„Soha el ne hervadjál, Bokrétába maradjál!”
2017.06.23.
„A dal szüli énekesét…”
2017.06.23.„Lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi azt akarjuk, hogy az ember ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réten.” (Kodály Zoltán)
Családi összejöveteleken, négy-öt évesen hallgattam először nótákat, népdalokat, ahol édesapám harmonikán kísérte a nagyszüleim és barátaik által énekelt csokrokat. Szerettem énekelni, táncolni, a nagyszüleimnél Oroszhegyen és Gyimesfelsőlokon töltött nyári vakációk alkalmával magamba szívtam, szívesen hallgattam és tanultam az énekeket.
1994-ben helyeztek ki Újszentesre tanítani. 1996-ban Szilágyi Géza polgármester biztatására és az újszentesi Polgármesteri Hivatal támogatásával képviseltem községünket a Hajnal akar lenni elnevezésű szatmárnémeti népdalvetélkedőn. Könyveink közt kutatva rábukkantam egy vajdasági népdalkötetre, abból állítottam össze a szabadon választott népdalcsokromat, sajátos kiejtésű dalokból. Elnyertem a zsűri tetszését, és különdíjként részt vehettem a Tóthfaluban szervezett népdaltáborban, ahol Budai Ilona népdalénekestől minden magyar tájegységből tanultam népdalcsokrokat. Innen visszatérve sikeresen szerepeltem a Bánsági Magyar Napokon.
Az élmény arra bátorított, hogy akkori tanítványaimmal, kolleganőmmel és barátnőimmel népdalkört hozzak létre az újszentesi iskolában. Mert – ismét Kodály Zoltánt idézve – „nem sokat ér, ha magunknak dalolunk, szebb, ha ketten összedalolunk. Aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben mind egyek lehetünk.”
Így éreztük mi is, amikor 1998 novemberében, a Katalin-bálon egyórás népdal-összeállítással szerepeltek az újszentesi iskola tanulói. A sikeren felbuzdulva alakítottuk meg a Tulipán nótakört Péter Dezső akkori újszentesi magyartanár segítségével. Azért nótakör, mert a nóta szépségére is fel szerettük volna hívni a figyelmet. Jelvényünk és zászlónk is volt.
Így kezdtünk szerepelni különböző helyi és megyei magyar rendezvényeken, még testvértelepülésünkön, a magyarországi Szentesen is voltunk. Akkori csapatunk 15-20 főből állt, 8-14 éves gyermekekből. 1999 tavaszán megszerveztük az Újszentesi Pünkösdi Népdalvetélkedőt a Temes megyei 1–8. osztályosoknak. Közben nyáron jártunk Válaszúton, a Kallós Alapítvány által szervezett kézműves táborban, ahol mezőségi népdalokat és moldvai táncrendet tanultunk Kallós Zoli bácsitól.
Egy kalotaszentkirályi táborban alkalmam volt megismerni az általam különösen kedvelt kalotaszegi magyar népdalokat. Az ottani tábori népdalvetélkedőn bánsági lányként 3. díjat nyertem, ami számomra sokat jelentett. A néptánchoz is kedvet kaptam, 1999-ben szatmári táncrendet tanítottam. Akkoriban csak Újszentesen és Végváron létezett magyar néptánccsoport, ahol autentikus táncokat tanítottak a Szegedi Néptánc Együttes vezetője, Nagy Albert segítségével. Később bekapcsolódtunk a Temes megyei néptáncmozgalomba, ezt követően már tánccsoportként működtünk, és továbbra is megszerveztük a Pünkösdi Népdalvetélkedőt.
