Galló Ernő méltatása

Vannak emberek, akik egyszerűen színpadra születnek. A sors akarja így, fittyet hányva minden másra. Akkor is színpadra teremti őket, ha alacsonyak és szemüvegesek. Galló Ernő első színművészetis próbálkozásán is előkerült a testi determináltság problémája, amikor a vizsgáztatók az alkatát kérték rajta számon. Akkor nem vették fel. Akkor nem az Ernő szemüvegével volt a baj. Talán ezt is a sors akarta – ki tudja, hol lenne ma, ha az a felvételije sikerül.

Másodszorra több szerencséje volt a szemüvegekkel – és egyben nekem is, hiszen tanára lehettem. Azon a felvételin még egyikünk se tudta, hogy sorsunk egybeforr. Bárhová szerződött, előtte jártam – unhatja is már. Ezidáig 26 előadásomban játszott, s ez a szám már 12 éves pályája összes szerepének is elégséges lenne.

Közös utunkon voltak buktatók is, amikor a kollégái az egyetemen egy előadást állítottak meg amiatt, hogy Ernő kivételezett helyzetben van. Ő nem kivételezett helyzetben volt, hanem kiválasztott. Keveseknek adatik ez meg, és sokakat zavar.

Az egyetem óta eltelt 12 év. Galló Ernő számára ez 88 különböző előadásban eljátszott szerepet vagy épp szerepeket jelent. A szám alapján most akár életműdíjat is kaphatna. Holnap akár nyugdíjba is vonulhatna emelt fővel, teljes pályát tudva maga mögött. Vonulhatna, ha lenne kivel pótolni. De a nyugdíj helyett már a díjkiosztó után motorra ül, és siet vissza Vásárhelyre, mert este 7-től már előadást játszik. Nem épp nyugdíjas attitűd és tevékenység…

A bohócok manapság nem szoktak díjat kapni. Még ha közel száz szereppel a hátuk mögött motoron rohannak este játszani, akkor sem. Valahogy nem tűnnek elég komolynak egy díjhoz. Még akkor sem, ha lényükben – mint Ernő – Buster Keaton vagy Chaplin közvetlen leszármazottjainak, titkaik és titokzatosságuk, esendőségük és metafizikájuk továbbvivőinek bizonyulnak. Mintha a tehetséget és játékintelligenciát kétféleképp mérnénk, még akkor is, ha egy bohócnak – mint esetünkben – ezekből mérhetetlenül sok adatott. Galló Ernő – és ha eddig nem tudta, keserű lesz számára ez a pillanat – soha nem lesz hősszerelmes vagy bonviván, nem játssza el Romeót, Lysandert vagy Edwint. Ő a szó legnemesebb értelmében vett bohócnak született – olyannak, ami nagyon keveseknek adatik meg.

Az EMKE Kovács György-díja idén kicsit a bohócok megünneplése is.

(Elhangzott 2016. április 9-én Kolozsváron, az EMKE díjkiosztó ünnepségén)