Dr. Békássy Nándor Albert (1942–2025), a NYEMRLSZ világi elnökének (1987–2025) emlékére
A Magyar Református Egyház lelkigondozó szolgálata a szórványban a szükség következménye. Ennek a tevékenységének és a NYEMRLESZ (Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat) történetének első írásbeli összefoglalását tartalmazza ez a dolgozat. Az első részében az angliai és az ausztriai helyzetről számoltunk be.
3. Belgiumban
1937 októberében az Észak-Franciaországból Belgiumba áttelepült Mikó Piroska hittérítő a Belgiumi Magyar Szociális (Közjóléti) Bizottság beosztottjaként kezdett egyházszervezői munkába. A következő évben, amikor Miklós Mária vette át a feladatát, Brüsszelben már 206 hívőt talált, Limburgban és néhány kisebb településen pedig gondnokok vezetésével kialakulóban voltak a református gyülekezetek. A szervezést bátorította, hogy a Magyarországi Református Egyház Egyetemes Konventje 1938-tól állami segélyt remélt a belgiumi reformátusok lelkigondozását végző hittérítői lelkészi állás létesítésére. Az állami segély a második világháború előtti időszakban azonban elmaradt. Időnként a Franciaországi Lensből látogatott el Belgiumba református lelkipásztor vagy hittérítő, és a Hollandiában ösztöndíjas papnövendék, Szántay Ede végzett lelkigondozói munkát Belgiumban. Végül az Egyházak Világtanácsának nemzetközi segély- és menekültügyi osztálya intézkedése nyomán a Belga Protestáns Egyház tagegyházként támogatta a magyar gyülekezeti közösségeket.
1945 és 1957 között Kulifay Imre párizsi lelkész volt a belgiumi magyar protestánsok lelkigondozója.1
Az 1956-ban érkezett menekültekkel együtt, 159 helységbe szétszórtan, a magyar református egyházi közösségekhez tartozó hívek száma mintegy 3500 volt. Tizenhat helyen tartottak rendszeresen istentiszteletet,2 Brüsszelben és Liège-ben templomuk volt. Három-négyszáz kilométeres körzetben „mozgó templomként” mikrobuszt üzemeltettek.3
1956 sodrásában Pándy András református-protestáns lelkész és vallástanár Svájcon keresztül érkezett Brüsszelbe, Karl Barth professzor, a század híres protestáns teológusának ajánlólevelével. Három évtizeddel később a Magyarországi Református Egyház Zsinatának elnöke egyértelműen megállapította, hogy Pándy hittudományi végzettséggel rendelkezik – elvégezte a teológiát –, ám pappá sohasem szentelték. Később, miután 1978-ban lemondott lelkészi tisztségéről, kiderült róla,4 hogy csaló volt, aki pénzügyi visszaéléseket, illetve gyilkosságokat követett el. Szégyenteljes, de egyben tanulságos története nemcsak a Benelux államok egyházközösségeinek laza törvényeinek tarthatatlanságára figyelmeztet, de a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinatának és a Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálatnak (NYEMRLSZ) a felelősségére, elnéző felügyelői gyakorlatára is.
Pándy András a NYEMRLSZ ifjúsági lelkészeként előadást tarthatott. 1965. július 28–29-én Antwerpenben egy tanácsülésen új vezetőséget jelöltek, amelyen ifjúsági missziói (hittérítő) lelkésznek javasolták. 1966-ban, a hetvenes években vaskos irattartóban kerültek a NYEMRLSZ jogtanácsosa elé pénzügyi visszaélései. Házakat íratott a saját nevére, a magyar protestánsok brüsszeli és liège-i istentiszteleti helyei a tulajdonába kerültek, hatszázezernél több belga frankot csalt ki egy özvegyasszonytól, hamis iratok és nyugták kiállításáért, kijátszásért, becsületsértésért feljelentették a liège-i törvényszéken. Rétfalvi Attila újságíró riportjában felhívta a figyelmet a brüsszeli templom bejárata fölötti, a híveket elijesztő, borzalmas képre,5 amely összefügg a borzalmas gyilkosságokat elkövető természetével.
