A Kolozsvári Művészeti Múzeumban augusztus 9-ig látogatható a Két világ színei és közös fényei című kiállítás, amely Ferenczy Júlia és Gy. Szabó Béla képzőművészek alkotásait mutatja be. Kurátor: Ferenczy Miklós. A kiállítást szervezték: Fuhrmann Ferenczy Anna és Ferenczy Miklós jogutódok.
Gy. Szabó Béla Gyulafehérváron született, középiskolai tanulmányait is szülővárosában végezte. Rajztehetségére már fiatalon felfigyelt Reithofer Jenő rajztanár (Székely Bertalan tanítványa), aki első mestereként irányította művészi fejlődését. 1923-ban Budapestre költözött, ahol beiratkozott a Műegyetemre, és 1927-ben gépészmérnöki diplomát szerzett. Első kiállítására 1932 decemberében került sor Kós Károly biztatására, a Károlyi Gáspár Társaság rendezvényén. 1969 és 1971 között több tanulmányutat tett Magyarországon, elsősorban a Balaton vidékén, Ferenczy Júliával, akivel összesen huszonkét közös kiállítást rendezett. Ebben az időszakban Bécsben is önálló kiállításon mutatkozott be. 1971-ben I. osztályú Kulturális Érdemrenddel tüntették ki, amelyet követően, 1972-ben tanulmányutat tehetett Mexikóba. 1985-ben, 80 éves korában hunyt el Kolozsváron.
Ferenczy Júlia festőművész és illusztrátor művészeti tanulmányait Kolozsváron és Temesváron végezte. Mesterei Papp Sándor, Romul Ladea és Gy. Szabó Béla voltak. 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki művészi munkásságának elismeréseként. 1939-től rendszeresen részt vett a Barabás Miklós Céh fiatal művészeinek kiállításain. Első önálló tárlatát 1947-ben rendezték meg Kolozsváron, 1971-ben pedig a budapesti Magyar Nemzeti Galériában mutatkozott be önálló kiállítással. Művei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galéria, valamint több erdélyi múzeum gyűjteményében. Elsősorban pasztellképeiről ismert: Kolozsvárt, Nagybányát, Székelyföldet és a Balaton vidékét megörökítő táj- és városképeket készített. Balatoni tartózkodásai során Gy. Szabó Bélával dolgozott együtt. 1941-ben a magyar Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium ösztöndíjában részesült. 1946 és 1948 között a kolozsvári Képesújság munkatársa volt, majd 1948 és 1953 között a Dolgozó Nő című folyóirat művészeti szerkesztőjeként tevékenykedett. Az 1950-es években számos gyermek- és ifjúsági könyvet illusztrált, rajzai pedig az Utunk és a Művelődési Útmutató hasábjain is rendszeresen megjelentek.
