„Minden kis viaszgyertya megtanít arra, hogy egy kis melegért, fényért, érdemes tövig égni, mert a kis dolgok fénye az, ami bevilágítja életünket.” Laudáciomat ezzel a Molnár Ferenc idézettel kezdtem, mert úgy érzem, hogy megismerve Szabaday Rudolf nyugdíjas gépészmérnök eddigi életének megélt villanásait, az idézet nagyon találó.
Születésekor, 1942. december 14-én egy kis öröm, a magyarság reménységének gyertyája égett, nem csak a kis szobában Középajtán, hanem Kriza János egész Erdővidékén. Keresztelő vizet is kapott a miklósvári római katolikus templomban, amivel vette a Szentlélek melegét, fényét útravalóul, hogy az vezérelje az élet küzdelmes útjain, és bízva bízzon!
Küzdelmes ifjúsága volt. Megtapasztalta a magyar sors sötét oldalait is. Középiskoláit Brassóban a Római Katolikus Főgimnáziumban végezte 1960-ban, minekutána a román nacionalista-kommunista rezsim bezáratta a magyar iskola fellegvárát. További tanulmányait szintén Brassóban folytatta a gépészmérnöki egyetemen, román nyelven, és 1965-ben diplomázott.
A küzdelmes diákéveit bearanyozta a dalolás öröme! A közös éneklés embert formáló ereje alakította jellemét, az emberekhez való viszonyát, kötődését, a magyar közösség küzdelemmel teli sorsát megmaradásunkért, a nemzeti kultúránk, nemzeti tudatunk megőrzéséért.
Mérnökként Medgyesen dolgozott l965 és 1973 között. Kereste a magyar közösséget. Magyar esteket szerveztek. Előadást tartott Templomi feliratok a székelyföldi templomokban címmel. Az akkori belügyeseknek figyelmét felhívta magára, ami maga után vonta 1989-ig a folytonos megfigyelést Sepsiszentgyörgyön is.
A változásokat ő is reménységgel érte meg, bízva az eljött demokráciában. Sajnos, a testvériség, egyenlőség nagyon rövid ideig tartott, és nem rólunk szólt és szól a mai napig sem!
A világító kis gyertya fénye mindig megmutatta számára az utat. Így Szabaday mérnök l993-ban a sepsiszentgyörgyi városi művelődési ház Magyar Férfidalárdájában jelentkezett felvételre, amelynek tagja a mai napig. A bariton szólam kitartó, hittel, szolgálattal éneklő dalosa és a kórus jegyzője. Mindent feljegyez, hol és mikor énekelt a kórus, milyen repertoárral. Beszámol és terveket ad elő a dalos közösségnek. Igényeket fogalmaz meg az együtténeklés eredményeinek megőrzése céljából. A kórus kiadványainak értelmi szerzője.
Negyven év a Magyar Férfidalárdával címet viselő kiadvány, László Attila karnagy negyven művet tartalmazó válogatása. A sepsiszentgyörgyi Magyar Férfidalárda egész repertoárját magába foglaló Daloskönyv a polgármesteri hivatal erkölcsi-anyagi támogatásával jelenik meg.
Szabaday Rudolf énekes szolgálatával erősíti a Cantus Firmus Vegyeskar hagyományőrző munkáját. Szívvel-lélekkel jelen van a próbákon, előadásokon, ünnepeken, hozzájárulva a kórus közösségével a város, a megye sokrétűen fejlődő kulturális eredményeihez. Ezekről a Romániai Magyar Dalosszövetség vezető tanácsának is tudomása van az általa beküldött évi részletes beszámolókból.
Ezek után mit mondhatnék én? Őszinte szívvel ajánlom a Guttman Mihály nevével fémjelzett díjra, annál is inkább, mert nagy tisztelettel őrzi, őrizzük mindkét kórusunk dalosai a Misi bácsi emlékét. Végezetül kívánom, hogy ama molnárferenci kis dolgok fénye továbbra is bevilágítsa életét!
(Elhangzott 2014. november 29-én Kolozsváron, a Romániai Magyar Dalosszövetség ünnepi közgyűlésén)
