Apa, vegyünk kutyát! Apa, menjünk táborba! Vagy vadászni! Vegyünk tévét! – többek között ezek a könyvcímötletek hangzottak el a gyermekek részéről Markus Majaluomának a tavalyi év végén Kolozsváron tartott közönségtalálkozóján. A finn illusztrátor-író éppen csak a fordítást megvárva rajzolta folyamatosan a „megrendelt” tárgyakat, állatokat – ami engem illet, még senkit nem láttam ilyen gyorsan ilyen jól és viccesen rajzolni. A Mesekuckó és a Koinónia Kiadó vendégével és a közönséggel Jakab Hanga beszélgetett, Jankó Szép Yvette fordító tolmácsolásával. Erdélyi útja során Majaluoma a marosvásárhelyi nemzetközi könyvvásáron is találkozott az olvasóival, és ellátogatott a kolozsvári Bölcsészkarra, a finn lektorátus évfordulós ünnepélyére.
Az író-illusztrátor az Erdélyhez leginkább kötődő finn gyermekirodalmi alkotó, hiszen önálló kötete magyarul csak itt látott napvilágot: a több mint húsz könyvből hetet adott közre a Koinónia Kiadó, Jankó Szép Yvette fordításában. A látogatása egyik fő apropóját pedig most a legújabb kötet bemutatója adta, az Apa-sorozat valamennyi könyve, egybegyűjtve, Apa, még egyszeeer! címmel jelent meg, a szerzőnek erre az alkalomra írt előszavával. Ez a gyűjtemény először magyar nyelven állt így össze, még finnül sem adták ki ilyen formában. A sorozat 2013-ban indult, az Apa, irány a tenger!-rel, az azóta szépen gyarapodó családos olvasótábor már akkor megismerkedhetett az alaphelyzettel: Apa otthon dolgozó vagy éppen a munkahelyéről fáradtan hazatérő rajzoló, Anya konferencián vagy kiküldetésben van, és a három gyermek, a raccsoló-selypítő Annamari, a már csak raccsoló Vejnő és a szabályosabban beszélő, de bátor elképzeléseit, testvéreihez hasonlóan, spontánul megvalósító Oszi kész tények elé állítják és jó kis kalamajkákba sodorják apjukat. Szerencse, hogy a szomszéd Putkela úr szívesen áldozza idejét a kis családra, és hogy közreműködése ellenére végül minden történet jól végződik. Apával, vagyis Rózsadombi Benedekkel aztán így esett, hogy egy ártatlannak tűnő kikötői kiruccanás váratlan kanyarulatai során ugyan zátonyra futott a dédi ingaórájával, ám a nap során beszerzett bárkája végső nyughelyre lelt a kert végében. A tengeri kalandok után kisebb-nagyobb kihagyásokkal érkezett a többi történet is, az Apa, mikor jön a Mikulás? 2016-ban, az Apa, építsünk kuckót! 2018-ban, az Apa, menjünk gombászni! 2019-ben, az Apa, vegyünk nyaralót! 2020-ban. Az illusztrátor-író saját apa-élményeiből kiindulva alkotta meg ezeket a könyveket, kevés szöveggel és szinte az egész lapot betöltő rajzokkal, amelyek nem nevezhetők kimondottan illusztrációknak, hiszen maguk is tovább mesélik a történeteket, ugyanakkor böngészőkként is jól hasznosíthatók az apránként felfedezhető, kedvesen humoros elemekkel. Az Apa-sorozaton kívül, szintén a Koinóniánál, és ugyancsak Jankó-Szép Yvette fordításában 2024-ben látott napvilágot a Pipőke és Mösziő Pompidou vándorcirkusza.