A feletteseket közel húsz esztendőt át megtéveszthette Pándy András – aki a belgiumi országos flamand nyelvű egyházszervezet kötelékében működő magyar gyülekezetben szolgált –, de a hívek többségét nem. A gyülekezet idővel szétzüllött. 1975-ben már nem részesültek az Egyházak Világtanácsának genfi anyagi támogatásából. A gyülekezet kisebb része 1975 és 1978 között Pándy András vezetésével beolvadt a belga egyházba. A függetlenek csoportja Teleki Józsefet örökös tiszteletbeli főgondnoknak választotta. Érthetetlen, hogy vele együtt „örökös lelkipásztorának” a lemondott, és egy darabig flamand iskolában vallástanárkodó Pándy Andrást is megválasztotta.6 Pándy András bűntényeinek nyilvánosságra kerülésekor a belga egyház zsinata elhatárolta magát, és 1997 novemberében kizárta őt soraiból. A NYEMRLSZ 1997. december 7-én nyilatkozatban közölte, hogy Pándy András nem nevezhető lelkésznek, és szervezeti kapcsolatban nem állt a Szolgálattal.7
1982-ben a Bethlen Naptár azt írta a gyülekezetről, hogy ott „mindenki pap, mindenki gondnok és presbiter”. Leírt prédikációkat, írásokat, híreket küldtek körbe egymásnak. Családi összejöveteleken találkoztak.8
Hermán (Hermann) M. János erdélyi református lelkipásztor a frízföldi Ouwsterhaule és Scharsterbrug református gyülekezetben 1983 és 1988 között teljesített szolgálatot, amikor a bruckhauseni magyar gyermektáborban, ahol hollandiai és belgiumi magyar gyermekek is nyaraltak, tudomást szerzett a belgiumi áldatlan helyzetről. 1986-ban, Dobri János kolozsvári lelkipásztor liège-i látogatása során tájékozódva, a liège-i hívek nevében Hermán M. János lelkészt a gyülekezet újraszervezésére biztatta. A hívek címének összegyűjtésében Jancsó Jeromos lelkipásztor és Tóth Miklós segített. Dobai Sándor belgiumi magyar katolikus főlelkész támogatta a protestáns vallású magyarok összegyűjtését.
1988 és 1989 között öt istentiszteletet tartottak Visser-Pál Irén maastrichti otthonában. Hermán M. János református lelkipásztor és Dobai Sándor katolikus főlelkész számos ünnepi alkalomkor közös mise-istentiszteletet tartott az ezeréves liège-i Szent Szerváciusz (Saint-Servais) templomban.
1990-ben ideiglenes presbitérium (egyháztanács) alakult. Budai Lászlóné liège-i, Huszár Magda brüsszeli és Hermán M. János hollandiai lelkész szerkesztésében, az egykori nyugatra menekült magyar reformátusoknak – a Nagy Sándor által szerkesztett Üzenet című kiadvány emlékére – kéthavonta megjelenő lapot indítottak. A brüsszeli Magyar Házban havonta tartanak istentiszteletet, Kiss Sándor tanár pedig bibliaórákat. A belgiumi gyülekezet segítségére számosan siettek: Lukácsy Szilamér erdőcsinádi lelkipásztor és neje korondi kerámiakegyszereket küldött, Orbán János tanár klenódiumokat (kegyszereket) rendelt a belgiumi egyházközség és az Európai Protestáns Szabadegyetem részére, falinaptárokat Hermán János nagysármási református lelkipásztor küldött. Hermán M. János egy esztendeig önkéntes lelkészi szolgálatot vállalt. Az egyházi tanács nem kért egyházfenntartói járulékot tagjaitól, de tetemes volt a perselypénz, és a lapra való előfizetésre is jelentős pénz érkezett. Az egyház pénzügyi forgalma 1990-ben 24 000 belga frank volt. Erdélybe, Magyarországra és Kárpátaljára küldött adományokra is futotta.9
1992 őszétől 1994 őszéig az Amszterdamban lakó Huszti Zoltánné Szabó Júlia felszentelt református lelkipásztor is szívesen végzett lelkészi szolgálatot Belgiumban.
1993-tól a gyülekezetet Kozmay Kún Miklós, dr. Kibédi Varga Ödön és Huszár Magda képviselte, amikor megindították a tárgyalásokat a belgiumi protestáns gyülekezetnek a Belga Zsinatba való felvételére. Később bekapcsolódott Szabó Júlia, Süle András, gr. Teleki Kálmán, Berzi Pál és felesége, Kovács Jánosné. Kidolgozták tizenkét oldalas kérvényüket.
