Az Emberi Erőforrások Minisztériuma a 2016/2017-es tanévben indította a Hétköznapi hőseink – írjunk történelmet! elnevezésű kezdeményezését, amelynek a támogatását a későbbiekben átvállalta a Kulturális és Innovációs Minisztérium. Ennek lényege, hogy iskolások saját szülőfalujukból mutassanak be olyan embereket, akik bár nem kerültek reflektorfénybe, szélesebb körben az érdeklődés középpontjába, de munkájuk révén sokat tettek a helyi közösségekért, és rendkívüli képességekről, kiemelkedő tulajdonságokról, átlagon felüli jellemvonásokról tettek tanúbizonyságot. A projekt erdélyi lebonyolítója az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, ezen belül a Közép-Erdélyi Magyar Művelődési Intézet, résztvevői romániai magyar iskolás csapatok. Hétköznapi hőseink című sorozatában a Művelődés szerkesztősége a kezdeményezés során eddig született, helytörténeti adalékokat is tartalmazó dolgozatok szerkesztett, esetenként tömörített változatát teszi közzé.
Szilágysomlyótól 8 kilométerre délnyugatra, a Réz-hegység, a Szilágysomlyói Magura és a Szilágysági-dombvidék által övezett Szilágynagyfalusi-medence közepén, a Berettyó folyó felső szakaszánál, 215 méter tengerszint feletti magasságban fekszik Szilágynagyfalu. Északon Bürgezd, keleten Szilágysomlyó, délen Szilágybagos és Szilágyborzás, nyugaton pedig Detrehem és Szilágyzovány határolja. Közlekedési és földrajzi helyzete igen kedvező: a település belterületén keresztezik egymást azok az utak, amelyek Nagyvárad, Zilah, Csucsa és Élesd irányából érkeznek. Szilágynagyfalu fontos vízi átkelőhelyként is szerepet játszott.
A település ősi magyar, Árpád-kori alapítású. Első írásos említése a Váradi regestrumban, az időrendbe szedett tüzesvaspróba-lajstromban található, villa NOG néven, 1213-ban. Több évszázadon át a Réz- és a Meszes-hegység közét is magába foglaló hatalmas Bánffy-birtok uradalmi központja volt. A középkorban időnként a megyeszékhely szerepét is betöltötte, mivel Kraszna vármegye gyakran tartotta itt gyűléseit. Birtokosai között találjuk a Széchy, a Marton, a Nagyfalusi és a Komjátszegi családot is. A Bánffyak nevéhez fűződik a pálos kolostor 1413-as alapítása, valamint a plébániatemplom megépítése. 1470 körül Nagyfalu országos sokadalmak tartására kapott jogot, ennek nyomán mezővárossá fejlődött, híres állatvásárokkal.
Nagyvárad 1660. évi eleste után a település a török hódoltság peremterületéhez tartozott. A gyakori háborús pusztítások – kuruc–labanc összecsapások, tatár betörések, rácdúlások, pestisjárványok –, valamint a császári adóterhek következtében a falu jelentősen elnéptelenedett, házhelyeinek fele lakatlanná vált. A 19. század második felében azonban már megjelentek a polgárosodás jelei, és az igazi gazdasági fellendülést a vasút megépítése hozta meg. Bár a település alapvető ágazata továbbra is a mezőgazdaság maradt – gabona- és gyümölcstermesztéssel, valamint szarvasmarha-, juh- és sertéstenyésztéssel –, a 20. század első évtizedeiben ipari létesítmények is megjelentek: fafeldolgozó, tégla- és cserépgyár, valamint szeszfőzde.
A 2021-es népszámlálás adatai szerint Szilágynagyfalunak 3772 lakosa van. A nemzetiségi megoszlás: 63,36% magyar, 19,25% roma és 13,84% román. A felekezeti hovatartozás alapján a reformátusok vannak többségben (54,53%), őket követik a baptisták (16,17%) és az ortodoxok (14,61%). Emellett jelen vannak a keresztény testvérgyülekezetek, az adventisták és a római katolikusok is.
A népesség alakulása is figyelemre méltó: 1941-ben 3193 lakost számláltak, akiknek 72,4%-a volt magyar. A 2011-es adatok szerint a lakosság száma 3600 volt, ebből 70,2% magyar. Látható, hogy a magyarság aránya lassan csökken, ugyanakkor örvendetes tény, hogy a község elnéptelenedése nem fenyeget: ellenkezőleg, a lakosság száma növekvő tendenciát mutat.
Szilágynagyfalu nevezetességei közé tartozik a 15. század végén épült, késő gótikus stílusú református műemlék templom, valamint a 14–15. századból származó Bánffy-kastély és udvarház, amely a református egyház tulajdonában van, és egy elnyert pályázat keretében felújításra vár. A település emlékhelyei közé sorolható továbbá Arany János mellszobra is, amelyet 2006-ban avattak fel a református templom mögötti parkban.
