Gyakran joggal érezhetjük úgy, hogy nehéz átlátnunk a körülöttünk zajló történések hátterét és a világ működését. Ennek az érzésnek számos kiváltó oka lehet, de egyértelműen hozzájárulhat az információközlés drasztikus megváltozása, amelyet évről évre egyre nagyobb mértékben érzékelhetünk. Ma már a hírek számtalan formában, különböző platformokon jönnek velünk szembe naponta, az emberi agy pedig ekkora mennyiségű információt nehezen tud kezelni. A jelenség hátteréről, és a várható változásokról a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Politika-, Közigazgatás-és Kommunikációtudományi karán oktató médiatörténésszel, Győrffy Gáborral beszélgettünk.
Győrffy Gábor közel harminc éve foglalkozik az általunk fogyasztott média jelenségeinek tanulmányozásával. 2019-ben megjelent A média története című könyve, amelyben a kézírásos írásbeliség kialakulásától kezdve egészen az online sajtó megjelenéséig összefoglalta a sajtó fejlődésének folyamatát. A tájékozódás és a hírfogyasztás viszont már hat év alatt is rengeteget változott, a szakember pedig továbbra is nyomon követi a különböző átalakulási folyamatokat, az álhírek terjedését és a kutatók számára is újnak számító jelenségeket. Beszélgetésünk során arról is szó esett, miért ennyire nehéz számunkra rendet találni az átláthatatlannak tűnő információtengerben.
– Ma már rengeteg impulzus és információ ér minket napi szinten különböző platformokon. Ennek a túltelítettségnek milyen hátulütői lehetnek számunkra a hétköznapokban?
– Mindig a történetből indulok ki. Nem is olyan régen, a 2000-es évek előtt még úgy működött a hírfogyasztás, hogy a televízió számított egyeduralkodónak, az esti híradó szerkesztői pedig fél órában összefoglalták a napi eseményeket. Ez nagyon egyszerű volt a fogyasztó szempontjából, kinyílt egy ablak a világra, utána pedig mindenki visszatérhetett a saját életéhez. Ezek mindig szerkesztett tartalmak voltak, nem engedtek be akármit a nyilvános térbe, nagyon odafigyeltek erre. Ez később az online platformok elterjedésével megváltozott, ma már a mobiltelefonjainkon gyakran érnek minket olyan impulzusok, amelyeket valamilyen módon kezelnünk kell. A technológia a legutóbbi évtizedekben rohamosan fejlődött, ilyen radikális változásokra még nem volt példa az emberiség történetében. Valamilyen módon alkalmazkodnunk kell a nagy információmennyiséghez. Az emberi agy is fejlődik, de nem olyan gyorsan, mint a technológia. Nagyon divatosak mostanában az igazság utáni társadalomhoz köthető elméletek, amelyek arra utalnak, hogy már inkább az érzelmeink nyomán igazodunk az információkhoz. Más stratégiák is létezhetnek, például az információfeldolgozás elutasítása.
– Beszéljünk kicsit a felhozott téma kapcsán az álhírekről és az információs „buborékokról” is. A közösségi és egyéb platformok algoritmusai miatt egy idő után csak a saját érdeklődési körünknek megfelelő tartalmak jöhetnek szembe velünk, ez különösen káros tud lenni, ha folyamatosan álhírekkel vagy konteókkal találkozunk. Mit lehet tenni a hatás elkerüléséért?
– Ismét onnan kezdeném, hogy a világ az elmúlt évtizedekben egyre bonyolultabbá vált. A politikai élet fragmentálódott, egyre nagyobb lett az elégedetlenség a társadalomban, ráadásul egy sok szempontból megosztó világjárványt is túléltünk. Egyre nehezebben tudjuk átlátni a történéseket, de mindenkinek szüksége van valamilyen biztonságra és biztos tudásra. Meg akarjuk érteni, minek mi az oka. Az álhírek és az összeesküvés-elméletek elfogadása annak következtében történik, hogy az emberek magyarázatra vágynak. Sokan úgy érzik, jobb bármit elfogadni, mint utánanézni részletesen az igazságnak. Kritikusan gondolkozni és kutatni sokkal fárasztóbb, de a folyamatos, hihető forrásokból való tájékozódás lehet a megoldás. Ez folyamatos szellemi erőfeszítést igényel, emiatt ennyire nehéz.