1994. szeptember 24-én a Belga Zsinat egyhangúan, kétéves próbaidőre felvette közösségébe a Belgiumi Magyar Egyházat. A következő, az ixelles-i parókián tartott feladatmeghatározó találkozón Hermán M. János felhívta a jelenlevők figyelmét arra, hogy ötezerre becsülhető azoknak a megkereszteletlen magyaroknak a száma, akik Belgiumig jutottak, és családjuktól távol, erkölcsi környezetükből kiszakadva kezdenek új életet – az ő támogatásuk az egyház feladata.10
4. Franciaországban
Kuncz Aladár neves írónkat Franciaországban találtaaz első világháború kezdete. Harmincnál több magyar társával Noirmoutier-be jutott, innen ered későbbi regényének, a Fekete kolostornak a címe. Második karácsonyukon a vár egyik szobáját közös erővel templommá alakították. Ünnepi alkalmakkor vallásos énekük a Himnusz volt. Később néhányan – köztük más vallásúak is – eljártak a helység katolikus templomába a hajnali misékre, ahol a háborús körülményekhez képest így részesülhettek lelkigondozásban.11
Az első világháború után nemcsak Magyarországról, hanem a környező államokból is sokan – politikai és gazdasági okokból – kivándoroltak, és közülük számos magyar Franciaországba jutott el. Számuk a húszas évek közepén hetven-nyolcvanezer főre tehető, majd a harmincas években, a továbbutazások és a hazaköltözések következtében harmincöt–negyvenezerre csökkent. Legtöbben Párizsban és környékén, valamint az észak-franciaországi bányavidékeken és textilgyárak közelében telepedtek le, de Dél-Franciaországban is sokan otthonra találtak. Arról, hogy közülük hányan voltak református vallásúak, nincsenek pontos adataink, ám abból, hogy igényelték a gyülekezeti életet, következtethető: számuk jelentős lehetett.
A franciaországi magyar református gyülekezeti élet szervezése a református egyház támogatásával indult meg, és az 1924/1925-ös tanévhez kötődik, amikor Párizsban két erdélyi ösztöndíjas teológushallgató szolgálata kezdődött el. Csekme Ádám az északi Pas-de-Calais megyében, míg Patay Lajos Párizsban tartott magyar nyelvű istentiszteletet először 1925-ben, a francia református egyház által e célra felajánlott templomokban. Ugyanazon év őszén a Központi Evangélikus Egyesület (Société Centrale Évangélique) Csekme Ádámot a franciaországi magyarok lelkigondozásával bízta meg. A fiatal lelkipásztor már beiktatása előtt bibliákat és hittérítő anyagokat kért Baltazár Dezső tiszántúli püspöktől és a párizsi magyar nagykövetségtől, valamint segítőtársakat is toborzott maga mellé. Ennek köszönhetően 1926 nyarán Rigall János hitoktató-lelkész hosszabb hittérítő útra indult, Párizsban pedig ösztöndíjas teológusok végeztek szolgálatot, és rendszeresen igehirdetéseket tartott Pénzes Sándor egyházi elöljáró (presbiter) is.
A franciaországi magyarok gyülekezetszervező munkájára a Magyarországi Református Egyház Egyetemes Közgyűlése is felfigyelt, és a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnál elérte, hogy 1927. november 1-jétől havi 400 pengő rendkívüli állami segélyt folyósítsanak a magyar református hittérítői állás fenntartására. Később ezt a támogatást a Magyar Külügyminisztérium is kiegészítette. Az 1930-as évekre így Lensben és Párizsban egy-egy lelkész, valamint Lensben, Roubaix-ban és Párizsban egy-egy hittérítő tevékenységét biztosították magyarországi források.12
A lelkészek erejüket nem kímélve nekiláttak a gyülekezetépítésnek, a művelődési és társadalmi munkának. Az igehirdetés és a szentségek (sákramentumok) kiszolgálásával párhuzamosan a hívek nyilvántartását, lelki gondozását, családok látogatását, gyermekhitoktatást, vasárnapi iskolát, a keresztény vallásba való beavatás (konfirmálás) előkészületeit kezdeményezték, hogy megteremtsék és fenntartsák a folyamatos egyesületi életet. Magyar Otthonokat létesítettek, ahol a Franciaországban szokásos csütörtöki tanítási szünetet kihasználva magyarul írni és olvasni tanították a gyermekeket, és ellátásukról is gondoskodtak. Ezekben az Otthonokban tanulhattak a fiatalok magyar történelmet és földrajzot, a felnőttek pedig az énekkarban, a színjátszó körben, a könyvtárban, különféle ünnepélyeken és műsoros teadélutánokon szórakozhattak hasznosan. A gazdasági válság sújtotta Franciaországban, különösen pedig az ország északi részén, ahol a magyarok éltek, egyre fokozódóan szükség volt a szegénygondozásra. 1926-ban Lensben és a tőle hatvan kilométerre fekvő Roubaix környékén 247 magyar családot, összesen 1035 lelket tartottak számon a gyülekezetben, akik az itteni Magyar Református Missziói Egyházat megalakították. A lelkészi munka a mostoha körülmények miatti személyi változtatások miatt nem volt folyamatos. 1932 és 1941 között Dóczi Antal, Kiss Zoltán és Hőgye Mihály szolgálata javulást hozott, de, amikor az utóbbi Németországba távozott, a lensi pásztori állás 1942-től betöltetlen maradt. 1937-ben a hittérítő munka mégis innen Belgiumra is kiterjedt.
