jancsó, József – Jóska, László – Lackó, Dávid – Dózsa, Gergely – Geci, Márton – Marci, Béla – Berci stb.). Igen gyakori az ikeresítéssel alkotott becenév is, ahol az eredeti magánhangzós nevet b vagy p hanggal látják el, így az Andi – Bandi, Özsi – Bözsi, Ista – Pista, Anna – Panna, Anni – Panni névpárok hangulatos, játékos formát kapnak.

Számos becenév az idők folyamán családnévvé alakult át. Zovány esetében is találunk ilyen példákat: Dénesből lett a Dienes családnév (első említése 1725), Katalinból Kati (1721), Sámuelből Sámi (1721), Márkból Márkus, illetve Józsefből Józsa. Sok becenév ugyanakkor elvesztette eredeti becéző, kicsinyítő szerepét, és „csupán” közvetlenebb hangzású, de nem hivatalos névként él tovább, például: Erzsi, Mari, Bandi, Pista.

Ha valóban becéző, érzelmileg is kifejező formát használunk, a névhez a -ka, -ke képző járul, így jönnek létre az Erzsike, Marika, Bandika, Lacika, Pistike, Zsuzsika típusú alakok. Ezek már erősebb érzelmi töltetű becenevek, amelyeket a szakirodalom bókneveknek is nevez.

Zoványon is a becenevek igen sok változata alakult ki, és ezeket a település kisebb-nagyobb csoportjai (család, rokonság, munkahely, iskola, sportközösség, szűk baráti kör), illetve olykor maga az egész falu is használja; több esetben az érintetteket kizárólag így ismerik.

A gyűjtésben szereplő különböző keresztnevek (26 fajta női és 25 fajta férfinév) becéző vagy bóknév formában kerültek rögzítésre. Ezek a nevek egyéni megjelölésként csak szűkebb közösségi körben használhatók, és elsősorban ott töltenek be identifikációs szerepet. Ahhoz azonban, hogy a faluban (vagy azon kívül is) pontos azonosításra alkalmasak legyenek, szükség van a ragadványnevek – megkülönböztető és gúnynevek – kiegészítő, egyben erős identifikációs funkciójára.

Hogy milyen formában történt ez meg, arra néhány tipikus névtípus bemutatásával utalunk, a legnépszerűbb csoportot ugyanis az „egyszerű” bece- és bóknevek alkotják. Ezek esetében az M BE BÓ és a G BE BÓ névkapcsolat érvényesül. Íme néhány példa (zárójelben a két megoldás számaránya).

A nők közül: Erzsi (7:3), Erzsike (5:1), Ilonka (6:2), Julcsa (5:4), Kata (5:3), Zsuzsa (2:3) esetében az arány 30:16; míg a férfiaknál: Feri (8:6), Bandi (7:4), Pista (4:4), Jóska (1:5), Gyuri (4:0), Sanyi (1:5) neveknél az arány 25:24. Ezen adatok alapján megfigyelhető, hogy a gúnynevek kiegészítő szerepe a férfiak esetében valamivel hangsúlyosabb, mint a női nevek körében, azzal a nem elhanyagolható megjegyzéssel, hogy a női névhasználatban többféle bece- és bóknév is párhuzamosan jelen van és volt használatban.

Zoványon a hivatalosan bejegyzett utónevek helyett gyakran a becéző formák használata dominál: az Erzsébet helyett Böske, Bözsi; a Julianna helyett Juci, Julcsi, Juliska; a Katalin helyett Katica, Kató, Kati; a Zsuzsánna helyett Zsuzsi, Zsuzsika, Zsuzsó; az András helyett Bandika; a Ferenc helyett Ferike, Ferkó; a László helyett Laci, Lackó; a József helyett Józsi, Jóska; a János helyett Jani, Jankó, Jancsi stb. elnevezéseket használják.

Mivel Zoványon több esetben is előfordul, hogy ugyanazon családban azonos család- és keresztnév viselése (apa–fiú) miatt szükség van pontosabb megkülönböztetésre, ilyenkor a családnevet, a nagybetűt fonetikusan kiejtve, valamint a becenevet is feltüntetik. Például: a Bara Ká Zoli – Bara Ká Zolika, Bara Ká Béla – Bara Ká Béci, Király Esz Gyula – Király Esz Gyulus.

Szükség esetén életkori jelzőt is használnak, például: Bara Gé Pista bácsi, Bara Gé Pista. Előfordul az is, hogy csak a rövidített, leegyszerűsített formát használják, így például: Nagyfejű Zolika, Csiszlik Albi, Csirke Anti, Koncsik Laci, Lencse Bandi, Puskás Feri, Badi Éva, Csűrös Margit, Csiszlik Berta, Kancsi Eszti, Kéccer Mari, Kéccer Bandi, Penzli Kati, Lepény Rózsika, Szép Juliska, Pocók Eszti stb. esetében is a közösség a legrövidebb, könnyen megjegyezhető, mégis pontos identifikációs szereppel bíró változatokat használja.

