Bolyai Farkas 1775. február 9-én született Bólyán, régi székely nemesi család sarjaként. Hatévesen kezdte meg tanulmányait a nagyenyedi református kollégiumban, ahol korán felfigyeltek sokoldalú tehetségére, különösen a matematikában és a nyelvtanulásban mutatott kiemelkedő képességeire. Már beiratkozásakor jártas volt a latin nyelvben, később pedig elsajátította a német, francia, angol, olasz, román és héber nyelvet is.
Kivételes érzéke volt a fejszámoláshoz – tizennégy jegyű számokkal is könnyedén végzett műveleteket –, a nyelvekhez és a zenéhez, emellett pedig a költészet is foglalkoztatta. 1790-től a Kolozsvári Református Kollégiumban folytatta tanulmányait, majd Bécsben, Jénában és Göttingában bővítette tudását. Göttingában ismerkedett meg Carl Friedrich Gausszal, a később világhírűvé vált matematikussal és csillagásszal, akivel életre szóló barátságot kötött. Ekkor határozta el végleg, hogy matematikus lesz.
Pályája során számos nehézséggel kellett szembenéznie, de mindig bátran, felemelt fejjel vállalta a kihívásokat.
1799 őszén, kalandos utazás után hazatért az atyai birtokra, Bólyára. Innen járt be Kolozsvárra, ahol nevelői állást vállalt. Ekkor ismerkedett meg Árkosi Benkő Zsuzsannával, akit 1801. szeptember 28-án feleségül vett. Házasságkötésük után szüleitől örökölt birtokára, Domáldra költöztek, ahol kertészeti szenvedélyének hódolt, különösen a pomológiának szentelve idejét. 1802-ben megszületett első gyermekük, János. Fia születéséről régi egyetemi barátját, Gausst értesítette legelőször. Sokoldalú tudós volt: matematikus, fizikus, drámaíró, műfordító, művész, zenész, pomológus, borász, erdész, kertész és – nem utolsósorban – tanár.
1804 februárjában meghívást kapott a marosvásárhelyi Református Kollégiumba a matematika–fizika–kémia tanszék vezetésére. Az örömteli eseményről 1804 márciusában így írt Gaussnak: „A mi professzorságunkra vonatkozóan tudnod kell, hogy meglehetősen megtisztelő hivatal és a mi viszonyaink között jövedelmező is; a rendes állandó javadalom 500, azaz ötszáz forint és egy telek házzal és nagy kerttel, amiben más nem lakik, ezen felül vannak még rendkivüli bevételek, de a mi forintunk 17:20 a tietekhez; jószágomról kisegíthetem magam fával, mert van négy jó lovam, s több kocsirakomány is kikerül onnan. Könyvekben nagyon szegény vagyok, feltétlenül kell szereznem, kevés könyvvel nálunk ökörnek tartják az embert. […] Állíts össze nekem egy jegyzéket a legkitűnőbb matematika- és fizikakönyvekről.”
A marosvásárhelyi kollégiumban az iskolán kívüli tevékenységeiben nyilvánult megsokoldalúsága. Zenélt, kertészkedett, különleges kályhákat készített és árult, anyagi problémái orvoslására kibérelte a kollégium kocsmáját. Ezen kívül erdészeti és néprajzi tanulmányokat írt, szépirodalmi műveket fordított. A matematika területén nem sikerült elérnie a kívánt célokat, e művei nem találtak megértésre.
Hetvenhat éves korában ment nyugdíjba. Sokat foglalkoztatta az elmúlás gondolata, tudatosan készült rá. Bolyai Farkas 1856-ban hunyt el. Végrendeletében kérte, hogy temetésén ne legyen ceremónia, de azt hozzátette: „az oskola csengettyűje szólhatna”.
Bolyai Farkas és a zene
Sokirányú tevékenységeihez tartozott a zene. Húszéves korában kezdett hegedülni: „Ugyanabban az időben állott fel a Magyar Játékszín, meghallja az első magyar operát, az Aranyidőt, s másnap hegedülni kezd tanulni kitartó szorgalommal, s ha gyakrabban magas fokú tökéletességre nem is viszi, de kellő pontossággal játszik, s kiváló zenei műveltségre tesz szert.”
Darabja a nyilvántartott játékrendben is szerepelt 1797. március 5-én, Göttingában. A huszonkét éves Bolyai Farkas ekkor felkereste a város híres hegedűtanárát, aki tanítványául fogadta. Részt vett a göttingeni operaelőadásokon is, kisegítő muzsikusként.
