Pozsony Ferenc: Szabó Árpád Töhötöm méltatása

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület 2020-ban Bányai János Díjjal tüntette ki Szabó Árpád Töhötöm egyetemi tanárt, antropológust és néprajzkutatót az erdélyi falusi társadalmak szakszerű, nemzetközi rangú kutatásáért, valamint kimagasló tudományos eredményeiért.

Szabó Árpád Töhötöm 1975-ben született Székelyudvarhelyen, majd itt érettségizett 1995-ben a Benedek Elek Tanítóképzőben. 1999-ben szerzett magyar–néprajz szakos oklevelet a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Bölcsészkarán. Szintén ott végezte 2000-ben mesteri tanulmányait a szocio-etnolingvisztikai program keretében. 2008-ban szerzett néprajzból doktori oklevelet a Debreceni Tudományegyetemen.

2002 és 2012 között a Kriza János Néprajzi Társaság alelnöke volt. Tíz éven át áldozatos közösségi munkát végzett a Társaság dokumentációs központjának kibővítésében és adminisztrálásában, határokon átnyúló, nemzetközi konferenciák és kongresszusok szervezésében, valamint a hazai néprajzi könyvkiadás korszerűsítésében.

2007-től a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet aligazgatója, majd 2011-től igazgatója. Hatalmas energiával és korrektséggel szervezte a BBTE magyar tagozatának szakmai és oktatási programjait: például vendégtanárok fogadását, hiányzó, korszerű egyetemi jegyzetek kiadását, szakmai gyakorlatok menedzselését stb.

2002-től a BBTE Bölcsészkarán a Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék tanára, 2016-tól pedig az Intézet vezetője. Azóta szakszerű előadásokat tart a következő témákban: bevezetés a kulturális antropológiába és etnográfiába, a gazdálkodás etnográfiája, gazdálkodás és életmód, stratégiák és mentalitások a gazdasági életben, társadalomnéprajz, kulturális interferenciák, a szocializmus és a posztszocializmus antropológiája. Intézetvezetőként pedig áldozatos munkát végez a magyar nyelvű egyetemi oktatás bővítéséért és korszerűsítéséért.

Fiatal kollégák és nagyobb hivatás­érzékkel rendelkező diákok bevonásával számos tematikus és alapkutatást irányított például Háromszéken, a Kis-Küküllő és a Nyikó völgyében, Szilágyságban, valamint a történelmi Királyföldön.

Egyéni és csoportos terepkutatásainak eredményeként eddig három önálló kötetet, több mint 70 szaktanulmányt és számos cikket jelentetett meg, több mint tizenöt tanulmánykötet igényes szerkesztője.

Szerteágazó nyelvismerete lehetővé tette, hogy nemcsak a magyar, hanem az angol, az orosz és a román nyelv segítségével megismerje a legkiválóbb egyetemes antropológiai szakirodalmat. Több mint 60 hazai és külföldi konferencián mutatta be a posztszocialista erdélyi falvak bonyolult gazdasági, társadalmi és etnikai életét. Oktatói és tudományos munkájának elismertségét jelzi, hogy vendégtanárként 2007-ben előadást tartott Budapesten, 2010-ben a norvégiai Bergenben, 2011–2012-ben Budapesten, 2017-ben pedig Pécsen. Kezdeményezte és meg is valósította a hazai néprajzi, tudományos eredmények közismert, külföldi nyelveken való megjelentetését.

Számos hazai és külföldi szakmai, tudományos testület tagja: az MTA romániai köztestületének, a Kriza János Néprajzi Társaságnak, az Európai Szociálantropológusok Szövetségének (European Association of Social Anthropoloist, EASA), a Nemzetközi Néprajzi és Folklorisztikai Társaságnak (International Society for Ethnology and Folklore, SIEF), a Space-lore and place-lore WG-nek pedig alapító tagja.

Hatalmas áldozattal, konok kitartással és igényességgel végzett oktatói és kutatói munkája mellett nagyon fontosnak tartja a közösségépítést is. Mestereként őszintén gratulálok a most elnyert rangos díjhoz. Jó egészséget, kiváló szakmai eredményeket kívánok az ünnepeltnek!

(Elhangzott 2020. november 7-én, Kolozsváron, az EMKE díjátadó ünnepségén, a Kolozsvár-Alsóvárosi Református Egyházközség templomában.)