Ennek folytatását azért tartottam fontosnak, hogy megadhassam a gyermekeknek azt a lehetőséget, amit én annak idején nem kaphattam meg. Tudniillik a Bánságban születtem, olyan helyen, ahol ritkán csendülnek fel az autentikus népdalok, inkább a nótákat dalolgatják. Hogy legyen honnan népdalokat merítsenek, hallják, tanulják, megszeressék, értékeljék és továbbadják azokat, hogy tudatosítsam bennük, milyen értékes kincs tulajdonosai lehetnek. Én ezeket mind egyedül fedeztem fel, lassan, fokozatosan, amikor még nem volt a vidékünkön néptáncmozgalom vagy népdalvetélkedő. Iskolában se tanulhattam, mivel román tagozatra jártam, és mint említettem, csak a nagyszüleimnél töltött vakációkban kóstolhattam meg a népdaléneklés ízét Oroszhegyen és Gyimesfelsőlokon.
A Pünkösdi Népdalvetélkedőt Újszentesen a helyi tanács és magánszemélyek segítségével évente júniusban szerveztük meg. Eleinte megyei szintű verseny volt, később, 2004 és 2008 között már eurórégiósnak számított. Magyarországról Szentes és Sándorfalva népdalénekesei vettek részt, Szerbia magyar településeiről is érkeztek megmérettetésre vágyók a Temes megyei gyermekek és fiatalok mellé.
2008 nyarán újabb szerencsés fordulat következett be az újszentesi népdalvetélkedő történetében. Számomra nagy büszkeség, hogy sikerült nemcsak hagyományossá tenni, hanem országos szintűre is emelni, s ugyanakkor helyben tartani (nem egy erdélyi városba vinni) a szemlét.
Păștean Erika körvezető tanítónk, illetve Nagy Enikő, a tanítók és óvónők országos felelősének biztatására a tanítók országos gyűlésén hangzott el a felajánlásnak számító kérdés: szeretném-e felvinni országos szintűre a vetélkedőt? Öt perc alatt kellett döntenem. Ha már eurorégióst tudtunk szervezni, akkor országosat is fogunk tudni, gondoltam. Az, hogy az erdélyi énekeseket itt a Bánságban szólaltassuk meg, tökéletesen összeillett a verseny célkitűzéseivel. Édes anyanyelvünk mellett sajátos zenei anyanyelvünk ápolására is különös gondot kell fordítanunk. Népdalkincsünk kollektív örökség, közösségmegtartó erővel hat, és egyben legbensőbb érzelmeink kifejezése is.
Rögtön új nevet is adtunk a népdalkincsünket ápoló, most már nagyobb földrajzi egységet átfogó rendezvénynek: Őszirózsa Országos Népdalvetélkedő, mivel ősszel volt a legalkalmasabb megszervezni. Így 2009-ben felkerült az oktatási minisztérium által elismert versenyek sorába, mint Temes megye egyedüli országos iskolai versenye, amelyen a megyei selejtezők első díjas nyertesei vesznek részt 17 magyarlakta megyéből.
Megfogalmaztuk főbb célkitűzéseinket is:
– a hagyományok őrzése és átörökítése mellett új tehetségek felfedezése;
– a népdaloktatás fontosságának hangsúlyozása a Bánságban is;
– a különböző megyék, iskolák közötti kapcsolatok kialakítása, erősítése;
– az együtténeklés örömének megtapasztalása.
Az I. Őszirózsa Népdalvetélkedőről Pál Krisztina, az akkori temesvári 1-es számú Általános Iskola tanítónője így számolt be: „Minden elismerés Dénes Ildikónak az I. Országos Őszirózsa Népdalvetélkedő sikeres megszervezéséért! Az ország 14 megyeiből voltak versenyzők, kísérők, sok vendég, hivatalos meghívott, akik különböző időpontban érkeztek meg. Ennek ellenére a program gördülékenyen, probléma nélkül zajlott. Köszönhető Dénes Ildikó kitűnő szervezői adottságának, figyelmének és türelmének. Ugyanakkor elmondhatom, hogy Igazfalvához hasonlóan Újszentesen is összefogott a település apraja-nagyja, együtt vállalta fel a munkát iskola, polgármesteri hivatal, egyház, kultúrotthon és sok-sok tevékeny ember, különösen felfigyeltem a román kollegák pozitív hozzáállására. Akik itt voltak, jól érezték magukat, Temes megyéből és Újszentesről csupa jó dolgot vihettek magukkal az ország különböző pontjaiba.”