Már nagyenyedi diákévei alatt szaktekintélynek számított zenei tudásával. Tagja volt a kórusnak és az úgynevezett „harmonista diákok” csoportjának, mindenhol jelen volt, ahol énekelni lehetett. A kollégiumi zenei oktatás maradandó hatást gyakorolt rá: ettől kezdve egyre mélyebben kezdte tanulmányozni a zenei életet.
1799-ben hazatért Göttingából, és a kamarazene iránt is érdeklődni kezdett. Idővel megtanult brácsázni, hogy hathatósabban közreműködhessen a vonósnégyesekben.
A 1823/24-es iskolai évben zenét is tanított a marosvásárhelyi kollégiumban. Bolyai Farkas romantikus hatású dolgozatot írt a zene elméletéről. „A dolgozat nyelvi szempontból is figyelemre méltó, egyik legelső kísérlet a magyar zenei nomenklatúra megalkotására.” A matematika világában is próbálta alkalmazni a zenei elméleteket. Fiát, Jánost is bevezette a zene elméletébe.
Marosvásárhelyt különböző művészeti társaság megalakulásában vett részt, színházat alapított. Énekes játékokat adtak elő, sok sikerrel, majd vígoperákat is, mint például: Az égi háború, Inkle és Járikó, Havasi juhászlány. Balettel is próbálkoztak, majd muzikális akadémiát rendeztek.
Egy alkalommal ezt mondotta: „Való igaz, hogy a zene rokon a matematikával. A nagy zenészek azonban nem voltak matematikusok, vagy ha éppen akarod, azok voltak, de öntudatlanul. […] Az érzelmek áradata, az eszmék pezsgési önkéntelenül, önmaguktól rendeződtek el, öltöttek esztétikai, szimmetrikus formákat, nem a matematika tudományos, zsarnoki ellenőrzése alatt. […] A költeményben is felismerünk számtani képletekben kifejezhető arányokat. A költő azonban nem számolgatja a verslábakat, mert az ihlet gyorsabban száguld, mint a legdinamikusabb próza. A ritmus-kadencia önmagától bontakozik ki, keresés nélkül.”
A képzőművész
A zene mellett a rajz is helyet kapott Bolyai Farkas életében: „Mivel az érzések között legnemesebb társa a hallásnak a látás, ide tartozik a rajz is, mely több életmódra is szükséges. Mindenkiben az ifjúságnak annyi alapos kiképződése legyen, hogy akinek módja lesz többre vihesse s akit természet hív követhesse”. Tizenhat éves korában elkészítette önarcképét, melyet Bedőházi így említett: „egy tükörből felvett sajátkezű pásztellrajz”.
A festészetbe is belemerült, szerette volna tanulmányozni a művészet minden ágát. Marosvásárhelyen, a Bolyai-múzeumban található a Bolyai-relikviák szép gyűjteménye, melyek közül a leghíresebb a láda, mellyel szülei küldték a nagyenyedi kollégiumba.
A művészetben öreg korában is komoly rátermettséggel kísérletezett és alkotott. A tudomány és a művészet iránti szeretetét a következő híres mondása is tükrözi:„A szépség az igazság oszlopán nyíló virág, melynek termése a jó.”
A kollégiumi tanár
Tanítványai egy része nem becsülte tanári munkáját, azt állították, hogy tőle nem lehetett semmit sem tanulni, miközben mások elismerték, hogy jó tanár volt. Matematikai művei nem találtak megértésre. Különösen a geometria alapjai érdekelték, a párhuzamos egyenesek, a XI. axióma bebizonyításával, amivel már egyetemi éveiben is sokat foglalkozott. Sem az 1830-ban megjelent magyar nyelvű Aritmetika eleje, sem fő műve, az 1832–33-ban megjelent latin nyelvű Tentamen nem hozott sikert. Az első kötet függeléke az Appendix, volt fiának korszakalkotó munkája. A Tentament és az Appendixet régi barátjának, Gaussnak küldte el bírálatra, aki egyik művet sem értékelte kellőképpen. Nagyon bántotta az, hogy fia munkáját nem ismerte el.
