Közszolgálati intelmek a hüllőagyról

Al Ghaoui Hesna Félj bátran című könyvéről*

Megtapasztalhattuk, hogy amikor újságíró jelentet meg kötetet, annak mély nyoma marad a popkulturális vagy magaskultúrai kánonban. Hogy csak a legklasszikusabb példákat soroljuk fel: politikai, szakmai és társadalmi szempontból mérföldkőnek számít Bob Woodward és Carl Bernstein oknyomozó újságíró páros, akik kötetbe rendezték az általuk leleplezett Watergate-botrányt (Az elnök emberei/ All the President’s Men, 1974); megemlíthetjük Hunter S. Thompsont is, akinek a Félelem és reszketés Las Vegasbant köszönhetjük (Fear and Loa­thing in Las Vegas, 1971). Mindkét alkotás később filmek alapanyagául szolgált. És természetesen nem mehetünk el szó nélkül a 2015-ben Nobel-díjat szerző Szvjatlana Alekszievics mellett sem, akinek a Csernobili imát (2016), a Nők a tűzvonalbant (2016) vagy a Fiúk cinkkoporsóbant (1999) köszönhetjük. S nem utolsósorban ott van George Orwell jövőbelátó zsenialitásával és éles elemzési érzékével megírt, valóságra túlságosan hajazó fikciós regénye, az 1984 (1949) és az Állatfarm (1945) is. Ez a teljesség igényét mellőző, nemzetközi lista bővül most a szíriai származású, magyar újságíró művével.

Al Ghaoui Hesna már a magyar közszolgálati adó Panoráma című műsorában is bizonyította, hogy remek történetmesélői készségekkel rendelkezik. Arról is meggyőzhette a közönséget, hogy haditudósítóként páratlan bátorsággal néz szembe a váratlan helyzetekkel a konfliktusövezetekben. Mégis, amikor 2017-ben megjelent, aztán 2021-ben javítva, átdolgozva kiadott könyvét az egyik legijesztőbb tapasztalatával kezdi, már nem kivételes, izgalmas, veszélyes életet élő személlyel állunk szemben, hanem olyan valakivel, aki teljes mértékben hasonlít ránk. Hesna, bevallása szerint, egyik legrettegettebb pillanata az volt, amikor lányát világra hozta. Ez a személyes tapasztalat is bizonyítja, hogy a félelem egyszerre egyedi és egyetemes élmény. Nagyban eltérő lehet, kinek milyen helyzetek okoznak a testében készenléti állapotot, viszont bárki érezheti a mindennapi taposómalom hagyományosnak tűnő pillanataiban is, hogy idegrendszere megfeszül, agyának bizonyos funkciói pedig a pánik miatt nem működnek.

Legtöbbször azt hihetjük, hogy a félelem ellenpárja a bátorság, sőt, mintha az utóbbi az előző gyógyírje lenne. Olyan, mint a sötét és a fény, az előbbi a másik hiánya, kiegészítő párja az egyensúlyhoz, egymás átka és áldása. Legalábbis a szóbeszédben. A félelem – azt hihetjük –, a bátorság hiánya. Hesna olvasmányossá szerkesztett kutatómunkájában azonban bemutatja, hogy a félelem a bátorság epicentruma. És amikor ezt olyan szerzőtől olvassuk, aki megjárta Dárfúrt, Afganisztánt, Szíriát, a Gázai övezetet (és még sorolhatnánk a puskaropogással és városi hadszínterekkel teli zónákat), aki tudja, milyen érzés, amikor az ember lénye együtt remeg a rakéták robajának hanghullámaival, akkor talán jobban kezdünk figyelni.

A figyelmünket, a lapokat forgatva, belehelyezhetjük a szerző tenyerébe, aki a meredek szintváltásokon keresztül is stabilan hordozza azt. Emlékezéseiben társaivá válunk, mintha csak együtt gázolnánk a múlt mocsarában. Az áttételes közös megélést nagyban segíti az, ahogyan Hesna az emlékeiről ír. Jelen időben mesél róluk, mintegy örökre kivetítve, folyamatos lejátszásban tartva a háborús zónák pattanásig feszülő helyzeteit, a bombák hangját, a fegyverek közelségét. Máskor pedig idegenek lakásán ülünk, utcákon sétálunk, szaktekintélyeket kérdezgetünk, és csak ámulunk azon, hogy milyen kitartás és elszántság lakozik az emberekben. Rendszeresen változnak az előbb vázolt helyzetek, viszont az változatlan marad, hogy az egyes fejezetek felépítése egy kaptafára megy: a „jelen­emlékek” megélése közben szembesülünk mások helyzetével, ráismerhetünk saját tüneteinkre, tudatosul bennünk egy érzés, egy inger, egy mentális állapot, amelyre hamarosan magyarázatot is kapunk.