könyvbemutatón
A könyvek még a folytonos mobiltelefonozás előtti időkbe visznek vissza – jó pár év telt el, mióta megszülettek, Majaluoma-apa ma már inkább nagyapaként emlegeti magát. Bár könyveit jó sok országban olvasni lehet – Franciaországban, Indiában, Kínában, Libanonban, Oroszországban, Svédországban, Dániában, Litvániában, Romániában (itt magyarul), Lengyelországban –, mégis keveset tudunk a szerzőről, a közösségi médiában is inkább politikai karikatúráival van jelen. A marosvásárhelyi könyvvásár díszvendégeként a szervezők néhány mondatban rövid életrajzot is közöltek róla, ebből megtudhattuk, hogy 1961-ben született, Poriban. Ötéves volt, amikor elveszítette a szüleit egy autóbalesetben, és a nagyobb testvérei nevelték fel. Képregényt már tízévesen rajzolt, és tizennégy évesen az iskolaújság illusztrátora lett. (Azt már a kolozsvári gyermekeknek mesélte el, hogy a rajzolás nála kopírozással kezdődött – ez a munkafolyamat külön magyarázatot igényelt a közönség részéről.) Első önálló kötete 1990-ben jelent meg, Kapteeni Castello ja perämies Åberg matkaavat etelään (Castello kapitány és Åberg elsőtiszt délre utaznak) címmel, a következő évben pedig megszerezte képzőművész-tanári oklevelét az Aalto Egyetem Művészeti, Formatervezői és Építészeti Karán. Saját könyvei mellett mintegy ötven gyermekkönyvet illusztrált. A magyar olvasók számára ismerős lehet Sinikka és Tiina Nopola Sáskalapka és Szőrmamuszka világgá megy című gyermekregénye illusztrátoraként is (Cerkabella Könyvkiadó). 1993-ban elnyerte a finn illusztrátorok díját, a Rudolf Koivu-díjat, 1997-ben az Állami Gyermekkultúráért-díjjal, 2005-ben pedig az illusztrátoroknak járó Kaland díjjal tüntették ki.
A finn állam kiemelt figyelmet fordít arra, hogy az országban megjelenő (nemcsak finn, de finnországi svéd és számi nyelvű) könyvek eljussanak külföldre, a FILI (Finnish Literature Exchange) nevű szervezet pályázati kiírásain a művek fordítására, illusztrált könyvek kiadására nyújtanak támogatást. Magyarországon több kiadó ad ki több-kevesebb rendszerességgel finn gyermekirodalmi műveket, a Cerkabella Könyvkiadó ilyen szempontból a legelkötelezettebb, az ő könyveik ráadásul közvetlenül is eljutnak az erdélyi olvasókhoz, hiszen minden itteni jelentős könyvvásáron saját standdal vannak jelen. Náluk jelentek meg nagyon sok más mellett az abszurd humorú Tatu és Patu-sorozat darabjai (Sami Toivonen és Aino Havukainen könyveit Bába Laura fordította), Timo Parvela Pate-könyvei, de ifjúsági regények is (például Seita Parkkola regényei).
Képek: a Koinónia Kiadó Facebook-oldala
Erdélyben Majaluoma 2013-ban megjelent Apa, irány a tenger! című könyve nyitotta meg a magyarra fordított gyermekirodalmi művek sorát (Majaluomán kívül Tomi Kontio könyvei is itt jelentek meg), a Koinónia ugyanolyan joggal pályázhatott az előbb említett FILI-nél, mint egy magyarországi magyar vagy egy romániai román kiadó. Világnyelveknél ez kizárt lenne, fel sem vetődik, hogy például a franciaországi vagy brit, külföldi kiadók fordítástámogatását célzó pályázatokon kisebbségi kiadó nyerjen el támogatást. Közrejátszik ebben az is, hogy a magyar–finn kulturális kapcsolatok, a finnugor rokonságra alapozva már a tizenkilencedik század második felében elkezdtek kiépülni, Budapesten 1872-ben alakult meg a Finnugor Tanszék. A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarának finn lektorátusa tavaly ünnepelte fennállásának ötvenedik évét, erre az alkalomra elhívták az egykor és most itt oktató finn lektorokat, hiszen egy romániai–finnországi kormányközi egyezmény keretében a kommunizmus éveiben is voltak finnországi oktatói a kolozsvári intézménynek. Nemcsak nyelvet oktattak, de igyekeztek hallgatóikkal a finn kultúrát is megismertetni, valamennyien megtanultak magyarul is, az itt töltött idő függvényében, és amennyire lehetett, a szűkebb egyetemi környezetből kilépve bekapcsolódtak a kolozsvári, az erdélyi magyarság vérkeringésébe – ahogyan Molnár Bodrogi Enikő docens fogalmazott a Kolozsvári Rádiónak adott interjújában. Az egyetemi ünnepségnek is a meghívottja volt Markus Majaluoma, akit írásunk elején az Erdélyhez leginkább kötődő finn gyermekirodalmi alkotónak neveztünk, és aki – reméljük – még ellátogat hozzánk.
