Kétszáz évvel ezelőtt egy addig soha nem látott kép született Franciaországban. Nem emberi kéz festette vagy metszette, hanem az életet adó fény segítségével jött létre. Nicéphore Niépce az 1820-as évek második felében, Saint-Loup-de-Varennes-ben készítette el a sötétkamra (camera obscura) segítségével azt a tartósan rögzített képet, amelyet ma a fotográfia történetének első fennmaradt fényképének tekintünk. A La cour du domaine du Gras (Kilátás a Le Gras-i ablakból) című felvétel elkészítése hosszú expozíciót és különleges, fényérzékeny anyagot igényelt, de jelentősége messze túlmutatott technikai újdonságán: egy új korszak kezdetét jelentette.
A sötétkamra elve már évszázadokkal korábban ismert volt: egy apró nyíláson keresztül a külvilág fénye egy elsötétített tér belsejében megfordított képet hoz létre. A reneszánsz művészei és tudósai is ismerték a jelenséget, amely segítette a perspektíva és a térábrázolás megértését. A nagy áttörés azonban csak akkor következett be, amikor sikerült az átmenetileg megjelenő optikai képet is tartósan rögzíteni.
Niépce után Louis Daguerre fejlesztette tovább az eljárást, és 1839-ben nyilvánosságra hozta a róla elnevezett dagerrotípia módszerét, az új technológiát pedig ugyanebben az évben a Francia Tudományos Akadémia előtt is bemutatták. A dagerrotípia rendkívül részletgazdag képeket eredményezett, és rövid idő alatt óriási érdeklődést váltott ki. A fényképezés hamar túllépett a laboratóriumok és műhelyek világán: műtermek nyíltak, utazó fényképészek jelentek meg, és a portré lassan olyan lehetőséggé vált, amelyhez korábban csak a társadalom szűkebb rétegei fértek hozzá.
A fejlődés azonban nem állt meg a dagerrotípiánál. William Henry Fox Talbot papíralapú negatív-pozitív eljárása új irányt nyitott, hiszen ugyanarról a negatívról több másolat is készülhetett. A későbbi nedves kollódiumos eljárás, majd a szárazlemezek elterjedése tovább csökkentette a fényképezés költségeit, és egyszerűbbé tette a folyamatot. A 19. század végén George Eastman és a Kodak egyszerűbbé és szélesebb körben elérhetővé tette a fényképezést: a fényképezőgép fokozatosan kilépett a szakemberek kezéből, és egyre inkább hétköznapi tárggyá vált.
A fényképezés során nemcsak képek születtek, hanem elkezdtük megőrizni saját történelmünket is. A 19. század végétől a fotográfia megörökítette a gyorsan átalakuló városokat, az iparosodás folyamatát, a társadalmi változásokat, a háborúkat és a mindennapi életet. Egy fénykép rendkívül sokat elárul egy korról: megmutatja az emberek ruházatát, az utcák állapotát, az épületeket, valamint számos olyan apró részletet, amelyet egy hivatalos történeti dokumentum talán soha nem rögzített.
A digitális forradalom során a filmtekercseket fokozatosan felváltották a digitális érzékelők, a laboratóriumi előhívást pedig az azonnali képmegjelenítés. A mobiltelefonok, majd az okostelefonok széles körű elterjedésével a fényképezőgép szinte észrevétlenül beköltözött a zsebünkbe: ma már másodpercek alatt tucatnyi képet készíthetünk, amelyeket játszi könnyedséggel szerkeszthetünk és továbbíthatunk másoknak. A mesterséges intelligencia megjelenésével pedig újabb fordulóponthoz érkeztünk: ma már olyan eseményekről is valósághű képek készíthetők, amelyek soha nem történtek meg.
A fotográfia születésének kétszázadik évfordulója alkalmából 2026 szeptembere és 2027 szeptembere között nagyszabású nemzetközi programsorozat indul. A Francia Kulturális Minisztérium kezdeményezésére létrejött Photo200 több mint harminc országot kapcsol össze, és a fényképezést nem csupán művészeti ágként, hanem kulturális örökségként, tudományos eszközként, dokumentációs formaként és oktatási médiumként is ünnepli. A program kiállításokkal, előadásokkal, műhelyekkel, publikációkkal és közösségi kezdeményezésekkel mutatja be, miként alakította át a fotográfia az elmúlt két évszázadban a világról alkotott képünket.
A programsorozat első kiállítása a veszprémi várnegyedben található Dubniczay-palotában nyílik meg. A tárlaton a perui származású Pilar Pedraza az Andok egyik legelevenebb ünnepét mutatja be, miközben Kiss-Kuntler Árpád fotográfus fekete-fehér felvételeiből láthatunk rendhagyó válogatást. Az idén Fotóriporteri Életműdíjjal kitüntetett alkotó olyan nagy elődök és kiemelkedő kortársak szellemiségét idézi meg alkotásaival, mint Claude Monet, Henri Rousseau, Le Corbusier, Hamvas Béla, Krasznahorkai László, a Grimm testvérek, Isaac Asimov, David Attenborough, Carlo Rovelli és Stephen Hawking, a hozzájuk kapcsolódó idézetekkel kiegészítve.