Párizsban, 1925-ben hatvan család tartott kapcsolatot a magyar református egyházzal. A hívek száma az egymást váltó igehirdetők mellett is megháromszorozódott. 1929-től Mester János lelkipásztort véglegesítették a gyülekezetben, aki Emlékeztető címmel havonta megjelenő gyülekezeti lapot indított. Ebből nőtt ki a Párizsi Magyar Reformátusok Lapja. Ez a kiadvány az egymástól távol élő, többnyire szegény sorsú magyarok összetartozás-tudatának ápolásáért volt jelentős. Mester János hat évig volt a gyülekezet lelkipásztora.13
1934. szeptember elsejétől 1986. május 22-én bekövetkezett hirtelen haláláig Kulifay Imre volt a párizsi reformátusok lelkipásztora, aki 1985-ben elhunyt, társadalmi nővérként mellette dolgozó feleségével együtt felpezsdítette a Párizsi Magyar Református Misszió életét. Létrehozták a Református Nőegyletet, a Református Leánykört. Huszonnégy tagú elöljáróság segítette munkájukat a havonta tartott megbeszéléseken, átlagosan százan vettek részt vasárnapi istentiszteleteiken. 1939-ben egyházfenntartói járulékokból kétezer frankot fordíthatott a szegények segélyezésére. Kulifay Imre vezette a protestáns egyetemi hallgatók bibliatanulmányi összejöveteleit, évente felkereste a dél-franciaországi magyar reformátusokat Lyonban és Grenoble városában, ahol istentiszteletet tartott és úrvacsorát adott. A második világháború végén felkutatta a magyar hadifoglyokat, és emberfeletti erővel küzdött mielőbbi hazaszállíttatásukért.14
1947 októberétől a magyar állam megszüntette a franciaországi reformátusok segélyezését is. 1966-ig az Egyházak Világtanácsa támogatását élvezték. Ezután a párizsi református egyházközség képtelen volt biztosítani lelkipásztora megélhetését. Kulifay Imre tizenhat esztendeig, heti öt napig taxisofőrként kereste kenyerét és ellátta egyházi szolgálatát. Ezután lelkipásztor testvére, Kulifay Gyula közbenjárására a Rajnai Egyház Diakóniai (Betegápoló) Szervezete (Diakonisches Werk im Rheinland) részesítette segélyben.15
A francia törvények nem ismerik el a lelkészi vezetés nélkül gyülekezetet, ezért a hívek kérésére a németországi Düsseldorfban nyugdíjazott Kulifay Gyula feleségével, Margarete nagytiszteletű asszonnyal együtt, aki a Rajnai Evangéliumi Egyház Diakóniai (Szeretetszolgálati) Intézményének egykori tisztviselője volt, az új lelkész keresésének idejére elvállalta a gyülekezet vezetését. Párizsban és környékén ekkor 750 egyháztagot tartottak nyilván. Minden hónap első vasárnapján, a Skót Nemzeti Egyház templomában igét hirdettek. Drótos Árpád, debreceni ösztöndíjas papnövendék volt az idős lelkész segítségére. Az ökumené szellemében, testvéri egyetértésben a Ruzsik Vilmos főtisztelendő vezette Magyar Római Katolikus Egyházközösséggel együtt is végeztek igehirdetést. Lelkészi hivatalt és lakást is szerezve ifjúsági bibliaórákat, összejöveteleket, az áldozatkész asszonytestvérek segítségével szeretetvendégségeket rendeztek.16
Drótos Árpád 1990. május 6-án lépett a gyülekezet lelkipásztoraként szolgálatba. Nincs adatunk arra, hogy meddig végezte munkáját és hova távozott innen. 2000-ben a Franciaországban tanuló és a Párizsba látogató papnövendékek, valamint a környező országokban szolgáló lelkészek tartottak havonta református istentiszteletet a francia fővárosban.17
5. Hollandiában
A 17–18. században Franekerben, a hollandiai híres egyetemi városban magyar és erdélyi magyar református diákok is szép számmal tanultak. Az akkori magyar kollégium épületén fríz, holland és magyar nyelvű emléktábla áll. A franekeri református nagytemplomban magyar sírkövek, közöttük két erdélyi fiatal lelkész 17. századi sírköve áll.