Gyakori a G BE névkapcsolat abban az esetben is, ha azonos a családnév és a nagybetű, valamint a becenév és bóknév is. Ilyenkor az identifikációs szerepet elsősorban a gúnynevek töltik be. Például: Király P – Puskás Julcsa, Király P – Pupos Julcsa, Orbán G – Geci Piri, Néma Piri, Kovács Cs – Csirke Bandi, Kovács Cs – Csiszlik Bandi, Kovács Cs – Csirke Sanyi, Kovács Cs – Csiszlik Sanyi stb.

Előfordul az is, hogy a gúnynév önmagában nem elegendő a pontos azonosításhoz, ezért további jelző szükséges a megkülönböztetéshez. Ezt a J G K névkapcsolat biztosítja, amely a gúnynév egy jelzővel történő pontosítását jelenti. Erre példa az Egri P Paszuly Bálint – Egri P Bagós Paszuly Bálint megoldás, vagyis a gúnynév kiegészítése egy további jelzővel.

Zoványi óvódások az 1968/69-es tanévben

Szólítónevek

Ezek általában a becenévből kialakult, zártabb közösségben ismert és használt kedveskedő, hízelgő változatok, amelyek lehetnek akár egy keresztnév (Mária – Mici, Emma – Muci), akár egy ismert becenév (Baba – Babus, Babu, Öcsi – Öcsike), vagy csupán egy tulajdonságot rögzítő megnevezések (Sete – „ballábas”, Öreg – idősebb a többieknél, Dugacs – kisebb, fiatalabb stb.), illetve megszólítások (Öcskös, Kölyök stb.).

Jellemző a CS SZ vagy az R SZ névkapcsolat, amikor ezekre a személyekre hivatkoznak, például: Hübner Babus, Mangra Babu, Tőtős Mici, Bodola Muci, Kégető Öcsi, Mangra Öcsi, Sós Öcsike vagy Paszuly Öcsi, Csirke Öcsi; jelenlétükben azonban többnyire csak a szólítónevüket használják.

Az igen gyakori szólítónév, a Babi Zoványon főként férfiakat „illeti meg”, így a Gócz Babi, Somogyi Babi, Vida Babi és Szász Babi névalakok is ismertek a faluban. Szintén szólítónévként használatos a kormeghatározó jelző, a „néni” és „bácsi”, melyek használatára a CS R SZ (pl. Ősz Pista bácsi, Ambrus Pali bácsi, Kovács Ibolyka néni, Kubelák Gizi néni, Orbán Lajoska bácsi), illetve különösen ismert személyek esetében az R SZ névkapcsolat volt jellemző (Ferkó bácsi, Igaz bácsi, Lali bácsi, Jancsi bácsi stb.).

A bece-, bók-, szólító- és házi nevekre a leginkább az a megállapítás érvényes, miszerint bármikor változtathatók, nem öröklődnek, elhalással megszűnnek, ugyanakkor a legmagasabb funkcióértékű ragadványnév-formáknak tekinthetők, és egyben erős érzelmi hatást is keltenek.

Mivel az 1962-ben készült összeírás az akkori lakosság (1340 fő) csupán 27,9%-át rögzíti, ezért átfogó, terjedelmesebb összegzésre nem vállalkozhatunk, azonban néhány figyelemreméltó megállapítás mégis tehető, nevezetesen, éspedig:

1. A családnévállomány belső felépítése szempontjából Zoványon az elmúlt évszázadok során (1721-től) két típus dominált:

– a nagy megterheltségű családnevek (Bara, Egri, Király, Kovács, Orbán), amelyekből elszaporodás útján a lakosság jelentős része kinőtt;

– valamint a kisebb megterheltségűek (Ambrus, Budai, Fülöp, Kocsis, Nagy, Parajkó, Péter, Pipis, Szabó, Végh, Vida stb.).

2. Idővel e két csoport mellett nagyszámú egyéb családnév is megjelent a településen, azonban az Árpád-kori eredetű település mindmáig megmaradt magyar református falunak.