A tanári gyűléseken sok panasz érkezett, hogy elhanyagolja az oktatást. Bolyainak azonban az volt az egyetlen hibája, hogy magas szinten tanította az újonc diákokat is. Ötvenéves tanárkodása nem maradt nyomtalan. Tudását sokan próbálták átvenni, de csak néhánynak sikerült. Szeretett tanítványaival foglalkozni, és amikor szabadidejükben együtt lehettek, megfigyeléseket végeztek, előszeretettel tanulmányozták például a csillagokat. A csillagok világából elvezette őket Isten világába, megmérhetetlen nagy voltáról, hatalmáról, bölcsességéről számolt be nekik: „Mily nagyok a te cselekedeteid, Uram.” Az előadás után a diákok tovább ábrándoztak a csillagvilágról és a hatalmas Istenről. Olyan is akadt, aki beismerte, hogy mathesist is lehetett tőle tanulni. Horváth Farkas, Bolyai utolsó tanítványai egyike vallotta: „Tanmodora méltó volt hozzá, nagyszerű és magasztos, azt a tisztalátás, precizitás, kérlelhetlen következetesség, és a rögi görög, euklidesi szigorú bizonyítás jellemzé, mely képes volt egyszerű szakemberek helyett mathematikusokat növelni.”
A matematika szellemétátérezte, ezt igyekezett tovább adni. Nemcsak néhány képletet tanított, ő ennél többet akart, a mesterségeknek hátterét, sablonszerű alapjait próbálta megtanítani. Bolyai felfogása és előadásmódja is rendhagyónak számított. Azt szerette volna, ha tanítványai a gyakorlatban is alkalmazhatnák a matematikát. Igazi matematikus volt, ezt könyvei bizonyítják.
Bolyai Farkas és a fizika titkai
Bolyai Farkas 47 évig tanított fizikát a marosvásárhelyi kollégiumban. Tevékenységéről változatos forrásanyag áll a kutatók rendelkezésére. A fizikát olyan módon tanította, hogy a diákok érdeklődését felkeltse, rávezette őket, hogy kifürkésszék a fizika titkait. Minden fizikai fogalomnak egy olyan hasonlatot keresett, amivel a mindennapi életben is találkozhattak. Ezt egy példával illusztrálom: „Mi a fizika? – a testi világ alkotását kimagyarázni törekvő tudomány. Lehet ezen világot valamely órának, lehet valamely felséges templomnak, lehet végezetre egy olyan könyvnek is nézni-nevezni, melynek a látható nagy Minden csak külső címe. Határai: csupán az érzéki tapasztalás alá jöhetnek része a nagy egésznek”. A súlypontról ezt írta: „A test annál bátorságosabban áll minél nagyobb a bázisa, s minél közelebb van hozzá a centrum gravitatis, innen ha az épület magas, vastag falának kell lenni, például a Pisai torony. A mozgóban pedig a centrum gravitatis mindenkor a legalsó pontot keresi, innen van a duplex conus apparens felmenése két szegletre tett planum inclinatumon, a midőn a centrum gravitatis felfelé mégyen.”
Találunk jegyzeteket a hang eredetéről, a hangvisszaverődésről, a forráspontról, a hőtanról, a fénytanról, az elektromosságtanról.
A fénytani jegyzetekben részletesen tárgyalja a visszaverődés és törés jelenségét, a képalkotást különféle tükröknél és lencséknél, optikai eszközöket, pl. polemoscopot, sötétkamrát, lanterna magicát, napmikroszkópot, különféle távcsöveket.
Diákjai arról tanúskodtak, hogy Bolyai Farkas a kor színvonalán álló ismereteket tanította, fizikából elég részletesen. A definíciókat, a törvényeket szépen megfogalmazva és példákkal, kísérletekkel alátámasztva adta át diákjainak. Nevelésügyi tervében, a kísérletezés jelentőségéről Bolyai a következőket írta: „A mechanikában minél több modellát kell mutatni s velek (a diákokkal) kicsináltatni például hordóvéső, fűrészelő, sajtoló szőlőszürcskölő machinákat, szekereket.”