– Ma már rengeteg ember használ internetes böngészőt, de a közelmúltban a hagyományos böngészés is megváltozott a mesterséges intelligencia elterjedésével. A Google néhány hónappal ezelőtt bevezette, hogy konkrét keresésnél az MI foglalja össze néhány sorban a talált információk lényegét, így már nem is kell rákattintanunk egy oldalra, mert gyorsan megértjük a lényeget. Ez a része hasznos lehet a változásoknak vagy a hagyományos médiának és a szaklapoknak még inkább csökkeni fog emiatt a tere?
– Mindenképpen óvatosan kellene bánni a mesterséges intelligenciával, de erre nem nagyon van idő, nem sokan szabályozzák a kereteit. Túl gyorsan történik minden ahhoz, hogy szabályozni lehessen. Egyes adatbázisokban az AI bármilyen cikk tartalmát összefoglalja nekünk néhány percben, kontextualizálja, hanggal elmondja a lényeget. Én még abban a korszakban kezdtem el kutatni, amikor az egyetemi könyvtárban két órát kellett várni arra, hogy kihozzanak egy adott könyvet. Ez harminc évvel ezelőtt volt, ahhoz képest most itt tartunk. Brutálisan felgyorsult a mindennemű tájékozódás, csak találgatni lehet, hogy az emberiség és a tudományos élet mennyire van erre felkészülve.
– A társadalom általános műveltségi szintjét ez mennyire befolyásolhatja? Amint az imént beszéltünk róla, nem kell már nagy erőfeszítéseket tenni a tudás megszerzéséhez, és már az egyetemi vizsgákról sem mindig egyszerű kizárni a mesterséges intelligencia használatát.
– Ez attól is függ, mit értünk műveltség alatt. A fogalom jelentése korszakonként változik. Lehet, hogy létrejön egy más típusú műveltség az elmúlt évszázadokhoz képest. Korábban azt tekintették műveltnek, aki több szakmai területen is jártas. Lehet, hogy ez hamarosan meg fog változni, azt még nem tudjuk, milyen irányba. Egyetemi tanárként főleg tizennyolc és huszonöt év közötti diákokkal dolgozom. Azt tapasztalom, hogy másképp gondolkoznak, mint én harminc évvel ezelőtt. Másképp kapcsolják össze és kezelik az információkat. Sok mindent próbálnak egyszerre csinálni, ami nagyon nehéz lehet. Néha valóban nehéz eldönteni, valaki saját szöveget írt, vagy Chat GPT-vel íratta a szöveget. Lehet hasznos módon is használni a mesterséges intelligenciát, de ha adunk neki egy feladatot, mondatról mondatra ellenőrizni kéne, mennyire helyesen végzi el. Ami a vizsgákat illeti, elsősorban a szóbelik gyakoribbá tételével lehet megbizonyosodni arról, hogy a diákok valóban megtanulják-e az adott anyagot.
– Az eddig említett kérdéskörök mellett a független platformok helyzete is érdekes lehet a tájékozódásban. A különböző politikai pártokhoz való elköteleződés egyre inkább jelen van a médiában, mennyire fenntartható ilyen helyzetben az elfogulatlan információközlés modellje?
– Én is úgy látom, hogy mindenki egyre inkább elköteleződik valamilyen irányba, és a magát függetlenként meghatározó média egyre nehezebben él. Megvannak azért a lehetőségek a források szerzésére, mert ilyesmik még léteznek. Új üzleti modelleket kell kidolgozni, amelyek megkövetelik a hanganyagok és a videók készítését is. A piacon való megéléshez kreativitásra van szükség a médiaintézmények részéről. A nehézségek ellenére van lehetőség a túlélésre, én optimista vagyok ebben a tekintetben, hiszek benne, hogy nem fog eltűnni ez a típusú média.