A falu egyik legfontosabb szellemi öröksége az Arany János-kultusz. A helyiek szerint a költő egyik fő műve, a Toldi-trilógia egyes helyszíneit a környék ihlette. Arany szülei Nagyfaluból származtak, pontosabban nagyszülei éltek itt, amit birtoklevelek is igazolnak, amelyek a földvisszaigénylés során kerültek elő. A hagyományt erősíti az a tény is, hogy Selymesilosva a Magura-hegyen túl található – itt született Ilosvai Selymes Péter, a Toldi első változatának szerzője. Emellett a falu határában valaha kiterjedt nádasok terültek el, mielőtt a Berettyót – amely kettészeli a települést – szabályozni kezdték. A helybeliek szerint ez lehetett az a „nádas”, ahol Toldi Miklós a farkasokkal megküzdött. Egy, a központból induló utca hivatalosan ugyan Petőfi Sándor nevét viseli, a falubeliek azonban Buda utcának nevezik – itt mutatta állítólag Miklós a Buda felé vezető utat a nyomórúddal.
A költő emlékére minden év októberében megrendezik az Arany János Napokat, amely az évek során háromnapos kulturális ünneppé nőtte ki magát. A program része a szavalóverseny, irodalmi vetélkedő, rajzverseny és kiállítás, valamint a Toldi Miklós erőverseny nevű sportvetélkedő, továbbá gazdag kulturális programok, amelyeket a református egyház és az iskola szervez.
2022-ben a falu központjában kopjafát avattak az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőseinek emlékére. A szilágynagyfalui RMDSZ minden évben színvonalas ünnepi programot szervez, amely ökumenikus istentiszteletet, koszorúzást, kulturális műsort és fáklyás felvonulást foglal magába.
A szilágynagyfalui Petri Mór Szakiskola a térség egyik legrégebbi oktatási intézménye, több évszázados múltra tekint vissza. Az első hivatalos dokumentumok az 1600-as évekből származnak. Dr. Petri Mór, iskolánk névadója 1901 és 1904 között írta meg monumentális, hatkötetes művét, Szilágy vármegye monográfiáját, amelyben említést tett róla. Az eredeti egyházi és hivatalos dokumentumokat ma a kolozsvári és a budapesti levéltárakban őrzik.
Jelenleg az intézmény 6 épületben működik, óvodától a szakiskoláig összesen 32 osztállyal és csoporttal. A beiratkozott gyermekek és tanulók száma 598.
Az iskola szakmai múltja 1961-ben kezdődött, amikor megnyílt a Mezőgazdasági Gépész Szakiskola. Kezdetben kizárólag mezőgazdasági gépészeket képeztek. Az iskola nagy népszerűségnek örvendett, jó hírnévre tett szert, étkezdével és bentlakással rendelkezett, hogy biztosítsa a messziről érkező diákok ellátását. 1991-ig a Mezőgazdasági Minisztérium és a Tanügyminisztérium közös irányításával működött.
A kilencvenes évek elején az érdeklődés visszaesett, ezért 1995-től újabb szakképesítéseket is bevezettek: textilipar és bőrfeldolgozás, valamint szállítási technikus szakokat. 2012 és 2022 között szakközépiskolaként működött, ahol nappali, majd esti tagozaton érettségi diplomát is lehetett szerezni. Jelenleg kizárólag autószerelői képzés zajlik, ám ez is már csak a következő tanévig. Ezt követően az iskola ismét általános iskolai státuszt kap.
A Hétköznapi Hőseink projektre Vincze Vivien Klára, Furu Yvett, Kabai Máté Dávid, Zöld Tamás VI. B osztály tanulókkal jelentkeztünk, a csoportvezetőnk Csiki Éva igazgatónő volt.
Csiki Éva, igazgatónő, csoportvezető:
„Hősünknek Németi Gergelyt választottuk, akit Fórizs László alpolgármester úr javasolt. Mi is méltónak tartjuk erre a címre, hiszen községünkben egy országos és európai hírnévvel rendelkező céget vezet, amelynek tulajdonosa is. Fontos számára a jótékonykodás, odafigyel a környezetére, munkásaira és Szilágynagyfalu lakóira.”
Vincze Vivien Klára, diák, narrátor, riporter:
„12 éves vagyok, itt élek Szilágynagyfaluban, és a Petri Mór Szakiskola VI. B osztályába járok. Ez egy nagyon jó iskola, a tanárok kedvesek és segítőkészek. A rászorulókat adományokkal és tanfelszereléssel segítik, alaposan felkészítenek bennünket a versenyekre és vizsgákra. Sok diákunk kiemelkedő eredményt ér el sportban, valamint különböző tantárgyakban.”
