Magyar kulturális élet Lupényban

Az ezeréves határ tövében fekvő Lupény magyarsága a Zsil-völgye többi településéhez hasonlóan Erdély különböző tájairól – főleg Székelyföldről és Szi­lágy­ságból – verődött össze, melynek következménye nem csak az élvezetes sokszínűség, hanem az erős összetartás is.

Az ezeréves határ tövében fekvő Lupény magyarsága a Zsil-völgye többi településéhez hasonlóan Erdély különböző tájairól – főleg Székelyföldről és Szi­lágy­ságból – verődött össze, melynek következménye nem csak az élvezetes sokszínűség, hanem az erős összetartás is. A szórványmagyarságban az életünk nemcsak a templommal és az iskolával fonódik össze, hanem történelmi ünnepeinkkel és közösségi rendezvényeinkkel, sőt még a sporttal és a mulatozással is. Kulturális életünk gazdag, közösségi rendezvényeink szerteágazók: szinte minden hónapra jut valami érdekes.

Legutóbb karácsony előtt, az általános iskola magyar tagozatán került sor betlehemes előadássorozatra, melyen óvódások és iskolások léptek fel, a szülőkből, nagyszülőkből és más hozzátartozókból álló közönség pedig örömmel tapsolta meg a kicsik előadását, illetve a lelkes pedagógusok felkészítő munkáját. Ez alkalommal újra hallhattuk a citerásokat is, akik már felléptek az októberi szüreti bálon. A citerazenekar alig egy féléve alakult meg a Paksról rendszeresen hozzánk látogató barátaink, Gutai István és neje, Júlia segítségével. Hat citerát ajándékoztak a lupényi közösségnek, s egy-két nap alatt meg is rendeztek egy citeratanfolyamot az érdeklődő iskolásoknak. Azóta a gyermekek rendszeresen gyakorolnak Orosz Erzsébet óvónő irányítása alatt, a lendület pedig fokozódik: új tagok is csatlakoztak a citerazenekarhoz.

A lupényi gyerekek immár két évtizede rendszeresen Pakson táboroznak annak a Gutai házaspárnak a jóvoltából, amely nyáron teltházas citera-előadást tartott a magyar házban. A közönség számos dallamot felismert, majd lelkesen bekapcsolódott a népdalok éneklésébe.

Minden év februárjában Lupényban is sor kerül a hagyományos farsangi rendezvényekre – farsangi bál, farsangi szokások felidézése, farsangi fánkok kikészítése együtt az iskolásokkal stb. –, melyen a helyi magyarság szép számban vesz részt. Nem csak mulatozásról és kellemes időtöltésről van szó: a magyar kultúra is szerepet kap, az ünnepi előadások során a diákok közismert magyar verseket és dalokat adnak elő.

Március 8. környékén a hagyományos nőnapi rendezvény mellett a baptista egyház által szervezett Női Csendes-napra sor kerül, amelyre az utóbbi években oly sokan eljöttek, hogy nem egyszer megtelt az imaház. Nagy érdeklődéssel és értékeléssel fogadják a nők ezt a rendezvényt, amelyen a szebbik nem hivatásáról, illetve többrétű szerepéről hangzanak el érdekes előadások.

Március 15. felemelő ünnep a Zsil-völgyében is. A szórványmagyarság is rendszeresen megemlékezik a nemzet dicső történelmi pillanataira, összefogva, felekezettől függetlenül. A márciusi ünnepségre évente más-más templomban – római katolikus, református, unitárius, baptista – kerül sor, ilyenkor pedig kimondottan jól esik tapasztalni, hogy milyen sokan vagyunk mi, magyarok. Az ünnepnapon történelmi előadások és szavalatok hangzanak el, majd emlékműveink megkoszorúzásával zárjuk a napot. Szintén nemzeti ünnepünk alkalmával kerül sor a lupényi magyarság Nagykönyvének átadására, melybe szórványközösségünk kiemelkedő eseményeit, illetve megvalósításait jegyzik bele, s amelyet egy évig az ünnepségnek otthont adó felekezet őriz.

Áprilisban megszervezzük a férfiak napját, melyen felemelően gyönyörű, ugyanakkor humoros verseket hallhatunk a nőkről és az anyósokról. Idén áprilisban Franciaországból érkező csapat fényképkiállítását nyitjuk meg a Zsil-völgye szénbányászatról.

Májusban az anyáknapi ünnepséget általában a református egyház szervezi, többnyire a többi magyar felekezettel közösen. A gyermekek a versek és műsorszámok révén mondanak köszönetet és hálát az édesanyáknak.

Lupény nem maradhat ki a Hunyad Megyei Magyar Napok rendezvénysorozatából sem, hiszen ez nemcsak a helyi szórvány, hanem a hunyadi magyarság egyik fénypontja is. A 2009-ben indított Szórvány–Székelyföld testvérkapcsolat révén háromszéki vendégeink is évente ellátogatnak hozzánk. Roppant gazdag kulturális ajánlatból választhatnak ilyenkor a lupényi magyarok: festmény és képkiállítás, tánc, könnyűzene, hagyományos magyar nóták, komolyzene, illetve könyvbemutató. Rendszeresen fellép a Csernakeresztúri Hagyományőrző Néptánccsoport, de megfordulnak nálunk különféle erdélyi és székelyföldi néptánc-együttesek, valamint magyarországi zenészek és zenekarok is – például legutóbb a Romantikus Erőszak zenélt nálunk.