– Amellett, hogy nem fog eltűnni, lesz-e esélye majd érvényesülni azok mellett a korábban említett „buborékok” mellett, amelyek a közösségi médiában alakulnak ki?
– Szerintem ugyanúgy működik az elérés, mert aki a független sajtót fogyasztja, az is egyfajta buborékban van. Én ki szoktam lépni a saját közegemből, és megnézek más buborékokat is, hogy azokban mi a narratíva. Jó tudni, mihez kell viszonyulni.
– Szintén az elmúlt években terjedt el a „tiktokosodás” jelensége is, ami arra utal, hogy a Tiktok nevű közösségi platform elsősorban rövid, akár félperces vagy egyperces videókra épít. Ez odavezethet, hogy elveszítjük a türelmünket, és elvárjuk, hogy mindenki röviden magyarázzon el nekünk valamit?
– Az agyunk tényleg hozzászokott ahhoz, hogy folyamatosan impulzusokat és információkat kapjon. Ehhez a mobiltelefon szoktatott hozzá. Az egyetemen a tavalyi elnökválasztás kapcsán kutattuk a kollégáimmal, hogy a Tiktok hogyan járult hozzá a romániai eredményekhez. Egyértelmű, hogy hatással voltak Călin Georgescu eredményeire ezek a tartalmak, hiszen rövidek és érzelemvadász jellegűek. Az emberek egy része hajlamos gondolkodás nélkül dönteni, félperces videók alapján.
– Áttérve a mindennapi olvasásra, a statisztikák és felmérések egyre inkább azt mutatják, hogy az emberek nagy része számítógép helyett telefonon olvas cikkeket, ahol a sok szöveg még többnek tűnik. A szemünknek itt is az a kényelmesebb, ha rövidebbek a tartalmak, ez az információközlést milyen mértékben alakítja át?
– Megváltoztak az írott tartalomgyártási szabályok. Rövid idő alatt kell megragadni és fenntartani az olvasóknak a figyelmét. Ez hátrányt jelenthet olyan esetekben, amikor egy műfajt nem lehet két-három perces olvasással elintézni. Az online térhez való alkalmazkodás minden bizonnyal egyes műfajok háttérbe szorulását eredményezi, a klasszikus hosszú riportokból egyre kevesebb van. Ennek az is az oka, hogy az újságíró számára is egyre kevésbé éri meg pénzügyileg két-három napot foglalkozni egy anyaggal.
– A hagyományos médiához a nyomtatott sajtót, televíziót és a rádiót szoktuk manapság sorolni, de talán ma már a Facebook is régebbi platformnak nevezhető. Régóta hallunk olyan véleményeket, hogy ezek az új platformok és trendek megjelenésével el fognak tűnni. Bár csökkent az elérésük, ez eddig még nem következett be. Lehet-e esély erre a közeljövőben?
– Médiatörténészként azt látom, hogy általában nem tűnnek el a régi eszközök, hanem a tájékoztatás rendszerén belül megpróbálnak új szerepet és helyet találni maguknak. Vannak olyan korszakok, amikor egyes eszközöknek rendkívül nagy a népszerűségük, később pedig kevésbé használják őket. A tapasztalat azt mutatja, hogy ezek az eszközök sem tűnnek el teljesen, a nyomtatott sajtó sem tűnt el a rádió miatt, vagy a rádió a televízió miatt. Mára a klasszikus rádió mellett megjelentek a podcastek, amelyek hasonló tartalmak, csak más a tálalásuk. Szerintem minden eszköz megmarad valamilyen szinten, és keresni fogja a helyét a tájékoztatás rendszerében. Lesz egy olyan média-ökoszisztéma, amelyben mindenki megpróbál majd túlélni vagy élni.