Furu Yvett, diák, szervező, figyelő:
„13 éves vagyok, a VI. B osztályba járok. Kedvenc tantárgyaim a biológia és a román. Nagyon szeretem az iskolát, és jó ebbe az osztályba járni.”
Kabai Máté Dávid, diák, zenefelelős:
„Március 8-án születtem, 13 éves vagyok, a VI. B osztály tanulója. Mindig érdekeltek azok az emberek, akik híresek vagy híressé válhatnak itt, Nagyfaluban.”
Zöld Tamás, diák, operatőr, vágó:
„13 éves vagyok, a Hétköznapi Hősünk projekten dolgozó csapat egyik tagja. A Petri Mór Szakiskola hatodik osztályába járok. Négy éve költöztem ide Szilágy megyébe Székelyföldről. Azonnal befogadtak. Imádom az iskolát, jól tanítanak, és különösen szeretem, hogy sok a verseny, és rengeteg lehetőség van.”
Fórizs László alpolgármester javasolta azt, hogy a hétköznapi hősünknek Németi Gergelyt válasszuk:
„Németi Gergely egy igazi hős! Gyerekkoromból emlékszem, hogy gombatermesztő telepén akkoriban óriási bozót volt, a múlt rendszerből visszamaradt istállók között. Ő ezt rövid idő alatt robbanásszerűen megváltoztatta, és Románia legnagyobb gombatermesztőjévé nőtte ki magát. Ez példaértékű.
Emberként is tiszteletreméltó: becsületes munkásember, tudja, hogyan nő ki az utolsó gombaszár, és semmit sem vár el a munkásaitól, amit ő vagy családja ne tudna elvégezni. Az igazi vezető bármelyik munkás helyére be tud állni, és Gergely pontosan ilyen. Lentről kezdte, felépítette birodalmát, de megmaradt emberközelinek, közvetlennek.
Meggyőződésem, hogy ő egy hétköznapi hős. A vállalkozói szellem, amit képvisel, nemcsak cége fejlődéséhez járul hozzá, hanem a község gazdaságához is. Ha a vállalkozó sikeres, munkahelyeket teremt, adót fizet, hírét viszi Nagyfalunak, új befektetőket vonz. Ez mind hozzájárul a község fejlődéséhez.”
Egy hullámhosszon a nagyfalusi közösséggel
Németi Gergely 1973. április 13-án született Zilahon. Iskoláit szülőfalujában, Diósadon, majd Zilahon végezte. Felesége, Németi Gergelyné (született Boda Anna) szintén Dobán született. Két gyermekükkel, Boglárka Tímeával – aki a cég névadója is –, valamint Zoltán Csabával együtt Zilahon élnek, és az egész család aktívan részt vesz a cég életében.
„Röviden szeretném bemutatni, mivel foglalkozik a Boglar Champ Kft., illetve milyen szerepet töltök be benne én, Németi Gergely. Nos, én vagyok a Boglar Champ Kft. (SRL) tulajdonosa. A vállalkozást 22 évvel ezelőtt indítottam, fő tevékenységünk a gombatermesztés: fehér csiperke, barna csiperke és laskagomba termesztésével foglalkozunk. Jelenleg Zilahon élek, míg a Boglar Champ tevékenységének 90%-a Szilágynagyfaluban zajlik. A közeljövőben a fejlesztésekre helyezzük a hangsúlyt: célunk, hogy ne csak külföldről szerezzük be az alapanyagokat, hanem saját gyártást is indítsunk.”
Németi Gergely Szilágynagyfalut választotta telephelynek a megközelíthetőség, a rendelkezésre álló munkaerő és a megfelelő épületek miatt: „Néhány év külföldi munka után Magyarországon született meg bennem az ötlet, hogy Romániában is érdemes gombatermesztésbe kezdeni. Akkoriban még nagyon alacsony volt a gombafogyasztás az országban, így adott volt a lehetőség. Szilágynagyfalut választottam telephelyül, mert a megközelíthetősége, földrajzi fekvése és a munkaerő biztosítása is kedvezőnek bizonyult. Emellett több más szempont is amellett szólt, hogy ez legyen a gombatermesztő telepünk központja.
A Boglar Champ név ma már ismert a romániai és kelet-európai gombatermesztés területén. A név története személyes: a csiperkegomba nemzetközi neve champignon, és amikor a céget alapítottam, már megszületett a lányom, Boglárka. A család közösen találta ki, hogy a két szó összevonásából születik meg a Boglar Champ név.
