„A nagy, fenséges folyam-ős (…) összeszorítva száznegyven ölnyi sziklagátba, hah, mily haraggal tör rajta keresztül! (…) az óriási Babagáj, a koronás Kaszán szikla; azokat fenséges haraggal ostromolja, rájuk zúdulva elöl, s mély forgatagokat örvényítve mögöttük, feneketlen árkot vájva a sziklamederben; s aztán csattogva, zúgva rohan alá a kőlépcsőkön, mik egyik sziklafaltól a másikig nyúlnak keresztül. (…) hogy ez örök hullámcsattogást az örök visszhang e kettős fal között a túlvilági zene felségéig emeli, mely csupa orgona- és harangszó és elhaló mennydörgés, az ember elnémul, és saját szavát meghallani retteg e titáni zengés közepett. (…) aki itt végighalad, amíg e sötét falakat látja itt maga mellett kétfelől, mintha saját kriptája falai között evezne végig.” Az arany emberből valók ezek a sorok, Jókai Mór egyik legismertebb regényéből. Egyike azon Jókai-műveknek, amelyeket felnőttebb fejjel is olvastam, a legtöbb kamaszkori emlék maradt. A betűéhes nyolcvanas években ő volt, na meg Jules Verne/Verne Gyula az, akik regényeihez szinte korlátlan mennyiségben hozzá lehetett jutni, éppen ezért az ő könyveik eléggé megbocsáthatatlan módon, de egymással átfedődve gomolyognak abban a felhőben, amelyben a régi olvasmányélmények homályosulnak. Akkoriban mindenki olvasott, az osztály első tanulójától az utolsóig, ki mihez hozzájutott, és voltak, bőven, akiknél már-már függőséggé fajult – nem jelentett ez különösebb előnyt, hiszen akkoriban csak a reál tárgyak ismerete kecsegtetett sikerekkel az életben. Jókait is így olvastuk, többen, addiktív tempóban, az idegen eredetű és régi szavak értelmét nagyjából kiköbözve, hiszen nem lehetett mindennek utánanézni, illetve nem is lett volna az embernek türelme az idegen szavak szótárát folyton nyitogatni – a mai, fiatal olvasók úgy tűnik, nehezebben teszik túl magukat, ha nem ismerik a szavak pontos jelentését, a történések hátterét, de nem is ez a fő oka a kevesedő olvasásnak, hanem persze minden, amit a digitális világ elhozott. Az arany ember viszont ma is a tananyag része, a türelmesebbeket biztosan megajándékozza pazar olvasásélményekkel.
A cikk elején idézett szövegrésszel indít (ha nem is pontosan ezekkel a mondatokkal) Maksay Ágnes és László Loránd Jókai Erdélyben című dokumentumfilmje, amely T. Szabó Levente irodalomtörténész – a film forgatókönyvírója, tudományos munkatársa – közreműködésével készült. A dunai forgatás során felvett jelenetek sora film a filmben – a Hatházi András hangján megszólaló Jókai a tájról mesél, az ő szemével nézzük a sziklákat, a sötétlő vizet, a ködöt. A Senki szigetéről sokan úgy vélik, hogy az 1972-ben a vízerőmű építése miatt eltűnt Ada Kaleh lehetett, T. Szabó Levente és helyi kalauzolója viszont a Moldova-sziget felé veszik az irányt, gyaníthatóan annak egy része volt a regényben szereplő helyszín. Megtudjuk, nem is az a fontos, hogy pontosan melyik földdarabról van szó, hanem az, ahogyan Jókai a társadalmi képzeletet alakította, ahogyan megteremtette a civilizáció, a kapitalizmus előli menedék képét, illetve ahogy a helyiek identitását is befolyásolta, hiszen a szigetüket Aranyemberfalvává akarták volna átneveztetni, és Jókai 50. írói jubileumán is képviseltették magukat a „Senki-szigetiek”. A dunai bevezető után a forgatócsoport ellátogat Jókai erdélyi utazásainak helyszíneire, az irodalomtörténész mindenhol helyi szakemberekkel, helytörténészekkel beszélget arról, hogy látogatásai időpontjában az adott településen milyen állapotok fogadták az írót. Drámai képek 1853-ban Nagyenyeden, ahol az 1849-es vérengzés nyomaival szembesült, de fél évszázaddal később, 1902-ben a Holnap városává fejlődött Nagyváradon is megfordult – itt sem először, hiszen utazásai alkalmával több ízben is ellátogatott ide. A rengeteg helyszínt felsorakoztató, informatív és lebilincselő filmet a tavalyi Jókai-emlékév – születésének 200. évfordulója – kapcsán készítették, a februári televíziós bemutató után egyetemi vetítéseken mutatják be ebben a hónapban. A film azok számára is érdekes lehet, akiket eddig egyáltalán nem érdekelt Jókai világa, a valóság és az irodalom kölcsönös egymásra hatásának története sok váratlan fordulattal nyűgözi le a nézőt.