A vegyész és a bororvos
Bolyai Farkas sokoldalú tevékenységéhez a vegyészet is hozzátartozott. Ő volt a marosvásárhelyi kémiaoktatás megteremtője. Amikor a városba érkezett, még nem rendelkezett alapos kémiai ismeretekkel, ezért ezeket igyekezett gyorsan pótolni. Kéziratai között megtalálhatók iskolai jegyzetei és kísérleteinek részletes leírásai. Bolyai nem önszántából lett kémiatanár, mégis munkáját figyelmesen és lelkiismeretesen végezte, az elméleti ismereteket gyakorlati példákkal illusztrálva, hogy tanítványai könnyebben megérthessék a kémia világát. Vegyészeti kéziratai kísérletek leírásából és jegyzetekből állnak, összesen 20 tételt tartalmazva, 73 oldalon. A jegyzetek túlnyomó többsége diákok számára készült, nyelvileg pedig a következőképpen oszlanak meg: 13 magyar, 9 latin és 2 német nyelvű. A szövegek foglalkoznak a kémia alapfogalmaival, az atomsúlyokkal, az elemekkel, fémekkel és nemfémekkel, az elektrolízissel, a vegyértékkel, a kémiai gyökökkel, a szerves vegyületekkel, valamint különböző kísérletekkel. Ebben az időben a vegyjelek tanítása is úttörőnek számított. Az elmondottakat néhány idézettel is alá lehet támasztani:
„Elrendeződvén az elemek olyan sorba melyre balról jobbra mindenik + a megelőzőre, itt az oxigenium áll legelőbb balfelől mint summe -. Vétessék az oxigénnek bizonyos súlya (legyen 10 g) akkor rendre vetessék a’ melyben azon elem 10 g oxigénval elegyül a legkisebb mennyiségben (lesz például akkor a chlornak súlya 44 g, hidrogénnak 6/10, azotnak 8/10…)”; „A fém oxidálódik a víz oxigénjével s a víz hydrogénje csinálja a savat.”
E példákból jól látszik, hogy Bolyai lépést tartott korának tudományos ismereteivel, bár azok egy része ma már természetesen elavultnak számít. Bár a szertár felszereltsége nem volt kielégítő, és könyvkészlete is hiányos volt, munkáját lelkiismeretesen, nagy kezdeményezőkészséggel végezte, mindig összekapcsolva az elméletet a gyakorlati alkalmazással. Ő volt az első, aki kiemelte a vegytan jelentőségét a borászatban, és elképzelései nagyrészt helytállók voltak. Tanácsai a pincehigiéniával kapcsolatban máig érvényesek és hasznosíthatók.„A pince legyen tiszta, távol szekérzörgéstől, mely ecetesedést okoz.”Sokat foglalkozott a „romlott borok” tanulmányozásával is.
Az ezermester
Gyermekkorában mérnök szeretett volna lenni, és idősebb korában is mindenféle technikai kérdéssel foglalkozott. A kollégiumba kerülve megkezdte és megszervezte a fizikai és kémiai szertár bővítését, maga készített tükrös szextánst és más optikai műszereket. Híres volt kemencekészítési jártasságáról, melyet egész Erdélyben nagyra értékeltek. A Bolyai Múzeumban ma két különböző kemence látható: az egyik vasból, a másik zöld csempéből készült. „Nagy valószínűséggel állítható, hogy őt tekinthetjük az első magyar, fűtésszerkezeteket tervező és építő mérnöknek, a magyar nyelvű szakírás úttörőjének, valamint a magyar hőtechnikai szakszótár megalkotójának is.” Néhány tanítványát megtanította az általa tervezett kemencék összerakására, amivel nemcsak saját, hanem diákjai anyagi helyzetét is fellendítette. Egy levélben Vállyi János, egy Szatmár környéki főszolgabíró így hálálkodott Bolyainakkemencéiért: „Alig képzelheti, hogy mennyit nyomorkodtunk mi ezen a fátlan helyen szerencsétlen szerkezetű kemencéinkkel egész a legközelebbi jelenig, mikor is Önnek tanítványai közül egy megismertetett több alakú célszerűen melegítő és kevés fával járó kemencékkel.”
Rajka Péter tanítványában felismerte a technika iránti hajlamot, és kiharcolta számára az ösztöndíjat a bécsi műegyetemre. Rajka Péter később kiváló technikussá vált, 1804-ben Kolozsvárott „gépgyárnak” nevezett műhelyt nyitott, így az erdélyi gépgyártás egyik úttörőjévé vált.
A borász, a kertész és a pomológus
Élete nagy részét szőlőtermő vidéken töltötte. A gazdálkodás alapjaival már gyermekkorában, édesapja földjein ismerkedett meg. Domáldi birtokát ugyan intézőkre bízta, a szüretekkel azonban személyesen foglalkozott, és sohasem volt elégedett a bor minőségével. Bororvosként kezelte ezt az ügyet is, mindent megtett, hogy bora a legjobb minőségű legyen. Élete végéig kutatta a borkémia kérdéseit, folyamatosan képezte magát és bővítette ismereteit. Marosvásárhely sem volt idegen a gazdálkodástól: „Gazdaságainkat is mind csak úgy folytatjuk / Mint a parasztoktól látván tanulhattyuk. / Parasztok formálják gazdák táraságát, / Tudományformába nem öntjük ez ágát.”