Több fontos szempontot mérlegeltem a cégalapításkor. Fontos volt, hogy a település jól megközelíthető legyen. Bár mindez 22 éve történt, már akkor tudtuk, hogy Nagyfalunál autópálya-leágazó is épülni fog. Lényeges volt továbbá, hogy a település földrajzi fekvése hosszú távon is alkalmas legyen a bővítésre, és hogy elég nagy község legyen a munkaerő biztosításához. Emellett itt, a korábbi termelőszövetkezet idejéből megmaradtak olyan nagy épületek és istállók, amelyeket át lehetett alakítani zárt termesztési technológiára. Ez lehetővé tette, hogy az év minden hónapjában gombát termeljünk. Az első helyiséget sikerült megvásárolnom, majd lépésről lépésre bővültünk: amit meg lehetett venni, azt megvásároltuk, így haladtunk előre.”
Németi Gergely hálás a szilágynagyfalui közösségnek: „Mindig igyekeztem a nagyfalusi közösséggel egy hullámhosszon élni, és úgy dolgozni, hogy csak jót adhassak vissza. Ha egy közösségben emelkedik az életszínvonal, akkor az emberek is jobban élnek. Úgy érzem, megtaláltuk a közös nevezőt, és hálás vagyok azért, hogy Nagyfaluban vállalkozó lehetek.”
Ha a gombaspóra egyszer valakit megfertőz…
„A gombatermesztés nagyonérdekes foglalkozás, azt szoktam mondani, hogy akit egyszer megfertőz a gombaspóra, az nem tud egykönnyen megszabadulni a gombatermesztéstől. Úgy kerültem közel ehhez a világhoz, hogy a Magyarországon végzett munkám után jobban beleláttam a termesztésbe és az értékesítésbe is. Akkor kezdtem úgy érezni, hogy ha Európa-szerte és Magyarországon már működik, viszont Romániában még szinte kiaknázatlan lehetőség, akkor ez egy olyan pálya, ahol érdemes elindulni. Olyan termesztési kapacitást akartam létrehozni, amivel előbb-utóbb nagyobb szintre is el lehet jutni.”
Németi Gergely az egészséges, vegyszermentes termék előállítására törekedik:„A Boglar Champ úgy nőtte ki magát, hogy elkezdtem megismerni a termesztési technológiákat, és felkutattam azokat, amelyek segítségével egészségesebb, vegyszermentes terméket tudunk előállítani. A termesztőhelyiségekben olyan körülményeket biztosítunk, amelyekbe az időjárás már nem szólhat bele. Lassan bebizonyosodott, hogy a jó minőségű terméknek előbb-utóbb megjön a sikere és a vevőköre is. Az eredmények igazolják, hogy jól döntöttem, amikor a gombatermesztést választottam. A másik dolog, ami megfogott, hogy a gomba az év 365 napján termeszthető, így minden nap friss árut tudunk biztosítani az ország minden részére. A gombatermesztés nekem olyan, mint amikor menet közben jön meg az étvágy – így lett belőle egy nagy vállalkozás, a Boglar Champ SRL.
A vállalkozás valójában egy külföldi munka utáni tapasztalatból indult, pontosan 2002-ben, amikor 29 éves voltam. Egy vállalkozás olyan, mint egy göröngyös út: az elején sok minden nem működött, nem ment olyan gördülékenyen, mint az utóbbi öt évben. Az első 3–5 év volt a legnehezebb. Amikor azonban megjelentek az első sikerek és eredmények, akkor éreztem, hogy ez Romániában is működhet, nem csak más országokban. A gomba mint pótolhatatlan vitaminkészlet, egyre inkább beépült a fogyasztási szokásokba. Ahogy tudtuk növelni a termelést, úgy ismertettük meg a fogyasztókkal, és így egyre inkább magától hozta a fejlődést. A cél mindig az volt, hogy folyamatosan friss terméket juttassunk el a vásárlókhoz és az üzletláncok polcaira. Lépésről lépésre növekedtünk, ma pedig már havi 1000–1200 tonna fehér és barna csiperkét, valamint laskagombát termelünk. Mostanra azon is gondolkodunk, hogy egzotikusabb fajtákkal is bővítsünk, például shiitakéval vagy fűszergombákkal, mert a fogyasztói igények is ebbe az irányba haladnak.”
A gazdasági válság „megtisztította” a piacot
A 2008-as gazdasági világválság megtizedelte a gombatermesztőket, és csak a legjobbak – köztük a Boglar Champ – maradtak talpon: „A folyamat 2002-ben indult el: egyre több gombát kezdtünk termelni, bár akkoriban a kapacitások még jóval kisebbek voltak, és a termesztési technológia is jelentősen elmaradt a mai szinttől. Az országban inkább kisebb gombatermelők működtek. A csúcsidőszak a 2008-as válság környékére tehető, amikor mintegy 60–70 gombatermesztő dolgozott.