Hesna megbecsült, nemzetközi pszichológusokkal, neurológusokkal interjúzott a félelem természetéről, tudományos publikációk által képezte magát a témában, és – olvasói szerencséjére – van olyan tehetséges újságíró, hogy ezeket az ismereteket a legközérthetőbben adja tovább. A leírt történetekhez, a bennük észlelt tapasztalatokhoz mind kapcsolódik tényszerű magyarázat. És hogy mi ennek a tevékenységnek a célja a tudás megosztásán kívül? A segítség. Nem szánalomból, nem jótékonyságból, hanem emberségből. A Félj bátran olyan, mint egy cikkgyűjteményes útmutató a saját belső világunkhoz. Az emberi agy, test folyamatainak tudományos magyarázatai közérthetően jutnak el az olvasóhoz. Ezáltal megismerkedhetünk az indokolatlan veszély­érzet működési mechanizmusaival, a politikai nyomásgyakorlás pszichológiájával, az üss vagy fuss reakcióval és még sorolhatnánk. Ez utóbbi rendszeresen visszatérő eleme a Félj bátrannak: több különböző, személyes történeten keresztül ábrázolja a szerző, hogy milyen hatásokra reagálhat így az elménk. Ez egyfajta „összeszűkülési állapot”, amikor a félelemérzet blokkolja az elülső, logikus gondolkodásért felelős agylebenyt, két – egyes szakirodalmi források szerint három vagy öt (fight, flight, freeze¹, fright, faint²) – tevékenységre redukálva a képességeinket.

A két fő, ősi ösztön közül (amelyekről a szakirodalom, bármivel is egészítse ki, egységesen vallja, hogy hozzátartozik az emberi működéshez) az egyik a válaszcsapás a veszélyre, a másik a menekülés. A több forrásban is felbukkanó, titkos harmadik lehetőség a lefagyás, a bénultság a veszéllyel szemben. Ezek a funkciók az ember fejlődésének első fázisaiból maradtak ránk, még a réges-régi ösztönlény korunkból. És bár azt hihetjük, mivel legbelső, akaratlan és „feltétlen reflexekről” van szó, nincs fölöttük hatalmunk. De, mint kiderül, ez tulajdonképpen az egyetlen dolog, amire hatással vagyunk.

Ilyen értelemben a kötet nem pusztán segítség, hogy jobban megértsük magunkat, hanem titkos recept is, amely által hatalmat nyerünk. Ahogyan arról Hesna is ír, a kontroll puszta illúzió, amellyel magunkat nyugtatjuk. Hiszen komfortérzetet, nyugalmat az ad az embernek, ha megbizonyosodhat róla, hogy biztonságban van – és erről azt hiszi, úgy éri el, hogy mindent az irányítása alatt tart. A lényeges csavar a történetben az, hogy képtelenek vagyunk minden váratlan változóval számolni. Az életben ugyanis vannak dolgok, amelyekre egyáltalán nincs ráhatásunk. Egy másik csoportba tartoznak azok a jelenségek, történések, helyzetek, amelyekre lehet befolyásunk, bár jelentősen változtatni, eltörölni, esetleg előidézni nem tudjuk. Csak egy kis, koponyánkba zárt körben helyezkednek el azok a dolgok, amelyeket valósággal, tudatosan mi irányíthatunk: ez a hozzáállásunk, reakciónk a helyzetekre. És bár túl szűknek tűnik a tényleges kontrollunk mozgástere, ez a legfontosabb a sikeres túléléshez.

Ami pedig a legbiztatóbb: bármilyen reménytelennek is tűnik, hogy áthuzalozzuk az agyunkat más gondolatokra és mechanizmusokra, teljes mértékben lehetséges – és ez tudományos felmérésekkel bizonyított tény, amelyet neuroplaszticitásként³ emlegetnek hozzáértői körökben. A jelen könyvben megfogalmazottak által valóban hatalmat nyerhetünk, fizikailag képesek leszünk önnön agyunk idegrendszeri áthuzalozására. Ez nem varázslat, szemfényvesztés vagy spirituális humbuk, hanem a tudomány valósága.

