sepsi_muz_dgy_218-web_x_net
Kós Károly tanítását követve tájépítészként
2024.03.13.
dsc_4424-muzeumok-ejszakaja_sznm_vargyasi_x_net
Előkutatások a Székely Nemzeti Múzeumban
2024.03.13.
2024.03.13.

„Pontos kotta volt minden rajz”

Érdekes „sorozatot” fedezhet fel az, aki figyelemmel kíséri a Székely Nemzeti Múzeum életét: egy sor olyan épületdíszítési elem készült el az elmúlt években, amely eddig csak […]

Érdekes „sorozatot” fedezhet fel az, aki figyelemmel kíséri a Székely Nemzeti Múzeum életét: egy sor olyan épületdíszítési elem készült el az elmúlt években, amely eddig csak papíron, vázlatként létezett. Kérem, ossza meg velünk, melyek voltak a mozgatórugói ennek a munkának.

– Amikor fiatal képzőművészként a múzeumhoz kerültem, a könyvtárosunktól, Boér Hunortól tudtam meg, hogy az épület tervezésekor Kós Károly belsőépítészeti megoldásokat és díszítőelemeket is tervezett, amelyek különböző okok miatt nem készültek el. Ezek a tenyérnyi rajzok az intézmény könyvtárában, egy mappában lapultak majdnem száz évig! Képzőművészként izgalmas feladatnak láttam (volna) eme díszítmények elkészítését, de valahogy hiányzott a vezetői akarat, valahogy mindig lekerültek napirendről, mindig volt „fontosabb” teendő… aztán a gondviselés úgy hozta, hogy igazgató lettem.

– És akkor már nem kellett a felettesek döntésére várnia.

– Pontosan. Felfedeztem egy agilis kovácsmestert Erdővidéken, akit Nagy Györgynek hívnak, vele készíttettem el a főépület lépcsőkorlátját és a díszlámpákat az épület bejáratánál. Majd eszembe jutott, hogy a múzeum mozaikcímerét és a vitráliumot megoldhatná Makkai András barátom Gyerőmonostorról, aki munkái révén már akkor országos hírnévnek örvendett. Zakariás Attila építésszel, akadémikus társammal együttműködve készítettük el a Kós tervezte padsorokat a dísztermünk számára. A bejárati gyalogkapu pedig az idei múzeumavatóra készült, amely alkalmazottunk, Ferencz László és csapatának munkáját dicséri. Nagy fegyvertény, hogy a Kós Károly-i elvek mentén haladtunk, helyi mesterekkel, helyi anyagból dolgoztunk végig. Amikor ezek a gyönyörű elemek a helyükre kerültek, mindenki csodálkozott, hol voltak ezek eddig? A válaszunk: a fiókban. Kós olyan alaposan, körültekintően tervezett és rajzolt, hogy a kivitelezőknek nem volt kérdése, pontos kotta volt minden rajz. Azt nyújtották, amit a nagy előd kért: pontosságot, fegyelmet. Azt hiszem, az épületdíszek kivitelezésével hasonló elégtételt érezhetünk, mint az a cukrász, aki finom tortájára végre felteszi a habot vagy a rumos meggyet…

– De olyan „díszek” megvalósításáról is tudunk, amelyeket nem Kós tervezett, hanem úgymond hozta az élet.

– Igen, itt megemlíthetjük a múzeum­alapító asszony, Csereyné Zathureczky Emília mellszobrát, amelyet 2004-ben, a múzeum alapításának 125. évfordulóján avattunk. Vagy azt a szép faragott ivókutat a múzeum parkjában, amelyet szintén egy alkalmazottunk, Éltes Barna szobrászművész faragott 2022-ben. Személyesen az épületegyüttes díszítéseként fogom fel a Herczeg Ágnes által tervezett parkot is, amely őshonos flórájával és a középkori nemesi udvarházakra jellemző virágágyásaival lélekemelő élményt nyújt.

– Tudjuk, hogy a múzeum egy közel négy évig tartó alapos felújításon van túl. A felújítás kapcsán volt-e olyan lépés, ami Kós szellemét erősebbé tette?

– Kós Károly építészetének sarkalatos eleme, jellemzője a torony, ami múzeumunk szerkezetében is domináns elem. A toronyszobát az elődeink – gondolom, kényszerűségből – raktárnak használták. Most sikerült ezt a gyönyörű teret felszabadítanunk és kiállítótérré változtatnunk, egyúttal látogathatóvá tettük magát a tornyot is. Statikai okok miatt tömegeket nem vihetünk fel, csak a múzeum vendégeit, de így is nagy dolognak tartom, hogy funkcionálissá változtattuk a tornyot. Régen ugyancsak raktárnak használták a Kós tervezte szentélyt is a földszinten, amelyet már a nagy felújítás előtt sikerült eredeti rendeltetésének visszaadnunk: berendeztünk benne egy kis egyháztörténeti kiállítást. Azt is tervezzük, hogy a szentélyben lehet majd eljegyzést vagy házasságot is kötni, hogy ezzel is élőbbé tegyük a múzeumot.

– Összegzésként: hogy érzi, miért volt fontos az épület díszeit elkészíteni, ezt a majdnem évszázados adósságot törleszteni?

– Szokás mondani, hogy az Isten a részletekben rejtőzik. A magyar szecesszión belül Kós építészeti stílusa egy meglehetősen szigorú, puritán vonalat képvisel. Ha összevetjük pl. a nagyváradi vagy a kecskeméti szecessziós épületekkel, akkor mutatkozik meg a különbség. Pontosan ez a visszafogott stílus kéri, hogy a nagy körültekintéssel, csínján adagolt díszítőelemek ne hiányozzanak! Hogy a történelem viharai közepette ez elmaradt, szinte érthető. Valószínű, hogy ez a szép feladat megvárt bennünket… bár ki tudja? Azt remélem, hogy szerény ténykedésünket Kós Károly nem homlokráncolva figyeli odafentről.

 

Felhasznált irodalom

Szebeni Zsuzsa (szerk.) Kós – Bánffy, Bánffy – Kós: Emlékkönyv a 140 éve született Kós Károly és a 150 éve született Bánffy Miklós tiszteletére. Tinta Könyvkiadó, Sepsiszentgyörgy, 2023.

„Pontos kotta volt minden rajz”
This website uses cookies to improve your experience. By using this website you agree to our Data Protection Policy.
Read more