Rovatok

Kisgyörgy Zoltán geológus, geológiai és helytörténeti szakíró, újságíró Mesélő falvaink – Erdővidék című kötetét december 17-én, 17 órakor mutatják be Nagyajtán, a Kriza János Kultúrotthon dísztermében, […]

A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház idén is megszervezi a miniévadot, mely egy csokorba gyűjti a társulat legfrissebb előadásait. A rendezvény elsősorban azok számára kínál jó alkalmat […]

1. Útban önmagadhoz – együtt könnyebb! | Ujwárosy Enikő előadása / 3.  Útban önmagadhoz – együtt könnyebb! címmel Ujwárosy Enikő, kolozsvári születésű, Svédországban élő hipnoterapeuta és coach vetítettképes előadássorozatot tart […]

Hogy ment-e elébb általuk – nehéz igenes-nemes válasszal beérni: mert még ott a kérdés a világról meg az elébb mibenlétéről. Ám, ha ezen a morfondíron egyensúlyozna jelen szöveg, holmi talányos, elvont terrénumra tévedne csakhamar a diskurzus. Pedig a cím, az mégis kötelez. Vagy visszaránt. Legyen hát laza, de legalább oldható a könyvekről való értekezés (súgja az ihlet, az ötlet, vagy a hatlat tulaja, ki egyben a szerző is).

1937 októberében az Észak-Franciaországból Belgiumba áttelepült Mikó Piroska hittérítő a Belgiumi Magyar Szociális (Közjóléti) Bizottság beosztottjaként kezdett egyházszervezői munkába. A következő évben, amikor Miklós Mária vette át a feladatát, Brüsszelben már 206 hívőt talált, Limburgban és néhány kisebb településen pedig gondnokok vezetésével kialakulóban voltak a református gyülekezetek.

1945 márciusának végén a szovjet csapatok Győr határába értek. Apor Vilmos püspök előrelátóan tartalékokat halmozott fel a Püspökvárban, élelmiszert, takarókat, folyamatosan ellátta az épület pincéjében az odamenekített több száz embert. Nagycsütörtökön még misét tartott a pincében, nem sejtve, hogy ez az utolsó szolgálata.

Gondolatban gyakran felidézem a fiatalnak elképzelt dédnagyapámat, amint valahol a frontvonalak szélén, egy lövészárok mélyén vagy a hadi tábor nyugtalan csendjében előveszi ivóedényét. Lassan vizet tölt bele, vagy talán meleg teát – s miközben kortyol belőle, néhány pillanatra gondolatai hazatérnek Papolcra. Azt képzelem, ez a tárgy nem csupán szomjat oltott: kapaszkodót nyújtott egy kiszámíthatatlan világ közepén.

Mondják, a fotózás a pillanat művészete. Ha ez szabály, akkor Vénig László fotói szabályerősítő kivételek. Persze, a műfaj sajátosságának megfelelően, a szemünk előtt mozgóképekként pergő életkockákból ő is egy-egy pillanatot merevít ki, alakít állóképpé, csakhogy nem elégszik meg ennyivel. Valami csodálatos, számunkra rejtélyes metamorfózis folytán a hernyóból lepke lesz – ahogy a Laci bácsi által megörökített pillanatból mozdulatlanságba zárt, mégis felröppenő gondolat születik.

Puskin özvegyéről, valamint a Bolyai Egyetem egykori diákjairól szóló előadásokat szervez a Kolozsvár Társaság 2025. novemberének utolsó hetében.

Az EMKE Györkös Mányi Albert Emlékháza szeretettel hívja és várja az érdeklődőket az alábbi eseményekre: 1. A tudat különböző elemei A tudat különböző elemei című, hat alkalomból álló […]

A Magyar Tudomány Napja Erdélyben 24. fórum rendezvénysorozat programjai folyamatosan kerülnek fel az Erdélyi Múzeum-Egyesület honlapjára.

November 18-án, kedden, Kolozsváron, a Vallásszabadság Házában mutatják be Rostás-Péter István beszélgetőkötetét.

A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem tizenegyedik alkalommal szervezi meg a Színházi Iskolák Találkozóját 2025. november 14-23. között.

A zene ünnepe a Kálnoky kastélyban a karácsonyi időszakban A Kálnoky Castle Concerts decemberi koncertjei az ünnepek varázsát hozzák el a miklósvári kastély falai közé. A […]

A Művelődés honlapja jelenleg átalakítás alatt áll, ezért egyes képek és képaláírások esetében előfordulhatnak hibák, pontatlanságok vagy hiányosságok. Kérjük szerzőink és olvasóink megértését és türelmét a […]

2025. november 20-22. között a Kolozsvári Diákművelődési Ház közel 15 magyar népi kultúrához kapcsolódó programnak ad otthont. Az Ördögtérgye Néptáncegyüttes szervezésének és kitartó munkájának köszönhetően már […]

2025. október 25-én a Borzsovai Férfikórus szervezésében és a Hargita Megyei Kultúrális Központ társszervezésében a XVI. Székelyföld Napok záró eseményeként bemutatásra került a Száztagú Székely Férfikórus […]

A kolbász története az ókori Mezopotámiáig nyúlik vissza, és ki gondolta volna, hogy évezredekkel később Zabolán kel életre ez a hagyomány? A Székelyföldi Kolbászparádé, amely közel húsz éve gyűjti […]

Átfogó egyháztörténeti munka látott napvilágot ezen az őszön: Az egy Isten tiszteletére. A 450 éves unitárius egyház gyülekezetei című könyv a Magyar Unitárius Egyház valamennyi egyházközségét […]

Dr. Békássy Nándor Albert (1942–2025), a NYEMRLSZ világi elnökének (1987–2025) emlékére Bevezető A Magyarok Világszövetsége közel negyedmillióra becsülte a Nyugat-Európában élő magyarok számát. A protestáns (református) vallásfelekezetűek számáról […]

Nemcsak az ásatásokat tekintette meg, hanem az előkerült, művészi kivitelezésű tárgyakat le is rajzolta. 1958-ban Sepsiszentgyörgyön, a dohánygyárral szembeni domb lábánál egy szkíta női sír gazdag melléklettel került elő. A leletek közül – amelyek közül több rajzát is elkészítette – különösen említésre méltó egy ülő, nyakát hátrafordító szarvast ábrázoló, finom művészi kivitelű tárgy, valamint a karperecek; rajzai nyomtatásban is megjelentek.

Brassóban a Román Kommunista Párt székháza előtt 1970. február 13-án egy nagyajtai magyar fiatalember benzinnel leöntötte, majd felgyújtotta magát, így tiltakozva a kommunista diktatúra ellen. A román politikai rendőrség, vagyis a Securitate megfigyelése alatt álló fiatalember három hónapi szenvedés után, május 15-én belehalt sebeibe.

Az 1956-os magyarországi események hatására több szimpatizáns csoport alakult Erdélyben is. Ezen csoportok közé tartozott a Sepsiszentgyörgyön létrejött Székely Ifjak Társasága (SZIT) is. Tagjai olyan fiatalok voltak, akik úgy érezték, hogy valamilyen módon nekik is ki kell állni ’56 mellett. Az alábbiakban a SZIT-perben elítélt Ütő Szabó Lajos özvegyével, Szabó (született Fazakas) Irmával beszélgettünk.

A magyar népmese napjának 20. évfordulóján beszélgetünk az egyik ükunokával, Bardócz Orsolyával, aki a legnemesebb komolysággal, tudatossággal menti, terjeszti, tartja fenn Benedek Elek hagyatékát még az Óperenciás-tengeren is túl.