Külföldi tanulmányútjai során megismerkedett különböző vidékek gazdálkodási módszereivel. Miután feleségével a családi birtokra költözött, azt igazi tündérkertté varázsolta: „kertemben patakvitel, vízesés, erdő, kunyhó, oltó oskolák, plántálás sok évet elvevő kertészi szenvedelembe vittek.” A domboldalakon gyümölcsfák és szőlősorok sorakoztak. Komolyan foglalkozott a gazdálkodással, ám mindez 1804-ben véget ért, amikor elfogadta a professzori tanszéket.
Erdészeti tevékenysége
Erdészeti tevékenységéről életrajza kevés információt közöl. Anyagi okokból fordult az erdészet felé: az 1810-es években a professzorok fizetése csupán 100 német forint volt, és csak 1820 körül emelték 200 ezüst forintra, de „ezzel nem lehet Professornak házat tartani, hogy a tudománynak szentelje magát”. Bolyai ezért sokoldalú tevékenységekkel próbált kiegészítő jövedelmet szerezni.
Tudomására jutott, hogy megüresedett az erdélyi kamarai főfelügyelői állás, amely az akkori viszonyokhoz képest magas fizetéssel járt, de jelentős munkát igényelt. Öccse, Antal, támogatta, hogy eljuthasson az erdélyi főkormányszékhez: „a tisztelt királyi kincstartó tanács előtt lejendő maga jelentése és valamint tudománya, úgy szintén más egyéb közérdemeiről szóló bizonyság leveleinek oda lejendő benyujtása végett mentől előbb utasítni el ne mulaszák”.Bolyai felajánlotta szolgálatát, de sajnos nem őt választották meg.
Ezek után az erdő szépségei kezdtek érdekelni. Bolyai elhatározta, hogy elmélyíti erdészeti ismereteit. Domáldon is ültetett erdőt, és 1831-ben készített dolgozatában beszámolt erdészeti tanulmányairól, ajánlva: „…legyen egy kertjek, melyet magok míveljenek, ültessenek, óltsanak, a magoktól rajzolt épületet kicsi téglából vagy egybetömött földből építsék fel, s fedjék eléghetetlen szalmazsindellyel, Habáni módon…”
Az irodalmár
Időnként csak a költészet világában talált megnyugvást. Első művei közé tartozik az Öt szomorú játék, a Párisi per és egy Alexander Pope-fordítás. Irodalmi munkásságát elismerve a Magyar Tudományos Akadémia 1832-ben levelező tagjává választotta. 1852-ben jelent meg a Szívhangok című kötete, amely latin, magyar és német nyelvű verseit tartalmazza.
Bolyai pályázatokon is indult műveivel, ám eredmény nélkül, bár mint írta, „…éppen csak pénzt szerettem volna kapni, egyébiránt keveset alterál: mert a midőn vesztettem, azt nyertem, hogy […] megmutatták, hogy nem jó felé menyek”.Költői pályája csak öt évig tartott, ez idő alatt hat drámát írt. Az olvasók nagyra értékelték Bolyai tragédiáit. „Bolyai koráig senki nem volt oly drámaírói talentummal megáldva, mint aminőt a Pausanias árul el. A nyelvezet szokatlan pompája képekben és mély gondolatokban való gazdasága… egyetlennek mondható korai irodalmunkban. […] A drámaírás esztétikai törvényeivel nála senki nem volt inkább tisztában és viszont elméleti tudását hatalmasan támogatja az elveket feldolgozó mély ész, higgadt emberismeret, valódi filozófiai felfogás s hozzá az igazi költői lelkület…” Bolyai Farkas költői tehetsége vitathatatlan: verseiben gazdag képzelőerő, patetikus nyelvezet és túláradó gondolatgazdagság jelenik meg. Könyvei magasztos, költői eszmékről, bölcselkedő gondolatokról, oktatásról és erkölcsi nevelésről szólnak. Írásaiban a hazaszeretet, a magyar sors, a haza és az emberiség boldogsága köré fonódó cirádás párbeszédek és monológok hallatszanak. Munkáiból az is kiderül, hogy lelke telítve van a krisztusi szeretet, az örök béke, az egyenlőség és a humanizmus eszméivel, amelyek világboldogságot ígérnek.