Bár a Zsil-völgye nem a néphagyományairól híres, a magyar napok alkalmával közösségünk népviseletbe öltözik, majd így ünnepel, s vonul az utcára. Ez nemcsak a Zsil-völgyi magyarok, hanem a románok körében is nagy sikert aratott, akik nem győzték csodálni azt, hogy mennyire ragaszkodunk hagyományaink ápolásához. Történelmi témájú hegyi túrázást is tartunk, amely során a Zsil-völgyi Maderspach Viktor életébe nyerünk betekintést. A kirándulás az iszkronyi tulipánfától indult, melyet a – Jules Verne-vel is levelező – Maderspach-család egyik női tagja hozatott el Párizsból 1880-ban, és most is az egykori Maderspach-kúria mellett látható. Az évente megrendezett olvasómaratonon ifjak és idősek kalandoznak el a magyar irodalom klasszikusai között, csokorba szedve mindazt, ami számunkra szép és nemes. A rendezvény elmaradhatatlan kelléke a kolozsvári káposzta vagy a hagyományos gulyás. A szódavíz és fröccs mind hungarikum című előadásra is sor kerül, így idén ismét sikerül összekapcsolnunk a kultúrát a gasztronómiával.

„Gyökereink” címszó alatt minden júniusban megszervezzük a Strázsa kispályás focikupát, melyre Magyarországról, Erdélyből, valamint Felvidékről is érkeznek résztvevők, mint például a Fradi-szurkolók vagy Kecel testvérvárosunk csapata. Köztudott, hogy a sportnak nemzetösszetartó ereje van: a labdarúgás mellett kellemes nótázásokra, történelmi bemutatókra, valamint könnyű­zenei koncertekre is sor kerül – idén az Ismerős Arcok együttese fog zenélni. Így a magyarországi, felvidéki és székelyföldi vendégek is megismerkedhetnek a Zsil-völgyi szórvány kulturális életével.

A Zsil-völgyi Magyar Kulturális Napokat szeptember vége és október eleje közt rendezik meg a petrozsényi magyar szervezetekkel együttműködve. Az évente ismétlődő rendezvények között szerepel a szüreti bál, a néptánc-, illetve színházi előadások, komolyzenei koncertek, valamint könyvbemutatók is. A székelyudvarhelyi Székely Árpád immár második természetismertető könyvét, a Páring, a Retyezát testvére című munkáját mutatta be – az előző évben pedig a Retyezátról szóló kötetével ismerkedhettünk meg. Talán még nagyobb sikernek örvendett a századfordulós Zsil-völgyéjéről szóló magyar–román kétnyelvű könyv bemutatása, melynek társszerzői a petrozsényi Wersánski Eduárd és András József professzor. A színvonalas kötet nemcsak a bányavidék Trianon előtti állapotát, hanem a bányászat fejlődését is részletesen ismertette. De a közönség megismerkedhetett már Gazda József Magyarok a nagyvilágban című kötetével, valamint a szintén háromszéki Szabó Levente Etelközről – s a honfoglaló magyarok ottani történelmi nyomairól – készült dokumentumfilmével. Mindkét alkotás bemutatásában közreműködött a Szórvány–­Székelyföld Partnerség.

A tavalyi rendezvénysorozaton Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete, valamint Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke is megjelent. A két elöljáró megjegyezte, hogy a bányavidéki szórványra egy ideje Budapest és Kolozsvár is kitüntetett figyelmet szentel. Októberben közös megemlékezésekre kerül sor az egyházainkkal együtt, november derekán pedig a Szórványnapot ünnepeljük. Itt is egy többnapos rendezvénysorozatról van szó, melyen egyebek mellett a nemzeti kultúra, valamint a közösségi együttlét témája is napirendre kerül. Művészeti kiállítások és verses-dalos előadások is gazdagítják a Szórványnapok programját, továbbá a nyugdíjasok napját is megünnepeljük.

Meg kell említenünk, hogy Lupény nem rendelkezik állandóan működő kulturális központtal vagy moziteremmel, így rendezvényeinket rendszeresen más-más helyszínen – szakszervezeti ház, gyülekezeti termek, éttermek – szervezzük meg, így érthető, hogy kiemelkedő fontosságot tulajdonítunk egy szórványközpont létrehozásának. Bár az államhatalom szervei már nem üldözik úgy közösségünket, mint 1989 előtt, a szórványban továbbra is nehezebb az élet, több és szerteágazóbb a munka. Nagyobb viszont az elégtétel is, ettől válik igazán széppé és értékessé a szórványlét.

A magyar tévécsatornák – különösen a Duna, az M1 és az M2 –, valamint az internet is napi szinten jelen vannak közösségünk életében. A dél-erdélyi szórványban megjelenő Nyugati Jelen napilap pedig rendszeresen számol be a Hunyad megyei – beleértve a Zsil-völgyi és lupényi – magyar rendezvényekről, és nem csak a kulturális jellegűekről.

A rendezvények főszervezője az Eben Haezer egyesület, valamint az RMDSZ helyi ifjúsági szervezete, a Madisz. A történelmi magyar egyházak, a Barbárok focicsapat, valamint a magyar közösség lelkes tagjai is kiveszik a részüket a szervezésből.

Úgy gondolom, lupényi közösségünk kulturális jeligéjét képezheti a következő – Károli-fordítású – bibliai idézet, amely a nemes kultúra műveléséhez kínál erkölcsi útmutatót: „Atyámfiai, a mik csak igazak, a mik csak tisztességesek, a mik csak igazságosak, a mik csak tiszták, a mik csak kedvesek, a mik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok” – Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele 4. rész, 8. vers.