Az Ördöngösfüzesen egykor biológiát oktató Lapohos András mezőségi barangolásai alkalmával az emberek életét, az egyházközségek sorsát örökítette meg.
Lapohos András újabb könyve jelent meg nemrég Egyházi és szórványmúzeum címmel. Az ördöngösfüzesi nyugalmazott biológiatanárnak ez már a negyedik könyve, hiszen 2008-ban Természetvédelem a szülőföldön, 2009-ben Az ördöngösfüzesi református egyház történetéből, 2012-ben pedig Kis dokumentum-múzeum: Ördöngösfüzes kincsei 1980-ban címmel jelentetett meg könyveket. A kolozsvári Grafycolor kiadó gondozásában az olvasók elé került kiadvány a mezőségi faluban, Ördöngösfüzesen felépített egyházi és szórványmúzeum létrejöttének a történetét tárja elénk. Azt az izgalmas utat, amely során az ötletből – a sok nehézség árán – valóság lett.
De hogyan is született meg az ötlet és a könyv?
A kilencvenes években Lapohos András sorra jelentette meg – az erdélyi református egyház gyülekezeti lapjában, az Üzenetben – azokat a cikkeket, amelyeket Szamosújvár és környéke körüli településeken tett látogatásai alkalmával írt. Idővel bejárta szinte az egész Mezőséget: időt, fáradtságot, pénzt nem kímélve elhagyatott, köves, sokszor sáros utakat járva eljutott a legkisebb, legeldugottabb egyházközségbe is. Hangulatos riportjai csokorba fogva korhű képet alkottak a kilencvenes évek református közösségeiről. Arról, hogyan éltek e sokak által elfeledett vidéken az egyháztagok.
Az Ördöngösfüzesen egykor biológiát oktató Lapohos András mezőségi barangolásai alkalmával nemcsak az emberek életét, az egyházközségek sorsát örökítette meg, hanem feltárta azokat a kincseket is, amelyeket e kis, magukra hagyott települések templomai, parókiái rejtettek (régi harangok, úrasztali terítők, különböző egyházi kegytárgyak). Talán az utak során, talán az ördöngösfüzesi harangláb történetének tanulmányozása során fogalmazódott meg a gondolat: az értékeket kár lenne az enyészet útján hagyni, érdemes lenne az utókor számára összegyűjteni, kiállítani; erre pedig szórványmúzeum létesítése lenne a legalkalmasabb. Az ötlet olyan időben született, amikor Erdély-szerte egyre-másra épültek templomok, parókiák, gyülekezeti házak. A múzeum létrehozása mégis ellenállásba ütközött, még az egyházon belül is. A nyugdíjas éveit taposó Lapohos András egykori iskolaigazgató azonban nem ijedt meg az eléje tornyosuló akadályoktól, hanem kitartással és a rá jellemző derűlátással hosszas meggyőző munkával elérte, hogy az engedélyeket megkapta. Közben alapítványt hozott létre, hogy a munkálatokat segítse és pályázzon. Így vált lehetségessé, hogy kétévnyi építkezés után 1999-ben az ördöngösfüzesi Egyházi és Szórványmúzeum megnyitotta kapuit az érdeklődők előtt.
A tervezésről, a nehézségekről, az építés érdekében történt levelezésről, az épület felavatásáról, és természetesen a múzeumban látható értékekről szól a könyv. Sok színes fotóval, a látogatók véleményével, valamint erdélyi közéleti személyiségek méltatásával. Sajnos, a kolozsvári Grafycolor Kiadó lehetett volna igényesebb is: szakszerű műszaki szerkesztésnek és korrektúrának nyoma sincs a könyvben. Ám ez keveset von le a könyv értékéből.
Hiszen a könyv szól arról is, hogy álmainkat ne adjuk fel. Hiszen az egyházi múzeum nem az első Ördöngösfüzesen: Lapohos András tanár ugyanis a településen állattani múzeumot és kis dokumentum-múzeumot is alapított. És szól arról is, hogy ne feledjük el, honnan származunk: szeressük szülőföldünket, tegyünk meg mindent azért, hogy az utánunk következő nemzedék megismerje múltját, értékelje jelenét és építse jövőjét.
Lapohos András: Egyházi és szórványmúzeum, Grafycolor Stúdió, Kolozsvár, 2014.
