2026. február 20-án, pénteken 17 órától a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Béla termében bemutatják Bartha Katalin Ágnes színház- és irodalomtörténész Történeti játékstílus és gyakorlat: Prielle Kornélia pályafutásának színházművészeti és társadalmi dimenziói című kötetét (Akadémiai Kiadó, Budapest, Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2025.).
A kötetről a szerzővel Egyed Emese egyetemi tanár, költő, irodalomtörténész beszélget. Közreműködnek Benedek Ágnes és Derzsi Dezső színművészek.
Az esemény házigazdája Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója.
A kötet Prielle Kornélia (1826–1906) színésznő pályájához kapcsolva vizsgálja a korabeli változó színpadi játékmódot. Első fele életrajzi keretben tárgyalja a pálya jellegzetességeit olyan társadalmi kontextusokhoz kapcsolódva, amelyek a korabeli színházi játékmód megragadása szempontjából lényegesek. A második fele pedig a korabeli színpadi játékot helyezi központba, egyrészt a játékstílusokhoz kapcsolódó fogalomvilág és módszertan újragondolásával és kidolgozásával, másrészt konkrét alakítások nyomainak vizsgálatával. Sajátságosan kapcsolódik itt össze a biográfiai módszer, a színházi historiográfia és a performance studies optikája és kérdésfeltevése, amelyeknek metszéspontját a színpadi játékmód képezi, s egy látszólag ismert, valójában sok ismeretlen mozzanatot és színháztörténeti összefüggést feltáró életmű is kibontakozik. A könyv bevezetőjéből:
„A kötet egy 19. századi színművész pályájához kapcsoltan vizsgálja a korabeli, változó színpadi játékmódot. (…) A jelenkori magyar színháztörténetek, lexikonszócikkek alapján Prielle Kornélia (1826–1906) a francia társalgási színművek kitűnő szalonszínésznőjeként, illetve a budapesti Nemzeti Színház első örökös tagjaként kanonizálódott. Az adatsorok és szerepköri beskatulyázás egyszerűsítő eljárásai helyett a hat és fél évtizedes aktív színészi pálya mikrodimenzióinak vizsgálata a korabeli színházművészet és színészeti professzió lényegi összetevőinek és társadalmi szerepének, ezen belül is Prielle színpadi és színpadon kívüli alakjának, színpadi játéknyelvének megvilágításával kecsegtet. Vidéki vándortársulatoknál töltött primadonna korszakát (1841-től) követően 1859-ben, majd 1861-ben lett végleg a pesti Nemzeti Színház tagja. Itt igen széles szerepskálát felsorakoztatva közel háromszáz szerepben, majd háromezer estén játszott a Nemzetiben, amelyhez nagyszámú vidéki fellépés is járult. Karrierje során együtt játszhatott az úttörő színészek nagyjaival (Déryné, Udvarhelyi Miklós, Jancsó Pál, De Caux Mimi), pályája csúcsán, a Paulay-korszakban többek közt Jászai Mari, Szigeti József, Nagy Imre, Márkus Emília partnere volt; a századelőn az élő legendát még számtalan ifúszínészjelölt vagy épp már kezdő színész láthatta.”