Akkoriban a termelés nagy részét fehér csiperke adta, kisebb szerepet játszott a barna gomba (nemzetközi nevén krémgomba, portobello stb.), de igazán a fehér csiperke és a laskagomba volt meghatározó. A gazdasági válság azonban „megtisztította” a piacot. 2008 és 2010 között egyre világosabbá vált, hogy aki nem tud hatékonyan termelni, a kapacitását bővíteni, és az önköltségi árakat csökkenteni – például gépesítés, korszerűbb technológia révén –, az lassan elbizonytalanodott és kiesett a piacról. Ennek következményeként mára mindössze 6–8 gombatermesztő cég működik az országban.”
Románia gombafogyasztásának motorja
„Kezdéskor a gombafogyasztás évi 10–15 deka volt lakosonként, mára azonban elértük a körülbelül 1,5 kilogrammot. Ha a termesztési kapacitásokat nézzük, tisztán látszik, hogy Románia évente 25–30 ezer tonna gombát fogyaszt. Ennek jelenleg mintegy 60 százalékát mi állítjuk elő, idén a tervünk 15–16 ezer tonna. A teljes fogyasztásba beleszámít a fagyasztott és az importáru is, amely például Magyarországról vagy Lengyelországból érkezik.
Különösen fontos számomra a szilágysági gombatermesztés, amelynek fejlesztésében nagy szerepet vállaltam. Létrehoztam egy kis »gombaegyesületet«: négy-öt kisebb céget karoltam fel, alapanyagot, piacot és szállítást biztosítottam számukra. A termelésükből hozzám szállították be a gombát, biztos piacuk volt, mert mindig időben fizettem nekik.
Ennek köszönhetően ma a romániai gombaipar 90 százaléka Szilágy megyében összpontosul, ami nagy büszkeség számomra. Sokan mondják, hogy ezzel saját konkurenciát teremtettem, de én úgy gondolom, hogy a piacon mindenkinek megvan a maga helye. Ráadásul Szilágy megyében a gombatermesztés mintegy ezer munkahelyet hozott létre. Ezért is mondom: Szilágyság a gombatermesztés hazája.
Bár a Boglar Champ vezetője vagyok, sokkal inkább munkatársnak érzem magam a csapatban. Úgy gondolom, a valóságot akkor látom a legjobban, ha együtt dolgozom a többiekkel, ha részt veszek a napi életben. Így tudom meghozni a legjobb döntéseket, és így teremthetek a munkásoknak is megfelelő körülményeket” – fogalmaz a cégvezető, aki időről időre ajándékokkal és közös, családias hangulatú mulatságokkal kedveskedik alkalmazottainak.
„Egy idő után a számok már másodlagosak – hogy 200, 300, 400 vagy 500 alkalmazott dolgozik nálunk, illetve hogy havi 1000 vagy 1200 tonna gombát termelünk –, ezeket úgyis a piac és a fogyasztás szabja meg. Vezetőként számomra a legfontosabb, hogy a maximumot hozzuk ki magunkból, és az tölt fel igazán, ha látom, hogy a dolgozók jól érzik magukat, a munka pedig minden irányban – mennyiségben és minőségben egyaránt – a legjobban működik.
Ha a termesztési kapacitást nézzük, elmondhatom, hogy ma már 78–80 ezer négyzetméternyi termőfelületen dolgozunk. Aki ismeri a gombatermesztést, tudja, hogy polcos rendszerben zajlik: lehet öt vagy hat szint, illetve különféle megoldások. Nálunk a hatszintes polcrendszer bizonyult a leghatékonyabbnak, részben a helyiségek méretei miatt is.
A gombatermesztést nem egyszerű pontosan négyzetméterre vetíteni, hiszen egy négyzetméternyi polcon lehet 25 centiméter vastag komposzt, de akár 85–90 kilogrammnyi is. Ez az évszaktól is függ: hűvösebb időben vastagabb réteget használunk a jobb hőtartás érdekében, nyáron pedig vékonyabbat. Így próbáljuk beállítani azt a mennyiséget, amely legjobban megfelel a piaci igényeknek, és hozzájárul a gombafogyasztás népszerűsítéséhez is.
Célunk, hogy minél többen megismerjék a gombát mint egészséges élelmiszert. Hússal párosítva ízletes és tápláló, emellett az egyik legfontosabb természetes D-vitamin-forrásunk, amelyet különösen ősztől tavaszig érdemes pótolni. Ezért is javaslom: a borongós téli délutánokon és estéken fogyasszanak minél több gombát, hiszen a D-vitamin rendkívül fontos az emberi szervezet számára.”