Ő az, aki az eszmék hirdetésével serényen és önzetlenül kíván segíteni nemzete és az emberiség nyomorúságán. Bolyai Farkas életét tanulmányozással és kutatással töltötte; ez adta számára az örömöt és lelki nyugalmat. „Egy halhatatlan erdélyi tudós”, igazi és hivatott tehetség, született lángész volt. Az utókor méltó tisztelettel őrzi emlékét és gazdag hagyatékát.
A marosvásárhelyi főiskola professzora, a legnagyobb magyar matematikus apja. Neve fiáéval forrott össze; közös munkásságuk a magyar matematika reformkorát jelentette. Életükben nem kapták meg az őket megillető elismerést, de az utókor igyekszik pótolni ezt a mulasztást. Ezt teszi Babits Mihály is a Bolyai című versében:
„Isten elménket bezárta a térbe
Szegény elménk e térben rab maradt:
A kapzsi villámölyv, a gondolat,
Gyémántkorlátját meg csak el sem érte.”
Felhasznált irodalom
Oláh Anna – Gazda István: Egy halhatatlan erdélyi tudós, Bolyai Farkas. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2002. A tanulmánygyűjteményből a következő írásokat használtuk fel:
– Bolyai Farkas önéletleírása (23. o.)
– Schmidt Ferenc – Paul Stackel: Bolyai Farkas önéletrajzához (30. o.)
– Koós Ferenc: Tanárom, Bolyai Farkas (58. o.)
– Koncz József: Bolyai, a tanár (333. o.)
– Bolyai Farkas kollégiumi professzori székfoglaló beszéde, 1804 (328. o.)
– Weszely Tibor: Bolyai Farkas pedagógiai nézetei és felfogása a matematika tanításáról (343. o.)
– Gündischné Gajzágó Mária: Bolyai Farkas, a fizikatanár (423. o.)
– Gündischné Gajzágó Mária: A kéziratos fizika jegyzetekből (428. o.)
– Gündischné Gajzágó Mária: A fizika óráján készült néhány csillagászati fejezet (453. o.)
– Gündischné Gajzágó Mária: A csillagászati ismeretek tanára (450. o.)
– Hints Miklós: A vegyész Bolyai Farkas
Élesztős László – Rostás Sándor (szerk.): Magyar Nagy Lexikon IV. kötet (BIK–BZ). Akadémiai Kiadó, Budapest, 1995.
Bolyai Farkas. Wikipédia. Elérhető: http://hu.wikipedia.org/wiki/Bolyai_Farkas. (Hozzáférés ideje: 2025. 09. 01.)
Bolyai Testamentum. Elérhető: http://www.bolyaitestamentum.hu/ (Hozzáférés ideje: 2025. 09. 01.)
Oláh Anna: A 175 éves Appendix. Elérhető: http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/limes/bolya.html (Hozzáférés ideje: 2025. 09. 01.)
Függelék
A nagyenyedi Bethlen Gábor Dokumentációs Könyvtárban található Bolyai Farkas-művek:
A Marosvásárhelyi 1829-ben nyomtatott Arithmetika elejének részint rövidített, részint bővített, általán jobbosított és tisztább kiadása. Marosvásárhely, 1843. (Két példányban.)
A Mathezis és Physika jeles tanára, Szemerjai idősb Szász Károly nincs többé. Marosvásárhely, 1853.
A párisi per. Egy érzékeny játék öt felvonásban. Marosvásárhely, 1818. (Két példányban.)
Arithmetika eleje kezdőknek. Marosvásárhely, 1851.
Az Arithmetika eleje (az előszóban írt módon) Mathesist és Physicat tanító P. által. Marosvásárhely, 1830.
Az Arithmetika eleje. Marosvásárhely, 1830.
Az arithmetikának, geometriának és physikának eleje a Marosvásárhelyi Kollégiumbeli alsóbb tanulók számára a helybeli professzor által. I. kötet. Marosvásárhely, 1843.
II. Mohamed. Szomorújáték három felvonásban. Budapest, 1899.
Kurzer Grundriss eines Versuchs (die Arithmetik darzustellen). Marosvásárhely, 1851.
Öt szomorú játék. Írta egy hazafi. Szeben, 1817.
Próbatétele az emberről. (Alexander Pope fordítása: Bolyai Farkas.) 1815.
Tentamen juventutem studiosam in elementa matheseos purae introducendi. Marosvásárhely, 1832. (Két kötet.)
Tentamen. Budapest, 1847. (Egy kötet.)
Űrtan elemei kezdőknek. Marosvásárhely, 1830.