Kettős egyházi háttere van a magyar–holland, és általában a holland, illetve a kelet-közép-európai református egyház kapcsolatának. Az egyik az, hogy az Utrechti Állami Egyetem Teológiai Fakultásának 1761-től „magyar” ösztöndíja van, ez lenne a Stipendium Bernardinum. A 19. században több egyházra szakadt hollandiai református egyház magyar szempontból két legfontosabb ága: egyrészt a Nederlandse Hervormde Kerk (Történelmi Református Egyház), másrészt a Gereformeerde Kerken in Nederland (Szigorú Református Egyház), amely Kuyper Ábrahám 1886-os megújító kezdeményezése nyomán alakult, és ösztöndíjakkal támogatta a magyar lelkészképzést. A Kuyper Johanna által indított holland–magyar református gyermekgondozás is jelentős hírnévre tett szert a 20. század húszas éveiben.18 Hollandiában és a Kárpát-medencében számos szervezet és alapítvány ápolja ezt a sokféleképpen gyümölcsöző kapcsolatot.
A húszas években kezdeményezett gyermekmentés keretében különvonatokkal ideérkezett 25 000 gyermek közül holland nevelőszülők örökbe fogadtak mintegy ezernyit.19
A harmincas években a gazdasági válság kényszerétől hajtva érkeztek magyarok Hollandiába. Az 1930-as évek elején magyar nyelven hirdetett a kolozsvári születésű, Budapesten végzett Horváth László lelkész, amszterdami ösztöndíjas. Főként a limburgi magyar bányászok között szolgált.20 Az Öreg Magyarok segítették a háború utáni menekültek letelepedését. Az ötvenes években előbb a nyugati megszállási zónákból telepítettek magyarokat Hollandiába, 1956 után pedig öt vöröskeresztes vonattal 3500–4000 magyar érkezett Ausztriából. Az ezután érkezetteket új menekülteknek nevezték. A kilencvenes évek elején a Hollandiában élő magyarok száma tízezer lehetett. Harminc százalékuk református, akiknek 15–20 százaléka tart kapcsolatot a református egyházzal.21
Az amszterdami Hungária Klub 1929-ben alakult, és 1940-ig ez volt az egyetlen magyar egyesület Hollandiában. A második világháború végén féléves üdülésre érkező magyar gyermekek – akár a húszas években – felélesztették az egyházi életet is. Minden héten, több helyszínen fiatal lelkészek tartottak istentiszteleteket. 1951-ben Tüski István, Végh József és Tóth Miklós Utrechtben országos egyházi munka szervezésébe kezdtek. A balatonszárszói hagyományokra építve, felekezeti hovatartozástól függetlenül, hétvégi találkozókat rendeztek a magyar fiatalok számára. Kapcsolatot kerestek a Magyar Református Egyházi Szolgálattal, amely Ausztriában és Németországban működött. Segítségükkel jött létre a Tüski István nevét viselő Szórványban Élő Magyar Református Egyház,22 amelyet mindkét hollandiai református egyház elismert. Az 1953-as költségvetésükben szereplő missziói (hittérítő) munka támogatását már az előző években megkezdték. A hittérítő munka a párizsi magyar lelkipásztorral kötött megállapodás szerint Belgium területére is kiterjedt: a Brüsszeltől délre fekvő francia-vallon részt ő látogatta, míg az Antwerpen központú északi flamand-holland területet Tüski István23 látta el. A szórványszolgálat alapja a személyes kapcsolatok kiépítése volt; a „németalföldi” részen 350–400 magyar címet sikerült összegyűjteniük, és házi istentiszteleti köröket alakítottak.
Két zsinati bizottság megbízásából Tüski István bekapcsolódott a Nemzetközi Menekültügyi Szolgálat munkájába is. Az akkori politikai vezetés által leállított gyermeküdültetés megmaradt pénzéből a zsúfolt bajorországi menekülttáborokból 400–500 gyermeket és anyát helyeztek el holland családoknál, a barakklakókat pedig élelemmel és ruházattal segítették. A szeretetszolgálatba két kisebb hollandiai református egyház is bekapcsolódott,24 a négy egyház diakóniáját pedig a Ruyter admirális nevét viselő alapítvány, az Admiral De Ruyter Fonds támogatta.25
Utrechtben Magyar Egyházi Iroda nyílt holland szakemberekkel és tolmácsokkal, Brüsszelben pedig hasonlót létesítettek az Ökumenikus (Általános Egyházi) Tanács Házában. A menekült magyarok szolgálatában Tüski István mellett részt vettek Végh József, Kerekes János, Szekeres Attila, Záborszky János és Paksy János lelkészek, a kelet-hollandiai munkát pedig hazatelepült holland feleségével Jakos Lajos végezte.