Több mint 450 embernek biztosítanak munkahelyet
A gombatermesztés alapja a komposzt – a Boglar Champ saját szükségletének 50–60%-át maga állítja elő:„Ahogy nőtt a termesztési kapacitásunk, egyre nagyobb mennyiségű alapanyagra, vagyis komposztra volt szükségünk. Idővel világossá vált, hogy hosszú távon nem biztonságos kizárólag vásárolt komposztra támaszkodni. Ezért az volt a tervem, hogy a telephely közelében hozzak létre egy saját komposzt- és alapanyaggyártó üzemet. Az elmúlt három-négy év azonban úgy alakult, hogy lehetőségem nyílt egy alapanyaggyártó cég megvásárlására Magyarországon. Ennek köszönhetően jelenleg a szükségleteink 50–60%-át saját magunk tudjuk előállítani.
Ezzel párhuzamosan úgy döntöttem, inkább a termesztési kapacitás bővítésére összpontosítok. Így sokkal biztonságosabbá vált a cég működése: Magyarországon gyártunk komposztot a Boglar Champ Kft. keretében, emellett egy másik magyar és egy lengyel beszállítótól is vásárolunk. Ez a stabil alap lehetővé tette, hogy az elmúlt két évben folyamatosan növeljük a termesztési kapacitásunkat, és a piacra kerülő többletkomposztot már saját magunk állítjuk elő. Ezáltal rugalmasabbak és versenyképesebbek lettünk.”
A Boglar Champnak köszönhetően Románia minden régiójában naponta friss gomba kerül a boltok polcaira, és több mint 450 embernek biztosítanak munkahelyet.
„Elértünk egy olyan szintű logisztikai fejlettséget, amelynek köszönhetően rugalmasan tudunk csomagolni és különböző kiszereléseket kínálni. Minél színesebb a termékpaletta, annál könnyebben jutunk el a fogyasztókhoz. Ma már a legnagyobb üzletláncokkal dolgozunk, amelyek három-négy központi raktárból látják el Moldvát, Havasalföldet, Erdélyt és Bukarestet. Így a mi gombánk szinte mindenhol naponta frissen elérhető.
Vállaljuk, hogy az év 365 napjából 362 napon szállítunk friss árut – kivételt csak az olyan nagyobb ünnepnapok jelentenek, mint a karácsony, az újév, a húsvét vagy pünkösd első napja.
2023 végére sikerült a vállalkozást jelentősen bővíteni: nagyobb mennyiséget tudunk termelni, és lépésről lépésre kiképeztük dolgozóinkat minden munkafolyamatra. Jelenleg 450–460 alkalmazottunk van, beleértve a Zilah melletti kisebb farmot is. A teljes folyamatot – a szedéstől és csomagolástól kezdve a szállításig – házon belül végezzük.
Most körülbelül 75–80%-os kapacitáson működünk, de szükség esetén 550–600 főre is tudjuk bővíteni az állományt, és ezzel arányosan növelni a termelést. A legutóbbi beruházásunk célja az volt, hogy a következő öt évben minden piaci igénynek – mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt – maximálisan meg tudjunk felelni. Minél rugalmasabbak vagyunk, annál biztonságosabban tudjuk vevőinket minden évszakban, minden időszakban friss áruval ellátni.”
Németi Gergely családja
A családomról röviden: az elején nehéz volt, hiszen a magyarországi tapasztalatainkat úgy szereztük, hogy a feleségemmel együtt dolgoztunk kint. Én termesztésvezetőként és az értékesítés területén, ő pedig szedésvezetőként és csoportvezetőként. Akkor már megszületett a lányunk, Boglárka – a Boglar Champ névadója –, aki 1998-ban született. Amikor 2002-ben hazaköltöztünk, ő négyéves volt. Óriási segítséget jelentettek a szüleim és az anyósomék: Bogi nagyrészt édesanyámnál nőtt fel falun, egészen az óvodakezdésig. Mindig emlegeti, mennyivel másabb volt a falusi élet, mint a városi.
Nehéz döntés volt, hogy a gyereket sokszor itthon kellett hagynunk, amíg mi kint dolgoztunk, de ha az ember el akar érni valamit, áldozatot kell hozni. 2002-ben tértünk haza, akkor indult el igazán a gombaipari vállalkozásunk, és 2004-re már 20–25 alkalmazottunk volt. Ekkor döntöttük el, hogy nem maradhatunk egygyermekesek: jó, ha a lány mellett egy fiú is van. Így született meg 2004-ben a fiunk, Zoltán Csaba, aki ma elsőéves egyetemista Kolozsváron.
Mindkét gyereknek igyekszünk mindent megadni: mivel Romániában élünk és vállalkozunk, fontos, hogy jól beszéljék a román nyelvet, de ugyanilyen lényeges az anyanyelvünk, a magyar is. Emellett az angol nyelvet is támogatjuk, így mindketten angol nyelven végzik az egyetemet. A mi időnkben csak oroszt vagy franciát lehetett tanulni, de ma az angol elengedhetetlen. Aki beszéli, annak a világ bármelyik pontján kinyílnak a lehetőségek – ezt szívből ajánlom minden fiatalnak.”