A 2010-es versenyen a Nyugati Jelennek Mélykútiné Németh Kornélia, Újszentes testvérvárosából, Szentesről érkezett zenetanár és citeraoktató, zsűritag, ezt nyilatkozta: „Nagy örömmel jöttem erre az országos versenyre, és büszkeséggel tölt el, hogy Románia területén ennyi szép hangú gyermek énekli a magyar népdalokat! A szülők és az őket felkészítő pedagógusok egyaránt büszkék lehetnek ezekre a gyerekekre, akik tovább viszik a magyar kultúrát. Nagyon színvonalas volt a verseny, gyönyörű hangjuk van a versenyzőknek, de sokat adtak a megjelenésükre is, gyönyörű viseleteket láttunk Újszentesen! Hogy jövőre még jobban felkészült kis népdalénekeseket hallgathassunk meg az Őszirózsa vetélkedőn, jobban oda kellene figyelni a népdalcsokrok szerkesztésére, illetve arra is, hogy milyen dallamokat, milyen szövegeket adunk a gyerekek szájába. A gyermek énekeljen gyermekdalt, ami az ő korosztályához való, ne énekeljen balladákat, siratókat, katonadalokat, mert ő ezt még nem érti, nem élte át. Több tízezernyi gyönyörű gyermekdal van, énekeljenek vidáman, tiszta szívből, ne szomorkodjanak a színpadon!”
Azóta már a VIII. Őszirózsa népdalvetélkedőt szerveztük csapatommal, s egyre nagyobb sikernek örvend a verseny. A résztvevők száma elérte a 133-mat, ők 15 megyéből érkeztek – a maximális létszám 162 gyermek, 17 magyarlakta megyéből. Zsűritagként megfordultak már a versenyen olyan zenetanárok vagy népdalénekesek, mint Guttman Mihaly, Fejér Kálmán, Haáz Sándor s legutóbb Nyisztor Ilona. A zsűri elnöke kezdettől fogva Fall Ilona színművésznő, a népdalvetélkedő egyik pártfogója. A verseny nemcsak nevelte, hanem népszerűsítette is a versenyzőket. Első ízben a 2015-ös verseny nyertesei bejuthattak a 2016. november 5-én megrendezett budapesti népdalvetélkedőnek a Kárpát-medencei döntőjébe, amit a Vass Lajos Népzenei Szövetség szervez meg kétévente. Ezúton is próbáljuk segíteni versenyzőink érvényesülését!
2011 novemberében Jagamas János-díjjal tüntetett ki a Romániai Magyar Dalosszövetség. Idézek: „A 90 éves Romániai Magyar Dalosszövetség Jagamas János-díjat adományozott Dénes Ildikónak, az Újszentesi Nemzetközi Ifjúsági népdaléneklés vetélkedők megálmodójának és szervezőjének.” Részlet Fall Ilona méltatásából: „Miután Újszentesen elfoglalta tanítói állását, a gyerekekkel népdalokat kezdett énekeltetni, ami őt magát is arra ösztökélte, hogy állandóan a népdal világában éljen. Első sikere a zsűri elismerése volt a Hajnal akar lenni népdalvetélkedőn. Ez ösztökélte, hogy barátaival a Tulipán nótakört hozza létre. Ez azonban kevésnek bizonyult, és hozzálátott a népdalvetélkedő szervezéshez, így született meg a Pünkösdi Népdalvetélkedő, ami aztán az országosan elismert Őszirózsa Népdalvetélkedővé nőtte ki magát. Dénes Ildikó elhagyta az újszentesi iskolát, de a munkakedve, az alkotó készsége nem lankadt, újabb tervek kovácsolódnak benne, újabb szép akarások!”
Kodály Zoltán idézetével fejezném be a történetemet, ami tükrözi azt az örömöt, amelyben a népdalvetélkedőkön tapasztalunk, átélünk: „Aki zenével indul az életbe, bearanyozza minden későbbi tevékenységét, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti sok bajon. A zene tápláló, vigasztaló elixír, és az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza.”
Ebben segítek én!