Bizottság alakult a magyar keresztyén sajtótermékek kiadására (Comité voor Hongaarse Lectuur). Első kiadványként a Heidelbergi Kátét jelentették meg 1954-ben, majd kisebb traktátusok (értekezések) követték. 1956 szeptemberében elkészült az Énekeskönyv a Szórványban Élő Magyar Református Egyház számára, amely két év alatt összesen 35 000 példányban készült el, és mind az öt világrészbe eljutott.
1957-ben először a teljes Károlyi-biblia, majd a Czeglédy Sándor által felülvizsgált Új Testamentum került ki holland nyomdából, további érdekes értekezésekkel kiegészítve.26 A Jöjjetek című lap, amely a SZEMRE (Szórványban Élő Magyar Református Egyház) havi kiadványa volt, hét esztendőn át jelent meg, és Tóth Miklós, valamint Kibédi Varga Sándor szerkesztették a „keresztyének és magyarok kívánunk lenni” hitvallással.27
1956 után a helyi csoportok és klubok országos összefogására létrejött a Magyar Szövetségi Alapítvány. A Hollandiai Magyar Protestáns Lelkigondozói Szolgálat Alapítványa az egyházi munka jogi megalapozottságát biztosította, és a Magyar Egyházi Iroda munkáját is folytatja. Elnöke Tóth Miklós. A hetvenes évektől ez a két alapítvány – a Római Katolikus Alapítvánnyal együtt – a hollandiai magyar élet főbb szervezője volt. 1991-ig a lelkigondozói szolgálatot a Holland Központi Pénztár támogatta, azóta a Szolgálat sem az államtól, sem az egyházaktól nem kap anyagi támogatást, a lelkészek önkéntes szolgálatot végeznek.28
Utrechtben középkori épületben működik székháza, az Apáczai Csere János Magyar Ház. 1977-ben nyílt meg az önerőből épített, saját tulajdonú magyar református központ, a vianeni (Utrecht déli elővárosa) Magyar Otthon.29 Istentiszteletek, bibliaórák, különféle találkozók színhelye az Otthon, ugyanakkor a magyar nyelv és művelődés helye is. Folyamatos együttműködés alakult ki a Mikes Kelemen Körrel30 és a groningeni Magyar Intézettel. Számos előadó, különféle művészek, művészcsoportok megfordultak itt, változatos témájú kiállításokat rendeznek, saját filmszínházuk ötvennél több különféle játék- és dokumentumfilmet mutatott be. Segítették két hollandiai vonatkozású dokumentumfilm elkészítését.31 1969 júliusától Tüski István felesége, Szabó Márta, a hollandiai lelkigondozók második lelkésze lett.
Hagyománya van itt az ökumenikus (általános keresztyéni) istentiszteleteknek, amióta negyven évvel ezelőtt Dobai Sándor, belgiumi római katolikus főlelkésszel, Tüski István közösen, államilag is támogatott igehirdetést tartott a gyermektáborokban. Rómában először ilyen értekezletet Békés Gellérttel, a katolikus Új Testamentum fordítójával tartottak, amelynek főelőadója Ungár Aladár volt, aki a Rómaiakhoz írt levélhez aprólékos magyarázatokat fűzött.
A Magyar Protestáns Lelkigondozói Szolgálat nemzetközi ifjúsági munkájának eredménye a Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencia, amelynek szervezésekor két és fél ezer címre küldenek tájékoztatót magyar fiataloknak.
(Folytatjuk.)
Jegyzetek
1 Hermán M. János: A Pándy-ügy margójára. Új Kéve, VI. évfolyam, 1 szám, 1998. február–március, 27. o.
2 Hermán M. János hollandiai református lelkész A Pándy-ügy margójára című írásában (Új Kéve, VI. évfolyam, 1. szám, 1998. február–március) a hatvanas években tizenhét olyan helyről ír, ahol istentiszteleteket tartottak.
3 Dr. Barcza József: Tudósítás a belgiumi magyar protestánsokról, a Tebenned bíztunk eleitől fogva – A magyar reformátusság körképe című kötetben. Debrecen, 1991, 123–124. o.
4 Uo.
5 Bethlen Naptár, 1966, 105–106. o. Bethlen Naptár, 1971, 156. o.
6 Lásd az 1. és a 3. jegyzetben megjelölt forrásokat.
7 „A nyugat-európai Magyarnyelvű Református Lelkigondozó Szolgálat közölni kívánja a nyilvánossággal, hogy a rendkívüli bűncselekményekkel gyanúsított Pándy András belga–magyar állampolgár soha nem volt törvényesen elismert református vagy protestáns lelkész és nem állt szervezeti kapcsolatban szolgálatunkkal. Nyomatékosan kérjük a magyar médiát, hogy az említett személyt lelkésznek ne nevezzék, mert ez a megnevezés nem felel meg a valóságnak” – Reformátusok Lapja (a Magyarországi Református Egyház Hetilapja), XLI. évfolyam, 1997. december 7. (49.) szám, 8. o.
