Végtisztességet adó, gyászoló gyülekezet, családtagok, kedves barátok és kollégák!
Vannak emberek közöttünk, akik sokkal többre képesek, mint az átlag. Kiemelkedő teljesítményt tudnak felmutatni, ilyenek a bajnokok, a hősök, a szentek, a tudósok, a zsenik, a ragyogó szellemek.
Az általános közöny nem tulajdonít nekik különösebb figyelmet, természetesnek vesszük, hogy közöttünk járnak-kelnek és felmutatják emberfeletti teljesítményüket. Csak akkor vesszük igazán észre őket, mikor eltávoznak közülünk. Keserűen rádöbbenünk, hogy pótolhatatlanok voltak, hiába mondja a köznyelv, hogy minden ember pótolható. Ez nem igaz, nem mindenki pótolható, a történelem ezt már számtalanszor bebizonyította.
Murádin Jenő egy ilyen különleges ember volt. Amit létrehozott és örökül hagyott nekünk, az emberfeletti teljesítmény, egyedi és pótolhatatlan. Mindannyian tudjuk, mekkora munkát végzett. Előkerestem a számomra ajándékozott könyveket. Nem voltak egy helyen a könyvespolcon, kutatnom kellett utánuk. Szedegettem egyenként, és lassan egy teljes életműnek beillő halmaz állt össze, de ez tulajdonképpen csak egy kis töredéke az életműnek. Azért kaptam ezeket a könyveket, mert barátjának fogadott, és felajánlotta, hogy tegezhetem, amit én rendkívüli megtiszteltetésnek vettem.
Voltak találkozási pontok közöttünk. Többször volt szükségem szakértelmére. Amikor olyan adatot, bizonyítékot kerestem, ami nem lelhető fel a történelemkönyvekben, tudtam, hogy Murádin Jenő kisegít, nála megtalálom. Az aradi Szabadság-szobor újraállításakor olyan kulcsfontosságú információk voltak a birtokában, melyeket nem volt, ahonnan beszerezni. Nem létezik az a könyvtár, ahol akkora terjedelmű információnak utána lehetne nézni, mint amivel Murádin Jenő rendelkezett.
Mátyás királyunk is Murádin Jenőnek köszönheti az aranyozott babérkoszorút, így volt ez eredetileg, de ezt rajta kívül senki nem tudta. Ahányszor áthaladok a Főtéren, ez mindig eszembe jut, tetten érhető, ahogy testet ölt a tudás és a szakértelem, ott áll előttünk a csillogó bizonyíték.
A Nagybányai Festőiskola hírnevét is Murádin Jenő mentette át modern korunkba. Emléküket fáradhatatlanul gondozta és feltáró kutatásaival közvetítette felénk, bemutatta számunkra műveik értelmét és értékét.
A Barabás Miklós Céh történelmének szakszerű feltárását is Murádin Jenőnek köszönhetjük, bemutatta elődeink törekvéseit, feltárva történelmünk fehér foltjait. A céh újraalapításakor tagként is tevékenyen részt vállalt a munkában, történelmünk beható ismerőjeként megvolt a kellő tájékozottsága, mellyel hozzájárult a szervezési nehézségek megoldásához.
Murádin Jenő az erdélyi művészettörténetet sarkalatosan meghatározó művészek életművének feldolgozása mellett még számos művészóriást mentett ki a felejtés homályából, akik jelentőset alkottak, de kevesen hallottak róluk, ilyen volt: Tasso Marchini, Köllő Miklós, Siklódi Lőrinc, Varga Nándor Lajos, Brósz Irma, Országh Antal, Goró Lajos, Tull Ödön, Cserna Károly, Lázár Éva, Tóth István, Orbai Zsuzsa és még sokan mások.
Személy szerint én is az adósok között vagyok, nagy jótevőm nekem Murádin Jenő. Sajnos életében soha nem tudtam, nem voltam képes megköszönni jótéteményeit. Most így megkésve, a ravatalánál próbálok valami keveset törleszteni.
Kedves Jenő, hálás szívvel köszönöm az önzetlen jóságodat és az őszinte barátságot, melyben részesítettél.
Isten nyugtasson békében!
(Elhangzott 2026. február 14-én Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben.)