A fentiekből kitűnnek a kötet értékei, viszont különösen nagyszabású eleme a hírhedt börtönkísérlet⁴ kitalálójával és vezetőjével, a stanfordi oktatóval és kutatóval, Philip Zimbardóval készített interjú. És hogy jutunk el idáig? Hogy magyarázatot adjunk az amerikai pszichológus felbukkanására az egészen addig közel-keleti, észak-afrikai környezetben, nézzük a legkézenfekvőbb szerkezeti tagolást: a szerző saját háborús élményeitől elkalauzol minket mások történeteihez, kitágul a horizontunk, láthatjuk, más hogyan kezeli a külső és belső akadályokat, vagy elmesélik nekünk azt, mit tud ezekről a folyamatokról az, aki teljes karrierjét a psziché kutatására fordította.

Tehát tagolható a kötet abból a szempontból, hogy az egyedi tapasztalásoktól lassan eljutunk az univerzálisig, az általánosig. Egy másik szerkezeti felosztás az, hogy egy fejezeten belül mindig két könnyen elválasztható egységet találunk, amelyeket csoportba rendezve nyerhetnénk két különálló regényt, beszámolót. A jelen időben vázolt helyzeteket rendszerint a hozzájuk kapcsolódó pszichológiai mechanizmus magyarázata követi. Hogyha lefejtenénk egymásról a jelölt részeket, kaphatnánk egy újságírói memoárt meg egy önsegítő könyvet. Viszont ez a két műfaj együtt is képes működni, méghozzá úgy, hogy közös jelenlétük mélységet ad mindkét elemnek.

És annak ellenére, hogy olvasmányos, teljes egészt alkot a kötet úgy, ahogy van, meg kell jegyeznünk, hogy nem feltétlenül tengerparton, szieszta mellé forgatandó kötetről beszélünk – és nem kizárólag azért, mert a Félj bátran közepesen vaskos könyv. Az információtumultus ugyanis tudatos olvasói hozzáállást igényel. Ahhoz, hogy kellőképpen magunkévá tegyük a kötet tartalmát, kell hagynunk néha ülepedni azt. De önmagunk megtanulása talán megéri az így befektetett időt és energiát.

Felhasznált irodalom

Hesna Al-Ghaoui: Félj bátran. Budapest, Open Books, 2021.

H. Stefan Bracha: Freeze, Flight, Fight, Fright, Faint: Adaptationist Perspectives on the Acute Stress Response Spectrum. CNS Spectrums, 9 évf., 9. sz., 679 – 685. https://www.cambridge.org/core/journals/cns-spectrums/article/abs/freeze-flight-fight-fright-faint-adaptationist-perspectives-on-the-acute-stress-response-spectrum/6F80B347B1414CE066821D1620D6F8B1

Riya Keshri et al.: Fight, flight, and freeze! Cell Metabolism, 35 évf., 9. sz., 2023. 1493 – 1495. https://www.cell.com/cell-metabolism/fulltext/S1550-4131(23)00302-9

Saul McLeod: Stanford Prison Experiment. Simply Psychology, 6. évf 2025. https://www.simplypsychology.org/zimbardo.html.

S. Trojan, J. Pokorný: Theoretical Aspects of Neuroplasticity. Psychological Re­search, 48. évf., 1999. 87–97.

Jegyzetek

1    Riya Keshri et al.: Fight, flight, and freeze! Cell Metabolism. 35 évf., 9. sz., 2023. 1493–1495. https://www.cell.com/
cell-metabolism/fulltext/S1550-4131(23)00302-9.

2   H. Stefan Bracha: Freeze, Flight, Fight, Fright, Faint: Adaptationist Perspec­tives on the Acute Stress Response Spect­rum. CNS Spectrums, 9 évf., 9. sz., 679 – 685, https://www.cambridge.org/core/journals/cns-spectrums/article/abs/freeze-flight-fight-fright-faint-adaptationist-perspectives-on-the-acute-stress-response-spectrum/6F80B347B1414CE066821D1620D6F8B1.

3   S. Trojan, J. Pokorný: Theoretical As­pects of Neuroplasticity. Psychological Research, 48. évf., 1999. 87–97.

4   Saul McLeod: Stanford Prison Experiment. Simply Psychology, 6. évf, 2025. https://www.simplypsychology.org/zimbardo.html.

* Hesna Al-Ghaoui: Félj bátran. Budapest, Open Books, 2021.