8 „Egyházunk él tovább. Mindenki pap (főleg családfők), mindenki gondnok, presbiter. Mindenki szolgál és mindenki vezet úgy, ahogy felelőssége parancsolja, és lehetősége engedi… A prédikációkat körözzük. Némelyeket már rongyosra használtunk. Ugyanígy körözünk írásokat, cikkeket és híreket. Az időseket testvérek veszik fel autóikba, és segítik őket a soron következő családi összejövetelre. Ilyetén való egyházi életünkre a zártság és nyitottság egyformán jellemző” – Bethlen Naptár, 1982.
9 Hermán M. János: A belgiumi protestáns gyülekezet az újrakezdés állapotában. 125–126. o.
10 Huszár Magda írásbeli közlése 1994-ből.
11 Kuncz Aladár: Fekete kolostor – Feljegyzések a francia internáltságból. Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1965, 134–140; 230–244. o.
12 „Kulifay Imre 1946. augusztus 17-én arról számolt be a Konventnek szokásosan megküldött havi jelentésében, hogy Belgiumból – ahova időnként átjárt – 3000, Franciaországból 31 500 hadifogoly tért haza” – Barcza József: Magyar református gyülekezeti élet Franciaországban, 121. o. „Személyesen járt el a francia kormánynál, a Magyarországról hazatért franciákat is bevonva… harmincezer magyar ismerte őt, mert ennyire tehető azoknak a volt foglyoknak a száma, akiket fellelt a különböző táborokban, akiket visszaadott a családnak! Ez a segítség soha sem merülhet feledésbe!” – Takács Imre 1986. június 6-án, Abán mondott gyászbeszédéből.
13 Hermann M. János: A Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozói Szolgálat félszázadnyi történetének vázlatos áttekintése – kéziratban. Elhangzott a kolozsvári Teológián, a NYERMLSZ 1955-ben rendezett értekezletén.
14 Dr. Kocsis Elemér: Kulifay Gyula emlékezete (1910–1999) – kézirat.
15 Ugyanott.
16 Kulifay Gyula: Párizsi beszámoló, Reformátusok Lapja, 1989. január 15. Híradás Párizsból, Reformátusok Lapja, 1989. szeptember 3.
17 „A gyülekezet megfizeti útiköltségüket, és egy napig gondoskodik róluk, de szolgálatukért nem tud tiszteletdíjat fizetni” – Új Kéve, VIII. évfolyam 1. szám. 2000. április.
18 Sebestyén Jenőt idézi Tüski István a Magyarok Hollandiában című dolgozatában, 132. oldal.
19 1944-től érkeztek Erdélyből menekültvonatok. 1948 júniusában Utrechtben és környékén, valamint Haarlem mellett külön kellett helyezni a gyermekeket, mert szamárköhögéses betegek voltak közöttük. Nyolc–kilenc fiatal magyar református lelkész foglalkozott velük. (Zika Klára: Beatrix királynő magyar lovagja. Magyar Hírek, XLII. évfolyam, 1989. november.)
20 Hermann M. János: A Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozói Szolgálat félszázadnyi történetének vázlatos áttekintése (kéziratban), 5. oldal, hivatkozással a Hongaarsche Courant évfolyamaira.
21 Sebestyén Jenőt idézi Tüski István a Magyarok Hollandiában, 131–132. oldal.
22 A SZEMRE rövidítéssel ismert egyház nevét Tüski István javasolta a következő bibliai idézet alapján: „Szétszórtságban élő jövevények” (1Péter 1,1).
23 Tüski Istvánt 1948 elején vallástanárként küldték Hollandiába, ahol állami ösztöndíjat kapott Utrechtben. Rendkívüli munkát végzett a protestáns gyermekvonatokkal érkezettek gondozásában, szervezte a magyar nyelvű Biblia és a Heidelbergi Káté megjelenését, valamint magyar énekeskönyvet szerkesztett. Az 1957-ben érkező menekültek körében végzett tevékenységéért a Holland Vöröskereszt kitüntette. 1971-ben több hónapig Románia árvíz sújtotta vidékeire juttatott holland adományokat, amiért román állami kitüntetésben részesült. Négy évtizedes szolgálataiért és a holland–magyar barátság elmélyítéséért Beatrix királynő az Orániai-Nassaui Rend lovagkeresztjével tüntette ki. (Zika Klára: Beatrix királynő magyar lovagja. Magyar Hírek, XLII. évfolyam, 1989. november.)