A Boglar Champ egy családi vállalkozás
„A gyerekek is egyre inkább bekapcsolódnak a cég életébe, bár a fiam, Zolika még azt mondja: »hagyj békén, ráérek később«. Én elsősorban a termelést, a technológiát, az alapanyaggyártást, a piacot és az értékesítést tartom kézben. A nagyobb vevők felé például jobban elfogadnak egy ajánlatot tőlem, mint egy értékesítési vezetőtől – mert tudják, hogy pontosan ismerem a számokat: mennyi gombát tudunk termelni, heti vagy napi szinten mennyit adhatunk el, és milyen akciós árakat engedhetünk meg magunknak anélkül, hogy az egyensúly felborulna.
Az alkalmazottak felvételével és a HR-ügyekkel a feleségem foglalkozik, természetesen a megfelelő szakemberek segítségével. Mindig igyekszünk jó csapatot kialakítani, mert ha jó a csapat, akkor jó a hangulat is, és a munka hatékonyabban megy. Bogi, a lányom már egyre inkább belenő a vállalkozásba: ő elsősorban a szedés irányításában, a cég arculatában, promóciókban és marketingben vesz részt.
A cég első alkalmazottja a sógornőm volt, aki a kezdetektől velünk dolgozik – ő ma is a »mindenes«. Emellett több olyan munkatársunk van, akikkel még Magyarországon együtt dolgoztunk. Például a termesztésvezetőm gyerekkori barátom: tíz évig együtt ültünk az iskolapadban, ő a fiam keresztapja, én pedig az ő lányáé.
A Boglar Champ tehát valóban egy családi és bizalmi alapokra épülő vállalkozás. Természetesen ennek vannak előnyei és hátrányai is: ha mindenki vezetni akar, az nem sül el jól, de ha a feladatok világosan le vannak osztva, akkor sokkal jobban működik a rendszer.
Én továbbra is arra törekszem, hogy a munkásokat elsősorban a Szilágyságból vegyük fel, biztosítva számukra a lehető legjobb körülményeket. Ha az emberek nem gyomorgörccsel mennek be dolgozni, hanem jól érzik magukat a munkahelyükön, akkor ez a vállalkozás még évtizedek múlva is sikeresen fog működni.”
A jövőt Németi Gergely egy jó csapattal képzeli el
„Elértük azt a kapacitást, amelyben a hatékonyság már a lehető legjobban ki van dolgozva. A kérdés most az, hogy ezen a szinten mennyire tudjuk felvenni a versenyt a kelet-európai vagy akár az egész európai konkurenciával. Úgy érzem, jelenleg elég nagy a cégünk ahhoz, hogy rugalmasan és gazdaságosan tudjunk termelni és szállítani. Beállt egyfajta egyensúly, bár időről időre megjelennek bizonyos hullámzások.
A gombafogyasztás például vallási hagyományokhoz is kötődik. Míg a református és katolikus közösségekben kevésbé jellemző, addig az ortodox vallásúaknál a böjtperiódusok – húsvét és karácsony előtt, illetve karácsony után – jelentősen befolyásolják a fogyasztást. A megoldás ezekre az ingadozásokra egy feldolgozási kapacitás kiépítése lenne. Így a frissen el nem adott mennyiséget tartósíthatnánk vagy feldolgozhatnánk.
Egyelőre ezt úgy oldjuk meg, hogy Olaszországba szállítjuk a felesleget, ahol óriási a gombafogyasztás, és fejlett a feldolgozóipar. Ott a friss gombát különféle termékekké alakítják, például gombakrémmé vagy gombakrémleves-alappá, amelyeket különféle ízesítésekkel – ilyen a szarvasgomba vagy shiitake aroma – tesznek különlegessé. Ez számunkra is biztonságot jelent, hiszen a többletmennyiséget így szinte ugyanazon az áron, haszonnal tudjuk értékesíteni, mintha frissen adnánk el.
Összességében azt mondhatom, hogy az elmúlt két év nagyon feszes volt: megoldottuk az alapanyagellátást, elindítottuk a saját gyártást, és a termesztési kapacitásunk is megduplázódott. Ez óriási beruházást igényelt, így most elsősorban arra törekszünk, hogy két-három éven keresztül a biztonságot és a hatékonyságot helyezzük előtérbe. Célunk, hogy a piacon még jobb minőséget kínáljunk, stabilan és biztonságosan folytassuk a termelést, és mindezt egy jó csapatban, megfelelő munkakörülmények között valósítsuk meg. Mert én a jövőt egy erős, összetartó munkásközösséggel képzelem el.”