A zoványi nagy megterheltségű családokra jellemző nagybetűs megkülönböztető ragadványnevek a gyakori névazonosság (családnév–keresztnév) miatt váltak szükségessé. Ezek a nagybetűk az elődök (apai és anyai ág) neveinek, illetve valamilyen rájuk jellemző tulajdonságnak (termet, foglalkozás, lakóhely a falun belül, származás stb.) a kezdőbetűi. A betűk feltüntetésének ideje és helye e névszerkezeten belül jól mutatja a kialakulás folyamatát, valamint a szóbeli és írásbeli rögzítés átmenetét. Erre álljon itt néhány példa: 1770-ben „Király János H. Kurátor”, 1792–1794 között például A. Bara Miklós, N. Kovács András, Kis Kovács András, Mészáros Bara Jánosné, Alsó Bara M. János stb., majd a 19. század elejétől a család- és keresztnév közé véglegesen beépült a megkülönböztető nagybetű.

Ez a forma lett és maradt mindmáig a ragadványnevek alaptípusa a nagy megterheltségű családok esetében. Hivatalossá is vált azáltal, hogy az egyházi anyakönyvekbe így jegyezték be őket egészen 1952-ig (utolsóként Csompó András lelkész rögzítette ilyen formában).

A rendszer mai ismeretének és használatának ékes bizonyítékai a falu két temetőjében található sírfeliratok (női és férfi sírok egyaránt), valamint a felső temetőben emelt, a két világháborúban elesett hősök emlékművén olvasható névsor is.

3. A zoványi családnevek kapcsán megállapítható, hogy jelentéstani, szófaji alapú osztályozás szerint három fő típust mutatnak: személynevek, helynevek és köznevek. Ez utóbbi tekinthető a legősibb típusnak, azonban arányuk a másik két csoporthoz viszonyítva csak egy teljes, a közösség valamennyi tagját felölelő összeírás alapján lenne pontosan kimutatható és tételesen feldolgozható.

4. A névszerkezet a mindennapi használatban (ma is) leggyakrabban a ragadványnév + keresztnév (R K) formát mutatja, ahol az első elem a megkülönböztető vagy gúnynév, az utónév pedig – különösen a nők esetében – bece- vagy bóknév változatban szerepel.

5. A lakosság létszámának fokozatos csökkenésével (1966: 1388 fő; 2011: 958 fő; 2022: 870 fő) sajnálatos módon a ragadványnevek számának apadása, illetve a mindennapi használatból való fokozatos eltűnése is várható.

A szilágyzoványi zenekar Györffy Ferenc tanár úr vezetésével az 1970-es években.
Képek: Tóth Enikő szilágyzoványi óvónő családi archívumából

Felhasznált irodalom:

1. B. Gergely Piroska: A kalotaszegi magyar családnevek rendszertani és funkcionális vizsgálata. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981.

3. Büky Béla: A fővárosi keresztnévadás hatóerei. Nyelvtudományi Értekezések, Budapest, 1961, 26. sz.

4. Bura László: Iriny lakosainak ragadványnevei. Nyelvtudományi Közlemények, 1969, 1. sz.

5. Csák László: Méra ragadvány- és keresztnevei. Nyelvtudományi Közlemények, 1962, 5. sz.

6. Gergely Piroska: Inaktelke mai személynévrendszere. Nyelvtudományi Közlöny, 1969, 1. sz.

7. Hajdú Mihály: Útmutató nyelvjárási, névtani, tájszavak és szólások–közmondások gyűjtéséhez, é. n.

8. Jankó János: Kalotaszeg magyar népe. Budapest, 1892.

9. Kenessey Béla: A Biblia női alakjai. Budapest, 1894 (reprint kiadás: 1993).

10. Laik Ágnes: Utóneveink – 1700 név eredete és jelentése. Könyvkuckó, é. n.

11. Raátz Judit: A nevekkel foglalkozó tudományág: a névtan. Édes Anyanyelvünk, XLIV. évf., 2. sz., 2022.

12. Tótfalusi István: Ki kicsoda a Bibliában. Móra Könyvkiadó, Budapest, 1995.

13. Szabó T. Attila: A magyar becenevek alakulásmódjáról. Nyelvtudományi Közlemények, X. évf., 1966.

Jegyzetek

1    Révai nagy lexikona, 1924, XIII. köt., 29. o.

2   Kertész Manó: Magyar gúnynevek, in: Magyar Nyelvőr 31, 1902, 243. o.

3   Cibere (magyarázat: szilvalevű böjti étel, korpaléleves)

4   Gergely Piroska: A kalotaszegi magyar ragadványnevek rendszere. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1977. 262. o.

5   Lásd 1–2. fejezet

6   Major Miklós: id. mű, 31. o.

7   Lásd bővebben alább

8   Petri Mór: id. mű, VI. köt., 810. o.

9   Sóösszeírások adatai.

10  Kertész Manó: id. mű, 243. o.

Szilágyzovány család-, kereszt- és ragadványnevei (2.)
This website uses cookies to improve your experience. By using this website you agree to our Data Protection Policy.
Read more