24 A Keresztény Református Egyház (Christelijke Gereformeerde Kerken), illetve a Harmincegyes Református Egyház (Gereformeerde Kerken).
25 „A Magyarország és Hollandia között fennálló baráti kapcsolatok nem mai vagy tegnapi eredetűek. Ezt bizonyítja ez az alapítványunk is, melyet magyar kívánságra kereszteltünk el De Ruyter tengernagy emlékére. Állítólag e név minden protestáns magyar számára fogalom, bármily csekély is egyháztörténelmi ismerete. Debrecenben, a kálvinista Rómában áll De Ruyter admirális emlékműve. A holland tengeri hős 1676-ban huszonhat magyar lelkészt szabadított ki a spanyol gályarabságból. Azóta De Ruyter a holland–magyar barátság jelképe. Az Admiral De Ruyter Fonds 1956 októbere előtt sem volt tétlen. Munkásságában jelentős helyet foglaltak el a magyar gyermekek nyaraltatási akciói. Anyagi segítséget nyújtott a Hollandiában vagy más európai országban élő magyaroknak. Támogatja közülük azokat, akik Hollandiában szándékoznak letelepedni. Lehetőséget nyújt tanulásra és átképző tanfolyamok elvégzésére. Emellett tőle telhetőleg buzdítja a magyar lelkigondozói munkát, szoros együttműködésben Tüski István hollandiai magyar református lelkésszel, akinek a neve a menekültek körében már nem ismeretlen” – idézet a holland vezetőség ismertetőjéből, amely az 1956-os menekültek előtt hangzott el.
26 Brillenburg Wurth értekezése; J. Verkyl: Kapitalizmus és kommunizmus lelke és Jézus Krisztus Evangéliuma; W. Pfendsack rajzos kátéja: Ismered-e az utat?; Ökumenikus kiskáté; Jézus Krisztus a világ Világossága – a III. újdelhi ökumenikus világgyűlés füzetes tb.
27 „Minden magyar menekült küldetést vállal magára, amint átlépi hazája határát. E küldetés alatt nem politikai programot értünk. Azt sem, hogy mindenkinek nemzeti propaganda (hangulatkeltés) lenne a fő feladata. Amire gondolunk, azt Jézusnak a talentumokról szóló példázata mondja meg legvilágosabban: Aki jól gazdálkodik a maga szellemi kincseivel, az meggazdagszik az új világ értékeivel… E küldetésnek kíván hangot adni a Jöjjetek… A Nyugat, amely számunkra évszázadokon keresztül a kereszténységet jelentette, mélységesen megoszlott világnézeti és vallásos tekintetben. Mi azonban, a megkínzott és elhallgattatott magyar keresztyénségért rebegjük imánkat, a mai Nyugaton, ahol egyben keresztyének kívánunk lenni, és magyarok. A mi nyugatiságunk magyar és keresztyén. Keresztyénségünk nyugati és magyar…” Nyugati Magyar Keresztyénség. Jöjjetek, 1. évfolyam, 1. szám. A Magyar Szövetséggel együtt több mint 2000 magyar címet tartanak nyilván, 250–750 családnak küldik a Jöjjetek című körlevelet. (Jöjjetek, 1995. nyári különszám.)
28 Jöjjetek. 1995. nyári különszám. Tüski Márti (utrechti papnövendék), Szabó Márta (Tüski Istvánné), Tóth Miklós és Tüski István.
29 Tüski István holland nevelőszülei egy hektárnyi zöldövezetet adományoztak a Hollandiai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat Alapítványának, és jelentősen támogatták az építkezést. Emellett a holland társadalom és az egyház is hozzájárult a megvalósításhoz. Ennek keretében közösen építették fel a háromszáz férőhelyes gyülekezőtermet, 150 és 80 személyt befogadó termeket, valamint 45 férőhelyes vendégszobát. Az épületet 1977-től használják, 1989-ben bővítették. Itt működik a telefonos lelki gondozás központja, és advent idején több mint 200 címre küldenek levelet.
30 A Mikes Kelemen Kör munkája 1951-ben indult. 1956 után a menekültek közül új tagokat választottak a vezetőségbe, Prágai Dezső javaslatára tanulmányi napokat indítottak, amelyre tudósokat, írókat hívtak meg európai országokból. (Zika Klára: A szó hatalma. Magyar Hírek.)
31 Vonat Hollandiába – A gyermeknyaraltatás története; illetve De Ruyter admirális megszabadítja a gályarabokat. 1976-ban, az admirális halálának 300. évfordulójára készítette őket a holland református televízió.