Németi Gergely rendkívül fontosnak tartja a közösség támogatását: „Mindig is úgy álltam a dolgokhoz, hogy a cég indulásától kezdve, ha fejlődni tudunk, ha gazdaságosabban és jobban működik minden, akkor ennek magával kell hoznia azt is, hogy a hasznunk vagy a forgalmunk egy részét – amit a román törvény is lehetővé tesz – vissza tudjuk forgatni a közösség javára. A közösség alatt értem az iskolákat, sportegyesületeket, egyházakat. Úgy gondoltam, ha van ilyen lehetőség, akkor igyekszem azoknak a közösségeknek adni, ahonnan a munkaerőm is érkezik. Hiszen valamilyen szinten ezek a közösségek biztosították számomra az embereket, akik előrébb vitték a vállalkozásomat. Ezért érzem úgy, hogy »kéz kezet mos«.
Ha lehetőség adódott, mindig szívesen vállaltam a támogatást – legyen szó a szülőfalumról, a településről, ahol most élek, vagy akár a feleségem szülőfalujáról. Ez engem feltölt, jó érzést ad, és szeretném a jövőben is folytatni. Ha van rá mód, én ezt örömmel adom tovább.”
Szőnyi Levente lelkipásztor vallomása Németi Gergelyről
„Szeretettel köszöntelek benneteket a szilágynagyfalui református templomban. Egy rendkívül régi templomban vagyunk, amely Mátyás király korában, 1450 és 1480 között épült. Gondoljatok bele: ezek a kövek akkor kerültek a helyükre, amikor Amerikát még fel sem fedezték.
Ennek az ősi templomnak a legnagyobb kincsei az ólomüveg ablakok, amelyek díszítik a belsőt. Nagy örömünkre 2020–2021-ben ezek az ablakok megújultak, és ismét a templom ékességei lettek.
Mivel Németi Gergely az a hétköznapi hős, akit szeretnétek bemutatni, nos, elárulom nektek, hogy nagyon jó helyen jártok itt, a református templomban. Amikor ugyanis 2020-ban és 2021-ben felújítottuk az ablakokat, Németi Gergely jelentős összeggel támogatta a munkálatokat. Mondhatni, az ő segítsége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ma e régi templomnak ilyen szép, színes üvegablakai legyenek.
Róla azt tudom mondani, hogy nemcsak az üzleti életben törekszik a fejlődésre és a munkahelyteremtésre, hanem a kulturális örökség és az egyházak támogatására is nagy figyelmet fordít. Ahol csak tud, segít. Éppen ezért mi is hálásak vagyunk neki, hogy templomunk ablakai újjászülethettek.”
Hősünk büszke a jelölésre
Németi Gergely büszkeséggel fogadta, hogy közössége a Hétköznapi hős címre jelölte. Ez a megtiszteltetés arra ösztönzi, hogy a jövőben is ugyanilyen szellemiséggel folytassa munkáját és életét:
„Nagyon örültem annak, hogy jelöltek engem a hétköznapi hős címre. Nagy megtiszteltetés ez számomra, amely még inkább arra késztet, hogy az elmúlt évek munkáját és együttműködését hasonló irányban folytassam. A következő időszakban is szeretnék olyan életet élni a közösségben, hogy vállalkozóként vagy magánemberként büszke lehessen rám a környezetem. Számomra az a lényeg, hogy a közösségnek mindig adjunk valami pluszt, mert ezáltal a közösség színvonalát is emelhetjük. Így mindenki számára biztosíthatunk jobb életfeltételeket, és segíthetjük, hogy szülőföldjén boldoguljon. Büszke vagyok arra, hogy engem választott a közösség erre a szerepre.”
Zárszóként így üzent: „Ti mindig legyetek határozottak és erősek, mert a jövő titka ott rejlik, csak kitartás kell hozzá. Ne adjátok fel könnyen, mert ha nem adjátok fel, akkor lehet, hogy sikerül, lehet, hogy nem – de ha feladjátok, akkor biztosan nem fog sikerülni. Köszönöm.”
Felhasznált irodalom
Major Miklós: Szilágynagyfalu. Száz magyar falu könyvesháza Kht., Budapest, 2000.
https://nusfalau.ro/. Letöltés dátuma: 2024. 07. 01.
https://www.hallgatniaranyt.hu/. Letöltés dátuma: 2024. 08. 12.
https://www.kozterkep.hu/. Letöltés dátuma: 2024. 08. 12.
(Az írás készültekor, 2024-ben a szerzők a szilágynagyfalui Petri Mór Szakiskola 6. osztályos tanulói voltak, és ma ugyanott tanulnak tovább. Szakmai irányító: Csiki Éva iskolaigazgató.)
